A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 19. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

76 Tekintve azonban, hogy vádlott maga is beismer annyit, hogy a káros házánál a tett elkövetése előtt több alkalommal szó'llő eladás céljából megfordult, hogy T. Lajosnak szolgálója volt; tekintve, hogy vádlott a csendörök által történt kihallgatása alkalmával maga beismerte cselekményét, sőt a helyszínén meg is mutatta, hogy melyik ajtón kopogtatott, ment be a káros szobájába, hogy hol találta káros nejét s az melyik sifonbol vette elő a pénzt s adta át neki s azon védekezése, hogy azért tett beismerő vallomást, mert a csendőrök által megkínoztatott s hogy a további kínzásoktól magát megóvja, kénytelen volt a csendőrök által elébe tárt tényállást beismerni, figyelemhe nem jöhet, mert a vizsgálóbíró által történt kihallgattatása előtt dr. B.János orvos által megvizsgáltatván, vádlott a vizsgálati iratoknál 3. napló sz. a. felvett jegyzőkönyv igazolása szerint, rajta semmi nemű olyan sérelem, vagy jel nem találtatott, melyből következtetni lehetett volna, hogy vádlott a csendőrök által megveretett s igy kényszer behatása alatt tette volna beismerő vallomását, s a rajta a vizsgáló biró által is észlelt sérelmekre nézve pedig vádlott maga azt állította, hogy azokat dr. M. Ödön károstól szenvedte, de hogy beismerő vallomását minden kényszer nélkül tette, kitűnik a M. Ferencz tanú hittel megerősített azon vallomásából is, hogy a midőn vádlott édes apja őt a csendőrökhöz felhívta, vádlott őt arra kérte, hogy fizesse ki a 30 frtot, ő majd le fogja szolgálni s ugyanakkor M. Ferenc előtt beismerte azt is, hogy a pénzt ő tette el, de nem tudja hová tette, lehet hogy ellopták tőle, már pedig maga vádlott sem állította, hogy a midőn ezen beismerő vallomását tette, a csendőrök által kényszeríttetett volna vallomástételre; tekintve, hogy az eskü alatt kihallgatott dr. M. Ödönné a végtárgyalás rendén vádlott személyében határozottan felismerte azt, ki nála 1896. évi október 21-én délután megjelent s tőle azon ürügy alatt, hogy T. Lajosnak szüksége van pénzre, T. Lajos megbízásából 50 frtot kért kölcsön, hogy ezen vádlottnak adta oda a 30 frtot, hogy ezen tanú eskü alatt határozottan állította a bűnjelként szolgáló 3 drb 10 frtos megtekintése után, hogy egy drb 10 frtos (a legpiszkosabb) azon 3 drb 10 frtos közül való, melyet ő vádlottnak átadott, a többiek is az ő tulajdonát képezték; tekintve, hogy T. Lajos vallomása szerint, midőn ő cselédjeit káros házához vitte, káros neje azonnal megjelölte és felismerte vádlottban azon személyt, ki tőle a 30 frtot kicsalta; tekintve, hogy káros neje állítása szerint a vádlottnak átadott 3 drb 10 frtost azon szekrényből vette ki, hol az illatszereit is szokta tartani, a bűnjelül szolgáló 3 drb 10 frtos pedig illatszerszagu; tekintve, hogy midőn P. Gyula a 3 drb 10 frtost megtalálva, T. Lajosnak átadta, T. Lajos előtt is feltűnt, hogy a pénzeken illatszer szaga érezhető; tekintve, hogy a bünjeiül szolgáló 3 drb 10 frtos a végtárgyalás alkalmával megvizsgáltatott, megállapitatott, hogy azokon most is, bár gyengén, érzékelhető szaglás utján az illatszer szaga; tekintve, hogy vádlott ezen 3 drb 10 frtosnak honnan és mi módon való jogos szerzését egyáltalán nem igazolta, mert vádlott édes anyja állítása szerint is volt ugyan vádlottnak pénze, melyet ő látott is, de azon pénz csupán sok apró érc (korona és fillér) pénzek voltak, bankjegyetannál nem látott; tekintve, hogy vádlottnak nem volt oka arra, miszerint jogos tulajdonát képezett pénzét elrejtse, eldugja, s ha jogos tulajdona lett volna, a bűnjelként szolgáló 3 drb 10 frtost nem rongyos kabátjába teszi, hanem biztos helyen helyezi el, s nem hagyja egész őrizet nélkül, egy mindenki által hozzáférhető félszerben, s nem rejti el különösen a sajtó mellé, tehát ő a jogos tulajdonát nem képező pénzt rejtegetés s fel nem fedezés végett dugta kabátja gallérjának elhasadt része alá; tekintve, hogy vádlott a tett elkövetése idejében hol tartózkodását igazolni nem tudta; tekintve végre, hogy vádlott ugy édes anyjának, mint ifjú T. Imrének azt mondotta, hogy pénze kamaton van, s nem hogy magával hordja, ha pedig ezt magánál hordta volna, kölcsönkérésre nincs szüksége: mindezen összetett bizonyítékok alapján kétségtelenül s bírói meggyőződésszerüleg megállapítható, hogy vádlott ifj. G. József volt az, ki dr. M. Ödön házánál megjelent s ott azon ravasz fondorlattal, hogy T. Lajosnak pénzre van szüksége, dr. M. Ödön nejét tévedésbe ejtette és tartotta s ettől 30 frtot átvett, ez által magának jogtalanul vagyoni hasznot szerzett, annak pedig kárt okozott, miért is őt a csalás vétségében bűnösnek kimondani kellett stb. A debreceni kir. tábla (1897. évi ápnl hó 22-én 1,530. sz. a.) A kir. törvényszék Ítélete megváltoztattatik. G.József az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Ámbár e helyütt is megállapitatik az, hogy vádlott cselekménye a btkv. 379. §-ában meghatározott alkotó ismérveket magában foglalja és ennélfogva a csalás tényálladékát megállapítja, mindazonáltal vádlott a vád alól felmentendő volt, mert a btkv. 379. §-ba ütköző csalás miatt a bűnvádi eljárás a btkv. 3S9. §-a rendelkezéséhez képest csak a sértett íél indítványára indítható meg, jelen esetben azonban dr. M. Ödönné, a kit a vádlott tényleg tévedésbe ejtett s a kinek azzal vagyoni kárt okozott, a ki tehát valóban sértettnek tekintendő, vádlott ellen sem feljelentést nem tett, sem őt az eljárás folyamán megbüntetni nem kívánta, dr. M. Ödön feljelentése pedig a magánvádat nem pótolhatja, mert neje nagykorú és önjogu lévén, ennek törvényes képviselőjéül nem tekinthető, s meghatalmazást az iránt az eljárás folyamán fel nem mutatott, de magánvád emelésére sem jogosult, mert a panaszlott cselekmény nem ellene követtetett el, s az okozott kár folytán csak közvetve tekintendő érdekeltnek, s mert e szerint a jogos vád hiánya a bűnvádi eljárás megindítását kizárja, vádlott ellen büntető ítélet nem hozható. A m. kir. Curia (1898. évi március 29-én 6,926.) Dr. M. Ödön magánvádló eskü alatt vallotta, hogy az a 30 frt, melyet G. József vádlott nejétől kicsalt, az ö tulajdoa volt és hogy neje ezt az összeget a vádlottnak, ki azt munkaadója, T. Lajos nevében tőle kölcsönkérte, jóhiszemüleg azért adta, mert tudta, hogy férje T. Lajosnak szőllőért tartozik. Dr. M. Ödönné pedig szintén esküvel bizonyította, hogy ama 3 db. 10 frtot férjétől kapta. M. Ödön és neje egybevetett vallomása alapján tehát kétségtelenül megállapítható, hogy a kérdéses 30 frt. közös háztartásra volt szánva és hogy ennek a háztartásból elvonása által, a mi egyenesen vádlott bűnös műveletének az eredménye, nem annyira a tévedésbe ejtett dr. M. Ödönné, mint maga a feljelentő Dr. M. Ödön, a család feje lett megkárosítva. Minthogy pedig ezek szerint Dr. M. Ödön a károsult és igy a magánvád előterjesztésére jogosult félnek tekintendő és minthogy csalás esetében, melynek egyik lényeges ismérve a vagyoni kárositás, a bűnösség akkor is megállapítandó, ha a károsított helyettesitője ejtetett tévedésbe; ennélfogva a kir. Ítélőtáblának felmentő ítélete megváltoztattatik és a kir. törvényszék marasztaló Ítélete hagyatik helyben ezen és abban felhozott indokok alapján, azzal a változtatással, hogy vádlottra kiszabott fogház és pénzbüntetés vádlottnak 1896. október 26-tól, 1896. dec. 31-ig tartott vizsgálati fogsága által a btkv. 94. §-a alapján egészben kitöltöttnek, illetve lerovottnak vétetik. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az, hogy panaszlott ügyvéd az ügyvédségtől elmozdítva és e tárgyban keletkezett jogerejü fegyelmi bírósági ítélet az 1874. évi XXXIV. t.-c. 104. §-éa rtelmében végrehajtva van, nem állja útját annak, hogy az azon ítélet után ítélet alá került fegyelmi ügyben a további törvényszerű eljárás folytattassék. mert az emiitett jogerejü ítéletnek hatálya az 1880 évi XXXVII. t.-c. 28. §-a értelmében annak jogerőre emelkedésétől számított tíz év múlva elenyészhetik. A szabadkai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1897. évi szeptember 18-án 949. sz. a.). Dr. K. Antal topolyai lakos ügyvéd ellen folytatott fegyelmi ügyben következőleg határozott: A szabadkai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága dr. K. Antal topolyai lakos ügyvéd ellen folyamatba tett fegyelmi ügyben a további eljárást mellőzni rendeli. Indokok: Panaszlott dr. K. Antal ügyvéd a 711/fegy. 1897 sz. a. iktatott s a m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa által 267/fegy. 1897. sz. a. helybenhagyott ítéletekkel az ügyvédség gyakorlatától elmozdítva és annak folyományaként az ügyvédek lajstromából törölve lett, miért is ellenében a további eljárás mellőzendő volt. A m. kir. Curia (1898 évi március 19-én 550. sz. a.i A szabadkai ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata megváltoztattatik és a nevezett elsőfokú bíróság utasittatik, hogy a fenforgó fegyelmi ügyben tovább törvényszerűen járjon el. Mert: Az, hogy panaszlott ügyvéd az ügyvédségtől elmozdítva és e tárgyban keletkezett jogerejü fegyelmi bírósági ítélet az 1874. évi XXXIV. t.-c. 104. §-a értelmében végrehajtva van, nem állja útját annak, hogy az azon Ítélet után ítélet alá került jelen fegyelmi ügyben a további törvényszerű eljárás folytattassék, mert az említett jogerejü ítéletnek hatálya az 1880. évi XXXVII. t.-c. 28. §-a értelmében annak jogerőre emelkedésétől számított tiz év multán elenyészhetik. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A mezöörtartási költségek kivetése ellen való felszólamlás fölött elsöfokon a közigazgatási bizottság, másodfokon pedig a kir. közigazgatási biróság dönt. (A m. kir. földmivelési minister 1897. évi 71,955. sz. határozata.) 0 ÁLLAS RÉ8ZVÍNVTÍIWA8ÁO NvO Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Schwarcz Dávid e. Tibold-Darócz, miskolci kir. tszék. bej. máj. 31, félsz. jun. 23, csb. dr. Görgey Sándor, tmgg. dr. Nagy Péter. — Csik Dezső e. Pankota, aradi kir tszék. bej. jun. 1, félsz. jun. 17, csb. dr. Schartur Sándor, tmgg. Pavlovits Szvetozár. — Lieszhovszky Mária e. B.-Csaba, gyulai kir. tszék. bej. jun. 27, félsz iul 27 csb Balogh Samu, tmgg. Haán Béla. — Dunka István e. Gyulafalva m -'szigeti kir. tszék. bej. jun. 1, félsz jun.10, csb. Breznay Lajos, tmgg. Mandics József. Klein Jakab e. Zenta. szabadkai kir. tszék. bej. máj 27 félsz jun 14 csb. Oláh Ferencz; tmgg. dr. Braun Károlv. - Kohn Ármin e. N -Rocze' rimaszombati kir. tszék, bej. jun. 20, félsz. jun. 28, csb. Medvec/kv Sándor, tmgg. dr. Hozáczy Ferencz. Pályázatok: N.-váradi kir. jbságnál jbirói áll. mái 12 Kecskeméti kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. máj. 12. - Debreceni kir. ügyészségnél al ügyészi áll. máj. H. - Homonnai jbságnál aljegyzői alLmaj 14. Szászrégeni jbiróságnál a 1 j e g y z ő i áll. uaj\ ~. N.-Kikindai kir. ügyészségnél alügyészi áll. máj. 14. Berettyó-újfalui jbsagnal aljegyzői áll. máj. 14. - N.-váradi kir. tszéknel albirói ál. máj. 14. - Németujvári jbságnál albirói áll. máj. 14 - Tamás,, kir jbságnál j bírói áll. máj. 15. - Sajó-szt.-péteri jbsagnal a lj e g y z o 1 áü máj. 15.-Szatmár-Németii jbságnál aljegyzői tir Th^~, g°Slk-ir ÍnZéknél alÍegy?ő» áll. máj. 17. - Siklósi kir. jbsagnal aljegyző, áll. máj. 17. - Obecsei jbságnál albirói S.-A.-Ujhelyi tszéknél aljegyzői áll. máj. 18. áll. máj. 18. JA 6U0APÉNTF'