A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 13. szám - A svájci büntetötörvénykönyv

50 A JOG azért a kiigazítást elrendelni és minthogy a nyalábi uradalomhoz tartozó községek telekkönyvei átalakitva még nem lettek, R. Izrael pedig erdőtagját a halmii kir. járásbírósághoz tartozó ezen községekben kapta ki, az árverési jegyzőkönyv hiteles másolatát és az erre vonatkozó végzéseket M.Béla szerzett jogainak fenntartása végett a halmii kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatósághoz hivatalból áttenni kellett stb. A debreceni kir. itélö tábla (1895. év április 4-én 1,159. sz. a.) A kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1897. évi május hó 19-én 2,438. sz.^ a.) Mindkét alsóbirósug végzése megváltoztattatik és Nagy-Szőllős úrbéres közönsége az 1894. évi október 5-én 5,947. sz. alatt beadutt telekkönyvi kiigazítási kérvényében bejelentett igényének jelen végzés vételétől számítandó 30 nap alatt beadandó szabályszerű keresettel leendő érvényesítésére a tisza-kirvai 60. sz. telekjegyzőkönyvben B. 5. sor és 5,947. tkönyvi szám alatt eszközölt igénybejelentési feljegyzésnek fenntartásával azzal a hozzáadással utasittatik, hogy a kiszabott határidő sikertelen eltelte esetén az igénybejelentés visszautasittatni és az arra vonatkozó feljegyzés törültetni fog. Indokok: Abban az esetben, a midőn, a mint ez TiszaKirva község telekkönyvére nézve történt, a telekjegyzőkönyvnek átalakítása az 1892. év XXrX. t.-c. 2-ának 1. b) pontjához és az e törvény végrehajtása tárgyában 1893. évi július hó 8-án 24,366. sz. alatt kelt igazságügyministeri rendelethez képest kapcsolatosan a tényleges birtokos bejegyzése és a telekkönyvi bejegyzések helyesbítése iránti eljárással foganatosíttatott, csak a tényleges birtokos bejegyzése és a telekkönyvi bejegyzések helyesbítése iránt tett intézkedések és hozott határozatok folytán szenvedett sérelmek ellen igénybe vehető, az 188a. évi XXIX. t.-c, 1889. évi XXXVIII. t.-cikk és az 1891. évi XVI. t.-cikkekben külön szabályozott jogorvoslatoknak érvényesítése van az idézett 24,366/1893 sz. igazságügyministeri rendelet 142. §-a értelmében kibocsájtandó hirdetményben kitűzött záros határidőhöz kötve, mig ellenben a tagositási illetve birtokszabályozási munkálatok alapján eszközlendő és szorosan vett telekkönyvi átalakításnál közbejött hibás bevezetések kiigazítására és e célból igénybe vehető jogorvoslatokra és a követendő eljárásra nézve az 1869. évi április 9-én 2,579. sz. alatt kelt szabályrendelet szolgál irányadóul. Ehhez képest a fennforgó esetben, a hol N.-Szőllős úrbéres közönsége 5,947 189i. számú kérvényével a tisza-kirvai (iü. sz. tjkönyv átalakításánál állítólag az átalakítás alapjául szolgáló birtokszabályozási munkálatoknak figyelmen kivül hagyásával eszközölt téves bevezetésnek kiigazítását célozza, a 2,579/1869. számú igazságügyministeri rendeletnek 275. §-a illetve az ott hivatkozott eddigi szabályok vagyis a telekkönyvi rendtartás 24—27 §-ának rendelkezései nyernek alkalmazást. Minthogy pedig a telekkönyvi rendtartás 25. §-ának e) pontja szerint akkor, ha valamely bejelentett tulajdoni igény tárgyalásánál oly vitapontok keletkeznek, a melyek barátságos uton ki nem .egyenlíthetők és ha a bejelentés alakjában elő nem terjesztetett, a szabályszerű kereset benyújtása végett, a bejelentés különbeni visszautasítása mellett, megfelelő határidő szabandó ki. Ennélfogva, tekintettel arra, hogy Nagy-Szőllős úrbéres közönsége kérelmét a telekkönyvileg érdekelt felfolyamodó M. Béla ellenezte és a kérelem kereset alakjában elő nem terjesztetett és mint ilyen nem tárgyaltatott, a bejelentett igény felett érdemleges határozat nem hozathatván: mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával kérvényezőt a hivatkozott 25. §-nak c) pontjához képest bejelentett igényének kereset utján való érvényesítésére utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Téves az a jogi felfogás, hogy bizományi ügyletből származtatott követelésnek a bizományos által történt érvényesítésénél az adós részéről az a kifogás, hogy a követelés tisztán tőzsdei, árkülönbözetre irányuló szerencsejátékból ered és mint ilyen biróilag nem érvényesíthető, sikerrel felhozható ne lenne; mert a bizományos az ügyletbe mint önszerződö fél is léphet be, de különben is a bizományi viszony nem zárja ki azt. hogy a megbizó és a bizományos abban állapodjanak meg, hogy se valóságos vétel, sem eladás ne történjék s közöttük mégis a tőzsdeszokásoknak megfelelően oly következmények álljanak be, mintha a vétel, illetve eladás valóban megtörtént és az átvétel, illetve szállitás elmulasztatott vagy megtagadtatott volna, sőt köztudomás szerint éppen a bizományi szerződés alakja a leggyakrabban fordul elő a tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyleteknél. A lugosi kir törvényszék (1896. évi november hó 14-én 5,460. sz. a.) dr. Hein József ügyvéd mint L. Ödön gondnoka felperesnek G. Pál alperes ellen 2,000 frt váltóösszeg ésjár. iránti sommás perében következőleg itélt: A kir. törvényszék az 1895. évi június 30-án 6,354,o. sz. a. hozott sommás végzést, G. Pál alperes irányában hatályon kivül helyezi, felperest keresetével '.. Pál alperes ellenében elutasítja stb. Indokok: Alperes kifogásában azt adta elő, hogy li L. Ödön a kereseti váltóösszeg felvételére nincs jogosítva, 2) hogy F. Nándor nem volt jogosítva a váltóóvás felvételére, 3) hogy a kereseti váltó tőzsdeszerencsejátékból eredő differenciákból ered s arra értéket nem kapott, 4) hogy ama fedezeti valto, melyet a lebonyolítandó tőzsdeügyletből eredhető differenciák fedezésére adott, a kereseti váltóval nem azonos, s egyébként is a tőzsdeügylet lebonyolítva nem lett s az összeszámolás nem eszközöltetett- a viszonválaszban azonban alperes beismerte, hogy felperesnek a' kereseti váltót adta át fedezetképen. Felperes tagadta alperes állításait s azt vitatja, hogy ellene mint harmadik személy irányában tett kifogások nem érvényesíthetők. Ad 1) a kereseti váltó forgatott váltó lévén, felperes forgatmányos tulajdonosi minősége az üres forgatmánynyal a váltótörv. 36. §-a értelmében kellően ki van mutatva; ad 2j a váltótörv. 17. §-ának 2-ik bekezdése értelmében a váltó puszta birtoka jogot ad az elfogadás végetti bemutatásra és az elfogadás nem teljesítése esetében a váltó óvatolására; ad 3) alperesnek^ ez a kifogása sem bir váltójogi alappal, mivel az a körülmény, hogy a váltó a tőzsdejátékból származó különbözet fejében adatik, a váltóban jelzett követelések váltói uton való érvényesítését nem akadályozza, mivel oly esetben, ha a váltó a tőzsdeügylet lebonyolítása alkalmával megállapított különbözet kiegyenlítéséül adatott, a fizetésként adott váltó önálló követelési cimet állapit meg és az uj jogügylet által meghaladott régibb jogügylet természetének vizsgálására a váltóperben visszamenni nem lehet; ad 4) felperes által valódiság tekintetében tagadásba nem vett 2) alatti levélnek ama tartalmából, mely szerint dr. D. Zoltán a kereseti váltó kibocsátója értesiti alperest, hogy L. Ödönnel ügyünket rendezte és felhívja, hogy május 11-én esedékes váltót elfogadóként írja alá, továbbá az alperes által becsatolt a tőzsdeügyletre vonatkozó 3) alatti körlevélből; továbbá az 1»96. évi 8,123/v. sz. a. perben bizonyítékként felhozott abból a körülményből, hogy U. Salamon, ki felperesnek üzletvezetője volt, dr. F. Nándor tanu előtt beismerte, miszerint a kereseti váltót a mutatkozó árkülönbözet fedezésére kapta, hogy ama tőzsdei ügylet, melyre e váltó kiállíttatott még lebonyolítva nem lett s hogy a leszámolás a váltó lejártáig nem ejtetett meg; továbbá az 1896. évi 8,123/v. sz. a. perben megállapított abbói a körülményből, hogy Ü. Samu a felperesnek kereskedelmi meghatalmazottja volt s e perben a valódiság tekintetében nem kifogásolt 3./" alatti levél szerint alperest és dr. T. Zoltánt a tőzsdei ügylet lebonyolítását megelőzőleg felmerülendő különbözet fedezéséül 1895. évi május hó 10. esedékes váltónak beküldésére hivta fel, nyilvánvaló, hogy emez a kereseti váltóra létrejött megállapodásban, melyből alperes kifogásait meríti, felperes is részt vett, így tehát nem tekinthető oly harmadik személynek, a ki ellen a váltószerződés körülményeiből merített kifogás a váltótörv. 92. §-a értelmében érvényesíthető nem volna; s miután felperes nem mutatta ki, hogy a kereseti váltón kivül más 2,000 frtról szóló váltó is volna birtokában s hogy ekként a kereseti váltó a vitatott tőzsdeügyletből eredő időleges különbözetre nem vonatkozik: a kir. törvényszék ama meggyőződést merítette, hogy való alperesnek ama kifogása, miszerint a kereseti váltót a tőzsdeügylet lebonyolítása fedezetéül adta; miután pedig a logadásszerü tőzsdeügylet tehát szerencsejáték kifogása, a közvetlenül szerződő felek között hatályosan érvényesíthető akkor, ha a váltó a tőzsdeügylet lebonyolítása előtt a jövőben felmerülhető árkülönbözeti veszteségek biztosítására állíttatott ki és pedig azért, mivel az ily érvénytelen ügyletből eredő váltófizetési kötelezettséget nem állapit meg, ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. A temesvári kir. Ítélőtábla (1897. évi január 18-án 3,999. sz. a.). A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és és az 1895. évi június 30-án 6,354. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályának G. Pál irányában való fentartása mellett kötelezi, hogy felperesnek, mint L. Ödön gondnokának 2,000 frt tőkét stbt fizessen meg. A kereseti váltó megóvatoltatása körül közbenjárt dr. F r a e n k 1 Nándor ügyvéd meghatalmazotti minőségének igazolatlan voltára alapított alperesi kifogás figyelembe azért nem jöhet mert a kereseti váltó telepítve nem lévén, G. Pál alperes, mint a váltó elfogadója ellen ^egyenes váltókereseti jog» fentartása védett még az óvásnak felvétele sem volt volna szükséges í'vtörv. 44.S.Y Ugyérdemileg alperes a kifogásaihoz 3 /. alatt csatolt kÖtlevel tartalmával maga szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy o L. Ödön 5,000 m. m. szokványbuzának mmázsánként 6 frt 55 krjával az ő számlájára leendő eladásával dr. T. Zoltán által megbízta s egyszersmind alperes kötelezte magát, hogy esetleges árváltozásoknál és pedig a 40 krtól kezdve mmázsánként lefelé és L. Odon felszólítására ennek a kívánt készpénzfedezeteta rogton megkulden. fogja; viszonválaszában alperes kifejezetten beismerte, hogy a kereseti váltó azonos azzal a váltóval melyet Ví T^AT8 veszteségek fedezeteképen küldött át dr. T. Zoltán által L. Ödönnek. f Felperes a kereseti váltó kiállításának körülményeit felebbezeseseben ugyanígy adván elő, nem alapos ugyan amaz érvelése, mely szerint a bizományi viszonyra alapított alperesi kifogás L. Ödönnel, mint harmadik személylyel szemben a vtörv 72 S-a értelmében egyatalán fel nem hozható, mindazonáltal minthogy Ktt itr^" "SS? a,Pereus.L- 0d™ között bizomány, viszoíy MTSC JIZ ^ b,Zomány°s irányában az ügyleteknek nem SatéksferuK.termesetére alapított kifogás figyelembe azért el enne» b]Z0^°S Csakis a megbizó^utasításából járván m l7 eSrre k°tend°, Ügyl6lre vonatkozó szándékát kutatni nem tartozik, hanem csupán arra van kötelezve, hogy az ügyletet