A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 12. szám - A járásbiróságok uj ügyviteli szabályaihoz

46 A JOG elkövetett sikkasztás által magánfeleknek okoznak, kellő sikerrel nem hivatkozhatik stb. A budapesti kir. itélö tábla (1897. márc. 30 882. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. I n d ok ok. Felperes a keresetbe vett összeget kártérítés címén követeli. Jóllehet a per adataiból .megállapítható, hogy azt az 1,000 frt biztosítékot, mely a V. Ignác ellen folyamatban volt bünfenyitő ügyben ennek szabadlábra helyezése céljából a budai kir. adóhivatalnál, mint a budapesti kir. törvényszék letéti pénztáránál az 1881. évi 29,449. sz. végzés következtében 1881. október 27-én 170. cikk sz. a. letétbe helyeztetett, a felperes sajátjából tette le és hogy az által, hogy eme biztositéki összeg a bünfenyitő eljárás megszűntével még sem neki, hanem egy a V. Ignác ellenében 1885. január 27-én és március 16-án foganatositott végrehajtási foglalás következtében a felperes részéről igénybe vett felfolyamodások, előterjesztés és igényper ellenére a foglaltató D. Teréz engedményesének P. Jánosnak szolgáltatott ki, felperes kétségtelenül anyagi rövidséget szenvedett; mind a mellett felperest az alperes kir. kincstár irányában ez idő szerint kártérítési keresetével el kellett utasítani: mert annak következtében,hogy felperes részéről 4,669'89. sz. a. folyamatba tett igényperben keletkezett másodbirói ítélettel felperes jogérvényesen pernyertesnek nyilváníttatott a foglaltató s illetőleg engedményese ellenében s a szóban forgó biztosíték a foglalás alól jogérvényesen fölmentetett, felperest első sorban is e foglaltató s illetve engedményese irányában illeti meg az 1881. LX. t.-c. 96. §-a szerint, mely csak is a 15 napon tul beadott igénykeresetek joghatályát szabályozza a nélkül, hogy igénylőnek kártérítési jogát kizárná vagy korlátozná és az e törvényszakasz értelmezésére vonatkozóan kifejtett törvénykezési gyakorlat szerint az a jog, hogy a D. Teréz, illetve engedményese P. János által fölvett összeget ettől visszakövetelje, annyival is inkább, mert a per adatai szerint első sorban az volt az oka annak, hogy felperes idejekorán a foglalásról nem értesíttetett, és így a végrehajtásra halasztó hatályú jogorvoslattal és igény keresettel nem élhetett, hogy ámbár a foglaláskor módja és alkalma volt a foglaltatónak a letét miben állásáról tüzetes felvilágosítást szereznie, ezt elmulasztotta s a letett biztosítékot a végrehajtó járásbíróság előtt ugy tüntette fel, mintha ezt a végrehajtást szenvedett Y. Ignác tette volna le, a büntető bíróságot pedig annak elhallgatásával, hogy felperes K. Bélát sem a birói végrehajtót, sem a végrehajtó járásbíróságot a letét lefoglalásáról közvetlenül nem értesítette, meggátolta annak felismerésében, hogy a hatósága alatt állott letétre vonatkozólag felperes jogának megoltalmazására nézve, ámbár csak ugy is intézkednie szükséges lett volna, a hogy a többi az alkalommal lefoglalt bűnügyi letételekre nézve 3,899/85. sz. végzésében intézkedett; mert e szerint a végrehajtató, illetve engedményese és V. Ignác, a kinek adósságára fordíttatott a felperes letété, tulajdonképen azok, a kik a kérdéses letétnek fölhasználásával a felperes rovására illetéktelenül vagyonilag gyarapodtak és akik egyaránt elmulasztották a foglalásról felperest oly időben értesíteni, a mikor még a letéthez való jogát sikerrel érvényesíthette volna a végrehajtási eljárás keretében is. Minthogy azonban felperes ki nem mutatta, hogy a most nevezettek ellenében kártalanítási jogát érvényesitette és hogy azoknál kártérítési követelésére nézve kellő vagyoni fedezet hiányában kielégítést nem szerezhetett; ennélfogva ha megállapítható lenne is, hogy a budai kir. adóhivatal mint alperes kir. kincstárnak a birói letétek őrzésére és kezelésére hivatott közege mulasztást követett volna el azáltal, hogy felperes letétének harmadik személyek tartozása miatti lefoglalása ellen mi lépést sem tett, ennek káros következményeiért az alperest ez idő szerint felelősségre felperes nem vonhatja s ekként őt (alperest; kártérítésre sem lehet kötelezni, stb. A m. kir. Curia (1898. január 12. 3475. sz. a.) a másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Kétséget nem szenvedhet, hogy a felperes által V. Ignác helyett bűnvádi óvadékul birói letétbe fizetett 1,000 frt készpénz, mihelyt az óvadék célja megszűnt és erre a letétre felperes hitelezői jogot nem szereztek, felperesnek visszaadandó volt. A büntető törvényszék az 1,000 frtot a budapesti kir. ítélőtáblának 1887. június 1-én kelt 10,786/87. B. számú megszüntetési határozata alapján felperes részére ki is utalványozta, azonban felperes a pénzt a budai m. kir. adóhivatalnál mint letéti hivatalnál fel nem vehette, mert azt időközben a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság kiküldöttje D. Teréz részére V. Ignác ellen végrehajtásilag letiltotta. Az alperes kincstár részéről nem is állíttatik, de az iratokból sem tűnik ki az, mintha az eljárt bíróságok, illetve valamely közegük a letét kezelése vagy utalványozása körül akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból hibát követtek volna el, de még azt sem hozza fel a bíróságok terhére, hogy egy részt a büntető törvényszék tudomással birt arról, hogy a letiltás nem a letevő felperes, hanem vádlott V. Ignác hitelezői részére történt, másrészt, hogy az I—Hl. ker. kir. járásbíróság tudomással birt arról, hogy az 1,000 frt óvadékot nem vádlott V. Ignác, hanem ügyvéde a felperes sajátjából tette le és hogy a nevezett bíróságok ezekről egymást értesíteni elmulasztották volna. E szerint szo sem lehet arról ho^y felperes a kár elhárithatása céljából a bírósagok határozatai'ellen jogorvoslatokkal élni, vagy a bíróságok valamely taaja ellen a kárkereshetőség előzetes megállapítása végett az 1871. évi VÜÍ. t.-c. 68. §-a szerint fegyelmi eljárást kérni tartozott volna. Az ilynemű mulasztással egyébiránt felperes csak abban az esetben volna terhelhető, ha a kárt a büntető bíróság valamely tagja akár szándékosan akár vétkes gondatlanságból okozta volna, mert felperes ügyében ez a bíróság járt el, ellenben felakkor értesült, a mikor a kárt jogorvoslatokkal elhárítani mar nem lehetett. Ily körülmények között felperesnek jogában állolt a kir. államkincstárt nyomban a kártérítés iránt perelni, mihelyt kitűnt, hogy a letéti összeg nem az ő hitelezője, hanem V. Ignác hitelezője által letiltatott, hogy a letét nem is a büntető törvényszék által, hanem ennek hibáján kivül más hatóság által kiutalványoztatok az a körülmény pedig, hogy felperes nem azonnal lépett perre, hanem a végrehajtási ügybe beavatkozván, minden képzelhetőt megtett arra nézve, hogy a jogtalan kiutalványozásnak hatályon kivül helyezése mellett, pénze kifiizettessék és hogy lépései, éppen azért, mert az ügyről korábban tudomást nem nyert, célhoz nem vezettek, neki mulasztásul be nem tudható. A felhozottakból folyóan az ügy megvizsgálásánál közömbös az, hogy a végrehajtási eljárás folyamán követett-e el vétkes mulasztást a kir. járásbíróság és esetleg a kir. Ítélőtábla valamely közege, annyi azonban e helyen is kétségen felül megállapítható, hogy a budai m. kir. adóhivatalnak az 1881. évi 39,425. sz. alatt a birói letétek kezelése tárgyában kibocsájtott igazságügyminiszteri rendelet 18. §-a értelmében kötelességében állott volna, figyelemmel a büntető tszék 29,4i9/8l. számú letétbe utaló végzésére, akár a bírósági kiküldöttek, akár a végrehajtást elrendelő bpesti I—III. ker. kir. jbiróságot a letiltás alkalmával nyomban értesíteni arról, hogy a letiltott 1,000 frt nem illeti még végrehajtást szenvedő V. Ignácot, hanem K. Bélát a felperest. Ezen felül tény az, hogy az alperes kir. kincstár képviselősége a per folyamán a helytelen letiltás és kiutalványozás tárgyában sem az eljárt hatóságokat, sem azok valamely közegét mulasztással nem terheli, de egy szóval sem emliti, hogy a helytelen kiutalványozásra önmaga felperes szolgáltatott volna okot, vagy hogy módjában állott volna felperesnek a kárt megfelelő más jogorvoslatokkal elhárítani, alperesnek az az érvelése pedig, hogy felperes a jogorvoslatok kimerítése után fegyelmi eljárást tartozott volna kérni, már a felhozottakkal alaptalannak bizonyult. A másodbiróság ítéletében a kereset elutasítására felhozott az az indok sem fogadható el helyesnek, hogy felperes első sorban a foglaltató, illetve engedményese ellen, mint kinek a letét jogtalanul kiutalványoztatott, tartozott volna a letét visszafizetésére kártérítési perrel fellépni, mert eltekintve attól, hogy felperes nem egy meghatározott dolgot helyezett birói letétbe, hanem 1,000 frtot készpénzben, felperes kutatni nem tartozott azt, hogy ha nem az ő hitelezője részére történt a kiutalványozás, mi uton került a letét jogtalanul egy harmadik személy kezébe, hogy mi idézte elő a tévedést. Az ügy ily állásában a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatott helyben az itt felhívott és az abban foglalt megfelelő indokok alapján, a midőn magától értetődik hogy alperes visszkereseti joga alkalmazottai illetve azok ellen, kik a pénz jogtalan felvételével gazdagodtak, érintetlenül marad. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A levélnek azon tartalma, mely szerint felperes más gépnek kiválasztását alperesnek megengedi, csakis ugy értelmezhető, hogy felperes maga is elállott az eredetileg megkötött vétali szerződéstől és alperesnek más gép kiválasztását engedvén meg, uj vételi ügylet megkötése iránt tett ajánlatot. Felperes azon okból, mert alperes ujabb vételi ügyletet kötni hajlandó nem volt, az ő általa is már megszüntetett eredetivételi ügylet alapján alperes ellen követelést nem érvényesíthet. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék (1896. évi november hó 30-án 77,847. sz. a.) «Elsó' magyar gazdasági gépgyár részvenytársulat* cég felperesnek T. Ferenc alperes ellen 156 frt ?L,kl\ toke és iránti váltóperében következőleg ítélt- Az 1896. evi febr. 7-én 10,910. sz. a. hozott sommás végzés hatályában fentartatik és alperes T. Ferenc a Budapesten 1891- évi febr 28-án 156 frt 89 krról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 156 frt 89 kr. váltóösszeget, ez után 189*. evi november ho 1-től járó 6o/0 kamatot, a sommás végzésben megállapított költség beleszámításával összesen 27 frt perköltséget fizessen meg stb. , fM }"á.°k0.y- ^peresnek azt a kifogását, hogy a váltó ellenerteket kepezo cséplőgépet nem ő, hanem kk. T. Pál és András vettek meg és a kereseti váltót alperes nem a saját, hanem mint gyám a kiskorúak neveben fogadta el, figyelmen kivül kellett hagyni, mert a kereseti váltó alperesre van intéz-