A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 8. szám - A névmagyarosítás kérdéséhez

32 > JOG Időközben B. Mártonnak két havi katonai kiképzésre be kellett vonulni s ekkor felhívta vádlottat, hogy kisérje el őt; M. Erzsébet ezt megtenni vonakodott, csak hosszas rábeszélés után kisérte el R. Mártont egész Nádasig. Velük volt ugyanekkor B. György is, Márton atyja, ki látván, hogy a szerelmes pár mily érzékenyen búcsúzik egymástól, kijelentette elöltük, hogy ha fia a katonaságtól visszatér, nem lesz kifogása az ellen, ha egybekelnek, ugyancsak B. Márton kijelentette vádlott előtt, hogy ha ugy fogja magát viselni, mint eddig, akkor elveszi feleségül. B. Márton a katonaságtól visszatérvén, a régi viszonyt folytatta M. Erzsébettel, de csak rövid ideig, mert ezután teljesen átváltozva,többizben kikötött vádlottal, neki szemrehányásokat téve, szidalmazta, kicsúfolta és átkozta, végül kijelentette, hogy teljesen szakit vele, őt feleségül el nem veszi. M. Erzsébet háromszor nyakába borult B. Mártonnak, őt kérdőre vonván, vájjon volna-e lelke hozzá, mire B. Márton ismételve kijelentette, hogy igen. Vádlott ekkor teljes elkeseredettségében kijelentette, hogy ha csakugyan beváltja szavát, akkor felakasztja magát és hogy viszonyuknak méltó emléke maradjon, felgyújtja a házukat, mire B. Márton egész közönyösséggel ujolag kijelentette, hogy akassza fel magát és kezet szorítva vádlottól elbúcsúzott. Ezen jelenet vádlott és B. Márton között február hó 13-án este folyt le. M. Erzsébet ezután végtelen bubánatában és a kiállott nagy lelki gyötrelmek között három napig nem evett, nem ivott és utolsó reménysugarát pedig a szombati estre helyezte, bizván abban, hogy ktdvese talán vissza fog térni. Midőn azonban M. Erzsébet ezen reményében is csalódott, ekkor bevárván a vasárnap reggelt, vagyis február hó 16-át, amikor a templomban mise tartatott, néhány szál gyufát és egy kötelet elrejtve egész ünnepélyesen az Ur felmutatás alatt bement B. György fészerébe, ott egy zsup szalmát meggyújtva, azt a fészer teteje alá helyezte, mitől az lángra lobbant, önmaga pedig a fészer alatt egy gerendára felakasztotta magát. A tűzi lármára a ház népe összecsődülvén, B. Gyöigy átfogván vádlottat, neje pedig feje felett levágta a kötelet és igy félholt állapotban kivitték a fészerből, ahol Sz. József levévén vádlott nyakáról a hurkot, őt életre ébresztette. A lángok azonban B. György és A. Ignác gazdasági épületeit és lakházait teljesen elhamvasztották. Hogy M. Erzsébet vádlott okozta a tüzet, kétséget nem szenved; a kir. törvényszék mindamellett felmentette vádlottat a gyújtogatás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól, mert a kifejtett tényálláshoz képest bizonyítottnak vette a kir. törvényszék azt, hogy vádlott elmetehetsége, figyelemmel a 18. n. sz. vádlott elmebeli állapotának megfigyeléséről felvett jegyzőkönyv és orvos szakértői véleményre, a tett elkövetése pillanatában oly fokban volt megzavarva, hogy e miatt szabad elhatározási képessége teljeki volt zárva. Ezen megzavarodást fokozta vádlottnál az elhagyás folytán érzett szerelmi bánat; fokozta az elhagyás következményekép beállott szégyenérzet, s fokozta azon körülmény, hogy vádlott három napon keresztül reménykedett, hogy kedvese visszatér s utóbb ezen reményében is csalódott. Hogy pedig vádlott elmebetegségének megzavarodása mily magas fokra hágott s hogy a beállott lelkizavar folytán mennyire ösztönöztetett eme cselekmény elkövetésére, bizonyítja az is, hogy életének kioltására nemcsak elhatározta magát, hanem erre nézve minden tőle kitelhetőt elkövetett és megmentése csupán a véletlennek volt köszönhető, már pedig kétségtelen, hogy az öngyilkosságra való elhatározás rendszerint az elme ideiglenes megzavarodása pillanatában szokott bekövetkezni. Tekintve pedig, hogy azon cselekmények, melyek a lélek i!y állapotában követtetnek el, a szabad elhatározás folytán véghez vitt cselekmények jellegével nem birnak s mert a btkv 76. §-a alapján az ily állapotban elkövetett habár egyébként büntetendő cselekmény beszámítását kizárja, s miután végezetül a törvény idézett §-a a szabad elhatározási képességnek az elmetehetség ideiglenes megzavarodása és a beszámításnak muló megzavartság alatt elkövetett cselekmény miatti kizárására is kiterjed, mindezeknél fogva vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentendő volt. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1896. évi december hó 16-án 3,114-. sz. a.) Az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatja. M. Erzsébet vádlottat a btkv 422. §-ának 2. pontja alá eső gyújtogatás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért őt a btkv 422. és 426. §§-ai alapján, de a 92. §. alkalmazásával egy évi börtönre, melyből vizsgálati fogság által 3 hónapot kitöltöttnek vesz, nemkülönben 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának hasontartamu felfüggesztésére ítéli stb. A. Ignác károst kártalanítás iránti igényével a polgári perutra utasítja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének indokában a vizsgálat és végtárgyalás adatival megegyezően megállapított tényállás szerint bizonyítva van, hogy M. Erzsébet vádlott f. évi február hó 16-án délelőtt B. Györgynek fészerét szándékosan gyújtotta fel, minek következtében B. Györgynek fészere, háza és istállója, nemkülönben A. Ignácnak egy csűre és istállója leégett. A vádlottnak ez a cselekménye a btkv. 422. §-ának 2. pontja alá eső gyújtogatás bűntettének tényálladékát megállapítja. Az a körülmény, hogy M.Erzsébet vádlott, B. Mártont, kivel négy éven át szerelmi viszonyban állott s ki neki házasságothígért, midc felbe felakasztja s egyszersi... és harmad napon, midőn kedvesének megtérése iránt minden reményét elvesztette, fenyegetését tényleg megvalósította, arról tanúskodik ugyan, hogy a vádlott a vádbeli cselekményt a kétségbeesésig fokozott lelki felindulásban követte el: Tekintve azonban, hogy a btkv 76. §-a a eselekmény beszámithatóságát csak abban az esetben zárja ki, ha a tettes a cselekményt öntudatlan állapotban követte el, vagy pedig a tett elkövetése idejében elmetehetsége annyira meg volt zavarva, hogy e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt. Tekintve, hogy a vádlottnál az öntudatlan állapotot az a körülmény, hogy a vádbeli cselekmény elkövetésének legapróbb részleteire is teljesen vissza tud emlékezni, az orvosszakértők véleménye is kizárja, tekintve továbbá, hogy a vádlott terhére rótt cselekményt már akkor határozta el, mikor B. Márton előtte kijelentette, hogy őt elhagyja, ő pedig B. Mártont az esetre azzal fenyegette, hogy magát felakasztja, de egyúttal B. Márton szüleinek a házát is felgyújtja, a vádlott azonban akkor saját beismerése szerint is azt remélvén, hogy kedvesének szándéka nem komoly, lelki felindulása lehetett oly fokú, mely elmetehetségét megzavarhatta volna, harmadnap pedig, midőn minden reményét el vesztve, fenyegetését megvalósította, ennek végrehajtásánál rendszeres gondolkodásra való tervszerűséggel járt el, mire az mutat, hogy szándékának kivitelére célzatosan oly időt választott, mikor a lakósok legnagyobb része a templomban lévén, ő háboritlanul vélt cselekedhetni; továbbá,hogy egy kötelet és néhány gyufaszálat magához vévén előbb a kötelet erősítette meg egy gerendához s csakazután gyújtotta fel a fészer fedelét, nyilvánvalóan azon okból, hogy az épület lángra lobbanása után, még mielőtt a tüz valaki által észrevétetnék, öngyilkossági szándékát is nyomban minden akadály nélkül végbevihesse, mely körülmények megcáfolják annak a feltevésnek helyességét, hogy a vádlottnak elkeseredése elmetehetségére oly erős behatást gyakorolt volna, minélfogva akaratának szabad elhatározási képessége megszűnt volna, a kir. itélő tábla a Btk.7(i.£-ának esetét fennforogni nem látta, s ennélfogva vádlottnak bűnösségét megállapitandónak találta. Minthogy azonban az elsőbiróság által helyesen kifejtettek szerint nem szenved kétséget, hogy a vádlottat cselekményének elkövetésére a kétségbe esésig fokozódott elkeseredettsége inditotta és cselekedetét ilyen erős felindulásban követte el ez; nemkülönben a vádlottnak büntetlen és addigi kifogástalan előélete, magaviselete, töredelmes beismerése, javára oly nagy számú nyomatékos enyhítő körülményekként voltak figyelembe veendők, a melyeknél fogva a btkv. 422. §-ában meghatározott fegyházbüntetésnek legkisebb mértéke is túlsúlyosnak jelentkezvén, a vádlottnak büntetése a btkv. 92. §-ának alkalmazásával csak az Ítélet rendelkező része szerinti börtönbüntetésben volt megállapítandó. A vádlottnak f. é. július 20-ától október hó 15-ig tartott vizsgálati fogsága által büntetéséből három hónap a btkv. 94. §-a alapján vétetett kitöltettnek. A. Ignác kártérítés iránti igényével azért utasíttatott apolgári perutra, mert a vizsgálat alkalmával kárát csak 300 frtban számította fel, melyből a biztosító társaság által 200frt megtéríttetvén a vádlottat csak 100 frtnak megtérítésére kérte kötelezni, a végtárgyalás alkalmával azonban ettől eltérőleg kárát 500 frttal számította fel anélkül, hogy ezt az eltérést bármivel is igazolta volna s ennélfogva a kár összegének meghatározására hiányzik a biztos alap. A m. kir. Curia (1897. évi december hó 28-án 3,165. sz. a.) A kir. itélő tábla marasztaló Ítélete megváltoztatik és a kir. törvényszék felmentő Ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokoknál fogva és azért, mert a szerelmi csalódás vádlottnál olyan lelki felindulást idézett elő, mely őt öngyilkosságre vezette, már pedig ilyen nagy fokú zavart lelki állapot kizár minden öntudatos cselekvést és igy helyesen határozott a kir. törvényszék, midőn vádlottnak a vádbeli cselekményt a btkv. 72. §-a alapján be nem számította. PAtLAg BÉSZvénYTÁBÍAaÁO NYOMDÁJA BUDAPESTED Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Stern Iczik e. F.-Szelistye, a m,szigeti tszék. bej. apr«28^ 6 Z maj- 20- Csb- Huny°r °dön. tmgg. dr. Mihálka Gvörgv— Hoffmann Izidor e. Zirc, veszprémi tszék, bej. ápr. 4 félsz ápr 26 csb. Kenessey Aladár, tmgg. dr. Kemény Pál. — Lehoczky Géza s' Patak-s.a. újhelyi tszék, bej. ápr. U, félsz. máj. 2, csb. Józsa István! tmgg. Pekary Gyula. — Fischer Nándor e. Temesvár kir tszék bei marc. 14, félsz. ápr. 15, csb. dr. Haller Gábor, tmgg dr Czecde Péter — Eppinger Sándor e. Szeged, szegedi tszék, bej. ápr. 15 félsz ápr H0 csb. dr. Kecskeméty Dániel, tmgg. dr. Körösi Ignác' — Goldstein Ignácz e. Bpest, ker. és váltó tszék, bej. márc. lő, félsz ápr 14 csb dr. Mészáros Márton, tmgg. dr. Horánszky Dezső. •*' *' Pályázatok : A perlaki kir. jbirósánnál albirói áll fcbr l ~ \n-m,haly1 Jbí.rosagnál jbirói áll. márc. 1. - A temes-kubini Jbirosagna aljegyzői all márc. 3. _ A perlaszi kir. jbirósá-nál jbiroi all. marc. 3 - A kovasznai jbiróságnál albirói áll. márc ő - A zilahi kir. tszeknél jegyzői v. aljegyzői áll márc 5A beregszászi kir. tszéknél jegyzői v. aljegyzői áll márc' ő' — A nagy-bereznai jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. márc. 5. '