A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A "loi Bérenger"-t kiegészítő törvény

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» & számához. Budapest, 1898. február hó 27. Köztörvényi ügyekben. 14. számú polgári határozat. A szegedi kir. ítélőtábla ama jogkérdés felett hogy : «-? perköltségben elmarasztalt peres /él kötelezendö-e arra. hogy az ellenfélnék az iratok kiadásával (kicsomözásával) fel merült költségeit megtérítse. kimondotta és határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: A perköltségben elmarasztalt peres fél kötelezendő arra, hogy ellenfelének az iratok kiadásával (kicsomozasával) felmerült költségeit megterítse. Indokok: A peres feleknek általában joguk van ahhoz, hogy azokat az okiratokat, a melyeket a per folyamán a bírósághoz bemutattak, ítélethozatal után, a per befejeztével visszavehessék. Az ált. birói ügyv. szab. 246. §-a az e részben követendő eljárást akként szabályozza, hogy ha a peres fél okiratainak kiadását 1 kicsomózását 1 kéri, eme kérelemre a bíróság az ellenfél megidézése mellet tárgyalást rendel s ha akadály nem forog fenn, mindenik félnek az őt megillető okiratot visszaadja. Az iratok, visszavételénél tehát a feleknek olyan eljárást kell kövei niök, a mely költséget okozó munkával, kiadással és időveszteséggel jár. Ez a költség a per vitelével épen olyan okozatos összefüggésben áll, illetve a pernek épen ugy folyománya, mint az a költség, a mely akkor merült fel, amikor a peres félnek iratait a bírósághoz bemutatnia kellett. Ezekből következik, hogy az iratok visszavételével ikicsomózásával' felmerült költségek a peres eljárásból származó költségekhez tartoznak, s igy az iratok kiadásával felmerült költségek is az a fél tartozik viselni, a ki a perköltség fizetésére köteleztetett. Szeged, 1868. évi január 4-én. Hitelesíttetett a szegedi kir. itélö tábla I-ső polgári tanácsának 1898. évi január hó 10-én tartott ülésében. Az örökbefogadási szerződés csak az örökbefogadó és örökbefogadott közt állapítván meg jogviszonyt, annak folytán az örökbefogadott gyermek törvénytelen apja az általa bíróságilag kötelezett gyermektartasi dij fizetése alól fel nem menthető, dacára annak, hogy az örökbefogadó a gyermeket saját költségén eltartja és nevelteti. A bpesti IV. ker. kir. járásbíróság (4,012/1897. polg. sz.) W. Ernő felperest keresetével elutasítja s kötelezi arra, hogy dr. E. Gyula és dr. C. Sámuel alperesek részére 10 frt 50 kr., valamint dr. E. Bálint ügygondnok részére szintén 10 frt 50 kr. perköltséget 15 nap alatt és különbeni végrehajtás terhe mellett fizessen meg, dr. C. Sámuel alperesi ügyvéd munkadiját és költségeit 10 írt 50 krban, dr. E. Bálint ügygondnokét ugyanannyiban, dr. L. Imre felperesi ügyvédét 22 frt 45 krban saját feleikkel szemben megállapítja. Ezen ítéletet jogerőre emelkedése után a budapesti m. kir. közp. dij- és illetékkiszabási hivatallal közölni rendeli. Indokok: W. Ernő felperes sommás pert indított dr. E. Gyula úgyis mint néh. M. Amália kisk. Béla Ernő nevü fiának örökbefogadó atyja, továbbá dr. C. Sámuel ügyvéd és M. Béla Ernő kiskorú érdekeinek képviseletére a gyámhatóság által ügygondnokául kirendelt dr. E. Bálint ügyvéd ellen s keresetével egyértelmüleg kérte alpereseket annak tűrésére kötelezni, hogy a bpesti V. ker. kir. járásbíróság 79,606/89. sz. ítéletében és ezen kir. járásbiróság előtt 14,605'91. sz. a. felvett birói egyességben terhére megállapított gyermektartási kötelezettség 1895. évi június I hó 28-ától számított joghatálylyal megszűntnek kimondassák és dr. E. Gyula és dr. C. Sámuel alperesek a kérdéses időponttól lejárt 100 frt tartásdíj és járulékainak visszafizetésére is köteleztessenek. Alperesek kérték felperest keresetével elutasítani s a perköltségek fizetésére is kötelezni. Az ügynek érdemleges tárgyalása során a per előzményei gyanánt megállapittatott: 1. Felperes a bpesti V. ker. kir. járásbiróság 79,606/89. sz. jogerős ítéletében 1887. évi febr. hó 6-án született M. Béla Ernő tartása fejében 1888. évi febr. 1-től a gyermek 12. éve betöltéséig havi 8 frt tartásdíj fizetésére köteleztetett. 2. Felperes az alulirt kir. jbiróságnál 14,605'91. sz. a. felvett jegyzőkönyvbe foglalt birói egyezségben magát 1891. évi jun. hó 3-ától kezdve a megitélt 8 frtokon felül további havi 2 frt tartásdij fizetésére kötelezte, szintén a gyermek 12-ik életéve betöltéséig. 3. A keresethez A7- alatt csatolt és valódiságára nézve nem kifogásolt közjegyzői okiratba foglalt örökbefogadási szerződés szerint dr. E. Gyula egyetemi magántanár örökbefogadta, minden a családi és örökösödési jog tekintetében az örökbefogadási viszonyból kifolyó jogokkal és kötelezettségekkel kisk. M., helyesebben az örökbefogadási szerződésnek a név átruházására vonatkozó intézkedése alapján E. Béla Ernőt. Felperes tehát ezen kétséget nem szenvedő tényekből kiindulva, azon álláspontra helyezkedett, hogy miután dr. E. Gyula az örökbefogadás ténye által az örökbefogadott törvénytelen gyermeknek tartására köteles törvényes képviselőjévé vált, annálfogva az örökbefogadási szerződés gyámhatósági jóváhagyása időpontjától fogva az ő, mint természetes apa biróilag megállapított gyermektartási kötelezettsége megszűnt; a mely alapon a kérdéses kötelezettségének, illetve alpereseket megillető jognak megszűnése kimondását s ugyanazon időponttól lejárt s már felperes által kifizetett gyermektartási részletek visszatérítését vette keresetbe. Alperesek közül dr.E. Gyulát, mint kisk. E. M. Béla gyámját és az örökbefogadás után a kiskorú tartására kötelezett egyént vonta perbe. C. Sámuel ügyvédet azon alapon, hogy az örökbefogadás tényéről bírt tudomása dacára felvette a tartásdij részletet s az ebben' nyilvánult rosszhiszeműség folytán vált volna kötelezetté; végül az ügygondnok perbevonása az örökbefogadó és fogadott egyének közt fenforogható ' érdekösszeütközéssel indokoltatott. Alperesek tüzetes jogi érveléssel felperes keresetének alaptalanságát fejtették ki. A bíróság alperesek védekezését jogosultnak fogadván el, felperest keresetével elutasitandónak találta s az 1893. évi XVIII. t.-c. 108. és 109. §§-ai alapján, mint pervesztest a perköltségek fizetésére is kötelezte. Mert az örökbefogadási szerződésből kifolyólag uj jogviszony csakis az örökbefogadó és az örökbefogadott gyermek közt származott, a mely az örökbefogadott gyermek és annak vérségi kapcsolatban álló rokonai közt fenforgó viszonyokra, azokból kifolyó jogokra és kötelezettségekre semmi kihatással nem birt. Ezen elv jut kifejezésre azon hazai jogelvekben és állandó birói gyakorlatban, mely az örökbefogadottnak az örökbefogadó utáni örökösödési jogán kivül a vérségi kapcsolatban levő rokonok seminentera természetes és törvényes szülők utáni törvényes öröklési jogát is elismeri s biztosítja. Felperes a nemzésből származott vérségi kapcsolat alapján köteleztetvén törvénytelen gyermekének eltartására, az örökbefogadási szerződésből kiskorú E. Béla örökbefogadott, természetes gyermekére esetleg hárult előnyöket javára ki nem zsákmányolhatja s a gyermek tartására irányuló kötelezettséget, melyet egyezségileg is fokozott mértékben vállalt magára, magáról elhárítani jogosítva nincs. És pedig annál is kevésbé, mert az örökbefogadás ténye egymagában véve •—az örökbefogadót —különös vállalkozás esetét kivéve, nem kötelezheti oly terhek viselésére is, melyek az örökbefogadás előtt mást illettek s a melyek számításba vétele az örökbefogadás iránti elhatározásra is befolyással bírhatott. Másrészről az örökbefogadott kiskorú egyén érdeke sem engedi, hogy midőn tartása iránti kötelezettség birói megállapítással biztosíttatott, az ismét kockára tétessék az örökbefogadó vagyontalan elhalálozása, vagy elszegényedése esetére. Mindezeknél fogva felperest a hazai joggyakorlatban nem gyökerező azon keresetével, hogy a természetes atyának biróilag sanctionált tartási kötelezettsége megszűntnek kimondassák, elutasítani s ebből kifolyólag a már előre fizetett tartásdijak visszatérítése iránti kérelmét, melynek dr. C. Sámuel ügyvéddel szemben még érdembeni alapossága esetén sem lett volna jogos alapja figyelmen kivül hagyni kellett. Az ügyvédi dijak iránti rendelkezés az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-án alapul. Budapest, 1897 február 1-én. 1897. I. D. 93. sz. — A budapesti kir. törvényszék következőleg itélt: Az elsőbiróság Ítélete részben megváltoztattatik s ehhez képest I., II. és IV. r. alperesekkel szemben kimondatik, hogy felperesnek a bp. kir. jbiróságnak 79,606/1897. sz. illetve a bpesti kir. Ítélőtáblának 46,085/89. sz. ítéletében és bpesti IV. ker. kir. jbiróságnak 14,605/891. sz. a. fölvett birói egyezségben megállapított kötelezettsége 1895. évi június 28. napjától kezdődő joghatálylyal mindaddig szünetel, a mig I. r. alperesnek az általa örökbefogadott kiskorúval szemben való örökbefogadási kötelezettsége fennáll és ő ennek tényleg eleget tesz és tehet. A perköltségek felperes, továbbá I. és II. r. alperesek közt kölcsönösen megszüntettetnek. Az elsőbiróság ítélete egyéb felebbezett rendelkezéseiben helybenhagyatik. A felebbezési költségek felperes és I. és II. r. alperesek közt kölcsönösen megszüntettetnek. Ellenben köteles felperes 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett III. r. alperesnek 15 frtot, IV. r. alperes ügygondnoknak szintén 15 frtot felebbezési költség cimén megfizetni. Felperesi ügyvéd felebbezési