A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 20. szám - Közszerzemény 2. [r.]

A JOG 155 is csak a közös tevékenység által előállott és ekként közszerzeményt képező vagyonra korlátolja. Nagy jelentőséggel bir tehát jogrendszerünkben annak meghatározása, hogy mely vagyonok tekintendők a házasfelek külön vagyonának, amelyek tehát a közszerzeménytől elkülönitendők. Követvén elvi álláspontunkat, abból okszerűen következik, hogy mindazon vagyon, a m.lyben a közös tevékenységet a szerzés körül fel nem találjuk, a felek külön vagyonának tekintendő. Ilyen vagyon : a) mindegyik házasfélnek azon vagyona, melyet a házasság megkötése előtt tulajdonul bírt; b) azon vagyon, mely a házasság tartama alatt mindegyik házastársra saját ágától visszteher nélkül, és pedig akár halál esetére, akár élők közt hárult (ági vagyon): c) azon vagyon, mely a házasfelek bármelyikére bárkitől a házasság tartama alatt végrendelet vagy ajándéko2ás utján jutott, azonban világosan azon félreismerhetetlen célzattal, hogy a vagyon kizárólag a megnevezett egyik házastársat illesse. Ezek szerint tehát a közszerzeményi vagyonnal szemben, mint annak éles ellentéte áll a különvagyon, mely a házasfelek közt nem közös s éppen azért arra nézve megosztásnak sem lehet helye. III. Az előadottakból kitünőleg nem szenved kétséget, hogy a közszerzemény jogintézménye maga mellé megtűri a külön vagyon létezését; miután azonban minden vagyon, s igy a külön vagyon is igen gyakran hullámzásnak, változásnak, vagy éppen elidegenítésnek, sőt megsemmisülésnek is ki van téve : definitiónkat érdeklőleg harmadsorban azon további kérdés merült fel. hogy a közszerzeményi vagyon megállapítása körül minő elbánásban és méltatásban részesítendő a házastársak külön vagyona ? A joggyakorlatban ez irányban meglehetős egyöntetűség észlelhető; nevezetesen : a) ha a külön vagyon természetben, akár egészben, akár hányadrészben megvan, az külön választandó a közszerzeménytől ; b) ha a házastársak külön vagyonukat közösen elemésztették, — a mely eset leginkább a fiatal házastársak közt fordul elő, a kik a jelen élvezeteiben aránytalanul és ok nélkül költekeznek — ugy az utóbb általuk közösen szerzett vagyonból az elemésztett külön vagyon értéke feltétlenül helyrepótlandó ; mig ez meg nem történik, közszerzemény nincs. Xem foglalandó azonban ezen elv alatt azon eset, midőn a külön vagyon szerencsétlenség vagy baleset folytán semmisül meg; p. o. az egyik házastársnak külön vagyonát képező háza leég és biztosítva nem volt ; mert ily esetben a másik házastárs az elemésztett értékből nem részesülvén, a későbben szerzett vagyon közszerzeményi minősége és mennyisége a nem részes házastárs kárára nem kisebbíthető ; — ugyanezen elv áll azon esetre is. midőn az egyik házastárs a saját külön vagyonát oktalanul — azonban bebizonyitottan — elprédálja, elkártyázza, elfizeti mások adóságaiért stb. ha az elprédálásban a másik házastás nem részes.3) c) ha a házastársak, vagy azok egyike külön vagyonukat eladják, elcserélik stb. a vételárt képező készpénz, vagy csere utján szerzett vagyon, az elidegenített külön vagyon helyét foglalja el, ha az uj szerzeményben egyúttal közszerzemény is nem foglaltatik. Ily müveleteknél azonban a legtöbb esetben uj szerzés is van : nevezetesen : a házasfél, vagy házastársak az eladott vagy elcserélt vagyonnál rendszerint nagyobb értékű vagyont szereznek; ez esetben a külön vagyon értékét meghaladó szerzemény közszerzeményt képez. Megjegyzendő még, bár szorosan nem ide tartozik, hogy az elpazarolt, vagy elidegenített külön vagyon oly értékkel veendő számításba, mint a minővel az elidegenítéskor, vagy az elpazarláskor birt (Folyt, köv) 3) «Ha'zasság alatti szerzeménynek az a vagyon vagy érték tekintendő ugyan, a mely a házastársaknak a házasság megkötésekor volt vagyonát a házasság megszűnésekor meghaladja, mind amellett a törzsvagyonnak ujabb vagyonszerzés célzata vagy szükség és célszerűség indoka nélkül egyoldalú visszteher nélküli elidegenítése esetén annak a szerzeményből való helyreállítása nem követelhető, mivel ellenkező esetben a közszerzői jog tétethetnék a közszerző társak egyikének tetszésétől függövé.» (Curia 1894. évi 4—5. sz. melléki. 24.) Törvényellenes közgyűlési határozatok. Irta: Dr. ALMÁSI ANTAL, Budapest. Bizonyos tényállásoktól a jogrend megvonja a szándékolt hatást és pedig vagy általában, elvileg és feltétlenül, vagy pedig feltételesen, a fél akaratától függőleg. A szándékolt hatást megtagadó jogszabály az első esetben cogens. a másodikban dispositiv. E tényállások azonban nem csupán hibás jogügyletek, hanem más többé-kevésbbé'quasi delictualis jellegű cselekvények is lehetnek. A megtámadhatóság és semmiség ezek szerint nem csak hibás jogügyletek következményét képezik, hanem más cselekvényekét is és midőn egy-egy ily cselekvénynél azon kérdést tesszük fel, vájjon semmis vagy megtámadható tényállással van-e dolgunk, csak azt vizsgáljuk, miként fűződik hozzá a hatástagadó tétel: cogenter e. vagy csak dispositive? A megtámadhatóságnál az ezt érvényesítő félnek valóságos subjectiv joga van a megdöntésre, tőle függ, vájjon a c;elek\rény hatásait fentartó, vagy az ezt megtagadó jogtételek jussanak-e érvényre. Csupán a megtámadás által, ezt teljesen abstracte véve, subjectiv jogot érvényesít, tekintet nélkül arra, vájjon mit is akar ő azután elérni, ha pl. az ügylet már megdőlt. Petituma arra irányul, hogy a másik fél kénytelen legyen tűrni, hogy ő az ügylet vagy a cselekvény megdöntésére irányuló ezen subjectiv jogát gyakorolja. Kérelme valóságos követelés, az ezt tekintetbe vevő birói határozat igazi marasztalás. Ezért kell ennek érvényesítéséhez, külön perbeli substratummal lévén dolgunk, külön per is, ezért nem intézhető el a megtámadás peren kivül és ez alól még a kt. 68. §-a sem tesz kivételt. Egészen másként vagyunk a semmisségnél, ha ezt is ily abstracte vizsgáljuk és nem vagyunk tekintettel a semmisség kimondása által elérendő célra. Ott t. i. a semmisséget érvényesítő fél egyszerűen arra hivatkozik, hogy bizonyos tényállástól, a jog cogenter megvonja a szándékolt jogi hatást. Igaz, hogy ő igazolja is e tényállás fenforgását, de nem azért, mintha neki ebből közvetlenül valami joga származnék, hanem csupán azért, hogy a bíróság határozata ne legyen egyszerű vélemény, mely constatálja, hogy ily jogszabály csakugyan fennáll. Ha egyszer a semmiség ki van mondva, akkor ebből kifolyólag érvényesíthet esetleg jogokat, de pusztán a semmisítés általnem. Petiívma a biiósághoz intézett kérelem jogszabályokalkalmazására, de nem a másik fél ellen irányuló követelés. Ellenfelével szemben a semmisséget vitatót külön subjektiv jog nem illeti ; a bíróság mindig, ha ily tényállást fenforogni lát köteles a semmisséget constatálni. Ezért érvényesíthető a semmisség incidentaliter, de ezért kell mondanunk azt is, hogy semmisségre vonatkozó petitumban nem lehetséges makacssági Ítélet sem, minthogy a makacsság alapfeltétele a védekezési kötelezettség, védekezni pedig csak az köteles, kivel szemben subjectiv jogot vitatok. Kérdésünk-e talán túlságosan theoretikus. de szükséges bevezetés után az, vaijon a kt. 174. §-a a törvény v. alapszabályellenes közgyűlési határozatok hozatalát semmis vagy megtámadható tényállásnak fogja-e fel ? Látszólag megtámadhatónak, hiszen a részvényes erre vonatkozó «kereseti jogáról» szól és az alakszerűségek miatti 15 nap alatt indítandó keresetnél a «megtámadást» említi is. Birói gyakorlatunk is igy interpretálja a szakaszt, midőn kijelenti.*) hogy a megtámadás csak peres eljárás utján lehetséges. Nagy Ferencz ezt rectificálja ugyan (id. m. 346) és a hivatalbóli megsemmisítés lehetőségére utalva, a részvényes kérvényének is döntő hatást tulajdonit, de a maga részéről is azt vitatja, hogy célszerűségi okok folytán tényleg (345. 1. 15. j.) mégis csak megtámadással vau dolgunk. Ebből egészen logice vezeti le ugy a gyakorlat, (Dt. ujf. X. 94 etc.) mint az elmélet, hogy a megtámadási perben a részvénytársaságnak kell alperesnek lennie. Ha a társaság akarata a megdöntésig fennáll, akkor a megdöntő félnek joga van a társaságot arra kényszeríteni, hogy e jogtalan akarat megszűnjék, mint fentebb jeleztük. C sakhogy fennállhat e a társaság törvényvagy alapszabályellenes határozata akár csak ideiglenesen és látszólag is? Szerény meggyőződésem szerint alig. A feltétel, melyből kiindulunk a határozat törvényellenessége, miért vetessék az tehát mégis ideiglenesen bár törvényesnek? A törvény meg az alapszabály megszabja, mit és hogyan akarhat, határozhat a társaság a közgyűlésen, a mi ezek ellen van az nem a társaság akarata, hanem a jogtalanul cselekvő részvényeseké, nem közgyűlési hanem egyesek ténykedése**) ezen egyesek nem *) Dt. XXIV. 82. 1. Dtujf. XXV. fil.l.ésC. 564/94 citálva Nagy Ferenc Ker. jog III. kiad. 412 a szövetkezetekre. **) Ellenk. Nagy Ferenc Keresk jog III. 345. 15. j.