A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 1. szám - A foglalások korlátozásáról

A J tagadja a tárgyalást az ügy meritumában. Ha alperes csak a keresetváltoztatás kifogásával élt és érdemben nem nyilatkozott, ha a kereset megváltoztatására irányuló kifogásai nem voltak elég erősek és hatályosak, ha ezeknek a bíróság helyt nem adott, ugy érdemileg marasztalva lesz. Alperesnek tehát keresetváltoztatás esetén a tervezet 194. §-ához hiven óvást kell emelnie a keresetváltoztatás ellen s egyebekben ugy védekeznie, mintha felperes részéről keresetváltoztatás nem forogna fenn. Szabály az, hogy a pergátló kifogások együttesen adandók elő, perbe bocsátkozás után csak két esetben lehet ezekkel élni, t. i. ha olyan természetűek, melyek hivatalból figyelembe veendők, vagy ha valószinüvé tétetett, hogy alperes hibáján kivül ezen kifogást nem érvényesíthette előbb. Ha a keresetváltoztatás elleni kifogás szintén pergátló kifogásnak tekintetnék, akkor erre is alkalmaztathatnék a most idézett két kivétel. Úgyde ez nem áll, mert ha az alperes a megváltoztatott kereset szóbeli tárgyalásába belebocsátkozik a nélkül, hogy a változtatást ellenezné, a keresetváltoztatás ellen többé nem tiltakozhatik. hiába fogná kimutatni, hogy hibáján kivül nem ellenezhette előbb a keresetváltoztatást. És ez természetes is, mert a biróság a keresetváltoztatást hivatalból nem gátolhatja. ad 3. A kereset halmozottsága és egyéb alaki szabálytalanságai miatti kifogások nem tekinthetők pergátló kifogásnak. Van ugyanis megengedett keresetnalmazat és meg nem engedett keresethalmazat. Hogy a keresethalmazat melyik nemével van dolgunk, az csak a lefolytatott tárgyalás után fog kiderülni. Előzetesen, a per érdemi tárgyalása nélkül ezen kérdés tisztába nem hozható. D r. Báhr indítványozta különben a német birodalmi perrend tárgyalása alkalmával, hogy a kereset halmozottsága és egyéb alaki szabálytalanságai miatti kifogás a pergátló kifogások közé felvétessék. Ezen indítvány azonban ott sem fogadtatott el. ad 4. Nem szükséges ennek külön felsorolása, mert a tervezet 185. §. 5. pontja magába öleli mindazt, a mit ezen pont kiván. ad 5. és ad 6. A megállapítási; kereset megindításához szükséges jogelőfeltételek hiánya miatti kifogások, illetve azon kifogások, hogy nem az összes érdekeltek állanak perben, s igy a per ügyérdemileg el nem bírálható : nem pergátló kifogások, és az ügy érdemi tárgyalása előtti külön tárgyalásra igényt sem tartanak, mert ezek a materiális jogba nyúlnak bele és nem a perjogba. Ha van kellő ok ilyen kifogásra, akkor a kereset nincs kellőleg megokolva, fundálva, és ez érdemi kifogás. Alperesnek azon kifogása, hogy a kereset nem egyedül felperes által, de csakis többekkel együttesen, mint felperes-társak által lett volna beadható, vagy pedig hogy a kereset egyidejűleg többek ellen (alperesi pertársaság) lett volna beadandó : az activ, illetve a passiv legitimatio kérdése, a melyet a magánjog szabályoz. A tervezet 238. §-a különben elvileg megengedi, hogy a felperesi igény megállapítására, vagy pedig megerőtlenitésére szolgáló vitapontok közül egy vagy több a megállapítandó sorrendben elkülönitve kerülhessen tárgyalás alá. Ha tehát a biróság az 5. és (>. pont alatt felhozottaknak elkülönített tárgyalását a concrét eset körülményeihez képest célszerűnek fogja vélni, ugy az el is lesz rendelhető. ad 7. Az itélt dolog kifogása a perfelvételi határnapon szintén nem intézhető el az ügy érdemétől elkülönitetten. mert a tervezet kiindulási pontja az, hogy a perfelvételi tárgyaláson csakis azon kifogások tárgyaltassanak alperesek perbebocsátkozása nélkül, a mely kifogásoknak eredménye az absolutio ab instantia, de csak azért, mert egy perbeli előfeltétel hiányzott és nem azért, mert a felperesi igény meg nem áll. Más, külön kereset az absolutio ab instantia esetében is akár ugyanazon, akár más bíróságnál beadható. Az exceptio rei judicatae ügyérdemi kifogás a magánjog szabályai szerint. A kinek jogigénye immár jogérvényesen megítéltetett, illetve ítélet tárgyát képezte, az többé nem bir kereseti igénynyel, azt más keresettel sem érvényesítheti. Az itélt dolog kifogása feletti tárgyalás tehát ügyérdemi tárgyalás, mely előzetes eljárás tárgyát nem képezheti. ad 8. Az előd megnevezése — nominatio, laudatio actoris — némileg hasonlít a pergátló kifogásokhoz, mert perbe bocsátkozás előtt lehet vele élni, azonban az előd megnevezésének előfeltételei és hatásai, nemkülönben a mód. a mely szerint ez gyakorlandó. egészen más. mint a pergátló kifogásnál. Az előd megnevezése tulajdonképen nem is kifogás, de a perbe hívásnak egy neme. Ha az előd-megneOG vezés indokolt is, ennek következménye nem a keresetnek az elutasítása. Ha a megnevezett előd az alperesnek állításait nem tagadja, vagy ha nem nyilatkozik, az alperesnek jogában fog állani a kereseti kérelemnek eleget tenni, és nem fog e miatt szavatolni az elődnek. Ellenben, ha az előd a perbe belép (alperes kérheti ugyan magát a kereset alól feloldani), de annak dacára a hozott Ítélet alperes ellen is hatályosnak tekintendő. Az előd-megnevezés akkor is történhetik, ha a pergátló kifogásoknak hely nem adatott, tehát későbben. Ebből is látszik, hogy az elődmegnevezés más természetű, mint a pergátló kifogás. A 185. § utolsóelőtti bekezdését akként módosítanám: o Az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő akadályok közé tartoznak az 1. 2. és 5. pontban emiitett kifogások feltétlenül, a 3. pontban említettek a 12. és 47. §. korlátai között». Hogy a felek valamelyikének nincs perképessége, illetőleg hogy törvényes képviselője mellőzve van, vagy nincs igazolva, ez közérdek folytán hivatalból figyelembe veendő. így rendeli ezt az 1893. évi XVIII. t.-cikk* 27. §. 4. pontja, a német birodalmi perrend 247. §-ának utolsó bekezdése és az osztrák perrend 230. $-a. Minthogy a hatásköri és illetékességi kifogás bizonyos körülmények között hivatalból veendő figyelembe, szükségesnek tartom az átnézet szempontjából az illető eseteket megjelölni. A német birodalmi perrend literaturájában érdekes controvers-kérdést képez, vájjon a pergátló kifogások a perbe bocsátkozás után a 185. §. első bekezdésében emiitett két kivételen felül, későbben, tehát a per érdemi tárgyalása alkalmával fel- vagy fel nem hozhatók-e ? Nézetem szerint igen. de akkor ezen pergátló kifogások már csak a 22u\ és 227. ^-ban emiitett kifogásokkal egyenrangúak, és elvesztették azon előnyt, a melyet a 186. §. első bekezdése nyújt nekik : hogy a per érdemétől elkülönitve tágyalandók. A 185. §. végére tehát a következő toldalékot indítványoznám: «A perbe bocsátkozás után felhozott pergátló kifő gások, a mennyiben jelen szakasz első bekezdésében foglalt két kivételes eset alá nem esnek, mint egyszerű kifogások (226. és 227. §$.) felhozhatók, de csak a per érdemével együtte sen tárgyalandók és döntendők el. A foglalások korlátozásáról. Iita: ARANY SÁNDOR, bpesti kir. albiró. Ámbár nem mondhatom, hogy mindenkit érdekelne ez a théma, mégis elég fontosnak tartom arra, hogy időközönkint megbeszélés tárgyává tétessék. Ezelőtt 2\ évvel már elég bőven értekeztem e kérdésről. Akkor kifejtett nézeteimmel szemben sehol sem olvastam ellenvéleményt; a kérdés mindazonáltal még ma sincs közelebb a megoldáshoz, mint akkor, avagy mint 15 évvel ezelőtt volt. Az «Otthon védelme» cim alatt szólaltam föl s indokol tam azt az álláspontomat hogy a foglalások korlátozandók, a foglalás alól még egyebeket is el kell venni, mint a mit a mi végrehajtási törvényünk az alól kivesz. Különösen a szükséges bútorzatot tartottam és tartom ma is a foglalás alól ki veendőnek. Már korábban is abban a nézetben voltam, hogy fölhozott indokaim minden tekintetben helytállók. További tapasztalataim most már arról győztek meg engemet, hogy az e kérdésben fenforgó és igazán corruptióra vezető bajok sanálása sokáig már nem várathat magára. Ez az oka annak, hogy mostani fölszólalásom időpontját még indokoltabbnak tartsam, mint aminő indokolt volt a korábbi, annál inkább, mert én abban a meggyőződésben élek, hogy a fenforgó fonák helyzetből való szabadulás mikéntjének indokait főkép azon biróság köréből kell meríteni, ahol nekem is már hosszabb időn át van szerencsém tapasztalatokat szereznem. A bútorzat lefoglalásának megengedését a ((realitás)) indokolja. Az állam hatalmat ad a hitelezőnek, hogy követelését ama realitásból kielégíthesse. Az állam tehát nemcsak engedélyt ád, hanem kényszerítő eszközökkel végrehajtatja a bútorokra támaszkodó követelés realizálását I Vagyis magyarán mondva: az állam elősegíti a csak bútorzattal bíró adóstmégettől a csekélységtől is meg fosztanii