A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 5. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [4. r.]

19 gári házasság és éljeneztek, mire vádlott mondotta: ne éljek se én, sem Pál, hanem köztünk Jézus Krisztus szelleme, 54. n. 33., 50., 1. tanúsítás szerint a templomi tömeg vádlottat éljenezte. 54. n. 36., 52., 63. 1. tanúsítás szerint éljeneztetett Jézus Krisztus, 54. n. 59. 1. szerint Keresztelő szt. János. Továbbá 54. n. 16., 20., 21.. 34., 1. tanúsítások szerint ekkor a templomban óriási zsivaj és éljenzés volt. Minthogy pedig valamely bűncselekmény büntethetőségéhez a törvény követelte alkatelemek fenforgásának bírálása a bíróság körébe tartozik, tehát a B. T. K. 191. §-ban meghatározott «botrányt követ eh fogalomnak ismérvét nem egyesek subjectiv felfogása, hanem a ténykörülmények s helyi viszonyoknak a célirányosságnak egymással összefüggésben, a bekövetkezett hatásnak szándékolt eredményében jogi nézpontból való mérlegelése állapítja meg; minthogy a templom oly szent helynek tekintendő, hova a híveket a lelki szükség kielégítése vezeti, hogy belső vallásos érzésük parancsszavára meghatottan magába szállva áhítatukat a felfoghatatlan misztikus istenség világába emeljék és ebben külső tényező által ne zavartassanak; minthogy templomban nyilvánosan s minden ok nélkül való megesketés, a polgári házassági törvény lealázása, guny tárgyává tétele s ezzel kapcsolatban a képviselőválasztásnak bekeverése, egy zsidónak durva gyalázása és vádlott ilyetén összténykedésének hatása folytán a zúgó éljeneztetés, az igazi vallási érzület sértésére kiválóan alkalmasoknak tűnnek fel, a mint 54., n, 59. 1. alatt tanú is megjegyezte, hogy a templom nem korcsma, hogy ott éljenezzenek; ezért ezeknél togva a kir. törvényszék bizonyítottnak vette, hogy vádlott a templomban nyilvánosan botrányt követett el, a btkv. 191. §-a alapján tehát vallás elleni vétségben is bűnösnek mondotta ki. Osszbüntetése kiszabásánál a kir. törvényszék figyelemmel volt enyhítő körülményként büntetlen előéletére s ingerlékeny természetére, mig súlyosítóként a bűnhalmazatra és hogy lelkészi minőségben hivatása ellenére ténykedett. IV. Végre vádlott ugyan elismert hitszónoklataiban annak mondását, hogy a polgári házassági törvény a r. kath. egyház s vallás romlására vezet, hogy a polgári házasság kötési helyére vonatkozólag hangsúlyozta, miként ott a marhapaszusokat is írják, azért a leányok sir]anak s feketébe öltözzenek, hogy a polgári házasságkötés egyházi áldás nélkül nem egyéb bűnös együttélésnél, ágyasságnál, hogy oly képviselőre szavazzanak, ki a polgári házassági törvény revisióját fogja követelni, hogy a káros polgári házassági törvényellen utolsó csepp vérig küzdenünk kell megsemmisítése végett. De mindig hozzátette, miként a törvénynek engedelmeskedni kell, mig az törvény, de mivel a polgári házassági törvény a r. kath. egyház tanával ellenkezik, annak alkotmányos uton megváltoztatására törvényes s megengedett módon kell törekedni s küzdeni és hogy mindig emiitette, hogy előbb a polgári hatóságnál kell házaságra lépni, csak aztán jöhetnek az egyházba; az egyházi kötést s áldást soha el ne mulaszszák. A polgári házasságra vonatkozólag a tanuk szerint vádlott az előbb részletezett mondást használta. 54. n. 27., 29., 33. és 64. 1. tanúsítások szerint vádlott mondotta a fehérruhás lányoknak: sírjatok, öltözzetek feketébe, mert ezentúl ott fogtok házasságot kölni, ahol a marhapaszusokat irják. 54. n. 13. 1. tanúsítása szerint vádlott mondotta, hogy a polgári házasság semmis, csak egyedül az illető egyházi férfi jelenlétében köthető meg a polgári házasság, mert akik csak a városházára mennek, azoknak frigye nem egyéb bűnös együttélésnél. 54. n. 23—25. 1. a polgári házasságnál elnyomni akarják a katholikusokat. 54. n. 27. 1. a polgári házassági törvény nem istentől jön, ezért minden katholikusnak azon kell lennie, hogy mielőbb revísió alá kerüljön, pogány az, ki nem a szentegyházban köti meg a házasságot, szent vallásunk követelményei szerint. 54. n. 29. 1. a polgári házasság csak ágyasság volna, ha nem jönnének az egyházba. 54. n. 30. 1., ha a polgári házasságot ránk kényszeritik is és muszájból elfogadni is kell, az utolsó vérig arra fogunk küzdeni, hogy megsemmisíttessék. 54. n. 31. 1. a polgári házassági törvény nem az ország többségének akarata. 54. n. 32. 1. tanúsítása szerint vádlott a polgári házasságra vonatkozólag 1895. június 30-án hitszónokolta, hogy a mai szabadelvűek bitangok, mert elnyomni akarják a r. kath. egyházat; egyéb alkalommal pedig megtaníttatni foglak titeket, mikép kell a törvényt kijátszani, tekintsétek a polgári házasságot semmisnek. 54. n. 34. 1. fogadják meg a hivek, hogy mindenkor semmisnek tekintik a polgári házasságot, csak a templomban kötött házasságot ismerik el érvényesnek, mert a polgári házasság egyházi áldás nélkül nem egyéb bűnös együttélésnél, ágyasságnál; minden módon arra kell törekedni, hogy a polgári házassági törvény megsemmisüljön, már most meggondolni keil, hitvány keresztény az, ki nem gondolja meg, milyen képviselőre adják szavazataikat; erre esküdjenek. 54. n. 36. 1. miután a polgári házasság bejött, meghajolni kell, de meggyőződve is kell lenni abban, hogy az hamis. 54. n. 42. 1. ezerszer s százezerszer mondom, hogy a polgári házasság nem egyéb, mint bűnös együttélés, mindenképen arra kell törekedni, hogy ezt a törvényt megváltoztassák. 54. n. 43. l.a polgári házassági törvény megválloztatására minden törvényes eszközt felhasználni kell, olyan képviselőket kell választanunk, kik ezt megsemmisítik. 54. n. 50. 1. oly követeket válaszszunk. kik beszüntetik a polgári házasságot, ez törvény, most tisztelni kell. de megsegít a jó Isten. 54. n. 54.1. a polgári házasság az anyaszentegyház szerint bünüs együttélés. 54. n. 56. 1. a polgári házassági törvénynyel elnyomni akarják a kath. vallást. 54. n. 56. 1. a püspöki pásztorlevél szerint a polgári házasság egyházi áldás nélkül a ker. kath. vallás hitelvei szerint nem érvényes; oly képviselőket kell választani, kik ezt a polgári házossági törvényt megváltoztatják. Minthogy azonban a btkv. 171. 1. kikezdésében meghatározott vétséget az követi el, ki valamely gyülekezetben nyilvánosan szóval a törvény elleni engedetlenségre egyenes felhívást intéz; minthogy a részletezett legerősebb kitételek is: »a polgári házassági törvény ellen utolsó vérig fogunk küzdeni, hogy az megsemmisíttessék, mindenkor semmisnek tekintessék a polgári házasság egyházi kötés nélkül, minden módon a polgári házassági törvény megsemmisülésére s megváltoztatására kell törekedni; a polgári házassági törvény hitvány törvény; a ker. kath. vallás hitelve szerint a polgári házasság nem érvényes egyházi áldás nélkül" a polgári házassági törvény 1894: XXXI. és XXXIII. t.-c. elleni egyenes felhívás intézését nem tartalmazzák, mert cérvénytelenitésre s megváltoztatásra való törekvés, semmisnek tekintés> szavakkal vádlott csak a törvény megváltoztatásának kellékcélját és erre való lankadatlan igyekvés szükségét hangzulyozta, habár szenvedélyes és egy a törvény iránti köteles tisztelet határain, meg a I közönséges bírálat medrén tulcsapongó, helytelen és viszonyaira botrán\os kifejezések által, ámde jelölt kifejezésekből nem állapitható meg, hogy vádlott arra hivta fel híveit, hogy a törvény kötelező rendelkezéseit megtagadják, el ne fogadják, azzal szembeszálljanak, esetleg erőszakkal ellenszegüljenek. Hogy vádlottnak nem ez volt a szándéka, e tekintetben védekezését megerősítik a 54. n., 36., 43„ 50., 52., 56, és 66. I. tanúsítások, kik szerint vádlott a polgári házassági törvény megváltoztatására vonatkozólag a törvényes eszközök alkalmazását, a törvény tiszteletét s megtartását, a törvény előtti meghajlást s engedelmességet megemlítette. Mindezeknél fogva a kir. törvényszék vádlottat a polgári házasságra vonatkozólag a btk. 172. §. 1. kikezdésére alapított vád alól felmentette. V. Legvégül a közvádló vádat emelt vádlott ellen a btk. 172. §. 2. kikezdésében meghatározott vétség miatt és a házasság jogintézménye elleni izgatás okából. Azonban a btk. 172. §. 2. kikezdésének az elsővel való egybevetéséből nyilván kitűnik, hogy mig a 172. §. 1. kikezdése a törvény (polgári házasság) elleni elégedetlenségre való egyenes felhívást, addig a 172. §. 2. kikezdése a házasság, mint jogintézmény elleni izgatást bünteti. Minthogy pedig egyáltalán semmi terhelő adat nem forog fenn e tekintetben, hogy vádlott oly célzattal csak beszélt, annál kevésbbé izgatott arra, hogy a házasságot, mint a társadalom alapintézményét, mint az állami létszervezet forrását, mint a magánjogi igények s jogok érvényesithetésének kellékes talpkövét mellőzzék, hogy akár polgári törvény, akár egyházjogi szabályok értelmében a törvényes házasság alakszerű megkötését elkerüljék, hogy a két nembeliek csak összeálljanak együttélésre, csak ágyasságot folytassanak. Ezért ezen ismérvek teljes hiányában a kir. törvényszék vádlottat a btk. 172. §. 2. kikezdésére alapitott vétsége vádja alól szintén felmentette. Egyéb rendelkezéseket a hivatkozott törvényszakaszok és érvényes jogszabályok okadatolnak. (1896 feb. 14-én, í,486.sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, K. V. Józsefet a terhére megállapított vétségeken felül bűnösnek mondja ki a btk. 172. §. 2. pontjába ütköző három rendbeli vétségben, fogházbüntetését a btk. 172. §. 2. pontjának is felhívásával, mint összbüntetését egy évi tartamra | felemeli, vádlottat a terhére elsőbiróságilag már kiszabott pénzbüntetéseken felül a terhére e helyütt megállapított három rendbeli vétség mindegyike után az elsőbirósági ítéletben kijelölt célra fordítandó, behajthatlanság esetén további husz napi fogházra átváltoztatandó 20' frt pénzbüntetésre ítéli, ezzel a változtatással a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. Ítélőtábla nem járult ahhoz a felfogáshoz, mely a kir. törvényszéket vádlottnak a btk. 172. §. 2. pontjába ütköző vétség alól történt felmentésében vezérelte. A büntetőtörvény a házasságnak jogintézményét védi; mint minden intézmény, ugy a házasság is, csak az államtörvény által elfogadott alakjában jogintézmény; a házassági jogintézményt hazánkban a házassági | jogról szóló 1894: XXXI t.-c. szabályozza; jogintézmény tehát ugy az a házasság, illetve csakis a házasságnak az az alakja, mely a hivatkozott törvény rendelkezéseinek megfelel. A ki azért a törvényben szabályozott házasság ellen izgat, az a házasságnak jogintézménye ellen izgat. És ez a kir. törvényszéknek eltérő álláspontja mellett is kétségtelen és pedig annyival inkább, minthogy a törvényben meghatározott házasságon kívül házasság nincs, a minthogy a hivatkozott törvény 30. §-a határozottan rendeli is, hogy oly kötés, mely nem a polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban sem tekintetik házasságnak. Ha tehát vádlott ellen bizonyítva van, hogy az 1894: • XXXI. t.-c. szabályozott házasság ellen izgatott, a btk. 172. §. 2. | pontjában meghatározott vétséget terhére meg kell állapítani. A bizonyítási eljárás adatai pedtg az izgatás tényét kétségen kivül helyezik. A vádlott által egyházi szónoklataiban használt kifejezések, hogy a polgári házasság ágyasság* vagy a deányok sírjanak és feketébe öltözzenek, mert ezentúl ott fognak házasságot kötni, hol a marhapaszusokat állítják ki, hogy a polgári házasság törvény hitvány törvény, hogy nem istentől való törvény, hogy a törvény ellen utolsó csepp vérig küzdeni kell, hogy ezzel a törvénynyel a katholikusokat akarják elnyomni, hogy aki nem templomban köt házasságot, az pogány, hogy a polgári házasságot semmisnek kell tekinteni,» vádlottnak az a cselekménye, hogy a