A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 10. szám - Kisbirtokosok hitelügye Németországban

A JOG 79 keinek megfelelne. A cultura minden terén magasan áll felettünk a német népség, de ennek is vannak, a social-politika terén különösen, oly fogyatkozásai s társadalmi gyöngeségei, a melyek hazánkban fenforognak. Ilyenek a kérdéses hitelügy viszonyai. A németeknél is, mint nálunk, a mezei gazdák hitelezői közt főszerepet játszik a falu zsidója, az udvari zsidó, a szatócs, a marhas terménykereskedők - u. n. íactorok; náluk sem gyökeredzett meg a pénztakaritás szelleme; és ők sem ápolják a takarékpénztárak intézményét, s bármily csapás, veszteség éri, szintén megszokott községi hitelezőiknél keresnek segélyt. Hogy ezen hitelezési müvelet, még a factoroknál is mily hátrányos a kisbirtokosokra, kitűnik eljárásukból. A hiteles jelentések szerint kezdetben lehetőleg könnyűvé teszik a kölcsönzést, szívesen adnak előlegeket is, ha kötelezik magukat, hogy a factor közvetítésével adják el gabonájukat. A kamat rendesen 6<>/0 másoknál a bank discontója szerint alakul, de ugy, hogy az 2—3 százalékkal nagyobbittatik. Legkedvezőbb esetben kifizettetik az egész kölcsönösség, egy évi kamat előleges levonásával, de sokszor kevesebb. Gabonaeladásnál ismét 2% provisió vétetik és pedig néha akkor is, ha a termesztő egyenesen szállítja a legközelebbi malomnak vagy serföződének. Azonfelül azon árukat is, melyekkel a factor kereskedik, nevezetesen élelmi szereket, marhák táplálékát — műtrágyát, vetőmagot tőle kell venniök; és az ezzel járó árfelemelés 10 százalékig szokott terjedni; mig a minőségben és mennyiségben is zsarolás gyakoroltatik — a mi pótolja, csakhogy nagyobb mértékben, a kamatot, a mely nem követeltethetik. Ezen terhek, hátrányok még súlyosbodnak a fizetési késedelemnél, a váltó prolongátiónál. A német parasztság s kisbirtokosok nagy része megy 'gv tönkre s nyomorúságba. Helyesen fejtegeti ezen dolgut a «Socia 1p o 1 itik> egylet közlönye következőleg: «Unsrer landwirtschaftlichen Bevölkerung fehlt noch zu sehr das kaufmánnische Dcnken, und ein gerechtes Gefühl für das, was möglich oder unmöglich ist. Sie ist geneigt vom Handel zu verlangen, was er nicht leisten kann, namlich reelle Waare, zu den billigsten Preisen, ohne Rücksicht auf die nöthige Umsatzgeschwindigkeit des Geldes, und drángt ihn damit gerade vielfach auf unreelle Bahnen. Hat aber der Handel erst diese Bahn betreten, so wird er auch rücksichtslos ihre Vortheile ausbeuten, um so mehr, wenn er die einzelnen Kundén durch Credit an sich gefesselt weiss. Anstatt dass der Landmann sich das Geld bei einer Creditanstalt — und wáre es selbst gegen hohen Zinsfuss — holté, um seine Betriebsmittel gegen baar zu kaufen, lásst er den Hándler zur Vorschussbank gehen, um für die auf Credit abgegebenen Waaren wieder andere anschaffen zu können. Dass dem Hándler die Zinsen nebst einer hohen Prámie für Schererei und Risico wieder erstattet werden müssen, liegt auf der Hand. Inadén reellsten, aber seltensten Fállen geschieht es offen in der Form einer Zinsvereinbarung, in der grossen Regei aber geschieht es in der Form eines höheren Waarenpreises, oder in der weit gefáhrlicheren Form unreeller Lieferung. In diesen Fállen aber weiss der Handel ganz genau, dass er mit Káufern zu thun hat, welche gar nicht so weit denken, den kleinen Preisaufschlag sich in jáhrliche Zinsprocente umzurechnen, oder welche die Qualitát der Waare auf Treu und Glaube hinnehmen. Ily helyzetben természetes, hogy a közvélemény mindenfelé s nagy mérvben foglalkozik annak vizsgálatával, hogy mikép lenne e körben a személyes hitel szervezendő, mily pénzügyi intézvényekkel lehetne elhárítani egy fontos néposztály anyagi romlását: Legelsőnek mutatkozik a takarékpénztárak intézménye. És különös — Németország legnagyobb részéből az a jelentés, hogy ezek célra nem vezetnek és teljesen sikertelenek, igy különösen Bajor- és Szászországban, Württembergben, Badenben, rajnai részeken, Westfáliában, Hannoverában, Schleswig-Holsteinban, Poroszország keleti részén. Különösen a parasztbirtokosoknál nagy akadály, hogy megszokták a titkolódzást pénzügyeikben, nem hajlandók ebbeli helyzetüket nyilvánossá tenni a takarékpénztár városi tisztviselőinek kezelése által, s a községi elöljáróság jótállási feltételeinek hatása alatt, de általános a vonakodás részükről minden Írásbeli kamatbiztositásról. Nagyon nehezíti a dolgot az is, hogy sok helyütt az igazgatóság évenkint csak 15—20 ülést tart; a kölcsönkérvények hetekig hevernek elintézetlenül. Innen van, hogy Németországban azon milliárdokból, a melyeket a takarékpénztárak kezelnek, alig jut néhány százalék a k;sbirtokosok kezeibe. Hogy mikép kellessék a pénzintézeteket a parasztság s kisbirtokosok igényeinek megfelelőleg szervezni, útmutatóul szolgálhat Poroszország Saar-területe, hol ügynöküknek községbeli bizalmi férfiak, a vagyonosb s legjobb hirü parasztok, sokszor a községbeli tanítók alkalmaztatnak, a kik a kölcsönkérvények felett gyorsan, minden formalitás nélkül jelentést tesznek a pénztárnál és ennek az illető parasztokkali közvetlen ismeretségük alapján biztosítékot nyújtanak a hitelképesség iránt; másrészt gyors s diserét eljárásukkal a kölcsönkeresők minden kívánalmaiknak megfelelnek. Ezen egyszerű rendszernek eredményei bámulatosak; az uzsora egészen kipusztult e vidéken, a leghirhedtebb uzsorások más vidékre vándoroltak. Es a 80-as évek elején már a tönkre jutást, elpusztulást megközelítő birtokviszonyok jelenleg már a legrendszeresebbek, mondhatni virágzó állapotúak. Dr. Szokolay István, bpesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek Az örökösödési eljárásból. V. Gy. örökösei a kir. közjegyző előtt kötött osztályos egyezség szerint abban állapodtak meg, hogy a négy testvért egyenlő részben illető hagyatékból, melynek értéke 1,425 frtra \ becsültetett s ingatlanokból állt, V. Mária 600 fj-ölet, V. J., V. I. és V. M. a többi ingatlant egyenlő részben fogják kapni s ezt megelőzőleg abban állapodtak meg, hogy a hagyatékot terhelő adósságok, az ingatlanok több évi haszonbérbe adásával fognak törlesztetni. S ezen müvelet haladék nélkül keresztül is lett vive. V. Mária a B00 •-ölet át nem vette s az egyezséget alá nem irta ; az átadó végzés neki törvényesen nem lett kézbesítve. Megtámadható-e ezen egyezség érvénytelenítési keresettel .Nemo. Sérelem. A csődök kiosztása a fehértemplomi kir. törvényszéknél. A mult évben a «J o g»-ban behatóbban lett megvitatva ügyvédi és birói részről ama kérdés, hogy vájjon a kir. törvényszék a csődök kiosztása s illetve a tömeggondnoknak kirendelése körül hogyan járjon el. Nem volna méltányos és vájjon jogos volna-e, hogy az ügyvédek a tömeggondnokságokban sorrend szerint részesüljenek-e, avagy hogy ezen osztogatási jog egyedül a kir. törvényszék diseretionalis joga, mely szerint a kir. törvényszék csak az esetleg neki tetsző ügyvédet nevez ki jövedelmező csődgondnoki tisztségre. Akkorilian az ügyhöz hozzá szólani nem akartam, mert kartársak részéről világosan kimutatva lett, hogy némely ügyvédek, mennyire lesznek praetereálva e tekintetben, és mert biztam, hogy a fehértemplomi kir. törvényszék mégis valahára talán a jogos sorrendhez tér. Csalódván, felhívom az érdekeltek és hivatottak figyelmét, a következőkre : A mióta ügyvéd vagyok, Versecen számos csőd volt, de azokban soha sem részesültem, mert a kir. törvényszék soha sem talált érdemesnek arra, hogy engemet is csődgondnoknak nevezzen ki. Sokkal később szerzett ügyvédi diplomás kartársaim mindnyájának volt már egy csődje, némelyikének két csődje is ; és hogy senki se higyje azt, hogy talán a betűszerinti sorrend okozta mellőzésemet, a részesültek között vannak olyan collegák, kiknek vezetéknevük A, D, R, Z, O, betűvel kezdődik. Ily körülmények között sorrendről, legalább észszerű és jogos sorrendről szó sem lehet, mert az én szerény — és talán a kir. törvényszéknek nem tetsző — melléknevem P. betűvel kezdődik, mely éppen az alfabetnek A és Z betűje között a középső helyet foglal el. Nem akarom és nem is tételezhetem a kir. törvényszéktől azt, hogy érdemek avagy tudás és tudományosság szerint osztogatja a csődöket, mert ha igen, akkor sem lehet ellenem kifogása. Én jogtudor és ügyvéd vagyok, fegyelmi ügyem mint ügyvéd, bár tisztességes és látogatott irodám van, soha sem volt. Ép, egészséges és nem éppen túlságos szép, de nem csúnya, kissé vagyonos ember vagyok. A csődtörvényt magam is tudom, mint más collegáim, mert belőle szigorlatot és ügyvédi vizsgát tettem és oklevelet is szereztem. Az adómat és kamarai illetményt mint más tisztességes ember megfizettem. Mi lehet az oka, nem tudhatom. De hogy nem méltányos, az tény. Felkérem a tekintetes szerkesztőséget, ezen sorokat becses lapjában közzé tenni, hogy lássák, mily misériákkal kell küzködnie szegény fiskálisnak. Dr. Popovics Miklós, ügyvéd Versecen. Irodalom. «Az állami egyenes adók és a községi adópótlékok kézi* könyve.* Összeállította Gálffy Ferenc pozsonyi kir. pénzügyi s.-titkár. Budapesten Franklin-társulatnak kiadása. Szerző, kinek neve nem ismeretlen a pénzügyi szakirodalom terén, ezúttal is oly munkával lép az érdekelt közönség elé, a mely hivatva van hasznos szolgálatot tenni nemcsak az adókezeléssel foglalkozó tisztviselőknek és községi jegyzőknek, hanem az ügyvédeknek, kereskedőknek, gyárosoknak, háztulajdonosoknak, földbirtokosoknak és a nyilvános számadásra kötelezett intézeteknek is, a mennyiben ugy az állami egyenes adók, mint a községi adópótlásokra vonatkozó összes törvényeket, döntvényeket, rendeleteket és elvi jelentőségű határozatokat rendszerbe foglalva tárgyalja és példákkal magyarázza meg, sőt mindazon esetekre, a melyek a gyakorlati életben sűrűbben fordulnak elő — kérvény- és felebbezési mintákat is közöl, hogy az ezen ügyekben kevésbbé jártas adófizetők is képesek legyenek jogaikat saját maguk érvényesíteni s kötelezettségeiknek pontosan eleget tenni. A munka a F r a n k1 in-Társulat kiadásában jelent meg; s a 492 lapra terjedő vaskos kötet ára 3 frt. Az államszámvitelröl szóló 1897. évi XX. t.-c. Irta: Dr. F a 1 u s s y Gusztáv, állami főszámvevőszéki irodaigazgató. Második kiadás. Kiadja Budapesten az At h e n a e u m-társaság. Ezen gyakorlati munka mellett legjobb bírálat az, hogy rövid idő alatt a második kiadás vált szükségessé.