A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 50. szám - Az alaptalanul felvett leletezések

Tizenhatodik évfolyam. 50. szóm. Budapest, 1897. december 12. Szerkesztőség: "J/T y S*H Előfizetési árak: A JOG Kiadóhivatal: (eielótt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. * * _g § J § Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « V Rudolf-rakpart 3 sz BKTIUP iZ im^® tMÍMU ÍÉPT1SEIÍTÉRÍ1 I1GT1R Ü8T7ÉDI, BÍRÓI, ÜGTÍSZI ÉS ífeJEGTZÓI KiR rdZUNTB. Egégz g _ 6 . _ . Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. DR- RÉVAI LAJ OS-Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénrek v, , ,/TT, Felelős szerkesztő? Dr' STILLER MÓR. legcéls^rü^ben bérmentesen Megrendelések, felszólalasok a post/a 11 talványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. l\yf^«,J^.l-.«. • i „ _ „«,-,A-^«.«. küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM . Az alaptalanul felvettleletezések. Irta : E i s e r t h István, kir. ügyész. Lőcsén. - Az uj bűnvádi perrendtartás fontosabb intézkedései. Irta: dr. Ödön fi Miksa, ügyvéd Budapest. — Néhány megoldatlan kérdés a csődtörvényben és gyakorlatban. Irta: dr. Raffay Ferenc, győri kir. albiró. — A távollét miatti gondnoki képviselet kérdéséhez. I. Irta : Csipkés Árpád, kir. tvszéki biró Csik-Szeredán. II. Irta: dr. Csaplak y Lajos. kir. albiró Lúgoson. — III. Irta: dr. Balsay József, fülcki jb albiró. — A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzökönyvei. — Ausztria és külföld. (Bolgár törvényhozás és igazságügy. Itta: dr. Schischmanov St. Milán, bolgár igazságügyministeri államtitkár, Szófia.) Sérelem. (Zsugoriság a törvénykezésben a brassói törvényszéknél. Irta: Brassai.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések,. Mfcl.LÉKLET: — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a«Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök — Pályázatok) Az alaptalanul felvett leletezések. Irta : EISERTH ISTVÁN kir. ügyész Lőcsén. Az államnak egy nagy jövedelmi forrása az okmánybélyeg. A jogkereső közönség ügyletei, a polgári perek, a köztisztviselők nyugtái, minden falragasz s a jó Jsten tudja, mi minden, bélyegköteles. Am legyen, másutt is igy van, miért legyen nekünk jobb dolgunk; nekünk ezen jövedelmi forrás ellen nincs szavunk, nem ide, hanem egy politikai lap cikkébe való ennek birálgatása, mert távol áll tőlünk, hogy az évi budget mérlegének egyensúlyát, melynek egyik momentuózus összegét a bélyegjövedelem képezi, megbillenteni is megkíséreljük ; majd megrázza azt amúgy alaposan a kilátásba helyezett uj szerkezetű ágyu. Tehát nem a bélyegjövedelem, mint a közcélokra szükséges állami jövedelem ellen, hanem ennek kinövései, korcshajtásai, a melyek már sok ember jogos feljajdulását előidézték — az alaptalanul felvettleletezések miatt szólalunk fel. Mi célja van a leletezésnek ? Pótoltatni a törvény és rendelet által előirt okmánybélyeget ott, a hol azt az erre kötelezett egyén ráilleszteni elmulasztotta. E mellett azonban el nem marad a birságolás sem, nyilván azért, hogy az ab ovo feltételezett kárositási szándék megtoroltassék. A hiányzó bélyeg pótlását, tehát a leletnek ezen okból eszközlendő felvételét — ezt értem, mert természetesnek találom, hogy az előirt bélyeget az állam senki fiának elengedni nem fogja s ha tesz is kivételt a katonák fizetésénél, ehez nekünk szerény jogászoknak, egy szaklap hasábjain belől mozogva semmi közünk, de már azt, hogy a leletezéseknél a legnagyobb szakés lelkiismerettel járjanak el az illető leletező urak — nyilván követelhetjük. A szivekbe és vesékbe még Röntgen ur sugaraival sem tekinthetünk be ugy. mint ezt mi akarnók s igy a leletezéseket nem a lelkiismeret oldaláról, noha az egyes esetek, ha e z t az oldalát bolygatnók. ugyancsak nekünk adnának igazat i pedig mi többet is mondhatnánk), hanem a leletezéseknél szembeötlő szakértelem hiánya miatt tesszük szóvá. Fő- és szék-, nagy- és kisváros, falu, de még a puszta lakói is ma már mind borzadnak a sok leletezéstől; — jut biz abból a fizetési meghagyásból minden halandónak, de hadd jusson, ha a megfelelő bélyeget adni elmulasztotta, azonban az illető leletező szakértelmének olyannak kellene lenni, hogy igazán tudja : kell-e arra az általa megletezett okmányra, beadványra stb. bélyeg s ha igen, mekkora ? Könnyű leletet felvenni, de keserves a fizetési meghagyás, mely rendszerint hónapok és hónapok multán — a legnagyobb rövidséggel jelölvén meg a leletezés tárgyát — kerül csak a szerencsétlen leletezett egyén kezeihez. Es mennyi utánjárásba kerül sokszor meggyőződnünk arról, vájjon csakugyan helyesen Lapunk mai száma vétetett-e fel ellenünk a lelet; s ha ilyenkor csakugyan elnézésből kevesebb bélyeget ragasztottunk fel valamely beadványra, okmányra stb., akkor szívesen pótoljuk a hiányt; de ha ellenben arról győződtünk meg, hogy mi helyesen jártunk el s a leletező maga nem tudja a törvényt, ilyenkor ha ki is adjuk esetleg tollúnk mérgét a felebbezésben, fáradozásunk, időveszteségünkért kárpótlást nem nyerünk, legfeljebb el lehetünk készülve arra, hogy ha nem előbb, de egy év múlva hasonló leletezéssel szerencséltetnek. Nemrég vagy tiz uri ember, orvosok, vizsgáló birák s mások elpanaszolták előttem, hogy 2 frtnyi összeg felől kiállított s 7 kros bélyeggel el nem látott nyugtáikat rendre leletezték az igazságügyministeri számvevőségnél; valamennyien 7 kr. helyett inkább megfizették a fizetési meghagyásban reájuk rótt 21 krt, mintsem hogy felebbezéssel éltek volna. A fenti leletezések fúrták a fejemet, mert ugy tudom, hogy 2 frtig bélyeg nem kell, utána jártam a dolognak s ekkor megtudtam, hogy biz legújabban kisütötték, hogy csak az 1 írt 99 kr. erejéig kiállított nyugta bélyegmentes, de a mint az már 2 frtról szól, 7 kros bélyeggel látandó el. Hány év kellett ahoz, hogy ezt kisüssék ? Valóban a mint egyrészt nevetséges, ugy másrészt boszantó is az ilyen folytonos «Zifferspiel» ! Sok ember inkább megfizeti a pár fillért — persze az forintokra rug, mintsem hogy utána járjon a dolognak s idejét ilyen felfolyamodásokra vesztegelje. Tudjuk, hogy minden ügyvéd, kir. közjegyző s mindenféle más kaliberű halandó fizet ilyen cimen kisebb-nagyobb összegeket s igy a leletezés nyilván jövedelmi forrás, melynek csapját az egyik vagy a másik leletező ugy forgatja, a mint azt forgatni ő neki tetszik. Vegyük például a törvényszéket ; itt a hivatalos leleteket első sorban az iktató, minden irnok (még a másolásnál is), valamint a pertárnok és a sommás felebbezési tanács jegyzője - ez utóbbi önállóan, amazok pedig a hitelesség kedvéért az illető előadó biró aláírását kérve ki, veszik fel. Az ilyetén felvett összes leletek kimutásba foglalva — ugy tudom — minden hó végével az illetékes kir. adóhivatalnak küldetnek meg s ez azután ennek alapján bocsátja ki a fizetési meghagyásokat. Hogy mennyi ilyen fizetési meghagyást,bocsátanak útnak egy évben, például csak a törvényszékeknél felvett leletek alapján, biztossággal nem tudjuk de miután meggyőződtünk arról,hogy a kisebb tör vényszékek egyikénél egy évben átlag legalább 190 —200 leletet vesznek fel, ugy kiszámíthatjuk körülbelül, hogy csupán a törvényszékeknél felvett leletek alapján az adóhivatalok évente legalább is 15—20,000 drb. fizetési meghagyást küldenek szét. Ez szép szám s ha ehhez hozzászámitanók a járásbíróságoknál s más hatóságoknál fölvett leleteket, ez oly összeget tenne ki, melynek kiszámítására nem vállalkozunk ugyan s mely összegre nem is vagyunk annyira kíváncsiak, mint inkább arra: hogy ezen nagy numerusból hány leletet vettek fel helytelenül ? Ezzel igaz, — nem állván adatok rendelkezésünkre — nem szolgálhatunk. Azzal, hogy leleteket vesznek fel ott, a hol bélyeghiányt észlelnek, csak kötelességüket teljesitik az illetők, tartsák azonban szemük előtt a bélyegtörvényt és szabályaik halmazát, kutassák, firtassák azokat, tartsanak miattunk külön tanácsüléseket e célból, de ne vegyenek fel törvényen, rendeleten és pénzügyi szabályon nem alapuló leleteket, mert ez oly zaklatása a közönségnek, mely nemcsak kiállhatatlan, de igazságtalan is ; a tisztelt főnök urak pedig nézzenek alaposan utána, szüntessék meg ott, a hol szükségesnek mutatkozik, az ilyen állapotokat s ne feledkezzenek meg arról, hogy korunk humanitárius felfogása a gyilkosok, rablók, gyújtogatok stb. terheltekkel is az «in dubio mitius» elvét követi, kövessék ezt hát ők is, ne engedjék a leletek felvételét ott, a hol a legkisebb kétely is fennforog, szorítsák ráncba az ez ellen vétőket, tanítsák ki, ha ez nem 12 oldalra terjed.