A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 16. szám - Ügyvédek helyzete Magyarországon

A JOG 125 Hogy foganatosított végrehajtások alkalmával a végrehajtást szenvedő mar kiűzette a tokét s költséget, de mert a kamatot nem fizette k, mert vagy nem tudta>agy nem világosítottak föl, most néhány krajcárért folytatólagos végrehajtást vezetnek ellene! Hogy a kereset beadása előtt a fizetésre felhívott adós a követelest teljesen leakarja fizetni, de az ügyvéd ezt nem fogadja el, mert a keresetet már elkészítette s ezért dijjazás jár. Hogy az elitéit vádlott, kinek a felebbezés bejelentése által kevés veszíteni valója van, meg oly esetben is, a hol a törvény a további felebbezest kizárja, nyakra-főre felebbez, azt minden untalan látjuk. Hogy a járásbíróságok elé tartozó vétség és kihágási ügyekben a bunugy sok százaléka beszünne, de mert költség merült fel,le ,^r§>'alni- Hogy ugyanezen ügyekben rossz néven veszi' a vedo, ha hosszadalmas beszédében megakasztja az eljáró biró — pedig e védbeszédek sokszor csak arra valók, hogy a védő a kevésbé intelligens védenc előtt «aliquid fecisse videatur*. Hogy rendes perekben a jbiróságok által foganatosított kihallgatásoksok esetben üres szalma cséplés, mit a tanúkihallgatást kérő is tud, de nyer időt. Hogy ingatlanokra 60-70 krért vezetnek árverést (sokszor a referens inkább a sajátjából fizetné ki, sem hogy 3 íves referádát kelljen készítenie). Mindez s még a hely szűke miatt itt egyenkint fel nem sorolható eset csak azt bizonyítja, hogy igenis nagyon sok esetben az ügyvédek ok nélkül szaporítják a bíróság teendőit. A mi ministerünk, ki a bírói gyakorlat fázisain keresztül esett s a felsőbíróságok gyakorlatában számtalan esetben tapasztalhatta az eredménytelen felebbezések hátrányos voltát, igazat s a valóságnak megfelelőt állított, mert nem azt állította, hogy minden ügyvéd igy cselekszik, de ha közülük csak tiz percent is a gyors meggazdagodás reményében csak keresetért dolgozik, árt vele az egész ügyvédi karnak s még inkább árt a birói karnak. Hogy pedig az ügyvédi pályára ma sokan csak könnyű megélhetés s gyors meggazdagodás reményében lépnek, azt sok esetben észleljük. Hiszen joggyakornokot, sőt még aljegyzőt is kötéllel kell togni. És hány esetben megborzad a biró, hogy ügyvédi irodából mily munka kerül ki! Hiszen ki ne tudná, hogy egy hiányos fércmunka, legyen az a jog körébe tartozó ágak bármelyikéből való is, több dolgot okoz, mint a bonyolult nehéz ügy. Az a nagyon hangoztatott jogbizonytalanság nem oly túlságos nagy. A dolog természete hozza magával, hogy törvénykönyvünk hiányában változik a gyakorlat, de ez talán még sem lutri. Egy esetben az, mikor tudniillik az ügyvéd helyesen informálja felét, hogy perét meg nem nyerheti s ez mindennek dacára tovább pereskedik s véletlenül ugy sül el a dolog, hogy mégis pernyertes lesz. No de az ilyen esetek száma talán mégsem lehet nagy. Igaz, hogy nem ritka eset, hogy a bíróság a felekkel és tanukkal s szakértőkkel szemben nem az ügyvédet, hanem ezeket védi. Sok példát tudnék felhozni, hogy az ügyvéd majd ellenfelét, majd a tanút kérdéseivel zaklatta, erővel ki akarván hozni azt, hogy a fél vagy tanú nem mond igazat. Ha védelmére kel a biró, kész a erimen. Ha a személyesen jelenlévő féllel szemben teszi meg ezt a biró, akkor napirendre térünk fölötte, de ha az ügyvéddel szemben merte ezt megtenni, akkor sértette az ügyvédi állást. Nem ritka szemrehányás, hogy a biró a tárgyaláson türelmetlen és haragos s mint a cikkiró ur is mondja, alig félfüllel hallgatja a védő beszédjét. Vájjon miből alkotvák a biró nervusai ? Hány esetben tapasztalta már a biró, hogy a védelem összes törekvése nem oda irányul, hogy a birónak az igazság kiderítésében segítségére legyen, sőt uton-ütfélen tapasztalja, hogy a védő összes törekvése oda irányul, hogy védencét felmentse. Még nem régen történt csak, hogy egy nagyobb bünperben egy nagy hirnek örvendő védő afrikai Ítéletnek jelezte az első bíróság marasztaló ítéletét, melyet a kúria is helyben hagyott. Persze a kúria is afrikai Ítéletet hozott! Ám legyen védő s teljesítse kötelességét ugy amint az egyedül helyes, hogy használjon fel védence érdekében minden enyhítő körülményt, tegye erre figyelmessé a bíróságot, igyekezzék a szívhez is szólni, de ne vezérelje őt a már sok esetben tapasztalt érdek s ha ennek nem hódol, a bíróság legalább becsülje azt meg. Hogy az ügyvédi dijjak megállapításánál egyes helyeken oly gyakorlat észlelhető, mely az ügyvédek ellen irányul, az kétségtelen s ezen segíteni is kellene. Kívánatos volna, hogy legalább a minimum állapittassék meg s ne legyen a biró önkényére bízva, hogy egyenlő perekben az egyik ügyvédnek kétszer annyit állapit meg, mint a másiknak. A fizetési meghagyásból kifolyó husz forinton aluli perekben indokoltnak találom, hogy ügyvédi képviseleti költség meg nem állapitható. Több indokot nem is kell felhozni annál, hogy a substratum a költséget el nem birja. A marasztalt fél képviseselője szintén furcsa szemmel nézné, ha tiz-husz forintos pernél három-négyszeri tárgya'ás után 20—30 forint perköltség nőne ki. Vagy talán helyesebb volna, ha ily kisebb pereknél az ügyvédi képviseletet 50—60krajcárral dijjaztatná a bíróság? Hiszen csak nem régen olvashattunk egy alapos jaj szót arra, hogy végrehajtási ügyben, hol csak néhány krajcárról volt szó a kúria határozojtt s a perköltségek a substrátum százszorosát tették ki. Ez sem tetszik! A felhozottakon kívül még csak egy megyjegyzésem volna arra nézve, hogy miként lehetne az ügyvédi és a birói kart egymással jobban összehozni. Az első kellék erre nézve az, hogy az ügyvédi kamarák máskép szerveztessenek. Legyen meg az ügyvédek feletti felügyeleti hatóság nem csak papiroson, de tényleg is. Gyakorolja a felügyeletet legalább is oly szigorúan, mint a bíróság fölött gyakorolja saját felügyeleti hatósága, s legyen meg az ügyvédek között is az az igazságérzet, hogy mikor látják, hogy kartásaik közül valamelyik vissza él állásával, ne vonuljanak vissza (azt mondván «én ugyan kartársam nyakszegője nem leszek>), hanem legyenek a biró segítségére. Végül legyen szabad a cikkiró urnák egy tanácscsal szolgálni, hogy ha fia lesz és ellátja u baigazitással, még azt is tanácsolja neki, hogy biró se legyen, vagy ha biró lesz, akkor nevelje ugy,hogy mire a birói széket elfoglalja, nervusai vasból legyenek; mert különben boldogtalanabb lesz akármelyik ügyvédnél. II. Irta: R. E lapok 13-ik számában, ily felírású cikket közöl «egy vidéki ügyvéd* s miután a mellett, hogy a sokkal elszomorítóbb helyzetét az ügyvédi karnak elismerem, ennek okául nem a hivatolt közleményben feltüntetett birói kar — bizonyára csak igen sporadicusan jelentkező — bánásmódját vagy viselkedését tartom, hanem az alább felhozandók szerint, a baj máshol keresendő s orvoslása — igen sürgősen — a törvényhozás által várandó. Midőn a sommás eljárásról szóló törvényt a képviselőház tárgyalta — hosszú idő óta először hallottunk a törvényhozás termében is hangokat az ügyvédi kar anyagi helyzetének javítása érdekében; sajnos ugyan, hogy a képviselőháznak akkor 80 ügyvéd tagja közül, egyedül Mérey Lajos ellenzéki orsz. képviselő volt az, a ki az ügyvédek anyagi helyzetének jobbrafordulása érdekében kívánta a sommás eljárás 7. §-ának olyképen való módosítását keresztül vinni, hogy a felek magukat csak ügyvéd által képviseltethetik, s midőn ezen képviselő, a valósághoz hiven az ügyvédek helyzetét vázolva, oda állította, hogy az államnak kötelessége arról gondoskodni, hogy az ügyvéd meg is élhessen, a kormánypárt részéről az lett közbe kiáltva, «hogyazügyvéd gondoskodjék magáról*. Igen elszomorító az uralmon lévő politikai párt részéről, ezen odadobott kijelentésben foglalt súlyos jelző, mert az nem képezheti vita tárgyát, hogy az ügyvédi kar tisztességét — melyet a legsúlyosabb megpróbáltatások idején ezen kar fenn tudott tartani, — az állam gondoskodása köréből kidobni nem jogosult s mit látunk ezen közbeszólás óta eltelt öt év óta? azt, hogy miután egy lépés sem történt az államhatalom részéről az ügyvédi kar anyagi helyzetének javítása érdekében, hogy a párt kebeléből kikerült kormány felfogásával ezen közbeszólás teljesen megegyezik ! A hivatott cikkben, a birói kar érdemetlenül lett a bajoknál előrántva, mert a mik Budapesten a védelem megnyirbálása tekintetében sérelmesek az sporadicus jelenség, s teljesen nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy a mint itt Nagyváradon, vagy az ország minden vidékén a birói és ügyvédi kar közt a legjobb viszony, s valóban collegiális érzés áll fenn; nem akar ez tömjénezés a birói kar részére lenni, mert e sorok irója, leplezetlenül, több izben és őszintén feltárta a helyzetet ott, a hol ez a valóságnak tényleg megfelelt, de a midőn azt látjuk, hogy az anyagi javadalmazással legkevésbé arányban álló birói kar emberfeletti munkát fejt ki, s a midőn azt látjuk, hogy a magyar birói kar tagjai az ügyvédek, mint az igazságszolgáltatás egyenrangú tényezőjével szemben, a jog és igazság keretén belül, de a felek érdekeit is figyelembe véve, minden igény kielégítésére törekszenek, a birói kar terhére azt irni, a mit az igazságügyi kormány több mint két évtized óta tenni elmulasztott, — igazságtalan. Az ügyvédi kar anyagi helyzetén sürgősen segíteni, az igazságügyi kormány kötelessége; nem e cikk szűk keretébe való tárgyalni, de különben is, kamarai felterjesztésekben többször hangoztatva lett, hogy mi módon kellene a bajokon segíteni. Csak vázlatosan kívánom hosszú idejű tapasztalatból folyó ebbeli véleményemet előterjeszteni. 1. A sommás eljárásban az ügyvédi képviseleti kényszer volna keresztül viendő még pedig akképen, hogy 20frton felüli ügyekben, a feleket kizárólag ügyvéd képviselheti, a feleknek azonban személyesen szabadságukban áll a tárgyaláson megjelenni, de a mennyiben akár a keresetet maguk adják be, akár pedig a tárgyaláson személyesen jelennek meg, a bélyegkiadáson felül, dijat nem igényelhetnek. Ennek indoka abban rejlik hogy mindinkább lábra kap, különösen a kereskedők közt, hogy, mert kedvük szerint s az ügyvédi állás tisztességével össze nem férő megállapodásra, az ügyvédi díjazás tekintetében jutni nem tudnak, a kereseteket maguk gyártják s a tárgyaláson vagy személyesen, vagy az e végből directe felfogadott segédjük által jelennek meg, ugy a kereset, mint a tárgyalásért díjazást igényelnek s ezzel az ügyvédek törvényben gyökerező jövedelmi forrásának concurrentiáját képezik; de e mellett a biró erkölcsi