A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 19. szám - Bünügyi statisztikánk 1897-ben 4. [r.]

146 már itt nem viszi el az oro ;zlánrés;t, mert a fogva maradiak száma: 193 férfi, 31 nő — 224. Sajnálattal nélkülözünk a vizsgálati fogság tartamáról is felvilágosítást nyújtó táblázrtot ; meit ebből derülne ki, vájjon történik-e ez irányban vissz .élés yagy sem ? A vizsgálóbírónak, az ügyészek által rendszeiint istápolt irányz; ta arra engad következtetni, hogy itt sen. ártana a teljes világosság és a szigorú nyilvános ellenőrzés. Ezen táblázat hiányával csak a külső jelenségek után alkothatunk magunknak véleményt; ezen jelenségek pedig elég szomorúak. Ugyanaz a tendencia, mely a végtárgyaláson a panaszosnak minden szavát elhiszi, a vádlottnak pedig egyáltalában nem hisz, sőt gyakran tőle még a s; ót is elvonja a vizsgálat egész stádiumán keresztül vörös fonalként húzódik. Pedig nem látjuk be okát annak, ho^y ceteri.', paribus miért birjan amannak a szava elsőbbséggel az utóbl ié felett ? És azt sem bírjuk felfogni, hogy miért köteleztetik a lerhclt alibit és sok egyebet bizonyítani, holott a bizonyítás é[ pen az ügyésznek va^y magánvádlónak volna par excellence kötelessége? Az uj bűnvádi eljárás itt is lést fog ütni ezen korhadt és tarthatatlan relfjgás középkori bástyáiban és romba feg dűlni vele az egész mai szerencsétlen irquisitorius rendszer. Mi leszünk az utolsók kik könnyet ejtünk utána! * * * A D), F), G) és H) táblázatok adatait n ár csak végeredményükben közöljük. Büatettért elitéltetett 3,426, vétségért 5,437, kihágásért 768 (ebből esik Budapestié : 789,1,452, 87, Pestvidékie 219, 303, 6). Az 1897 ben elitéltek összes száma — az évfordulón fogva voltakkal együtt 9,634 férfi és 2,016 nő ; az év végén pedig fogva maradt: 1,438 férli és 210 nő = 1,648; ezen számból a budapesti kir. ügyészségre csupán 19 férfi és 8 nő = 27 személy esik. Ezen feltűnően csekély szám azonban korántsem azt jeleati, hogy az elitéltek létszáma tényleg annyira leapadt volna. Oka egyedül az. hogy a G) táblázat csak azon elitélteket sorolja fel, a kik az ügyészségek hatásköre alá tartozó börtöaök és fogházakban vannak letartóztatva, ellenben hallgat azokról, a kik az i^azságügyministerium kezelése és felügyelete alatt álló gyűjtőfogházba a kezeszturi határban, esetleg pedig vidéki fegyházba szállíttatnak át és ekkép az ügyészségnél többé számon nem tartatnak. Kihágásért elzárásba került 1897-ben 1,127 férfi és 197 nő = 1,323 egyén. * A debreceni kir. főügyészség, csakis a felügyelete alatt álló ügyészségek 1897. évi ügyforgalmi és tevékenységi kimutatását bocsátetta íendelkezésiinkre, kiegé- 1 szitve néhány becses, da fájdalom szinte elégtelen adattal. Ezekkel a következőkben számolunk be. A főügyészség felügyelete alá tartoznak : az aradi, gyulai, debreceni, m. szigeti, n.-váradi, nyíregyházai, szatmári és zilahi, i ügyészségek, összesen : 8. Ezeknél 1896. évben elintézetlen maradt 162, 1887. évben érkezett 87,445 drb, összesen tehát 87,605; ebből elintéztetett 18 7-ben: 87,522 és elintézetlen maradt 83 ügydarab. Ezen száraz és szükszavü egy-két adatból kritikai levezetéseket eszközölni, fölöttébb nehéz és kétes sikerű vállalkozás volna. A törvényszéki bűnügyek mikénti elintézését az alábbi táblázat mutatja : V i z í 1 a t i ü gye k ozás és viz i inditvánv Félretételi és á tételi indítvány iditvány Közvetlen végtárgyalási indítvány íüntetési vány Áttételi indítvány Kiegészítési inditvánv és vagy atási ininy Indítványra nézve elintézetlen vizsg. ügyek Nyom gálát Félretételi és á tételi indítvány i j Vádir Közvetlen végtárgyalási indítvány Megs; indit Áttételi indítvány Kiegészítési inditvánv Kikéi kiad ditv; Indítványra nézve elintézetlen vizsg. ügyek 1 Arad ... 1.23(5 693 488 183 275 760 109 391 — — 2 Gyula ._. ... 1.23(5 693 42 149 159 317 35 121 — — :í Debrecen ... 826 260 326 146 406 81 lf>0 3 — 4 M.-Sziget ... 1,522 155 395 102 1118 191 291 2 50 Nagyvárad ... 2,07/ 676 307 422 921 18ó :Í!)7 — — ti Nyíregyháza l .n i i 145 124 236 464 93 129 — 7 Szatmár... ._. I.45Í 196 477 36 685 90 455 — — 8 Zilah. 709 200 141 75 391 68 67 -— Csak ismétlésekbe kellene bocsátkoznunk, ha ezen adatokhoz bármily megjegyzést fűznénk; mert észleleteink itt ugyanazon eredményre vezetnek, mint a már letárgyalt ügyészségeknél. A hol sok a félretétel, ott csökken a megszüntetés iránti indítvány és bizonyára még jobban a felmentések száma. Ez utóbbit csak sejtjük, mert ezekre nézve sajnálatunkra nem nyertünk semmiféle adatot. Combinációra és levezetésekre azonban ezen táblázat teljesen alkalmatlan, mert hiányzik adataiban a precizitás ; nincs mód és alkalom az eg^es számokat valamihez arányosítani mert hiányzik p, o. a feljelentések összege ; ha alapul vennők az els3 két rovatot, akkor sehogy sem egyeztethető azzal össze a többi 3—9 rovat p. o. a feljelentések száma Aradon összesen 1,236 a 3—9 rovat pedig 183+275+760+ 109+391 = 1.71S; holott a félretételek után voltakép csak 1,236 feljelentés várna elintézésre. Lehet ennek oka az is, hogy egy feljelentésbon több egyén van érdekelve, - de azt mondani is kell. És igy megy az tovább; ily, kielégítő tájékozást nem nyújtó adatok segítségével, sejtelmek alapján kritikai bűnügyi statistikát csinálni, a legjobb akarattal sem lehet. . . Annyi azonban a rendelkezésünkre állló adatcsoportokból is kétségtelennek látszik, hogy a debreceni kir. főügyészség vezetése jó és erélyes kezekbe van letéve; 1 ezt mui tatja a félretételek és beszüntetett vizsgálatok nagy száma és a tárgyalásra vitt ügyek aránylag csekély volta. Az egyes ügyészi tagok működésére a kimutatás nem vet világot, tájékoztatásul szolgáljanak tehát a következő adatok : Egy-egy ügyészi tag 1897-ben átlag 3,170 beadványt TÁRCA. A temesvári kir. ítélőtábla elnöke. A. «Jog» eredeti tárcája. Furcsa időket értünk el. Azelőtt ugy volt, hogy a tábla elnökét nem láttuk, mint a hogy Istent mm látjuk soha, és csak a végtelenség távoláról elhangzó menydörgés hozta emlékezetünkbe, hogy ott az egek trónusán van egy legfőbb lény, a mely fölöttünk őrködik. De ha a világalkotó nagy Istennel szemben a vigaszt nyújtó hit volt az, mely nem hagy bennünket elcsüggedni, addig a magát sohasem mutató tábla elnökével szemben ez a hit hiányzott. Törődik is az a sorsunkkal, ugy gondoltuk apró és nagy bajaink közepette. Hiszen nem ismer bennünket, tán a munkánkról sem, mert annak elbírálását is a tanácselnökökre bízza. És ha elgondoltuk néha-néha, hogy ez a nagy ur, kit sohasem láttunk, ki fut előlünk ha nála tisztelegni akarunk, ki bennünket sohasem látott és munkánkat sem ismeri, — hivatva van sorsunk felett dönteni, a ministernél befolyásos szavát javunkra vagy kárunkra latba vetni, a bíróságok személyi és dologi szükségleteit felismerni, azok kielégítéséről a bíró egyéni és a közszolgálat érdekeinek lehető összhangba hozásával gondoskodni és azt az ezer meg ezer teendőt elvégezni, a mi a felügyelete alá rendelt bíróságok ismeretét feltételezte: ha mindezt elgondoltuk, bizony bizony elcsüggedtünk. Most egészen máskép van mind ez, legalább a temesvári tábla területén. A mióta Laszy Józseíatábla elnöke, uj élet vette kezdetét a felügyelete alá rendelt bíróságoknál. Nem tekintjük a tábla elnökét mint valami emberfölötti lényt, kit látnunk sem szabad. Bejárja személyesen az egész tábla területét, meglátogatja az összes törvényszékeket és járásbíróságokat, kiemeltet az irattárból saját választása szerint iratcsomókat, leginkább pereket, melyek elsőbirói Ítélettel már el vannak látva, figyelmesen átolvassa az összes iratokat, a tárgyalási jkvet, az ítéletet, megteszi észrevételeit még pedig oly kedves, tapintatos módon, hogy már ez által is felbuzdittatva érzi magát az illető bíró, hogy ellenészrevételeit sans-géne, egészen nyíltan kimondja. Jogi kérdéseket vet fel, azokat szerfelett finom, tapintatos modorban még a legfiatalabb albiróval is megvitatja, dicsér, a hol dicsérni kell, de kérlelhetetlenül ostoroz, a hol vastag hibákat, restséget vagy egyéb korholni valót vesz észre. Felhívja a bírót, mutasson meg neki olyan pert, a melyet ő (a biró) érdekesnek tart és aztán azt a kérdést intézi hozzá, miért tartja az illető biró ezen pert érdekesnek. Ebből aztán némelykor oly érdekes viták keletkeznek, hogy öröm végighallgatni. Ilyenkor nem a tábla elnökét látjuk előttünk, hanem egy kedves, szeretetreméltó és mindenoldalú, képzettségében és tudásában nagy collegát, kitől, akárhogy vesszük a dolgot, mindig lehet tanulni. A mellett nem erőszakos a maga okoskodásában. Nem octrojálja rá senkire nézetét. «Én azt hiszem* . . ., < én ugy vélem* ... és azon van, hogy az embert nézete helyességéről meggyőzze. Ha ez kezdetben nem megy azonnal, türelemmel van, addig folyíatja a vitát, míg vagy ő nem győzte meg azt a kivel disputál, vagy az utóbbi vice versa őt. Mert ez a nagyszerű ebben a nagy jellemben, hogy a hol belátja, hogy nem ugy van a dolog a mint ő azt eddig gondolta, nem átalja azt nyíltan beismerni, es ez nyújtja ama megnyugtató garantiát, hogy a mit mond és a mit tesz, azt előzőleg megrágta és hogy ténykedéseiben őt csak az objectivitás és az igazság érzete vezeti. Keveset ád úgynevezett «informatiókra». Tudja nagyon jól, hogy ezek az informatiók nagyon sokszor indokolatlan rokonszenv-