A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 48. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

A J A közadós jogcselekményének, a csó'dmegtámadási jog alap­ján történt hatálytalansága csupán a csú'dhitelezők irányában következvén be, az nem érinti a közadósnak a vele közvetlen szerződő fél irányában fenálló jogviszonyát, ennélfogva a hatály­talanított zálogjog telekkönyvi kitörlésének nem lehet helye. Ellenben a csődhitelezőkkel szemben való hatálytalanság jogkövetkezményeként, ennek a telekjegyzőkönyvbe leendő fel­jegyzése s a jelzálog tárgyának a csődtömeg javára való értéke­sithetése, tekintet nélkül a hatálytalanított zálogjogra, kimondandó s ennek hatálya szabatosabban körülírandó volt. Bűnügyekben, A btk. 66. i;-ának 2-ik bekezdésének rendelkezése nem értelmezhető ugy, hogy kísérlet esetében a biro jogosítva volna a befejezett cselekményre meghatározottnál két fokkal enyhébb büntetési nemet alkalmazni. A törvénynek eme szavai : > enyhébb büntetési nemben>, tekintettel a 92. §. analógiájára és a halai illetőleg életfogytig tartó fegyház helyett kimondható büntetés minimumára, — nem jelenthetik azt, hogy bármely enyhébb bün­tetési nem szabadon választható, hanem csak azt, hogy a meny­nyiben a rendes büntetési tétel korlátai közt a büntetés arányo­san ki nem szabható, a bíró a törvényben megállapított, sőt szükség esetében a legközelebbi enyhébb büutetési nem minimu­máig is leszállhat. E szerint a btk. 66. Jj-a nem teszi fölöslegessé a 92. §. alkalmazását, minthogy rendkívüli enyhitö körülmények, eltekintve a befejezés nagyobb vagy kisebb mérvű megközelítésé­től, kísérlet eseteben is fennforoghatnak. A - zala-egerszegi kir. törvényszék mint büntető bíróság (1S96. évi május hó 18-án 1,480. sz. alatt) szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolt B. és könnyű testi sértés vétségével vádolt V. István és V. Gyula elleni bűnügyben következőleg itélt: I. Sz. I. 1. B. János vádlottat a V. Gyula sérelmére elköve­tett, a btk. 279. §-ába ütköző s e §. szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének a 65. §. szerinti kísérletében: II. Sz. 1. 1. V. Gyula és 111. V. István vádlottakat a B. János sérelmére elkö­vetett, a btk. .301. §-ába ütköző és minősülő könnyű testi sértés vétségében bűnösöknek mondja ki s ezért B.János I. vádlott a btk. 279. és 66. §-ai alapján a btk. 92. §-a alkalmazásával az Íté­let foganatba vételétől számítandó három havi fogházbüntetésre s a btk. 289. §-a alapján a szabadságvesztés büntetése kiállása napjától számítva három évi hivatalvesztésre; míg V. Gyula II. r. és V. István III. r. vádlottakat a btk. 302. §-a alapján, emez ítélet foganatba vételétől számítva, — és pedig V. Gyulát a 91. §. alkalmazásával 3 napi fogházra és öt forint pénzbüntetésre, V. Istvánt pedig 8 napi fogházra és tiz forint pénzbüntetésre itéli. E pénzbüntetések a btk. 53. §-a alapján V. Gyula vádlott ellené­ben behajthatlanság esetében további egy napi, V. István vád­lott ellenében pedig további két napi fogházzal lesznek helyet­tesitendők stb. Indokok: B. János a végtárgyalás alkalmával előadta hogy V. Gyula és V. István éveken át a házuknál nejének helyet adtak oly célból, hogy az szeretőjével, V. Péterrel találkozzon, a miért azután V. és ő közte ellenséges viszony keletkezett. Előadta továbbá, hogy 1896. évi január hó 3-án délután Z.-Egerszegró'l, hol F. István korcsmájában 3 deciliter bort ivott meg, Tukándra érve, mielőtt lakására tért volna, M. Izidor korcs­májában többed magával 1"2 liter bort fogyasztott el, s délután 4 óra tájban haza térve, miután nejét otthon nem találta, az udva­ron levő fogadott leányától neje holléte után tudakozódott. Ekkor haladt el a háza előtti uton V. Gyula, kivel a fenti oknál fogva ellenséges viszonyban állott, ki midőn az általa mondottakat hallotta, bekiáltott az udvarára, hogy: «Olcsó Jancsi, mi a bajod?* E miatt azután összeszólalkoztak, a minek a vége az lett, hogy V. bement az udvarára és ott őt leverte, s azután kiszaladt, majd pedig oda másodszor is bement sőt összetiporta, mire azt mon­dotta V. Gyulának, hogy «meg:anitalak». Ezzel bement a szobá­jába s onnan kihozta puskáját, melylyel azután egyet az ég felé lőtt. I. r. vádlott azt állította, hogy a lövést azért tette, hogy attól V. Gyula megijedjen, mivel ha szándéka arra irányult volna, hogy V. Gyulát életétől megfossza, azt véghez is vihette volna, miután ő a puskával jól tud bánni és V. Gyula hozzá közzel állott. A végtárgyalás adataival az nyert bizonyítást, hogy I. r. vádlott a kérdéses alkalommal bort ivott, mitől boros lett, hogy V. Gyula és V. István a házuknál I. r. vádlott nejének több izben helyt adtak azért, miszerint az szeretőjével találkozhassék; hogy az előbb józan életű és vagyonnal rendelkező I. r. vádlott nejének emez erkölcstelen életmódja miatt elkeseredésében ivásnak adta magát és vagyonát eltékozolta; ellenben I. r. vádlottnak ama védekezése hogy őt V. Gyula az udvarán a lövést megelőzőleg két izben tettleg bántalmazta, nem nyert beigazolást, mert azt V. Gyula tagadta, az esetnél jelen volt tanuk pedig csakis azt igazolták, hogy V. Gyula az útról B. Jánost <01csó Jancsi.szaros Jancsi.büdös hires Jancsi gúny­nevekkel illette, majd pedig a B. János kapujához menve, a most nevezettnek e szavakat kiáltotta be: «hozd ki a botot, csak addig lesz a tied, a mig kihozod, s akkor a hátadra verem*. De azt egyikük sem látta, hogy V. Gyula az I. r. vádlott udvarára bement s ott azt bántalmazta volna. H. László, E István. Cs. János P. József és J. Sándor tanuk pedig I. r. vádlott előadásával szemben igazolták azt, hogy V. Gyula a szóvita befejeztével a kapuból elta- ' vozott és hazafelé ballagott akkor, mikor I. r. vádlott az időközben szobájából kihozott fegyverből egyet lőtt. E. István és Cs. János tanuk előadása szerint I. r. vádlott a lövést megelőzőleg a ki nem lőtt cső ravaszát is elcsettentette, a miből az következik, hogy I. r. vádlott előzőleg a ki nem lőtt csőből is akart lőni. De figyelembe nem jöhet I. r. vádlottnak az a védekezése sem, hogy V. Gyulára csakis elijesztés céljából lőtt, mert a lövés már akkor történt, mikor V. Gyula önmagától is hazafelé indult, mert I. r. vádlott maga is beismerte.hogyV.Gyulának haragjában azt mondotta: «meg­tanitalak*, emellett E. István, Cs. János és P. József tanuk vallo­mása szerint I. r. vádiolt a fegyver kihozatala alkalmával ' megállj kutya, majd megtanítalak, megállj, adok neked, jövök megállj kutya, most várj meg» kifejezéseket használta, a mely kifejezések értelme pedig csak az lehet, hogy V. Gyulát meglőni akarta, mert ugyanerre vall E. István, Cs. János, P.József tanuk azon vall o­másais, hogy I. r. vádlott V. Gyulát célba vette. Mindezeknél fogva, valamint még tekintettel arra is, hogy l.r..vádlott és V. Gyula a vég­tárgyalás adatai szerint már régtől fogva ellenségek s hogy V. Gyula csufolkodásai által a kérdéses alkalommal felébresztette 1. r. vádlottnak régi haragját; tekintettel arra, hogy a szakértők véle­ménye szerint a vádlott által használt fegyverből kisebb távolság­ból jövő lövés a halált feltétlenül előidézi, s hogy ezt I. r. vád­lott, mint katonaviselt s fegyverrel bánó ember tudta is, a kir. törvényszék bizonyítottnak tekintette, hogy B. János szándéka arra irányult, miszerint V. Gyula életét kioltsa; ebből folyólag az I. r. vádlott terhére eső cselekmény, be van igazolva, mert az a körülmény, hogy a lövés V. Gyulát csekély távolság dacára sem találta, csakis azt bizonyítja, hogy I. r. vádlott haragjában bizto­san célozni nem tudott. V. Gyula II. r. és V. István III. r. vád­lottak részbeni beismerésével és P. Pál, H. László, P. Józsefné, E. htván, Cs. János, P. József és I. Sándor tanuk vallomásával bizo­nyítást nyert az, hogy II. r. vádlott a lövés után bement a B. János udvarára, s ott a puskát nevezettől elvette és azzal B.-t meg­ütötte, majd pedig az utcára hivta ki, ekkor oda érkezett III. r. vádlott, a ki azután B.-t pofon ütötte, eltaszította és a földön fekvő B.-re rátaposott. Minthogy pedig B. János a 25. u. sz. a. orvosi látlelet tanu­sága szerint a bántalmazásból folyólag több rendbeli, de 8 napon belül gyógyuló testi sérelmeket szenvedett, a kir. törvényszék a V. István és V. Gyula terhére rótt cselekményeket is beigazolt­nak vette. A B. János cselekménye a btk. 279. §-ába ütköző s e §. szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének a 65. §. szerinti kísérletét képezi és nem minősithető a cselekmény a 281. §. I. bekezdése szerint, mert habár kétségtelen, hogy I. r. és II. r. vádlottak között szóváltás volt, de ez a szóváltás egymagá­ban az erős felindulás előidézésére nem alkalmas, s mert a 281. §. alkalmazásának egyik feltétele, hogy erős felindulás közvetlenül a tett elkövetését megelőzőleg jöjjön létre, már pedig az I. és II. r. vádlottak között régebben keletkezett ellenséges viszony a rögtön keletkezett erős felindulás fogalma alá nem vonható. De nem minősithető a cselekmény a 281. §. 2. bekezdése szerint sem, mert nincs bizonyítva, hogy V. Gyula B. Jánost a lövés előtt bántal­mazta volna. V. Gyula és V. István cselekménye pedig a btk. 301. §-ába ütköző és minősülő könnyű testi sértés vétségét képezi, mert az általa okozott sérelmek 8 nap alatt gyógyultak meg. B. Jánosra nézve beszámítást kizáró ok fenn nem forog, mert ő a fentiek szerint már akkor lőtt, midőn V. Gyula kapujából eltávo­zott, a mikor tehát már az önvédelem szüksége sem forgott fenn: e mellett védelméül felhozott ittassága nem volt oly nagy mérvű, hogy szabad elhatározási képességét gátolta volna; de nem tekint­hető önvédelemben levőnek V. Gyula sem, mert ő B. Jánost már lefegyverezése után bántalmazta. Végül V. István vádlott javára sem forgott fenn beszámithatást kizáró ok, mert bár kétségtelen, hogy a nevezett nagy mérvben ingerelt volt, de ez szabad elha­tározási képességét nem korlátolta, mivel önmaga beismeri, hogy a helyszínére érve B. Jánost előbb kérdőre vonta, a mi azt mutatja hogy önmagán akkor is teljesen uralkodott. Ezekhez képest a kir. törvényszék vádlottakat a fennebb jelzett bűncselekményekben bűnösöknek mondotta ki és a ren­delkező részben megjelölt büntetéssel sújtotta. A kir. törvény­szék a büntetés kiszabásánál figyelembe vette: 1. B. Jánosra nézve mint enyhítő körülményeket: büntetlen előéletét, a cselek­mény elkövetésekori boros állapotát, szerencsétlen családi viszo­nyait, hogy V. Gyula önmaga tette ellenségévé B. Jánost azáltal miszerint emez nejét lakásán szeretőjével gyakorta találkozni engedte, és hogy B. János V. gúnyoló szavai által felboszantatott, melylyel szemben — miután súlyosító körülmény nem merült fel, a btkv 92. §-át alkalmazta. 2. V. Gyula és V. István vádlottakra nézve, mint súlyosító körülményt, hogy a köztük és B. János között felmerült ellenséges viszonynak létrehozói ők voltak, a mellett még V. Istvánra azt, hogy a fia által már lefegyverzett, tehetetlen B. Jánost bántalmazta, melylyel szemben mindkettő­jükre nézve enyhítőül vette büntetlen előéletüket, felindult állapo­kat, valami V. Gyulára nézve még a lövés következtében beállott ijedtséget is, miért is ez utóbbi vádlottnál a 91. §-t. alkalmazta, stb. A győri kir. itélő tábla (1896. évi szeptember hó 30-án 2,273/96. sz. a.) szándékos emberölés kísérletének bűntettével vádolt B. János és könnyű testi sértés vétségével vádolt V. Gyula és V. István elleni bűnügyben a következő Ítéletet hozta: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletének jogorvoslattal 1 meg nem támadott részét érintetlenül hagy va,felebbezett egyéb részét

Next

/
Thumbnails
Contents