A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 48. szám - Bányajogi állapotaink

A. JOü 345 rése; a mi nemzetgazdasági szempontból nagy kalamitása! Pedig, mint cikkem elején citált boldogult tudósunk előadja, ha bányászatunk helyes gazdasági kezelését törvényhozási célszerű intézkedések előmozdítanák, talán még Amerika Alaska félszigetére sem kellene vándorolni a magyar honpolgárnak, hanem elég volna az erdélyi hegyek gazdag gyomrát feltúrni s felkutatnia. Hol itt tehát a hiba? és hol van annak correctivuma? Az elregélt példában. I. a keletkezendő bányamüvelet ugy lett megbénítva, hogy a területek monopolizálva vannak a speculáns szellem által. II. a már megszerzett s kizárólagos és bányaadományra jogosító zártkutatmány pedig ugy lett megbénítva és lehetetlenné téve, hogy a speculáns annak közelében oly mértékek adományozását eszközli ki magának, hogy azok területe benyelje magába a zártkutatmányt is. Ott tehát a hiba. hogy : 1. a bányatörvény ellenére a speculáns, a kinek bányatelek adományai mennyiségével arányban álló törvényszerű bányamüvelet szakszerű folytatásához sem szellemi, sem elég anyagi tőkéje nem volt, ilyen adományokat [megtartani volt képes. 2. ott volt a hiba, hogy a bányatörvény ellenére, egy legalább is egy bánya-vájnamérték erejéig adományozásra elsőbbséggel biró zártkutatmányi jogosultság ellenére, annak keletkezése utáni időben oly adomány szereztethetett a speculáns által, melynek az azelőtt szerzett zártkutatmány derogáljon, holott az utóbb szerzett adomány derogál a régebben szerzett zártkutatmánynak, a bányatörvény értelmében. Nézzük ugyanis, hogy mi az a «Szabad kutatási jog?» A bányatörvény (1854. május 23) 22-ik szakasza igy mondja : «A kutató a feljelentett pontra nézve kizáró kutatásjogot, azaz szabadkutatást nyer.» Ezen szabadkutatás kerülete a bányatörvény 31-ik szakasza értelmében «egy oly vizirányos kör. melynek sugara 224. i bécsi) öl s melynek középpontját a kutatásijegy álláshelye (k) képezi.» «Ezen körön belül idegen kutatóvágás nem kezdethetik.)) És a bányatörvény 34-ik szakasza értelmében: «minden ilyen szabadkutatás igényt ad legalább egy vájnamérték, azaz 12.544. •ölnyi egyenszög adományozásához.)) stb. Ugyancsak a bányatörvény 36-ik szakasza szerint, ha a már létező szabadkutatási kör közelében bányamérték adományozás kéretik fel. «a szabadkutatónak szabadságában áll azon irányt kiválasztani, melyben a vajnatelek egyenszögnek tekintve, a hosszabb kiterjedést kapja. Ha tehát az előadott példában a szegény bányászok szabadkutatási körébe vágó bányamérték kéretett fel; akkor az alanti ábra szerint azoknak a bányatörvény 36. számú joga volt az irányt meghatározni, s azt bizonyára ugy határozták volna meg. hogy az ő szabadkutatási körük épségben maradjon ; igy • vagy így; —a I ugy hogy a .szabadkutatási kör, és az adományozott idegen bányamérték legfeljebb csak határaikon érintkeznének, s egyik a másik területét ne szelhesse ; avagy szelni kénytelen, akkor már a bányatörvény 54. §-a Dj pontja értelmében a szabadkutatónak adandó vajnatelek egyelőre kimérendő lett volna ; p : o : igy 2. 1DEGE.V és a bányatörvény szerint ez lett volna az igazságos eljárás. Az adott példában azonban a szabadkutatásra jogosított bányász a speculáns adományozását megelőző bányajárásról értesült ugyan, s a helyszíni eljárásnál kijelenté, hogy csak ugy egyezik bele az adományozásba, ha az ő előbb szerzett szabadkutatási jogának határait nem sérti; ugy de ezen kijelentés mibe sem vétetvén, a speculáns megkapta a bányaadományt, a nélkül, hogy arról az ellentmondó szabadkutató szomszéd-érdekelt, a bányatörvény 57 ik szakasza értelmében, értesítve lett volna ; igy szerezhetett tehát magának bányatelekkönyvezett bányaadományt a speculáns. Midőn aztán azzal három évi csendes hallgatás után fellépett, kiütteté jogából a szabadkutatót azzal, hogy az az ő adományát sérti. Ekkor már folyamodott a szegény bányász a bányaközigazgatási hatóság összes fórumaihoz, de ott azon kifogást veték ellenébe, hogy az adományozás történtekor miért nem mérette ki, és miért nem térképeztette zárt kutatmányát ? De hát mire való akkor a bányatörvény 54. szakasza, a mely azt mondja: «minden bányaadományozást megelőző bányajárásnáli helyszíni nyomozásnak feladata a) az előadott ásvány feltárás létezését s vájási érdemlőségét a 44. §. szabályai szerint kétségen kivül tenni, b) megvizsgálni, vájjon mily változtatásokkal adományoztathatik a felkért telek a felkérőnek, korábban szerzett jogok sérelme nélkül: mihez képest különösen a szomszédos szabadkutatóknak, kiket vajnatelkök választásának előjoga illet (36. §.) az egyelőre kimérendő* stb. d) a fekvési térképeket megvizsgálni s azt. ha szükségesnek találtatik, kiegészíteni s megigazítani. Mindez tehát hivatalból !! ! Ha ez a szakasz betartatott volna, akkor az eljáró bányahatósági közegnek hivatalból kellett volna kimérnie és térképelnie a szegény bányászok telkét, avagy legalább szabadturzási körét, a minél könnyebb sincs, mivel a szabad kutási kör térképe már annak adományozásakor bemutatva volt, de meg magában a «Zártkutatmányi bizonyítványban)) pontosan meg van határozva s körül van írva azon fixpont, mely a szabadkutatási kör középpontja, s melyen a szabadkutatási jegynek állania kell. De nem hogy ez. hanem még a bányatörvény 44. szakasza sem tartatott be, mert azon részen, a hol a felkérés tétetett, a felkérő speculáns feltárást nem kezdett, s bányamüveietet nem folytatott; hogy pioducálhatott tehát és honnan «vájási érdemlőséget?)) az probléma maradt. De ha producálhatott is vájási érdemlőséget azon nagy csomó adományain, melyekkel rendelkezik, s melyekkel azon vidéken monopolizálja a bányaságot, hogy tudja időről-időre igazolni, kimutatni a «mübentartást>\ holott tőkéje nincs, s igy embereket s eszközöket sem tarthatván, feltárásokat összes adományain folytatni és műben tartani nem is képes. Már pedig a bányatörvény 170. §-a szerint az adomány birtokosa köteles azt munkában tartani, s a szabályokhoz képest folytonos üzletben tartani. Vagyis a 174. §. szerint a bányaműnek megfelelő számú bányamunkásokkal, minden munkanapon 8 órai munkaidőn át műveltetni stb. Mindezeknek azonban a speculáns az ő bányatelkein s bányaadományain meg nem felelhetett, s munkásokat állandóan nem is tartott, miért is vele szemben a bányatörvény 243. §-a szerinti eljárásnak lett volna már is többszörösen helye, a mi az ő adományainak elvesztését vonta volna maga után. Igy a bányatörvény pontos és lelkiismeretes betartása mellett azon a szó valódi értelmében vékonypénzü speculáns nem monopolizálhatna. íme tehát a fennálló osztrák bányatörvény (1854. május 23.) nem is rossz; s ha annak 22., 31., 34., 36., 44., 54., 57., 170.. 174., és 243. szakaszai pontosan és lelkiismeretesen betartattak volna: akkor ez értekezésünk tárgya s csupán példaképen kiszámított eshetőség nem merült volna fel. s az ekedéit jogsérelem meg sem történhetett volna !!! íme tehát a bányajogi miseriák correctivuma első sorban a bányatörvény pontos és igazságos betartása lenne, mivégből addig is, mig a magyar bányajog ad graecas calendas megalkottatnék, szükséges volna törvényben kimondani, hogy minden bányaadományozást, tekintve, hogy annál kivétel nélkül mindig vitás jogkérdések merülnek fel, nem bánya közigazgatási hatósági, hanem bányabirósági sommás helyszíni eljárás és tárgyalás előzzön meg, és csak annak legyen adomány osztható, a ki arra birói eljárás során sommás rövid uton hozandó jogerős végzésben qualifikáltatni fog, és csak azon helyen és területen, hol azt eme birói végzés, mely bizonyára a fennálló törvény szabványait respectálni fogja, mások előbb szerzett jogai sérelme nélkül, a speculatió kizárásával megengedi. A bányajogi mizériák másik korrectivuma, a gyors és tökéletes bányabirósági eljárás szabályozása, törvényhozási uton. Ha ezeket megnyerjük : akkor védelmet találandunk még a Barnátok és Langermann Jamesek ellenében is, a megalakulandó erős bányajogi közérzületben is.