A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 11. szám - A járásbiróságok uj ügyviteli szabályai

A JOG 43 hon felszámította, ennélfogva az elmaradt haszonként követelt árkülönbözet összegét 857 írt 07J krban kellett megállapítani és így az alperesek által az észrevételezési tárgyalás során kért harmadik szakértői vélemény beszerzése, illetve ujabb szakértők ismételt meghallgatása mellőzendő, mert az első alkalommal meghallgatott három szakértőnek egyhangú véleménye és B. Nándor valamint V. Gusztáv újból meghallgatott szakértőknek egybehangzó és eléggé indokolt véleménye által a kir. törvényszék kellőleg bizonyítottnak tekintette ugy az árképződést, mint az egyes áruk árának a kérdéses helyen és időben. D. Mihály alperes szakértőnek az ujjabb eljárás során nyilvánított eltérő véleménye által a szakértők többségének elfogadott véleménye aggályosnak nem tekinthető. Minthogy az alperesek által felhozott az a körülmény, hogy az alperesi cég ellen elrendelve volt csődeljárás oly értelmű ^envszeiegyezséggel nyert befejezést, mely szerint mindegyik hitelező 22° 0-kal nyert, elégíttetett ki és igy felperesek is csak abban az arányban igényelhetnék követelésük kielégítését, nem gátolja a felperesi követelés megítélését és igy az emiitett kifogás figyelembe nem vehető, ugyanezért a már fentebb kifejezett indokoknál fogva alpereseket 857 frt 07i kr. tőkében stben marasztalni kellett. A perköltségben való marasztalás a prts. 251. §-a értelmében. A keresetbe vett töke után felszámított kamatköveteléssel azonban elutasitandok voltak felperesek azért, mert a kereset kártérítésre irányul és mert a kár összege csak a per folyamán nyervén megállapítást az után kamat csak a teljesítési határidő elteltével követelhető stb. A szegedi kir. ítélőtábla. 1897. évi október hó 11-én 3,506. sz. a Az elsőbiróság ítéletének felebbezett az az intézkedése, hogy a Brüder J. cég kártéritési kötelezettsége s a kár mennyisége megállapittatott s alperesek a perköltség viselésére köteleztettek, helybenhagyatik. Ellenben az ítéletnek a kártéritési összeg megfizetése s a perköltség mennyisége iránt intézkedő szintén fellebbezett része akkép változtattatik meg, hogy a perköhség összege 158 frt ?.0 krról 210 frt 95 krra felemeltetik s a perbe jött cég helyett perbe állott J. Emil és J. Róbert alperesek, a megállapított 857 frt 07 J kr. tőkeösszegnek, ugy a 210 frt 95 kr. perköltségnek csakis 22° 0-kát tartoznak végrehajtás terhével felperesnek egyetemlegesen megfizetni stb. Indokolás: Az elsőbiróság itélelének, a kártéritési kötelezettség s a kár mennyiségének megállapítására vonatkozó része, és hogy a perköltség viselésére alperesek köteleztettek, az abban felhozott vonatkozó indokok alapján hagyatott helyben. Ellenben, minthogy az elsőbiróság részéről megállapított perköltség összege nem áJl arányban az ügyvédi munkáért járó dijjal s a felmerült kiadásokkal.ta felperesek részére megállapított perköltség összegét a megfelelő arányban felemelni kellett. Annak alapján továbbá, mert a per folyama alatt az alperesként perbe vont Brüder L cég ellen a brönni cs. és. kir. országos törvényszék mint kereskedelmi bíróság által csőd nyittatott s a csődeljárásban a közadós és a csődhitelezők közt a B. alatt mellékelt kényszeregyezség jött létre és mert az osztrák és magyar monarchia másik államában keletkezett ennek a kényszeregyezségnek a hatálya, az 1868. évi EIV. t.-c. 63. §-ában általában kijelentett viszonosságánál fogva felperesek követelésére is. kiterjed, az A> a. mellékelt kényszeregyezség értelmében J. Emil és J. Róbert a megszűnt cég helyett perbe állott alpereseket csakis arra lehet kötelezni, hogy a megállapított kártéritési összegnek és perköltségnek 22%-át fizessék meg. A m. kir. Curia: Í1898. évi január hó 20-án 7. sz. a.) A másodbiróság Ítéletének fellebbezett részei érintetlenül maradnak, fellebbezett az a része pedig, mely szerint alperesek a 857 frt 07 £ krban megállapított kárkövetelésnek csupán 22%-jának megfizetésére köteleztettek s felperesek ezen felüli keresetükkel elutasittattak helybenhagyatik, a perköltségre vonatkozó részében azonban a másodbiróság Ítélete megváltoztattatik akként, hogy alperesek a 210 frt 95 kr. összegre felemelt perköltséget az elsőbiróság ítélete rendelkezésének megfelelően teljes összegében tartoznak a felperesnek megfizetni stb. Indokok: Az Ausztriával fennálló viszonosság folytán abban az esetben, ha a közadósnak magyar területen levő ingatlanaira a hazai bíróság előtt külön csőd nem nyittatott, az osztrák csődbíróság előtt jogérvényesen létrejött kényszeregyezség hatálya, a hazai biróságok előtt indított perekben érvényesített követelésekre is kiterjed és igy a hazai hitelező az osztrák közadósnak összes ingó vagyonából csakis az osztrák csődnek megfelelő módon nyerhet kielégítést és e tekintetben nem tesz különbséget az, hogy követelését az osztrák csődbe be nem jelentette, mert az csztrák csődtörvénynek vonatkozó rendelkezései szerint a kényszeregyezség hatálya kiterjed a be nem jelentett követelésekre is és igy az elengedett hányad, a mennyiben a közadósnak magyar területen ingatlan vagyona nincs és ebből folyóan a csődtörv. 75. §-a szerinti külön eljárásnak sincs helye, a hazai biróság előtt sem érvényesíthető, nem képezvén e tekintetben akadályt az a körülmény, hogy az osztrák csődtörv. 200. §-a 5. pontjában meghatározott 40° o-nál alacsonyabb hányaddal is joghatályosnak fogadja el a kényszeregyezséget. Helyesen állapította meg tehát a másodbiróság, hogy az alperesként perbe vont B. J. cég, mint közkereseti társaság ellen folytatott csődügyben létrejött kényszeregyezségnek hatálya kiterjed a felperesi követelésre is és pedig az utóbb a feloszlott cég helyett perbe lépett alperesek javára is, mert az osztrák csődjog szerint a magyar csó'dt. 227. §-ának megfelelően a közkereseti társaság csődjében keletkezett kényszeregyezségnek hatálya más megállapodás hiányában kiterjed a társaság tagjainak személyes felelősségére is, miért is a másodbiróság Ítéletének azt a részét a melylyel felperesek az érvényesített kárkövetelés 22% feletti részével elutasittattak, az itt előadott és a benne felhozott egyéb indokok alapján helybenhagyni kellett. A megítélt perköltségre azonban a kényszeregyezségnek hatályát kiterjeszteni nem lehetett és e részben a másodbiróság ítéletét megváltoztatni azért kellett, mert a jelen követelés iránt a kényszeregyezség létrejötte után is folytatott perben felmerült költségek nem esnek a csődtörv. 214. §-ában meghatározott követelések tekintete alá, hanem mint a csődön kivül érvényesített ezen követelés megítélését célzó külön pernek a költségei, a pervesztes alpereseket a prdts. 251. §-a rendelkezéseihez képest egész összegükben terhelik. A csödnyitási kérvénynek alapindokát az képezvén, hogy a panaszlott adósra háramlott hagyatéki vagyon tekintetében panaszlott adós állitólag oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy örökségi igényeire nézve ki van elégítve ; panaszos viszont azt vitatván, hogy ez a nyilatkozat a csődtörv. rendelkezései alapján megtámadható, e szerint nincsen kizárva az, hogy a megtámadási jog érvényesítésével a csödhitelezök kielégítésére fordítható csödvagyon esetleg előállítható, — közadós ellen a csőd elrendelendő volt. Annak az érdemi kérdésnek tüzetes elbírálása, hogy az adósnak megtámadható jogcselekvényt magában foglaló valamely nyilatkozata a reá háramló hagyaték tekintetében valóban megtörtént-e és hogy ennek alapján a megtámadási jog sikeres ervényesithetésének előföltételei fenforognak-e, a csődnyitási kérvény keretébe nem tartozik. A budapesti kir. törvényszék (1897. évi november hó 2-án 33,085. sz. a.) Dr. Molnár Gyula ügyvéd, mint elmebeteg E. Zsigmond gondnoka panaszosnak, K 1 e in Zsigmond ügyvéd által képviselt H. Emil panaszlott ellen csődnyitás iránti váltóperében következő végzést hozott: H. Emil bpesti lakos, magánhivatalnok ellen a csőd, tekintettel arra, hogy f. é. okt. 4. és 5-én megtartott tárgyalásokon sem a csődöt kérő hitelezőt nem biztosította, sem fizetési képesI ségét nem igazolta, bárhol található ingói és Horvát-SzlavonI országok kivételével, a magyar állam területén levő ingatlan javaira ezennel csőd nyittatik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. évi december hó 1. napján 3,102. sz. a.). A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, panaszost csődnyitási kérelmével elutasítja stb. Indokok: A panaszosnak hitelezői minősége nem vitás ugyan, mindazonáltal a kért csődnyitásnak a csődeljárási költség fedezésére szolgáló összeg birói letétbe helyezése dacára sincs helye, mert panaszos a panaszlottnak tagadása ellenében nem mutatta ki sem azt, hogy panaszlottnak a csődbe vonható valamely tényleg létező vagyona van, sem azt, hogy léteznék oly vagyoni igény, mely csődnyitás esetében a tömeggondnok által érvényesíthető és hogy ekként a csődhitelezők kielégítésére szolgálható csödvagyon lenne előállítható. A csődnyitás hatálya ugyanis a csődtörv. 1. §-a értelmében a közadósnak csak végrehajtás alá vonható vagyonára terjed ki, már pedig a panaszlottnak családi állásából (status) folyó és igy az ő személyéhez kötött az a jog, hogy az atyja által alkotott végrendeletet saját köteles részének (törvényes osztályrészének) elvonása vagy megcsonkítása miatt esetleg megtámadhassa, oly vagyoni igényt, mely végrehajtás alá és következőleg a csődtömegbe vonható s a tömeggondnok által érvényesithető lenne, nem képez. A panaszlottnak a panaszos által C) alatt csatolt jkönyvszerint 10,000 frt tőkekövetelés erejéig még az 1896. évi április havában végrehajtásilag lefoglalt hivatalnoki fizetését pedig a panaJ szos maga sem állítja határozottan oly vagyonnak, mely esetleg megtámadási per utján a csődbe vonható. Ezeknél fogva és minthogy a csődbe vonható egyéb vagyont vagy vagyonjogi igényt a panaszos ki nem mutatott; a csődnyitási költség letétel utján való biztosításának és a csőd megnyitásának célja nincs, miért is az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett a panaszos csődnyitási kérelmével elutasittatott és azzal a panaszlottnak okozott felfolyamodási költség fizetésére köteleztetett, egyúttal az elsőbiróság az ügynek ily állásában szükséges törvényszerű intézkedések megtételére utasíttatott stb. A magy. kir. Curia (1898. febr. 3-án, 75. sz. a.). A kir. itélő táblának végzése megváltoztattatik és az elsőfokú biróság végzése hagyatik helyben, indokainál fogva és azért, mert a csődnyitási kérvénynek alapindokát az képezi; hogy a panaszlott adósra néhai atyja után háramlott hagyatéki vagyon tekintetében panaszlott adós állitólag oly értelmű nyilatkozatott tett, hogy örökségi igényeire nézve ki van elégítve s panaszos azt vitatja, hogy ez a nyilatkozat a csődtörv. rendelkezése alapján megtámadható. Tekintve, hogy e szerint nincsen kizárva az, hogy a megtámadási jog érvényesítésével a csődhitelezők kielégithetésére fordítható csödvagyon esetleg eltávolítható, annak az érdemi kérdésnek tüzetes elbírálása pedig, hogy az adósnak megtámadható jogcse-