A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 20. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja 4. [r.]

A JOG 79 416. §. alapján 14- napi fogházbüntetésre és 1 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: Vádlott szegszárdi kereskedő ellen a 44. n. sz. alatti végrehajtási iratok tanúsítása szerint, a tolnamegyei takarék- és hitelbank 2,000 frt és 1,400 frt, a Dunapentele—Rácalmási takarékpénztár 800 írt, az adonyi takarékpénztár 500 frt tőkék és járulékaikból álló követeléseik erejéig 1893. évi március 14. és következő napjain biztosítási végrehajtást vezettek és a vonatkozólag 2,930/1893. sz. a. iktatott végrehajtási jegyzőkönyv szerint vádlottnak 4,150 frt 79 krra értékelt összes ingóságait foglalás alá vétették. Ennek dacára vádlott maga ellen csődöt nem kért, hanem az több hitelezője kérelmére lőn 1893. évi április 24-én ellene a szegszárdi kir. törvényszék 1893. évi 5,712. sz. végzésével megnyitva. A csődnyitást megelőzőleg foglalás eszközöltetett; fenti hitelezők követeléseire lefoglalt összes áruk az 5,554. sz. a. beterjesztett árverési jegyzőkönyv szerint 1893. évi május 19. és 20. napjain _birói árverésen eladatván, a csődtömeget csak is azon 730 frt 78 kr. képezett, melyet a fentebb megnevezett foglaltató pénzintézetek a 66. nsz. alatti csődiratok között 29. csődsz. a. feltalálható csődválasztmányi jegyzőkönyvbe foglalt egyezség alapján a megtámadási pertől való elállás ellenében az árverésen befolyt 1,930 frt 30 kr. vételárból a csődtömegnek átengedtek. Habár a csődleltár szerint az áruk 9,244 frt 40 krt tevő beszerzési árát, 275 frtra értékelt egyéb ingóit és 1,901 frt 99 krra rugó künlevő követeléseit számítási alapul véve, vádlottnak a csődnyitáskori cselekvő vagyoni állapota 11,421 frt 39 kr. cselekvő vagyont íüntet fel, melylyel szemben, mint szenvedő vagyon 6,125 frt 99 kr. bejelentett tartozás, valamint a csődnyitás előtt foglaltató, csődhitelezőknek azonban nem jelentkezett pénzintézetek 4,700 frt követelése, összesen tehát tőkéből 10,825 frt 99 krt tevő tartozásai állanak, tehát cselekvő vagyoni állapota a szenvedőt meghaladta, a hitelezői még is érzékenyen károsodtak, mert a 66. n. sz. a. csődiratok közt levő, nem naplózott 8,150/95. sz. tömeggondnoki jelentés mellé feltalálható felosztási terv szerint a csődhitelezők követeléseikre csak 53/4% nyi hányadot kaptak, de érzékenyen károsodtak a foglaltató hitelezők, illetve a vádlott helyett ezek követeléseit kifizetni kényszerült kereskedők is, mert ezek követeléseire is a végrehajtási tömegből csak csekély hányad jutott. Sem az ezen csődügyből kifolyólag megejtett bünvizsgálat, sem pedig a végtárgyalás olyan körülményeket, melyek arra engednének következtetni, hogy vádlott a hitelezőinek megkárosítására irányuló célzattal a btk. 414. §-ának 1—4. pontjában meghatározott cselekmények valamelyikét elkövette volna, ki nem derített; megállapítható azonban vádlott terhére: 1) hogy mint bejegyzett kereskedő kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve ilyeneket nem vezetett. Igaz ugyan, hogy a bünjeljegyzék 1. tétele alatt jegyzett üzleti főkönyv feltaláltatott azonban ezen főkönyv 1893. évi március 3-án lett felülbélyegezve és 1889. évi dec. 1. napjától folyó bevezetéseket tartalmazván, azt igazolja, hogy vádlott még ha beigazoltatnék is azon védekezése, hogy egyéb üzleti könyvei az időközben elhalt dr. B. Bernát mint végrehajtatok ügyvedjének birtokában elvesztek, korábban rendes főkönyvet nem vezetett. 2 Ha valónak vétetnék is azon védekezése, hogy üzletének négy évi fenállása alatt kétszer mérleget készített, melyek szinte dr. B. Bernát birtokában vesztek el, még ez esetben sem tett eleget a kereskedelmi törvény 268. §-ában előirt azon kötelességének, mely szerint a mérleget évente tartozik elkészíteni. 3. Habár a csődnyitást megelőzőleg a zálogjogot nyert hitelezők eme zálogjogukat lejárt váltóik alapján végrehajtás utján szerezték és ennélfogva a kir. ügyész vádinditványában emelt azon vád, mintha a zálogjogot vádlott önként engedte volna át ama hitelezőinek, helyt nem foghat, mégis megállapítható terhére, hogy tudva, miszerint ama váltói lejártak, melyeket rendezni nem tudván, fizetésképtelenségét is tudnia kellett, a csődkérés elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy ama hitelezői egész vagyonára zálogjogot nyerjenek. Ezek szerint vádlott ellenében a btk. 416. §-ának 2., 3. és 4. pontjába ütköző vétkes bukás tényálladéka helyreállítva lévén, megfelelően bűnösnek volt nyilvánítandó és a rendelkező részben megszabott büntetéssel sújtandó. A büntetés kiszabásánál a kir. törvényszék súlyosító körülménynek tekintette a hitelezői nagyfokú károsodását; ellenben enyhítő körülményül tudta be javára büntetlen előéletét és hogy a csődnyitás idejében cselekvő vagyona még az egyébként üzleti forgalmi tőkét képező 2,000 frt női hozománykövetelést is magában foglaló szenvedő vagyont is meghaladta stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1897. ápril. 30. 1,792. sz. a.) tekintettel az okozott kár nagyságára és arra, hogy a vádlott cselekménye a btk. több rendelkezésébe ütközik, a vádlott fogházbüntetésének tartama egy hónapra felemeltetik és ezzel a részben való változtatásával egyebekben az elsőbirósági Ítélet helybenhagyatik az abban felhozott indokok alapján és azért, mert habár az a körülmény, miszerint ama váltótartozásokra vonatkozóan, melyek biztosítására a vádlott ellen a végrehajtás eszközöltetett, a vádlottal rokonsággal, illetve sógorsági viszonyban levő egyének mint kibocsátok, illetve forgatók voltak érdekelve és hogy a vádlott a csődnyitás elrendelése ellen ugyanannak az ügyvédnek közvetítésével védekezett, ki a végrehajtásokat a vádlott ellen kieszközölte és foganatosította, nyomós gyanuokot szolgáltat arra nézve, hogy a vádlott szándékosan nyújtott alkalmat arra, hogy a foglaltató hitelezők a többi hitelezők hátrányára előnyben részesüljenek; mindazáltal arra való tekintettel, hogy a vádlott áruraktárának beszerzési értéke és a vádlott egyéb cselekvő vagyona együttvéve a csődleltár szerint is a vádlott tartozásainak összegét felülhaladta és ekkép nem tekinthető megcáfoltnak a vádlottnak az az állítása, hogy ő összes tartozásait cselekvő vagyona által fedezettnek vélte: a kir. itélő tábla nem találta megállapíthatónak, hogy vádlott szándéka hitelezői egy részének megkárosítására irányult; mert továbbá a vádlott fizetésképtelensége kétségtelenül beállott abban az időpontban, a mikor a lejárt váltó tartozásokat kifizetni képes nem volt és igy a vádlott amaz eljárása, hogy a csődkérvény benyújtásának elmulasztásával hitelezői egy részének alkalmat szolgáltatott arra, hogy foglalás utján maguknak a többi hitelezőkkel szemben előnyt szerezzenek, a btk. 416. §-ának 4. pontjába ütközik; minthogy vádlottnak mint kereskedőnek tudnia kellett ama lehetőség fenforgásáról, hogy árukészlete a csődeljárás utján csak a beszerzési áron alul lesz értékesíthető. A m. kir. Curia (1898 április 14. 11,482. sz. a.) mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok: Minthogy mindkét alsóbb fokú bíróságnak a csődleltár alapján tett megállapítása szerint az áruraktárnak beszerzési értéke az egyéb érték tekintében kifogás alá nem vett vagyonrészletekkel együtt, a vádlott tartozásának összegét 595 frt 40 krral felülhaladta ; minthogy ily körülmények között büntető uton megtorlandó vagyonbukás esete fenn nem forog és ebből folyólag a btk. 414. §-ának 3. és 4. pontjaira fektetett vád sem képezheti büntető Ítélet alapját: ennélfogva vádlottat az ellene emelt vád alól fel kellett menteni. A btk. 370. §-ának sem szavai sem értelme szerint nem szükséges, hogy az ott körülirt cselekmény tettese a saját vagyoni haszna céljából legyen tevékeny, hanem a §. ismérvét valósitjameg az is p'k.i az ott meghatározott eredetű dolgot másik (például harmadik személynek vagy magának a tettesnek) vagyoni haszna végett szerzi meg, rejti el vagy segédkezik az elidegenítésénél. Am.kir. Curia(1898 ápril 13. l,97ő/B. sz. a.) a btk. 370 §-ának sem szavai, sem értelme szerint nem szükséges, hogy az ott körülirt cselekmény tettese a saját vagyoni haszna céljából legyen tevékeny, hanem a § ismérvét valósítja meg az is, a ki az ott meghatározott eredetű dolgot másnak (például harmadik személynek vagy magának a tettesnek) vagyoni haszna végett szerzi meg, rejti el vagy segédkezik az elidegenítésénél ... (a tordai kir. tszék előtt lopás büntette és más büntetendő cselekmények miatt vádolt B. Juon és társai elleni bűnügyben). Erőszakos nemi közösülés bűntettének tényálladéka esetében az, hogy a leány eredetileg házasság kötésre irányuló célzattal személyes szabadságától megfosztatott, mint a btk. 232 §-ába ütköző bűntett létrejöttéhez megkívántató erőszak tényeleme teljesen beolvad ebbe a bűntettbe. Habár a vádlott a közösülést ismételten követte el, ez csak egy akaratelhatározásra lévén visszavezetendő, csak egy bűncselekményt képez. A újvidéki kir. törvényszék (1896. nov. 19. 3,561. sz. a.) B. Jevrem I. r., B. Mita (Milós fia) II. r., B. Mita (Torna fia) III. r. és Á. Gyóka IV. vádlottak bűnösöknek mondatnak ki a btk. 321. §-ába ütköző és ugyanazon § szerint büntetendő személyes szabadság megsértésének bűntettében a 70. §.szerint mint tettestársak és azért I. r. vádlott 2 évi fegyházra és 3 évi hivatalvesztésre, II. r. vádlott a 92. §. alkalmazásával 1 évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre, III. IV. r. vádlottak 6—6 havi börtönbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetnek, a btk. 232. §-ába ütköző erőszakos nemi közösülés büntetének vádja és következményeinek terhe alól felmentetnek stb. Indokok: L Krisztina sértett nő azt panaszolja, hogy az 1895. évi február 17-én, mikor éjfél után a bálból Sz. Pája, L. Tima, P. Danica és Sz. Julka társaságában haza felé indult, egyszerre az utcán egy szánkó előttük megállott, őtl. és II. r. vádlott a szánkóba feldobták azután elvitték őt a vádlottak Földvárra ellenkezése dacára, Földvárról pedig Csurogra, hol kénytelen volt B. Jevremmel az istállóba menni, mert az azzal fenyegetődzőtt, hogy egy hétig nem ereszti haza, megöléssel is fenyegette és ekként ismételten erőszakos nemi közösülésre kényszeritette. B. Jevrem beismeri, hogy ő tette fel a szánkóra sértett nőt és szánkón B. Földvárra és Csurogra vitte, hol sertett nővel nemileg közösült, de azzal védekezik, hogy mindez sértett nő beleegyezésével történt, mert vele már azelőtt is folytatott szerelmi viszonyt. II. r. vádlott tagadja, hogy segített volna sértett nőt a szánkóra feldobni, de elismeri, hogy B. Jevrem Sz. Pája tanút sértett nőtől ellökte és beismeri, hogy sértett nőt Földvárra és onnan Csurogra vitték, mert sértett nő előtte is kijelentette, hogy B. Jevremmel el akar menni. III. r. vádlott beismeri, hogy B. Jevrem sértett nőt a szánkóra feltette, ő (III. r. vádlott) hajtotta, lovakat és sértett nőt Földvárra vitték, mert azt mondta, hogy Jevremmel el akar menni.