A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 5. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [4. r.]

A JOG 39 És utóvégre ha már aggályok merülnek fel az általunk javasolt eljárás ellen, ugy ezen aggályokat el lehet oszlatni az által, ha az előadást fa c ul ti t ive tesszük, és a korábbi tárgyalás eredményének az elnök által való előterjesztése csak a peres telek kérelmére engedtetik meg, a melyre azután a peres telek, illetve azok képviselői netáni észrevételeiket megtehetik. 249—251. §§. A tárgyalások folyamán oly fontos tényállításokat tehetnek a peres felek, a melyek a per eldöntésére lényeges befolyást gyakorolnak, vagy az érdemleges végitélet hozatalát akadályozható alaki hiányt pótolják. Az ily nyilatkozatok vagy beismeréseknek, habár ez által a peres ügy egymagában se egészben se részben elintézést nem is nyer, a jegyzőkönyvbe leendő felvétele már azért is szükséges, hogy ha az ítélet azonnal meg nem hozatik és igy az Ítéleti tényállásban azok nyomban fel nem vehetők, legalább a jegyzőkönyvben legyenek megállapítva. A szakasz második bekezdését kikeli tehát bővíteni azzal, hogy az elnök nemcsak kérelemre, hanem hivatalból is elrendelheti, hogy a kisebb terjedelmű lényeges nyilatkozatok közvetlenül ajegyzőkönyvbe vétessenek fel. A 230. §. szerint az ellenfél tényállításaira vagy okirataira teendő nyilatkozat elmulasztottnak csak akkor tekinthtő, ha a felet a kérdéses nyilatkozat megtételére a bíróság felszólította. És miután itt jogkövetkezmények beállásáról van szó, bizonyára fontos, hogy a jegyzőkönyvben constatálva legyen az, miszerint a bíróság ebbeli kötelességét teljesítette. Javaslatba hozzuk tehát hogy a 249. §. szövegébe ezen körülménynek jegyzőkönyvi megállapítása is fölvétessék. Sérelem A kun-szent-miklósi kir. járásbíróság. *) (Válasz.) A «Jog»-nak 2-ik számában <Sérelem» cím alatt a kun-szentmiklósi kir. járásbíróság ellen egy kíméletlen támadás jelent meg, melyre a nevezett kir. járásbíróság telekkönyvi osztályának kezelő személyzete, mint akik ellen a jelzett cikknek éle majdnem kizárólag irányul, a következőleg válaszol: Az <egy ügyvéd* ur b. személye előttünk teljesen ismert. Általában a felhozott vádak érdemére kevés szavunk van. Csupán azt sietünk készséggel beismerni, hogy valóban volt egy: a 2,369 '896. tkv. számú közel féléves kiadatlan ügydarabunk, amely 100 frt erejéig egy magánfél ellen kérelmezett, és nem mint «egy ügyvéd* ur állítja <pénz intézeti» zálogjog bekebelezési ügye volt. Bizonyos azonban, hogyha az ügyvéd ur e darabra nézve az előadó biró urnái egyetlen szóval a sürgősség jelzését kérelmezi, ugy azt a kiadó kötelességének ismerte volna azonnal soronkivül expediálni. Különben felemlíthetnénk sokat a hátralék megmagyarázására, különösen a közel 2 év óta folyamatban lévő átalakítási munkálatokat, melyek ez ideig pusztán a rendes személyzettel eszközöltettek, beszélhetnénk a hosszas dijnokhiányról és általában igen könnyen megmagyarázhatnánk az ügyvéd urnák azta«plusquam ázsiai állapotot,» ha nem kapta volna meg a telekkönyvi hatóság épen felsőbb helyről a helyzet méltánylását azzal, hogy folyó év január 1-ével a személyzet 1. átalakító dijnokkal szaporítva lett. Így azonban kötelességünk pontos teljesítésének megnyugtató érzetében, az ügyvéd ur eljárásának csupán morális oldalára terjeszkedhetünk ki és azzal zárjuk válaszunkat, hogy meggyőződésünk szerint, addig mig uri emberek lesznek a világon, az ily nemű vádat az illetékes körök mindenkor tudni fogják a maga értékére redukálni. Kun-szent-miklós 1897 január hó 23-án. a kir. jbiróság tkvi osztályának kezelő tisztviselői. Horváth Lajos Kovács István Törcs Árpád kir. tikvezető jbirósági irnok jbirósági írnok Nyilt kérdések és feleletek. Az alzálogjog rangsorozata kérdéséhez. (Kérdés.) A) jelzálogos hitelező az első helyen bekebelezett zálogjogának rangsorozati elsőbbségét B) másodhelyen bekeblezett jelzálogos hitelező javára átengedi oly kérelemmel: hogy a zálogjogát terhelő, X)alzálogjogos hitelezőt illető alzálogjog rangsorozatának érintetlenül hagyásával jegyeztessék fel a rangsorozati elsőbbség. A veszprémi kir. törvényszék telekkönyvi hatósága a kérelmet elutasítja azzal az indokolással, hogy az alzálogjog mindenkor az annak alapjául szolgáló zálogjog rangsorozatát követi; és mivel atelekkvi rdts. 61. §-nak végpontjához képest az alzálogjogos hitelező részéről a rangsorozati elsőbbség átengedéséhez való hozzájárulási nyilatkozat nem igazoltatott, a kérelemnek helyt nem ad. *) Pártalanságunk megköveteli, hogy a támadás ellen a védelemnek is tért engedünk, a mit szívesen megteszünk. A szerkesztőség. A győri kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését 3,152/1896. szám alatt hozott végzésével megváltoztatja, és a kérelemnek helyt ad azzal az indokolással, hogy a jelzálogos hitelező z ál ogj ogáva 1 kor 1 átla nu 1 intézkedhetik és az alzálogjog rangsorozatának érintetlenül hagyásával az átengedett rangsorozat elsőbbsége fe 1je gy e z h e tő, mert ezáltal az alzálogjogos hitelező jogában sérelmet nem szenved. A kir. ítélőtábla végzése jogerőre emelkedik. E telekjkvi állásban Y) B. jelzálogos hitelező zálogjogára — tehát nem a jelzálogot képező ingatlanra — alzálogjogot szerez azzal a tudattal, hogy a győri kir. Ítélőtábla rangsorozati fogalma jogi képtelenség, melylyel szemben a törvény értelmében biztosan jogi védelmet talál. A jelzálog tárgyát képező ingatlan jogérvényesen elárvereztetik és Y) alzálogjogos hitelező a sorrendi tárgyaláson kifogást emel az ellen, hogy X. alzálogjogos hitelező követelése az első helyen soroztassék; mert ha ez megtörténik, követelése kielégítetlenül marad, holott kétségtelen, hogy X. nem jelzálogos, hanem alzálogjogos hitelező, ki nem a jelzálogra, hanem a jelzálogon alapuló A)-t illető zálogjogra szerzett alzálogjogot; már pedig az 1881. évi 60. t.-cikk 190. §. szerint, melyre védelmét állapítja és ennek végrehajtását kéri, B) jelzálogos hitelező követelése, mint a rangsorozatban a legelső, az első helyen sorozandó, és erre sorozandó az azt terhelő alzálogjogos követelése. Az a körülmény, hogy a győri kir. Ítélőtábla B) jelzálogos hitelező zálogjogának rangsorozati elsőbbségi feljegyzésének elrendelésével megdöntötte azt a jogi elvet, hogy a jelzálogos hitelező zálogjogot csak a jelzálogra, az alzálogjogos hitelező pedig alzálogjogot csakis a jelzálogon alapuló zálogjogra szerezhet, melynek rangsorozata az alapul szolgáló zálogjogtól el nem választható, ez a körülmény, valamint az ezzel kapcsolatos másik körülmény, hogy mig egyrészről a győri kir. Ítélőtábla a jelzálogos hitelező részére zálogjoga fölötti intézkedésre nézve korlátlan szabad rendelkezési jogot biztosit, addig másrészről az ennek zálogjogára elválaszthatlanul szintén korlátlan szabad rendelkezési joggal alzálogjogot szerző alzálogos hitelező jogát a jelzálogos hitelező kénye-kedvének kiszolgáltatja, — anyagi kárára nem szolgálhat, hanem csakis X. alzálogjogos hitelező kárára, ki e végzésben megnyugodott és ezáltal lehetségessé tette, hogy a reá, de nem az ő reá nézve sérelmes táblai végzés jogerőre emelkedett; mert tény az, hogy a győri kir. Ítélőtábla a szóban levő rangsorozati elsőbbség feljegyzése tárgyában hozott végzésével azt a jogalapot, mely szerint X. alzálogjogos hitelező követelése A) jelzálogos hitelező zálogjogára alzálogjogilag kebeleztetett be, és igy csakis arra, nem pedig a jelzálog vételárára sorozható—mint ezt X) kérelmezi — meg nem változtatta, de meg s emváltoztathatta. Kérdés: X) alzálogjogos hitelező követelése első helyen lesz-e sorozandó ? A feltett kérdés meg nem válaszolását olybá veszem, hogy X. álláspontja tarthatatlan, és nem létezik törvény és törvényerővel biró rendelet, mely szerint X. alzálogjogos követelése első helyen lehetne sorozható. x. y. Vegyesek. A szerzői jog kölcsönös oltalma iránt a magyar és az osztrák kormány közt az 1887. évben létrejött egyezmény és a fényképek. A m. kir. igazságügyministerium és az osztrák cs. kir. igazságügyministerium közt tárgyalás alatt állott az a kérdés, vájjon az irodalmi és művészeti müvek szerzői jogának kölcsönös oltalmát illetőleg a magyar és az osztrák kormány közt az 1887: IX. törvénycikk, illetőleg az 1887. évi február 16-án kelt osztrák törvény (R. G. Bl. 14. sz.) alapján 1887. évi május 10-én kötött egyezmény (1887. évi Magyarországi Rendeletek Tára 1509. I.) kiterjed-e a fényképekre is. Az osztrák cs. kir. igazságügőministerium kifejezést adott ama nézetének, hogy a kérdéses egyezmény a fényképekre is kiterjed, mert az egyezmény megkötésének idejében az osztrák judicatura a fényképeket művészeti müveknek tekintette és oltalmazta és mert a szerzői jogról szóló magyar törvény (1884: XVI. t.-c.) sem kívánja meg föltétlenül a művészet alkotásainak ily megszorító magyarázatát. A m. kir. igazságügyministerium kijelentette, hogy osztja ama véleményt, mely szerint a magyar és az osztrák kormány közt 1887. évi május 10-én létrejött egyezményben biztosított oltalom kiterjed a fényképek szerzőire és jogutódaikra, ide értve a kiadókat is. (1401/1897, I. M. sz.) Kecsegtető munkaszünet. Már több évvel az 1885-iki (első) országos ügyvédgyülés előtt hangzott fel országszerte a panasz az ügyvédi kar helyzetének tarthatatlanságáról, és karunkon kivül álló tényezők is elismerték az ügyvédi rendtartás alapos reformjának szükségét, sőt az igazságügyi kormány tervezeteket is készíttetett. A panaszok ismétlődtek, a sürgetések mind sűrűbben váltakoztak s a millenniumi ügyvédgyülésen maga az igazságügy minister ur szeretetreméltó készséggel ígérte óhajaink jóakaró figyelembe vételét. Mindezeknek dacára ott állunk, a hol 1874-ben voltunk, azaz csak az az évi XXXIV. t.-c. dolgában, de a helyzet eltürhetése