A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 7. szám - Az 1897. évi igazságügyi budget [1. r.]

Tizenhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 7. szám. Budapest, 1897. február 14. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETILAP AZ IGiZSÍGÜGT ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE 1 I1GTU ÜGTÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZMZÓI UR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 k Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 c — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen posüi u talványnyal küldendők. TARTALOM: Az 1897. évi igazságügyi budget. Irta: dr. Révai Lajos bpesti ügyvéd. — Birói szervezet, illetékesség és felebbvitel. Irta ; Csebi Pogány Virgil, kir. járásbiró Léván. — Gondatlanság és bűnhalmazat. Irta : dr. H e i I Faustin, bpesti kir. táblai biró. — A lejárat előtti fizetésről. Irta: dr. Bruck J. Gyula, ügyvéd Szécsényben. — Belföld. (Női dijnokok a bíróságoknál.) Nyilt kérdések és feleletek. (Az alzálojijog rangsorozatának kérdéséhez, (felelet) Irta: [. dr. Kovács Vilmos ügyvéd Tapolca. — 11. — X. — III. V e r i t a s. — IV. dr. Oesterreicher Béla ügyvéd. Nezsideren.) — Sérelem. (A birák fizetése körüli anomáliák. Irta: Kozák ievicz Márton, kir. albiró Körmöcbányán.) — Irodalom. (A magyar bányatörvény. Irta: dr. Fejér Manó ügyvéd Temesvár.) — Vegvesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. — MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények —Kivonat a «Budapesti Közlöny»-bol. (Csődök. — Pályázatok) \ Az 1897. évi igazságügyi budget. Constatáljunk mindenek előtte egy örvendetes tényt: Magyarország igazságügye évről-évre lassan, de biztosan előre halad. És ha nem vagyunk is még a nyugateurópai kultur államok magaslatán, ha codificatiónk még sok fogyatkozást mutat, és ha birói karunk még nem élvezi azon anyagi függetlenséget, mely egyedül képes őt hivatása ideális céljainak betöltésére is terelni, ugy másfelől a haladás minden téren észlelhető. Codificátiónk serényen halad előre és birói karunk csekély anyagi javadalmazása mellett is, hivatását derekasan betölti és ítéleteinek minősége tekintetében bátran kiállja a versenyt a boldog, évszázados culturalis fejlődésre visszapillantó nyugattal. Mindezt pedig azon komoly és törekvő, nagy feladatuk fontosságától áthatott és kellő eréllyel rendelkező férfiaknak köszönjük, a kik az utolsó évtizedben igazságügyünk élén állottak. Hosszú évek óta van alkalmunk, igazságügyünk boruját és derűjét közelről, elfogulatlan szemmel megfigyelhetni. Láttuk a B a c h aera alkonyát, mellyel a törvénykezési alkotások egész rendszere halomra dőlt — halomra dőlt a nélkül, hogy bármely rozoga deszkaalkotmány is készen állott volna a hajlék nélkül maradt igazságügy befogadására. Keseredve és keservesen átéltük a rákövetkező anarchia korszakát, az országbirói értekezlet ideiglenes szabályainak gyenge mécsvilága mellett várva egy jobb időt, mely az igazságügy terén látható szégyenletes állapotoknak mihamarább véget vessen. Ujjongtunk a zseniális Horváth Boldizsár meteorszerü nagy törvény alkotásainak és mélyen fájlaltuk az utána következő hanyatlás korszakát, midőn erély és köztekintély nélkül szűkölködő igazságügyérek mindjobban-jobban engedték igazságszolgáltatásunkat elposványodni, a restanciákat halomra nőni és a legméltányosabb igényeket is az összkormány részéről figyelmen kivül hagyatni. Valóban szégyenletes idők voltak ezek, mert az akkori igazságügyérek nem az igazságügy fejlesztését, hanem az amúgy is tulszerényen dotált igazságügyi tárcának folytonos megnyirbálását, és csakis az igazságszolgáltatás szégyenpirjával elérhető megtakarításokat tartották egyedüli feladatuknak. A javulás F a b i n y alatt kezdődött és Szilágyi alatt nagy mértékben haladt, a mi kiváltkép céltudatos és szakértelemmel párosult erélyének volt köszönhető. Végre valahára megtalálta az igazságügy kellő emberét, a kinek varázsbotja az igazságügy részére is megnyitotta a pénzügyminister bő forrásait, a ki gyakorlati érvényre juttatta azon rég elismert elvet, hogy a jó igazságügy első és fő alapja az állam jólétének és consolidációjának. Nem csekély dicséretet juttatunk Erdélyi ministernek. midőn róla constatáljuk azt, hogy ő az igazságügyet ugyanazon magaslaton tartani és minden irányban fejleszteni tudta. Mig a codificatió terén való működését csak azon széles mederben kellett folytatnia, mely Szilágyi alatt évtizedekre kiható munkásságot biztosított ugy a coditicáló bizottság tagjainak, mint magának a parlamentnek, addig a gyakorlat terén nem csekély hasznára váltak azon bő tapasztalatok, melyeket ő távol a parlamenti élettől a birói pálya minden fokán szerzett. Ezen tapasztalatai képesitik őt arra is, hogy a birák kinevezésében és előléptetésében is kiváló gondosságot és ügyességet tanúsítson, ugy hogy e részbeni működése sem hagy semm kívánni valót hátra. i Korántsem állítjuk, hogy a mai igazságügyi viszonyok már ideálisak volnának — de bátran mondhatjuk, hogy az adott viszonyok közt, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi tőkével nagyobb eredmények senki által el nem érhetők. Birói karunk fényesen állja ki a tüzpróbát. Mig hajdan még legfőbb bíróságunknál is voltak oly birák, a kik «anyagi» kapacitáció iránt fogékonyak voltak, addig ma nincs sem felső sem alsó bíróságainknak egyetlen egy tagja sem, a ki ítéletét más érvekre, mint a törvényre és benső meggyőződésére alapítaná. A mig a külföld törvénykezésünket régente gunymosollyal kisérte, addig ma kellő tisztelettel nyilatkozik róla és teljes bizalommal veszi azt esetről-esetre igénybe. Pedig igazságügyünk — az elintézett perek számát tekintve is — az utolsó évtizedben óriási mértékben emelkedett és fejlődött. Majdnem emberfeletti munka az, melyet minden egyes biró ugy az alsó mint a felső fokban végez. Teljes odaadás és áldozatkészség nélkül az ügyek ily nagymérvű lebonyolítása nem is volna lehetséges és azért nem is késünk köszönetünket nyilvánítani az igazságszolgáltatás ezen önzetlen, derék és lelkes harcosainak, kik az elismerés helyett gyakran még támadásoknak is ki vannak téve. Hogy hébe-hóba hibák is fordulnak elő, ez a dolog természetében fekszik. A minister nem rendelkezik elég pénzzel, hogy minden létező bajon azonnal segíthessen, — bár törekvése ez irányban is dicséretet érdemel, a birák nem rendelkeznek a kellő phisikai idővel, hogy minden ítéletük vagy rendelkezésük a kritika teljes mértékét megüsse. De elég elismernünk azt, hogy ezen hibák nem az akarat hiányából folyók. Az alábbiakban is szóvá fogjuk tenni az itt-ott általunk tapasztalt hiányokat, de ezt is csak azon okból tesszük, hogy a sokfelé igénybe vett miniszter figyelmét azokra tereljük. Teszszük ezt annál szivesebben, mert ismételve volt alkalmunk tapasztalni, hogy komoly panasz az igazságügyi kormánynak figyelmét soha el nem kerülte és annak orvoslása haladéktalanul foganatba is vétetett. Az összkiadások az 1897. évi előirányzat szerint 18.123,402 frtra rúgnak, mig az összbevételek 793,660 frttal szerepelnek. Az összkiadásokban bennfoglaltatnak a rendes kiadások összesen 15.966,402 frttal. a nyugdijak 1.855,000 frttal, az átmeneti kiadások 2,000 frttal és a beruházások 300,000 frttal. Összehasonlítva ezen tételeket az 1896. évre megállapított költségvetéssel, azt tapasztaljuk, hogy a rendes kiadások összege a folyó évre 403,327 frttal emelkedett. Hogy továbbá a nyugdijak is 70,000 frt emelkedést mutatnak, mig viszont az átmeneti kiadások 20,000 frttal apadtak. A rendes kiadásokból esik a 1. Központi igazgatásra 306,108 frt. (m. é. 293,687). 2. Kir. Curia 646,880 frt. (m. é. 527,446). 3. Kir. táblák 1.246,370 frt. (m. é. 1.247,584). 4. Kir. főügyészségek 83,870 frt. (m. é. 83,870). 5. Kir. törvényszékek és járásbíróságok 9.480,944 frt. (m. é. £.249,290). 6. Kir. ügyészségek 3.525.349 frt. (m. é. 2.565,683). Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.