A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 10. szám - Még egyszer az örökösödési eljárásról

A JOG De vizsgáljuk meg csak: eddigi törvényeink ezen, bár mindinkább elharapódzó, de egyébként már régi baj orvoslásával mit sem törődtek ? Az t893:XVIII. t.-cikk, s kifejezetten annak 64. §-aa szabad mérlegelési rendszernek gyakorlatilag már annak előtte elfogadott elveit juttatják érvényre. A biró a tanú és fél vallomásai oz, ha benne kételkedik, kötve nincsen és attól egészen függetlenül bírálhatja el az ügyet. Az ilyen mellőzés azonban bő és terjedelmes indokolást kiván, mert különben a felsőbb bíróságok a mellőzés okát nem tudják. S itt az egyik hiba. A biró kényelmes vagy nem ér rá. Ha a biró saját kényelme kedveért vagy gyakran azért, mert kimért ideje nem engedi, a vallomás és meggyőződése szerinti igazság között lévő különbség okait nem kutatja, avagy ha kikutatta, atováhbi eljárás során azokra figyelemmel nincsen és ítélete indokolásában azokat elhallgatja, hallgatag mellőzi, nagyon könnyen megesik, hogy a hamis tanuk állitója vagy a hamisan esküvő az igazság rovására győzedelmeskedik, ha az első fórumon nem. talán a második vagy harmadikon. A lelkiismeretes biró legalább ebben az ügyben juttatta érvényre az igazságot és arcába vágta ama elzüllött existentiának, hogy vallomását el nem fogadja, mert hamis, valótlan. Kutassunk tovább. A btk. XII. fejezete súlyos büntetéssel sújtja a hamis tanuzást és hamis esküt. Az ott körülirt büntettek és vétségek kivétel nélkül hivatalból üldözendők Ha a biró minden egyes esetben a büntető törvény nyújtotta segélyhez folyamodnék, minden egyes esetben, melyben a hamis tanuzás vagy hamis eskü gyanúját fenforogni látja, az iratokat a kir. ügyészséghez áttenné, a helyett, hogy az ügynek csupán polgári részével törődnék, tán azon okból, hogy a bíróságokat egy nagyobb, bonyolódottabb ügytől megmentse ; ha ezen elvet az egész bírói kar magáévá tenné, rendszeresen, következetesen és szigorúan követné ha a bíróság a bűntetteseket hasonló bűncselekmények megelőzése végett hajthatatlan vasszigorral büntetné: ennek áldásos következményei el nem maradhatnak és szinte hihetetlen, hogy a hamisan esküvőknek nagy száma ne csappanjon. Az egyes esetben tehát a szabad mérlegelési rendszerben, általánosságban pedig a büntető törvény szigorában találom annak módját, mikép kellene a szőnyegre hozott szomorú jelenségnek elejét venni. A lehetőség határain belül, mert a hamis tanuk ép oly régiek, mint maga az igazságszolgáltatás. Még egyszer az örökösödési eljárásról* Irta: SCHEJBNER KÁLMÁN ügyvéd, Zenta. A *J og» mult évi -il-ik számában megjelent közleményemre Bekker István és dr. Gyarmathy Ernő közjegyzőhelyettes urak nyilatkoztak: Bármily érdekesek is fejtegetéseik, ki kell jelentenem, hogy éppen nem győztek meg álláspontom helytelenségről, sőt ellenkezőleg, fényesen kimutatták azt, hogy az örökösödési eljárás hiányos és ha a közjegyző megbizatásának eleget akar tenni, kénytelen Scylla és Charybdis közt evezni. Miután cikkíró urak nézetei csak kevésben térnek el egymástól, együttesen válaszolok mindkét urnák. .. ^ • I. Dr. Gyarmathy Ernő ur a mellékesen felvetett gondnokság alá helyezési kérdésre azt mondja, hogy a bíróság helytelenül járt el, mikor az iratokat irattárba helyezte, mert az 1891: XVI. t.-c. 50. §-a 2-ik bekezdése rendeli, hogy <a mennyiben kiskorú, gondnokság alatt álló vagy gondnokságaláhelyezendő személy mutatkozik érdekeltnek, a bíróság megkeresi a gyámhatóságot gondnoki kirendelése végett>. így kellett volna az általam közölt esetben is eljárni, és akkor a kérdés meg lett volna oldva. Bocsánatot kérek, az idézés és interpunctió helytelen, mert az 50. §. igy hangzik: <a mennyiben kiskorú gondnokság alá helyezendő személy ^most jőn a vessző), méhmagzat, vagy még születendő személy mutatkozik érdekeltnek, a bíróság megkeresi a gyámhatóságot, hogy azoknak szabályszerű képviseletéről gondoskodjék, s a képviselők nevéről és lakhelyéről a tárgyalással megbízott közjegyzőt sürgősen értesítse. A mennyiben a gyám vagy gondnok kirendelésének szüksége a hagyaték tárgyalásának során merül fel, a tárgyalást vezető közjegyző keresse meg a gyámhatóságot. > Kiskorúak törvénynél fogva gyámság alatt állván, gondnok kirendelésének szüksége rendszerint csak akkor forog fenn, ha a gyám a képviseletben akadályozva van, vagy érdeke a kiskorú érdekével ellenkezik. Nagykorú gyenge elméjűnek gondnokság alá helyezése a törvényszék hatáskörébe tartozik, és ily esetekben a gyámhatóság nem megy bele a gondnokság kérdésébe, hanem közege utján utasítja az arra jogosultakat a gondnokság alá helyezési eljárás megindítására, ha pedig ilyen jogosult nem létezik - mint a felhozott esetben — akkor az örökösödési eljárás megakad. Fentartom tehát állításomat, hogy az 1894. XVI. t.-cikkben nincs arról rendelkezés, hogy mi történjen hasonló esetekben. * Ezzel a vitát e tárgy felett befejezettnek nyilvánítjuk. A szerk II. Minő eljárás követendő akkor, ha az örökösök közül az első tárgyalásra senki sem jelenik meg? Bekker István urnák az a nézete és praxisa, hogy az örökösök a 62. §. joghatályával újra idézendők, és ha akkor sem jelenik meg egyik sem, a hagyaték a közjegyző által felveendő hivatalos jegyzőkönyv alapján átadandó a halálesetfelvételben, esetleg végrendeletben igazolt örökösöknek. Egyébiránt Bekker ur nem kívánja egyik örökös megjelenését sem, mert annak megjelenése, nyilatkozata pláne ha irni, olvasni nem tud, a jegyzőkönyv tartalmán mit sem változtat. Ha tehát az örökös irni, olvasni nem tud, a közjegyző ép ugy, mintha senki sem jelent volna meg, olyan jegyzőkönyvet vesz fel, aminő önmagának tetszik. Azt mondja továbbá, hogy a vevő ne falusi rektorral, hanem közjegyzővel készíttesse szerződését és lessé a telekkönyvnél a bírói átadó végzés áttételét, akkor nem fog károsodni, ha pedig ezt nem teszi, ugy kell neki, ha elveszti ingatlanát, mert rossz gazda. Hogy az örökösödési nyilatkozat joghatálya az írás, olvasástól feltételeztetik, és az irni, olvasni nem tudó örökös nyilatkozata annyi, mintha meg sem jelent volna, továbbá, hogy a jegyző olyan jegyzőkönyvet vehet fel, a minő neki éppen tetszik, ez — engedjen meg Bekker ur — olyan merész állítás, minőt még az örökösödési eljárás hires szerzője sem riszkirozza meg, a ki pedig elsőrangú jogi capacitás. Elismerem, hogy a szerződő felekre sokkal előnyösebh lenne, ha közjegyzővel készíttetnék szerződéseiket, de ettől eltekintve, a falusi rektor által jól elkészített szerződéssel is be lehet a tulajdonjogot kebeleztetni, és viszont a közjegyző által kiállított szerződés alapján is megtagadó végzés hozathatik, minden attól függvén, hogy az eladó telekkönyvi tulajdonos-e vagy nem. Hogy pedig vevő folyton a telekkönyvet lessé, ezt különösen földmivelőtől kivánni sem lehet, ezt megteheti az, a ki hivatásánál fogva naponként megfordul a telekkönyvi hatóságnál. Dr. Gyarmathy Ernő ur procedúrája annyiban tér el Bekker úrétól, hogy ő háromszor idézi az örökösöket. Először minden megjegyzés nélkül bocsátja ki az idézéseket. Ha senki sem jelent meg, következik a második idézés azzal a figyelmeztetéssel, hogy az örökösök ismételt meg nem jelenése esetén a rendelkezésre álló adatok alapján fog a jegyzőkönyv felvétetni, és csak ennek sikertelensége esetén jön a 62. §. joghatályával való idézés, illetve jönne, azonban erre szüksége sohasem volt, mert a felek valamelyik tárgyalásra mindig megjelentek. A hagyatéki bíróság a meg nem jelenés következtében felveendő jegyzökönyvek alapján nem is határozhatván, Gyarmathy ur a bírósági praxisról nem nyilatkozhatik. Gyarmathy ur összehasonlítván az örökösödési eljárásban való ^makacsságot* a polgári perbeni makacssággal, ugy találja, hogy a különbség csak látszólagos. A bírságolás ellen pedig igy argumentál: < ha én meg nem jelentem, de testvérem igen, vagy megfordítva, nem lehet a meg nem jelentet bírságolni, hogy lehetne tehát akkor, ha egyik sem jelent meg» ? Nekem ugy tetszik, hogy a cikkíró ur sem talál alkalmas kapaszkodót a törvényben és aggályai vannak, mert nem elégszik meg kétszeri idézéssel, hanem reservában tart még egy harmadikat is, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy maga sem tartja a törvényt olyan tökéletesnek, mint a minőnek állítja. A «makacsságra> vonatkozó hasonlata határozottan sántít mert a polgári perbeni «makacs > viseli a meg nem jelenés hátrányos következményeit, mint pl. a kereset értelmében való elmarasztaltatás, vagy ha felperes nem jelent meg, keresetétől való elutasítás, ellenben ha az örökösök nem jelennek meg a tárgyaláson, Bekker és Gyarmathy urak oly előnyben részesitik őket, melyhez talán igényük és joguk sincs. Nemcsak nem vesztenek, de sőt nyernek, mert költség és fáradság nélkül nyerik el az örökséget, ha tudniillik a hagyatéki biró «vetot» nem kiált. En tehát megmaradok előbbi álláspontomon, mert a törvény mellettem szól, a törvénybe pedig semmit belemagyarázni, nem szabad, a mi benne nincs. A törvény szerint vannak végrendeleti, törvényes és köteles részre jogosított örökösök és ezen megkülönböztetés szerint az eljárás is különböző. A 62. § igy hangzik: «az az örökös, a ki szabályszerűen meg volt idézve, de meg nem jelent, ha örökösödési joga és annak hányada nem vitás, a tárgyalást vezető kir. közjegyző által az őt illető s az örököstársak által elismert hányad közlése mellett egy ujabb határnapra idézendő azzal, hogy» stb.; a 63-ik §. igy: «ha a meg nem jelent örökös örökösödési igényét a megjelent örökösök el nem ismerik.* stb.; továbbá a 65. §: <ha a köteles részre jogosította hagyatéktárgyalásra szabályszerűen meg volt idézve, de meg nem jelent, a menyiben köteles részhez való joga nem v itás», a 3-ik bekezdésnél «ha pedig a köteles részhez való jog vi t ás» stb. Mindezen §§-ban ki van mondva, mi történik, ha az örökösödési jog és hányad elismertetik vagy vitás. Azt hiszem, nem nagyjuris prudentia kell annak megértéséhez' hogy legalább egy örökös megjelenése szükséges, a ki nyilatkozik' mert különben hogyan állapitatnék meg az öröklési jog és hányad vitássága, és hogyan határozhatna a bíróság a perreutasitás kérdésében? Az idézett §§-ból a legszabadabb interpretatióval sem