A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A "loi Bérenger"-t kiegészítő törvény

70 A JOG Hogy a bizományos, legalább eladási bizomány esetén, a bizományi áruknak nem tulajdonosa, az kétséget nem szenved; egyedül akkor tekinthető a bizományos az eladási bizományba kapott áruk tulajdonosaként, ha mint önszerződő tél lép fel, a mikor azonban már nem bizományi ügylettel állunk szemben, hanem vétellel. Tehát az nyilvánvaló, hogy a bizományos tulajdoni igény alapján igénykeresettel egyáltalán nem léphet fel. Tekintve azonban, hogy kifelé, a külvilággal szemben jogosítottként és kötelezettként a bizományos jelentkezik s tekintve, hogy a bizományost a bizományi áruk sorsa tekintetében a megbízóval szemben felelősség terheli s tekintve, hogy ő a megbízó érdekeinek megfelelően köteles eljárni, alig lehet kétséges, hogy a bizományos nem csak jogosítva van. hanem a körülményekhez képest esetleg kötelezve is lehet igénykeresetet indítani, egy a megbízótól különböző harmadik személy tartozása alapián s annak a birlalat á b a n lefoglalt bizományi áruknak a foglalás alól való felmentése iránt. Viszont azonban a bizományos csupán harmadik személyekkel szemben szerepel önálló szerződő félként, mig ellenben a megbízóhoz való viszonyát tekintve, ő egyszerű megbízott, a kinek hatáskörére nézve a megbízás általános elvei az irányt adók; az ő jogai és kötelezettségei a megbízás terjedelme által vannak körülhatárolva, ámbár tagadhatatlan az is, hogy a bizományi ügylet természete kihat a megbízó és bizományos közt fenforgó közvetlen jogviszonyra is, ugy hogy ez némely tekintetben a magánjogi megbízástól eltérő alakot ölt magára. Az igénypernek más rendeltetése nem lehet, mint hogy útját vágja egy bekövetkezhető jogtalanságnak, a mely abból hárulhat az igénylőre, ha másnak a tartozása az ő dolgában talál fedezetet. A felvetett kérdés megoldásának alapját az igényper rendeltetése képezi. Mint már említve lett, az eladási bizomány tárgyát képező áruk a megbizó tulajdonát képezik, tehát azok jogosan képeznek kielégítési alapo't a megbizó hitelezőjének követelése tekintetében; a bizományosnak pedig a bizományi árukhoz nincs olyan igénye, a mely meggátolhatná a megbizó tulajdonjogának az árverési vevőre való átháramlását. A bizományost ugyanis a bizományi árukra nézve, a bizományi ügyletre fordított költségek, a bizományi dijak, kölcsönök, előlegek és az elvállalt váltói s egyéb kötelezettségek erejéig zálogjog illeti, s ennek alapján a bizományos emiitett követelései tekintetében a megbízónak összes, tehát végrehajtási zálogjoggal biró hitelezőit is megelőzi. Már pedig, ha egyrészt a megbizó hitelezői joggal igényelhetnek kielégítést az eladási bizomány tárgyát képező árukból, másrészt pedig, ha a megbizó ellen a bizományi árukra vezetett végrehajtás a bizományosnak jogsérelmet nem ok zhat, ezekből önként következik, hogy a bizományos a megbizó ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglalt, eladási bizomány tárgyát képező áruknak zár alól való felmentése iránt igénykeresetet indítani jogosítva nincsen. Különben a kérdés felvetésére alapul szolgált concret esetben a bizományos igénykeresettel már azért sem léphet fel, mivel a bizományi áruk az ő birlalatában foglaltattak le, ez esetben tehát kérdés tárgyát csupán az képezhetné, hogy élhet-e a bizományos előterjesztéssel vagy sem. Gáspár Gyula. szilágy-somlyói kir. járásbirósági aljegyző. III. A «Jog» 1898. február 6-án megjelent 6. számában dr. R o s e n t h a 1 Mór nagyváradi ügyvéd ur által feltett ezen kérdésre nézve véleményemet a következőkben vagyok bátor előadni. A mennyiben ezen kérdés egy concret eset alkalmával merült fel, az igénylőt keresetével a bizonyitásfelvétel elrendelése nélkül el kellett volna utasítani, mert mint maga is beismeri, a lefoglalt téglamennyiség nem az ő. hanem végrehajtást szenvedő bizományba adó tulajdonát képezi s így kereseti állításának bebizonyítása esetén sem volna az igénykeresetnek hely adható. Igénykereset alapjául eltekintve a követelésektől, melyeknél kötelmi jog szerepel — egyedül dologi jog szolgálhat, tehát maga a jogszerű birtok nem. A dologi jogok közül is csak tulajdoni jog alapján lehet a lefoglalt dolgot igényelni, más dologi jog alapján igénykereset nem indítható, illetőleg annak hely nem adható, a zálogtartó tehát a lefoglalt dolgokat nem igenyelhet.. A kinek törvényes, vagy a más hitelező javára foganatosított végrehajtásnál előbb szerzett szerződéses zálogjoga van, annak az elárvereztetni rendelt ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez van joga s ezen elsőbbségi jogát az 1881. évi LX. t.-c. 1,11. §-a értelmében ugy érvényesiti, hogy azt a foglalás megtörténte után, legkésőbb az árverés megkezdéséig .a kiküldöttnél írásban vagy szóval bejelenti. Az árverésen befolyt vételárból aztán a 11.4. S-ban leirt módon a végrehajtatót megelőzőleg fog kielégíttetni. ahhoz, ezen hitelező végrehajtató igénykeresettel megakadályozza, nincs joga : ezen felfogast, mint cikkíró ur kifejti, csakugyan igazolja a keresk. törv. 3<9. fc-anak 2-ik bekezdése, mert ez a bizományost törvényes zálogjogának érvényesítésére nem igénykeresettel látja el, hanem arra jogosítja fel, hogy magát a megbizó hitelezői előtti elsőbbségg e 1 elégíthesse ki. ' • Ezen elsőbbség alapján a hitelező az illető ingóságokra a keresk. törv. 380. §-a, illetve az abban idézett 305. §. értelmében árverést kérhet és pedig még akkor is, ha a megbizó hitelezője lefoglalta. Ha pedig a megbizó ellen vezetett végrehajtásból^ folyólag a megbizó hitelezője árverelteti el, akkor a befolyó vételárhoz van elsőbbségi joga, de az árverést nem gátolhatja meg. A kereskedelmi megtartási jog, melynek érvényesítési módját a keresk. törv. 310. §-a határozza meg, szintén nem ad igénykeresetet, hanem csak elsőbbséget, melyet, ha a megbízónak végrehajtató hitelezője árvereltet. szintén az árverésen befolyó vételárra kell érvényesíteni, az árverés megkezdéséig beadott elsőbbségi bejelentvénynyel. Különben a bizományosnak nem megtartási joga van, hanem több annál, t. i. törvényes zálogjoga, a mi azonban — a fentiek szerint - - szintén csak elsőbbséget ad. Igényt csak az emelhet, a kinek a dolog állagához van joga, csak az mentheti meg a dolgot árveréstől, annak zár alól feloldását kieszközölvén, de a kinek csak olyan joga van, melynél fogva a dolog értéke neki fedezetül szolgál, az csak a dolog értékét kapja meg, illetve annál is kevesebbet, vagyis az elárverelt ingóság vételárában részesül megfelelő elsőbbséggel. Ha pedig igénylő a jogszerű birtokra hivatkozik, akkor egyszerűen a levegőbe lép igényével, mert a bizományosnak nem mint jogszerű birtokosnak van a olog árverésén befolyandó vételárához elsőbbségi joga, hanem a törvényes zálogjog ruházza fel őt ezzel s a maga részéről a bizományba adónak elszámolással tartozik ugyan, de azért, a mit a bizományba adó tartozása fejében elárvereltek. temészetesen nem felelős, sőt inkább ő fordulhat kártérítési igénynyel a bizományba adó ellen, ha a dolognak megbízója tartozása miatt eszközölt elárverelése folytán reá valami kár háramlik. Ezen kártérítési követelés szintén a bizományból folyik s éppen azért téves igénylőnek azon érvelése, hogy az igénykeresetnek azért is hely adandó, mert őt «ezen kártérítési követelésre vonatkozó elsőbbségének kimondása nélkül végrehajtató el nem ütheti.» Ugyanis éppen arra való az elsőbbség, hogy a végrehajtató a bizományost követelésétől el ne üsse, de erre nem a lefoglalt ingóságokra vonatkozó igénykereset az eszköz, hanem az árverésen befolyandó vételárra vonatkozó elsőbbség. Erre is illik a közmondás: «Lassan járj, tovább érsz.» I^az, hogy a bizományosra az, hogy ő a dolgokat ki nem igényelheti, kárral járhat, mert az esetleg potom áron elárverelt dolgok vételára talán az ő. elsőbbséget élvező követelésének kielégítésére is kevés lesz, a nélkül, hogy Ő, az őt a bizománybaadó ellen megillető kártérítési követelésnek hiányzó részét a bizománybaadón annak netaláni vagyontalansága miatt megvehetné: de ez mind nem változtat azon a jogállapoton, hogy a bizományos törvényes zálogjogbeli privilégiuma s egyáltalán a zálogjog végleg csak a vételárat juttatja a hitelező kezébe, magát a dolgot ő csak birtokában tartja s a jus distrahendi-vel élhet, de ha azzal nem él, nem gátolhatja meg, hogy más hitelező ne éljen a maga jogaival. Dr. Újlaki Hugó, Szegeden. IV. A «Jog» 6-ik számában dr. Rosenthal Mór ügyvéd ur által felvetett jogesetre vonatkozólag véleményem a következő: A bizományos a bizományba adója ellen vezetett végre-