A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 19. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

OG a 2 •/. alatti hagyatékátadó végzéssel bizonyítja is, hogy örökhagyónak ez a követelése az ó' halálakor már fenn nem állott, azon összeg örökhagyó követelését akkor már többé nem képezte s ennélfogva a hagyatéki leltárba sem vétetett fel hagyatékául. Ettől eltekintve, az E), F), G) és H) alatti okiratokkal, valamint a . . tanuk által valódinak bizonyított A) alatti nyugtával 714 frt összegnek kifizetése igazolva van. Minthogy pedig az A) alatti nyugta szerint a felperes által 1886. évi április 21-én fizetett 400 forintból 37 forintot S. József neki azonnal visszaadott" kétségtelen, hogy felperesnek 700 frtos tartozása teljesen kiegyenlittetett és igy alperes férjének 700 frtos követelése már az 1886. évi április hó 21-én, vagyis már elhalálozása előtti időben fenn nem állott. Nyilvánvaló ezekből, hogy a sommás végzés alapjául szolgált és alperes által érvényesített váltó roszhiszemüen és jogellenesen töltetett ki és jogellenesen érvényesíttetett a helyett, hogy az felperesnek visszaadatott volna, a mint hogy annak visszaadását S. József a fentebb említett utolsó fizetés alkalmával tanuk bizonyításai szerint igérte is. Ezt a váltót tehát a hitelező S. József, elhalálozása után pedig alperes mint férjének a válaszhoz A) alatt, a viszonválaszhoz pedig 2 •/. alatt csatolt hagyatéki átadó végzéssel igazolt kizárólagos egyedüli örököse felperesnek visszaadni tartozott még akkor is, ha felperes annak visszaadását nem is kérte, mert azt visszaadni íeszólitás nélkül is kötelessége volt. Ezek szerint alperes a szóban levő sommás végzéssel rosszhiszeműen oly követelést érvényesített és a válaszhoz L) alatt csatolt 542/tk. 1892. számú végzés szerint fizettetett ki újra, a mely követelés az A) alatti nyugta szerint már az örökhagyó S. Józsefnek elhalálozása idejében többé fenn nem állott és ezzel alperes felperes kárára jogtalanul gazdagodott. Az a körülmény, hogy felperes a sommás végzés elleni kifogásaival elkésvén, jogérvényesen köteleztetett a rosszhiszeműen és jogellenesen kitöltött váltóbeli összegnek és járulékainak kifizetésére: nem fosztja meg felperest abbeli jogától, hogy a kereseti összeget alperestől azon az alapon, mert ő azzal felperes kárára gazdagodott, a törvény rendes utján visszakövetelje. Az a körülmény sem szolgálhat jelen per eldöntésénél felperesnek hátrányára, hogy ő a sommás végzés alapján foganatosított végrehajtás megszüntetését a végrehajtási törvény szabályai szerinti keresettel nem szorgalmazta; mert ez a per előreláthatólag sikerre nem vezetett volna, minthogy nem a sommás végzés meghozatala után, hanem keletkezése előtti időben felmerült ténykörülményekről lévén szó, ezek a végrehajtás megszüntetése iránt folytatott perben az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-a értelmében sikerrel fel nem hozhaták. Ezeknél az okoknál fogva alperest a keresetbe vett tőkének és a perindítástól jaró kamatainak megfizetésére kötelezni kellett. (1894. november 13-án 8,624. sz.) A kir. Curia : A másodbiróság ítélete az abban felhozott indokok alapján, mellőzve azokból a követelés leltári felvételének elmulasztására vonatkozó érvelést, annyival inkább helybenhagyatik, mert alperes a kereseti 700 frtos követelés megfizetésében nemcsak saját személyében, hanem mint férjének örököse is marasztalandó azon az alapon, hogy férje, bár a kifizetett 700 frtos váltót felperesnek visszaadni tartozott és a visszaadást meg is igérte, ezt nem tette, és ezzel alkalmat szolgáltatván arra, hogy halála után a váltó újra érvényesíttetett, mulasztásáért az örököse szavatossággal tartozik; mert e szerint azzal a bizonyított ténynyel szemben, hogy felperes a 700 frtos váltót annak idején alperes férjének mint e/ed^ti hitelezőnek kifizette, minden esetre alperes a felperes kárával gazdagodnék, ha alperes, ki a követelést per utján behajtotta, mint örökös a szavatosság alól felmentetik és mert e szerint alperesnek az az érvelése, hogy a váltóbirósági marasztalással szemben tartozatlan fizetésről szó sem lehet, az ügy elbírálására befolyással nem bir; végre, mert az A) alatti okirat alapján kihallgatott tanuk törvényen alapuló kifogás alá nem esvén, s vallomásaik a döntő ténykörülményekre nézve egybehangzók lévén: alperesnek a tanuk megbízhatósága tekintetében felhozott, de valószínűvé sem tett kifogásai figyelembe vehetők nem voltak. (1895. dec. 17-én, 1,337. sz.) A biztosító-társaságnak orvosa az okiratok kitöltésére vonatkozólag a biztosítási ügynökökkel egy tekintet alá esik. Az a körülmény, hogy az orvos a biztosítási ajánlatnak kiegészítő alkatrészét képező okiratot a biztosított megbízásából töltötte ki, nem zárja ki annak a bizonyítását, hogy az abban feltüntetett kérdések a biztosítotthoz nem intéztettek, vagy hogy az azokra adott feleletek nem a valósághoz hiven vétettek fel. A biztosított, illetve a kedvezményezett azonban a biztosított által aláirt ezen okiratban foglalt adatok valóságáért a kereskedelmi törvény 475 §-a szempontjából mindaddig felelős, mig azt nem bizonyítja, hogy ezen okiratok tartalma nem tükrözi hiven vissza a biztosítotthoz intézett kérdéseket és az azokra adott feleleteket. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: V. Sándornak, az Adria biztosító-társaság elleni 10,000 frt iránti kereskedelmi perében ítélt: Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 10,000 frt tőkét s kamatát stb. fizessen. Indokok: A bűnvádi eljárásnak felperes ellen gyilkosság büntette miatt történt folyamatba tétele alapján alperes által a kereset időelőttisége miatt tett kifogás és a polgári eljárás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelem időközben, a bűnvádi eljárásnak jogerejüleg történt megszüntetése folytán tárgytalanná válván, azokat ez okból mellőzni kellett. Az ügy érdemében: Alperes a keresethez A. és B. a. csatolt biztosítási szerződések érvényességét a kereskedelmi törvény 475. §-a alapján azért támadta meg, mert a szerződés megkötése alkalmával V. Sándorné azt, hogy megelőzőleg öngyilkosságot kísérlett meg, elhallgatta, s ugy V. Sándorné, mint V. Sándor, az alperes részéről hozzájuk intézett arra a kérdésre, hogy minő betegségeken estek keresztül és tanácsadás végett fordultak-e orvoshoz, s kikhez és miért, valótlan feleletet adtak, a mennyiben azt válaszolták, hogy betegek nem voltak s orvosokhoz nem fordultak, holott az 5., 6., 7. •/. a. csatolt okiratok tanúsága szerint a szerződés megkötését megelőzőleg mindketten huzamosabb ideig orvosi gyógykezelés alatt állottak. Alperesnek az öngyilkossági kísérlet elhallgatása miatt tett kifogása alappal nem bir, mert a kereskedelmi törvény 474. §. 3. bekezdése szerint oly esetben, midőn a szerződő fél a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosító részéről elébe terjesztett kérdőív kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős, a 3. és 4. •/. a. csatolt kérdőivek tanusága szerint pedig a biztosított V. Sándornéhoz az iránt, hogy öngyilkosságot megkisérelt-e, kérdés nem intéztetett; de nem lehetett figyelembe venni alperesnek a valótlan bemondásra alapított kifogását sem, mert a 3., 4., 8., 9. 7. a. csatolt kérdőivek rovatai nem a biztosítottak, hanem az alperes társaság orvosa által töltettek ki, azok tehát, mint az alperes megbízottja által felvett okiratok felperes tagadásával szemben azt, hogy a biztosítottakhoz az azokban foglalt kérdések intéztettek s ezek a kérdőivekbe felvett feleleteket adták, nem bizonyítják, s a felperes által felhívott dr. G. László tanú vallomásából sem tűnik ki, hogy a biztosítottakhoz a kérdőivekben foglalt 2. és 5. kérdések intéztettek, s ezek a kérdésekre a kérdőivekbe felvett feleleteket adták volna, mert a nevezett tanúnak e részben tett az a vallomása, hogy emlékezete szerint ő a biztosítottakat a 2. és 5. pontok a. foglalt körülményekre nézve megkérdezte s ezek ellenvetést nem tettek, mint határozatlan figyelembe nem vehető; ily körülmények között tehát alperes azt, hogy a biztosítottak a szerződés megkötése alkalmával a fontos körülményeket valótlanul adták elő, nem bizonyította. Ennélfogva alperest a szerződés érvényessége ellen emelt kifogásainak figyelmen kívül hagyása mellett a követelt összegeknek s kamatának fizetésére kötelezni kellett. H897. évi május 10. 116,652. sz. a.) A budapesti kir. ítélőtábla itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes, kinek a kereset idő előtt indítása miatt tett kifogását az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokainál fogva helyesen mellőzte, a keresethez A. és B. a. csatolt életbiztosítási szerződések érvényességét a kereskedelmi törvény 474. és 475. §-ai alapján támadta meg, és annak a körülménynek támogatására, hogy a biztosítottak — tehát ugy a felperes, mint elhalt felesége B. Mária — a szerződések alapjául szolgáló 3., 4., 8. és 9. 7. a. ajánlatoknak 1., 2. és 5. kérdéseire valótlan feleleteket adtak, az 5. és 6. •/. a. orvosi bizonyítványokat és a 7. •/. alatti jegyzőkönyvet csatolta. Dr. K. Antal és dr. K. László orvosok tanuként kihallgattatván, mindegyik a maga által kiállított orvosi bizonyítvány tartalmának valódiságát eskü alatt megerősítette. A 7 7. a. jegyzőkönyvet előttemező K. Károly és L. Sándortanuk pedig egybehangzólag vallották, hogy felperes az említett jegyzőkönyv tartalmának megfelelően előttük kijelentette, hogy nejét dr. K. Antal és dr. K. László orvosok 1890. évben hányás (gyomorbaj) miatt gyógykezelték, és hogy ő (felperes) is ugyanazon évben súlyos beteg volt, s magát Budapesten gyógykezeltette. Egybevetve és az 1893. évi XVIII. t.-c. 215., 64. §-a értelmében mérlegelve a tanuk vallomását, a kir. Ítélőtábla bizonyítottnak tartja azt, hogy mindkét biztosított fél a biztosítási ajánlatok megtétele előtt beteg volt és orvosi gyógykezelés alatt állott. Már pedig^ a gyógykezelés elhallgatása magában véve is, tehát tekintet nélkül a gyógykezelt betegség természetére, a biztosítás elvállalására befolyással levő fontos oly körülmény, melynek közlése esetében a biztosító vagy egyáltalában nem, vagy más feltételek alatt kötötte volna meg a szerződést. Tekintve már most azt, hogy a felhívott ajánlatok 1., 2. es 5. kérdésére adott feleletekben a fentebb bizonyított tényekkel szemben az foglaltatik, hogy a biztosítottak ^egészsége jó, betegek nem voltak és orvoshoz nem fordultak,, és tekintve,'hogy felperes a per során beismerte, hogy az ajánlatokon és az azokhoz fűzött kérdőíveken levő V. Sándor és B. Mária névaláírások tőle és elhalt nejétől származnak, s igy azoknak tartalma ellene és a neje ellen kétségtelenül bizonyít: felperesnek állott kötelességében bizonyítani azt a tényállítását, hogy dr. G. László orvos, ki a vizsgálatot teljesítette és az ajánlatokat kitöltötte, a szóban levőkérdeseket sem hozzá, sem nejéhez nem intézte. Felperes azonban ezt nem bizonyította Mert az általa tanuként felhívott dr. G. László nem azt valotta, hogy az ajánlatokban foglalt 1 2 és 5 kérdé-