A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 16. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

A JOG 127 nem rejtőzik-e a <propter deflorationem* alapgondolata; minthogy azonban a javaslat erre vonatkozólag intézkedést nem tartalmaz, ez az aggodalom elesik. A második szabály: az esedékesség időpontiának külön meghatározása szinten nélkülözhetó'nek mutatkozik. A hitbér szerződésileg köttetvén ki, rendszerint úgyis pontos időhatározást tartalmaz; s ha ilyet nem tartalmazna, a kötelmi szolgáltatás idejét meghatározó altalános interpretativ szabályok szerint lesz az esedékesség megállapítható, a nélkül, hogy e helyt külön értelmezési szabálynak a felállítása indokolt volna. „legfeljebb a hazassági szerződések fejezetében kellene e vegbol oly általános magyarázati szabályt bevenni, mely a házastársak közti ajándékozási Ígéretek teljesítése időpontjául kétség eseten a házasság megszünésénak időpontját szabja meg. Ez a tetei a házastársak közti ájándékozási ígéretek tekintetében úgyis alig lesz mellőzhető s így azt a hitbérre külön kimondani nem célszerű. Maradnak tehát az irott hitbér sajátlagos jogi tartalmául csakis telsorolt indignitási okok. A mi ezek közül a házasságfelbontásában való vétkességet illeti, ugy erre nézve már van általános szabályunk az 1894;: XXXI. t. c. 89. §-ának következő intézkedéseiben: <Ha az itélet csak az egyik házastársat nyilvánította vétkesnek, ez azon ajándékokat, melyeket a házasság fennállása alatt vagy a kötendő házasság okából azt megelőzőleg házastársától kapott, természetben visszaadni, vagy ha ennek helye nem lehet, értékét gazdagodása erejéig megtéríteni köteles. Azon ajándékozási igéi etek, melyeket a vétlen házastárs a házasság fennállása alatt vagy a kötendő házasság okából azt megelőzőleg a vétkes házastárs részére tett, hatályukat vesztik Ezen általános érvényű rendelkezés mellett a hitbérre vonatkozólag speciális szabály felállítása szükségtelen. Az 1894 : XXXI. t.-c. id. szakasza nem fedi ugyan azt az esetet, ha a hitbért nem a házastárs, hanem más adta; de az id. törvényszakaszban foglalt szabály erre az esetre már magából a «sub rnodo* ajándékozás fogalmából következik s az ajándékozás fejezetében úgyis megfelelő kifejezést kell találnia. A hitvesölés esete az ajándékozással szemben általános érdemetlenség; ok gyanánt szerepel és így azt a hitbérre külön kimondani felesleges. A házasságtörést pedig a bontó peren kívül is érvényesíthető érdemetlenségi oknak felvenni, szintén alig egyeztethető össze a mai kor felfogásával. Ha a házasság megszűnt, a nélkül, hogy a házasságtörés bontó okul felhozatott volna, akkor többé az, hogy a házassági kötelességeket miként teljesitette egyik vagy másik i illetve a megajándékozott) házasfél, bírói ítélkezés tárgyául nem szolgálhat. Aligha megengedhető lesz, hogy a házastársak benső viszonyai a bontóper keretén kivül, sőt a házasságnak megszűnése után incidenter nyilvánosan meghurcoltathassanak. A mi végül a hitbérnek s általában a házastársi ajándékozásnak a házasság érvénytelenné nyilvánítása esetén való jogi sorsát illeti, arra nézve a putativ házasság szabályozása alkalmával az 1894 : XXXI. t. c-nek fennebb emiitett 89. §-a lesz kiterjesztendő, ugy hogy hézag itt sem fog előállhatni. Az irott hitbért szabályozó interpretativ jogtételekbő! kevés marad fönn ez intézmény sajátlagos tartalmának, a mi vagy felesleges, vagy egyenesen tarthatatlan ne lenne, ugy hogy e tételek elestével vagy más körben való szabályozásával a hitbér miben sem különbözik a közönséges ajándékozástól. Ezzel szemben kérdés, hogy vájjon az a körülmény, hogy a felek magához a «hitbér» szóhoz hallgatag bizonyos ^alattomban értett s már csak ezért nyíltan nem részletezett jogi tartalmat* fűznek, már magában véve indokolja-e az intézmény fentartását ? Ez az alattomban értett jogi tartalom voltakép igen kevésre zsugorodik össze. Nem egyéb az, mint időhatár megjelölése (mely más körülményekből is megállapítható) és érdemetlenségi okok meghatározása, melyek részben már külön jogtételekben (pl. 1894: XXXI. t.-c. 89. §.) is benfoglaltatnak. Különben is hitbért rendszerint házastársak egymás közt szoktak kötelezni, ehhez pedig ugy a mai jog. mint a szerkesztő javaslata szerint közjegyzői okirat szükséges. Ha már egyszer megszűnik a hitbér külön jogintézmény lenni, közjegyző nem fog ilyen pusztán a - hitbér* szóval meghatározott kikötést a szerződésbe felvenni. De ha megtenné is, vagy ha nem házastársak közti (közjegyzői kényszer alatt nem álló) szerződésben avagy végintézkedésben előfordulna a «hitbér» vagy «viszonhitbér* szó, e kitétel értelme a biró által könnyen lesz az eset körülményeihez képest magyarázatilag megállapítható. Ehhez képest vagy az élők közti ajándékozás, vagy a halál esetére szóló juttatásra vonatkozó általános magyarázati elvek lennének alkalmazandók és pedig ugy a teljesítés idejére, valamint a kötelezettségnek megszűnési okaira nézve. A hitbérnek a házastársak közti egyéb ajándékozásokkal való egyenlősítését az a meggondolás látszik akadályozni, hogy az ajándékozásokra vonatkozó általános indignitási okok (durva hálátlanság) a hitbérre aligha volnának helyesen alkalmazhatók. Ez az ellenvetés azonban nem vonatkozik pusztán a hitbérre, hanem a házastársak közti minden ajándékozásra egyformán talál, mert mindezeknek visszavonása tekintetében az ajándékozások általános szabályaitól eltérő elveknek kell érvényesülniök. A hitbér specifikus jogi tartalmát képező jogelvek e szerint vagy olyanoknak tűnnek fel, a melyek a házastársak közti minden ajándékozási ügylettel közösek; vagy ha nem közösek, kívánatosnak látszik, hogy ez elvek a házastársi ajándékozásokra általában kiterjesztessenek, s ez egységes elbánás nélkül ez utóbbiak szabályozása vagy hézagos marad, vagy helytelenségre vezet. Mindezek alapján megfontolást érdemel: 1. Nem mutatkozik-e szükségesnek a házastársak közti ajándékozásoknak oly általános jellegű szabályozása, a mely a hitbér tervezett alapelveit magában foglalná? és vájjon ily szabályozás mellett nem lehetne-e egészen eltekinteni a hitbér külön intézményként való fentartásáról? 2. Ha pedig a házastársak közti ajándékozások általános szabályozásaa hitbértől eltérőnek contempláltatnék, nem elegendő-e a fennálló különleges jogszabályok mellett a hitbérnek a házassági szerződések fejezetében való puszta szómagyarázati felemlítése r Nyilt kérdések és feleletek. Kereset, kerítés felállítása iránt, j bíróság hatáskörébe tartozik-e ? «A. keresetet indit a járásbíróság előtt B. nevű szomszédja ellen, a ki belsőségének az A. felől eső oldalán kerítést emelni vonakodik, holott a kerítés felemelésére a községben dívó szokás szerint A. lenne köteles. Kéri a bíróságot, hogy A.-t kötelezze a kerítés felemelésére.* Kérdés: vájjon a kereset elbírálása a kir. jbiróság hatáskörébe tartozik-e, s ha igen, minő alakban köteleztessék az alperes a kerítés felemelésére. Szives hozzászólás végett közli: x—y. Sérelem. Éghajlat szerinti «jog». A táblák decentralisatiója következtében, hova tovább érvényre jut az a feltevés, hogy a jogszolgáltatás mindinkább bizonytalan lesz, és hogy maholnap a kir. táblák éghajlati viszonyai szerint fog a jogszolgáltatás kifejlődni, és eljön az idő, a melyben majd ezen kifejlődött praxis alapján fogják a felek a bíróságok illetékességét is kikötni. így tisztában vagyunk már azzal, hogy mig a budapesti kir, itélő tábla elrendeli a biztosítási végrehajtást, ha a veszély egy az adós elleni végrehajtást elrendelő végzéssel valószinüsittetik, addig a marosvásárhelyi kir. tábla, és az ennek alárendelt törvényszékek csak az esetben rendelik el a biztositási végrehajtást, ha a veszély egy az adós ellen már foganatosított és kellő eredményre nem vezetett végrehajtást igazoló jegyzőkönyvvel valószinüsittetik, mely esetben természetesen a hitelező követelése már minden veszélyen is tul van; azzal is tisztában vagyunk, hogy a hány bíróság van, legyen az járásbíróság, törvényszék és tábla, mindenik már másként állapítja meg az ügyvédi munkadíjakat, ugy hogy ma már, hacsak egyes ügyvéd is, de tudja, hogy mely bíróság állapítja meg jobban az ügyvédi dijjakat; azzal is tisztában vagyunk, hogy mig egyes kir. törvényszékek vissza utasítják, mások elfogadják a váltókeresetet, ha a váltón a kibocsátó az elfogadó aláírása alá irta a nevét, vagy ha az elfogadó a nevét a váltó szövegén írja át; és egy ujabb esetből azt látom, hogy mig a marosvásárhelyi kir. itélő tábla kimondotta, hogy a kikötött szolgálati bér a gazda örökösével szemben nem az iparhatóság, hanem a bíróságnál peresítendő, a kolozsvári kir. tábla 8/898. sz. döntvényében kimondotta, hogy a követelés engedményezése esetén a követelésre nézve azon bíróság marad illetékes, a mely azelőtt is illetékes volt, és igy az erdélyi részekben már meg van e tekintetben is az eltérő gyakorlat. A kérdés már most csak az, hogy vájjon hová jutunk ezen jogbizonytalansággal ? Én azt hiszem, hogy idővel egy semmitőszéket fog kelleni felállítani, hogy ez rendet csináljon; vagy ha ez soká késnék, ajánlatos lenne, hogy valamelyik, — tán a budapesti ügyvédi kamara tagjaiból egy bizottságot küldjön ki, mely a hazai bíróságok eltérő gyakorlatát registrálván — ezt az ország ügyvédeivel esetről-esetre közölje, mert akkor mi ügyvédek odaterelhetnők a dolgokat, hogy bizonyos ügyekre nézve kedvező bíróságokat kötnénk ki és vennénk igénybe és igy ha minden tábla területén más más gyakorlat fejlődnék is ki, mindenik megkapná a gusztusának megfelelő ügyeket és a perek is simábban mennének, sőt idővel, — ha a gyakorlat a tábláknál és adóbíróságainknál állandósittatik, — még a jogorvoslatok is megszűnnének. Csak azt kellene azután még valahogyan valamelyes novellával behozni, hogy a felek a biztositási végrehajtásokra, ügyvédi költségek megállapítására, a hozandó ítéletekre stbre nézve is egy és ugyanazon ügyben más más bíróságot köthessenek ki, mert milyen érdekes volna például, ha a váltóbiztositási kérést a budapesti váltótörvényszék, a pert magát Ítélettel a nagyváradi, és az ügyvédi költségek megállapítását a besztercei törvényszék eszközölnék és ha még a végrehajtások foganatosítását is oly járásbíróság végezné, mely jól folyósít, pláne jó dolog lenne. Dr. W. Z