A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 47. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban
340 A JOG és «az 1880 LI t-c-ben szabályozott külön díjazás alá esik a hagyatéknak a 36. §. esetében vagy más okból eszközölt külön leltározása, ha a közjegyző nincsen megbízva a hagyaték tárgyalásával » Ha tehát meg van bízva — akár előbb akár utóbb külön díjazásra nem számithat. E pontra ennyi talán eleg ! Ugyancsak a törv. 118. §-a szerint azon anyakönyvi kivonatok melyek az örökösök családi összeköttetésüknek bizonyítására szükségesek, a kir. közjegyző által beszerzendők. Külön l díjazás ezért sem jár. , ,, .. .'A Telekkönyvi leltározásra nincs szükség. A telekkönyvi hatóságok a téritvény alapján vagy kivonatot, vagy kivonatos tjegyzőkönyvi másolatokat adnak ki. Közjegyzőnek téntvény sem kell. A törv. 23. §-ának második pontja mellett mire való a kérvény? Tessék vagy hivatalosan jelenteni, vagy a felet utasítani, hogy jelentse be az örökhagyó elhalálozását, s a biróság a további lépéseket hivatalból teszi meg. A kérdés súlyt látszik helyezni arra, hogy a kir. közjegyző a tényállás felvételt, lustrálást, megkeresést, kérvény beadást a bírósági megbízás előtt teljesítette. Véleményem szerint a törv. 117. §-a kész munkát díjazhat, s ebben a fentiek mind benfoglalvák. De ha megengedtetnék a kérdésben jelzett munkák díjazása, akkor illuziorius a törvény, mert akkor a bíróságnak szabad keze volna a dijak megállapításánál s nem kötné a törvény. Megállapítaná p. o. a 117. §. szerint a dijat, de mert az örökös előzőleg fordult a kir. közjegyzőhöz, ezért az utóbbinak ismét külön díjazást állapitana meg. Már pedig több érdemleges munkát nem végzett a kir. közjegyző, csak annyit, a mennyit a törv. szerint köteles. Ezt már megköszönné az örökös ! Egy vidéki biró. Irodalom. A jog- és állambölcsészet kézikönyve. Irta: Dr. Öreg János, a debreceni ev. ref. jogakadémián a jogbölcselet tanára. Debrecen, 1897. Igen örvendetes jelenség- hogy a jog- és állambölcselet mind tágabb körű feldolgozásban részesül. Ezen tanok tudományos müvelése és ennek minél tágabb körökben való elterjedése egyik főkelléke annak, hogy a jogi- és államtudomány biztosabb alipj'cra fektethessenek, pedig ezek nélkül sem a szigorúan jogi, sem államjogi intézményeink elvi fejlődése meg nem érthető. Szerző világos fogalommeghatározásai nagyban elősegítik az illető doktrínák könnyű megérthetését, rendszere, pedig megkönnyíti az áttekinthetést az egész változatos anyag felett A munka tágabb köröknek is ajánlható. Vegyesek. Ügy védi körökből veszszük a következő panaszt. Baksisrendszer a bíróságoknál. (A tszékek és járásbíróságok vezetőinek figyelmébe.) A baksisrendszer annyira beszedi magát a fővárosi bíróságok segédhivatalaiba, irattáraiba és pertáraiba, hogy némely járásbíróság irattárában s a pertárakban a világért nincsen egy tollszár vagy egy féliv papiros, hanem azt csak az irattári vagy pertári szolgától lehet kapni, természetesen borravaló árán. Tudtunkkal minden irattár és pertár megkapja az ott feltétlenül szükséges jkvi felvételekre az irópapir, tollszár és toll jutalékát, ne engedjék tehát a bíróságok t. vezetői, hogy a szolgák ezért is megsarcolják az ügyvédeket. Úgyis elegen sarcolják és elég helyen. A járásbíróságok között a VII. kerületi kir. járásbíróság kezdte meg ezt a szokást, a pertárakban pedig — a pestvidéki tszék kivételével — évek óta megvan az abusus. Jó hogy a fogasért, hová a kabátját akasztja az ügyvéd és a székért, melyre leül, nem kell már az ügyvédnek borravalót adni. Egy ügyvéd. bele, mert mig a tárgyalási dij törvényesen van megállapítva, addig a többi költség felszámításához szó férhet, lehet az sok, lehet az kevés, lehet szükséges, felesleges. E tekintetben a felet okvetlen megkérdezendőnek, kihallgatandónak találnám és a közjegyző egyoldalú felszámítását — melyből a munka terjedelme meg nem állapitható, el nem fogadnám és nem tenném ki magam annak, hogy a közjegyző azt keveselvén, ellene felebbezzen, vagy a fél azt sokalván, ugyanazt tegye. Ebben megerősít az 1894. XVI. t.-c. 124. §. azon rendelkezése, hogy a közjegyzői dij és költség lefizetését rendelő végzés ellen beadott felfolyamodásnak nincs halasztó hatálya a végrehajtás elrendelése és foganatosítására. Ha én most mint biró ilyen költséget megállapítok, a felet a feltétlen végrehajtásnak teszem ki, a nélkül, hogy őt meghallgattam volna, már pedig valakit meghallgatása nélkül elitélni nem szabad. Én mint közjegyző az ily költséget nem jelenteném, megállapítani sem kérném, ha a íél úgyis megfizeti, minek terheljem e munkával a biróságot, ha pedig nem, akkor külön kérném megállapítani. Rendszerint e felszámítást elvi okokból nem tenném, mert ezzel a helyett, hogy a közjegyzői kart a bíróságtól függetleníteni törekedném, azt annak sokszor ok nélkül önkényt alávetném. A mi a második kérdést illeti, szem előtt tartva azt, hogy az 1894. XVI. t.-c. 37. §. szerint a közjegyző csak a «székhelyén» a «nagyobb» hagyatékoknak leltározásával bizható meg, hogy a 36. §. 7. bekezdése szerint a leltározás költségének megtérítését a leltározást kérő «hagyományos» vagy «hitelező» csak annyiban követelheti, a mennyiben ez a «különben is szükséges leltározás költségeinek megtakarításával* jár, szinte nemlegesen oldom meg, — azért, mert a leltározás a székhelyen történvén, a közjegyzőnek külön munkája és kiadása fel nem merült, és az örökösöknek külön költsége nem volt, mert mindkettőt az 1894. évi XVI. t.-c. 118. §. alapján a 117. §-ban megállapított díjátalányért a közjegyző teljesíteni köteles, és az, hogy mindegyikre különkülön kapta a megbízást, csak formai dolog, mely a lényegen nem változtat. Az adott kérdés nézetem szerint mindig nemlegesen oldandó meg, mind a két dij nem jár még akkor se, ha a hitelező kérte a leltározást, örökös pedig a tárgyalást, de járhat az 1880. LI. t.-cikkben szabályozott díjazás egyedül is, és pedig akkor, ha az az 1894. évi XVI. t.-c. 117. §-ában megállapítottnál nagyobb, feltéve azt az esetet, hogy az örökös különkülön kérte a leltározást és tárgyalást, mert ez esetben méltánytalan lenne, hogy a közjegyző a kisebb díjazással elégedjék meg akkor, mikor nagyobb díj kérhetését egyedül örökös ténykedése tette lehetővé, illetve hivta ki. Dr. Nozdrovicky Ferenc kir. közjegyző helyettes M.-Óvárott. ÖT. «Egy vidéki kir. közjegyző» a <J o g» 46. számába nyílt kérdést tett fel a fenti cím alatt. Meg fogja engedni t. szerkesztőség, hogy e kérdésben nyilatkozhassam. Mindenekelőtt az 1894. évi XVI. t.-c. 117. §-ában megállapított díjátalány, a mely örökösödési ügyekben illeti meg a kir. közjegyzőt, minden magyarázatot kizár arra nézve, hogy a közjegyző dija és annak felszámításának jogosultsága csak ott kezdődhetik, a hol és a mikor a hagyatéki biróság részéről örökösödési ügyben megbízást kap. Ebből kifolyólag az idézett törvénycikk 117., 118, és 119. §§-ai minden kétségen kívüliek s minthogy a hagyatéki eljárás megindítása előtt, ennek folyóvá tételét előkészítő tevékenysége nem birói megbízásból történt, ha és a mennyiben ilynemű dijait felszámítaná azt az eljáró biró nem veheti tekintetbe s még a viszonyok (?) között sem állapithatja meg jogszerüleg a közjegyzőnek. AH e meggyőződésem annyival is inkább, mert az örökösödési eljárásról szóló törvény 23. §-a szerint: «kir. közjegyzők kötelesek minden tudomásukra iutótt esetről, a melyben az örökhagyó hagyatékához ingatlan tartozik és tudomásuk szerint a hagyatéki eljárás megindítva nincs, értesíteni a járásbíróságot. . . . «Az más kérdés, vájjon külön díjazásban megegyezik-e a közjegyző a féllel s a szokásos 1 frt telekkönyvi szemle diját fizetteti meg. Erre nincs §. s ha tényleg így van is; «volenti non fit iniuria». Ugyanezen kérdéssel kapcsolatban felvetett azon kérdésre: «ha a kir. közjegyző az érdekelt félnek kérelme folytán az 1894. évi XVI. t.-c. 37. §-a értelmében a leltározással megbizatik, jár-e neki az 1880. évi LI. t.-c-ben szabályozott külön díjazás is, azon esetben ha később a leltárnak beterjesztése után ugyanezen hagyaték tárgyalásával megbizatik* a 119. §-ból vont okszerű következtetéssel arra a conclusióra lehet jutni, hogy igenis a kir. közjegyzőnek jár az 1880. évi LI. t.-cikk 26. §-a szerint megállapítandó dij, de azzal a megszorítással, hogy e megállapítás a 117. §-ban meghatározott díjátalánynál nem lehet magasabb. Ennyit voltam bátor megjegyezni. Nagy Zoltán, técsői kir. jbirósági albiró. IV. A kérdés második pontjára a feleletet a törv 118. és 119. §§. | A dárdai kir. közjegyző, gyakorlott közjegyzői helyettest adják meg. Ezek szerint a kir közjegyző a 117. §-ban meghatá- ' keres. Német nyelv ismerete szükséges, előnyben részesül ki a rozott díjátalányért a hagyaték leltározását stb. tartozik teljesíteni. szerb nyelvet bírja. eionyoen részesül ki^a PALLAfl RÉeZvtN.rXUMAI NYOMDÁJA BUDAPESTEN Curiai és táblai értesítések. Beregszász J. K. Id. Andrássy — ifj. Andrássy, nem érk. — Sz. K. Id. Andrássy — ifj. Andrássy érk. 7305/97. sz. a T. nov. 17. rendelvény. — Cegléd dr. V. Zs. Schwartz — Havas érk. 2*90/97. sz. a. Curia f. é. nov. 12. hh. — Eger Cs. J. Gulácsul P. — Gulácsul M. érk. 4396/96. sz. a. Curia f. é. nov. 16. rmv. — Dr. B. B. Kovács. L -né — Gombossy M. felf. érk. 2839/97. vlt. sz. a. n. e. eld. Tury. — Félegyháza dr. L. L. Frank és tsa. — Segesvári és tsa. érk. 1507/97. sz. a. n. e. eld. Ádám. — Csontos-Osza érk. 6386/97. sz. a. n. e. eld. Avarffy. — Jászapáthi dr. V. S. Kormos F. — Kiss P. J. 6362/96. sz. a. Curia f. é. nov. 17. hh. — Kisújszállás dr. M. Gy. Kun A. — Abri M. érk. 2665/97. sz. a. eld. Fényes 97. okt. 26. mv. — Juhász M. — Bánhegyesi I. és tsa. érk. 5728/97. sz. a. n. e. eld. Fényes. — Komáromi B. fenyüs érk. 7698/97. sz. a. f. é. okt. 20. rhh. rmv. rvut. — Bereczky — Abri Gy. I. < rk. 5190/97. sz. a. eld. Dessewffy a T. f. hó 9. hh. — Mohács dr. K. A. Marsai J. — Takáts J. érk. 5396/96. sz. a. Curia f. é. nov. II. mv. — N.-Palánka E. L. Nityi Jorov J. és tsa. b. ü. nem érk. — Ó-Becse dr. V. J. Bacsics — Schuch érk. 770/97. sz. a. Curia f. é. nov. 16. hh. — Pécs E. J. Közelebbi adatokat kérünk. — Dr. C. L. Wangel — dr. Dulánszky 4632/96 sz. eld. most Németh 97. nov. 16 rhh rmv. — H. L. Wangel K. — Dr. Dulánszky N. érk. 4359/97. sz. a. Curia f. é. nov. 16 rmv. — Szécsény P. S. Szécsényi tkptár Révay M. érk. 1852/97. sz a T. nov. 1]. frt. — Szombathely dr. V. Ő. Gróf M. — Szolnoky J. érk. 3785/97. sz. a. eld Istvánffy. 97. nov. 12. rmv. — Szepes-Ujfalu dr. K. J. Tátra felsőmagyarcrsz. — Klein 2185/97. sz. a T. f. hó 4. mv. — Versec D. Sz. Alexandrovits b. n. érk. 832/97. sz. a. n e. eld. Németh.