A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 11. szám - A járásbiróságok uj ügyviteli szabályai

A JOG 87 részesül, ki a dolgot a saját nevében, tulajdonosi akarattal birja (szubjektív álláspont); ezzel szemben a dolog felett való minden más tényleges hatalom csak birlalás, a mely elvileg birtokvédelemben nem részesül; tényleg azonban ez az álláspont kiterjeszti a birtokoltalmat a birlalóra is, egyrészt a birtokakarat elve alól tett kivételek, másrészt a jogbirtok fogalmának felállítása által. Ez lényegileg az osztrák jog és mai hazai jogunk álláspontja is. Ezzel szemben az úgynevezett objektiv elmélet azt tartja, hogy elvileg a dolog felett gyakorolt minden tényleges hatalom (a tulajdonosi, vagy birtokakarat minőségére való tekintet nélkül) birtokoltaiomban részesül s csak kivételes esetek azok, melyekben a birtokvédelem nem azt, vagy nem kizárólag azt illeti, a ki a tényleges hatalmat gyakorolja, hanem olyan személyt, vagy olyat is, a ki a dologgal tényleg nem rendelkezik. Ezt az ujabb álláspontot javasolja a készülő magyar kódex szempontjából a dologjog szerkesztője I m 1 i n g Konrád és Lányi Bertalan szintén az utóbbi megoldás mellett foglalt állást, mig Vavrik Béla és Z s ö g ö d Benő az eddig követett (szubjektív) felfogás szószólói. Ausztria és külföld. A feltételes elitélést Hamburgban is behozták 1896 április 30-án, melyet az igazságügyi főnök a bírósági elnökökhöz intézett köriratában ^feltételes megkegyelmezésnek* nevez el. Alkalmazását a következő esetekben javasolják: büntetlen előélet, hat hónapon alóli szabadságvesztés-büntetés. Kiválóan alkalmasaknak azon esetek mondatnak, a melyekben a szabadságvesztés-büntetés különösen érzékeny lealacsonyitás jelentőségével bír az elitéltre nézve, mint pl. büntetlen előéletű nőknél, a mely esetekben a bíróság inkább csak azért mond ki büntetést, hogy a törvénynek eleget tegyen, mintsem a büntetés szükségességéről táplált meggyőződésből, pl. kisebb, már régebben elkövetett és a sértett fél által megbocsátott tulajdon elleri vétségeknél; a melyeknél az elitélt foglalkozásából feltételezhető, hogy elveszti állását, a minél ennek családi viszonyai is tekintetbejönnek; a mely esetekben pénzbüntetéssel helyettesítendő szabadságvesztés-büntetésről van szó. Az ifjúkori bűnösök különös figyelembe vételt igényelnek. Ezeknél általában az képezze a szabályt, hogy a bírói büntető igazságszolgáltatásnak megfelel, hogy a bírák az első, nem nagyon jelentékeny vétségnél a büntetéssel való fenyegetéssel elégedjenek meg, mert az ifjukoruaknál a tapasztalat által megerősített okokból közelfekvő, hogy a kisebb szabadságvesztés-büntetések végrehajtása sokkal gyakrabban kártékonyán, mint hasznosan hat, a mihez még az járul, hogy ezeknél a büntetőjogi beszámithatóság mozzanata esetleg szintén kétségbe vonható, mint pl. 13—16 éves fiuknak szemérem elleni bűntetteinél. Hamburgban tehát oly egyének részesülnek a feltételes elitélés jótéteményében, a kiket első izben ítélnek el könnyebb vétségek vagy kihágások miatt és a kiknél az arra alkalmas esetekben a büntetés végrehajtását hosszabb időre felfüggesztik, melynek elteltével, ha addig ujabban el nem ítéltettek, a büntetésnek kegyelmi uton való teljes elengedését helyezik nekik kilátásba. Ezen intézménynek célja oda irányul, hogy az illetők becsületérzetét megóvja és hogy őket azon félelem által, hogy különben a büntetést kiállani kötelesek, a jó uton annál biztosabban megtartsa, de másrészről annak az elérése is céloztatik vele, hogy lehetőleg elhárittassanak azon súlyos következmények, a melyeket a letartóztatás a kenyérkereset elvesztése folytán maga után vonhat és a mely következmények nem ritkán kirivó aránytalanságban állanak a kiszabott büntetéshez. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárásból. Az elhalt közjegyzőnek örököse felhajthatja-e a tulajdonába jutott követeléseket, közjegyzői dijakat a törvény által kedvezményezett közigazgatási uton? avagy csakis a törvény rendes utján érvényesitheti-e ezeket a díjköveteléseket r Ha már folyamatban van a felhajtás közigazgatási uton, mit kell tenni ? Egy örökös. Sérelem. Válóper — akadályokkal. A fenti cimet nem azért használom, mintha nem minden válóper küzdene akadályokkal, de használom azért, mert az én esetemben a complicátiók amerikai esetnek is beillenének. A tényállás a következő: K. I. iparosember 1891-ben nőül vette P. Rózát, kivel kezdettől fogva viharos életet folytatott, mert a férj nejére féltékeny volt. A féltékenység veszélyes mérveket öltvén, a nő elhagyta férjét, szüleihez ment, a férj pedig elhanyagolván üzletét, tönkre ment és Romániába vándorolt át. A férjet neje iránti szerelme ismét haza űzvén, 1892. április hó 29-én megleste nejét az utcán és 3—4 lépésről revolverrel reá lőtt.e zt súlyosan megsebesitvén. A törvényszék ezért a férjet 2 évi fegyházra Ítélte, és miután a férj büntetését leülte, 1895. decemberben a nő válópert indított férje ellen az 1894. évi 31. t.-c. 78. és 80. §§-ok alapján. Eddig minden rendben lenne, és a t. olvasó bizonyára azt hiszi, hogy a jelen esetben a válás minden nehézség nélkül megtörtént régen. Nagyon csalódik! Miután a férjből csavargó lett, kinek tartózkodási helyét nem lehetett tudni, a kereset hirdetményi idézést kért, és ez el is rendeltett, de mielőtt expediáltatott volna, a íérj Brassóban termett, mit felperesnő a bíróságnak bejelentett. A gondnoki hirdetés tehát elmaradt és alperes személyesen idéztetett a békéltetéshez. Mielőtt ezen idézés a férjnek kézbesittethetett volna, ismét eltűnt és így 1896. májusban mégis csak a hirdetményt kellett kibocsátani. Az 1896. szeptember 1-ére kitűzött békéltetési tárgyalás nem vezetett eredményre, mert alperes nem jelent meg. Az 1896. október 9-ére kitűzött tárgyalásra ismét nem jelent meg alperes, mire felek hat havi külön élésre köteleztettek, vaiószinüleg azért, hogy ezen idő alatt még jobban szokják meg a válást. Eddig alperes, a férj egyetlen idézést sem kapott meg, egyetlen egy tárgyaláson sem jelent meg. Az 1897. március havában ismét felmerült a férj Brassóban; mi különben időközben többször megtörtént, de valahányszor valamely végzés kézbesítendő volt, az mindig elkésett; és ekkor a nőt lakásán megtámadván, ez revolverrel férjére lőtt és egyik szemét kilőtte, mire a nőt elfoglák, de pár nap múlva jogos önvédelmet állapítva meg, elbocsátották, a férj pedig a kórházba került. A lövöldözés tehát már kölcsönösen lequittelve lévén, most csak azt kellett sürgősen kieszközölni, hogy valahára a férj bár egy idézést kapjon. Ennek érdekében a nő be is jelentette, hogy a férj most a kórházban fekszik, ott tehát a végzést megkaphatja, de a bíróság nem sietvén nagyon a kézbesítéssel, a férj időközben felgyógyult és ismét világgá ment, a kézbesítés ismét meghiúsult és a bíróság a nő ügyvédjét felhívta, hogy vagy tudassa a férj lakhelyét, vagy mutasson be helyhatósági bizonyítványt, hogy ismeretlen helyen van, hogy ujabb hirdetményi eljárás vezettessék be. A nő ügyvédje belátva azt, hogy ha a férj előkerül, a kézbesítés mindig elkésik, és hogy időközönkénti revolverrel való kölcsönös lövöldözést sem rendezhet, a képviseletről már lemondani akart, midőn véletlenül ismét tudomására jutott, hogy a férj itt a közelben hol tartózkodik, és ekkor már az idézés 1897. július 28-ikára szerencsésen kézbesittetett. Ezen tárgyaláson a férj megjelent és ecsetelte neje iránti kitörőihetetlen örök szerelmét, követelte, hogy a házasság fentartassék, mert ő neje nélkül nem tud élni. Mindezek után nyugodtan várja a t. olvasó, hogy most már a házasság felbontatott; dehogy! 1897. november 30-dikára uj tárgyalás tüzetett ki, melyre a íelek személyes megjelenésre idéztettek. Ezen tárgyalásra a nő nem jelent meg, mert miután a férj ismét Brassóban lézeng és a nő méltán féltheti életét, a nő Romániába költözött át, a hol kézi munkával tartja fenn magát. Most már 1898. január 26-ára lett ujabb személyes megelenéssel járó tárgyalás kitűzve; a melyen a nő nem jelent meg, mert a nő nem mer Brassóba jönni, mig férje itt tekereg; ha pedig a férj nincs itt, a tárgyalás azért nem tartható meg, és így a kereset megindítása óta eltelt két év, a peres felek kerülik egymást, mert ha összejönnek, lövöldözik egymást és a bíróság mégis össze akarja őket hozni, pedig tudtommal ilyen sportot egyik bíróság sem üz; ha alperes itt van, nem lehet neki végzést kézbesittetni, mert a mig a kézbesítő jön, alperes már megint másutt kóborol, és ha hirdetményileg idéztetik, megjelenik itt, de csak azért, hogy a végzés ne legyen kézbesíthető, és annyi akadály mellett csak azt szeretném tudni, hogy vájjon csakugyan az-e az intentiója az uj törvénynek, hogy ilyen esetben a válást annyira megnehezítse, hogy végre a felek kénytelenek legyenek egymást lelőni ? Dr. W. I. Irodalom. A járásbíróságok uj ügyviteli szabályaira hirdet előfizetési felhivást Fényes Vince, kir. albiró. Folyó év május elsejével a járásbíróságok polgári és büntető ügyeinél uj ügyviteli szabályok lépnek életbe, a melyek a bíróságok körében eddig szokatlan lajstromos kezelést honosítják meg. Egyrészről e rendszer újdonsága, másrészről a régibb ügyviteli szabályoknak jelentékeny részben való módosítása arról győzték meg szerzőt, hogy nem fog felesleges munkát teljesíteni, ha a 73,465/97. sz. igazságügyminiszteri rendelettel közzétett uj ügyviteli szabályokat felvilágosító jegyzetekkel és példákkal kisérve, a régibb szabályokkal való összefüggését és az azokon tett módosításokat feltüntetve s a benne hivatkozott rendeletekkel és szakaszokkal kiegészítve közrebocsátja. A munka 10—13 nyomtatott ívnyi terjedelemben f. évi ápril 15-ére fog a megrendelőknek 1 frt előfizetési ár előleges beküldése, esetleg 1 frt 20 kr. utánvételezése mellett megküldetni.