A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 47. szám - A jelzálogos hitelezők perjogi állása vagyonközösség megszüntetése iránti perekben

A. JOG 335 Talán elég lesz egyetlen példára hivatkozni. Egy ember 51 frtot lop ki a másik zsebéből. Törvényszék elé állítják. Senki nem vonja kétségbe, hogy ez a lopás bűntettében bűnös. De olyan sok enyhítő körülmény forog fenn mellette, hogy a bíróság a btkv. 92. §. alkalmazását helyén valónak találja s igy cselekményét lopás vétségének minősiti, vagyis lefokozza. Vájjon a lopás vétségében vétkesnek mondhatná ki a tettest a btkv. 92. §. alkalmazásával akkor, midőn a nélkül feltétlenül csak bűnösnek monhatja ki? Semmiképen sem. Nemcsak a bűntettben, hanem a vétségben is nyilvánulhat a bűnösség — sőt nyilvánulhat az a kihágásban is. A ki szándékosan szegi meg a törvényt: az bűnös, — a ki gondatlanságból, vagy gondatlanság által: az vétkes. Minden szándé kosán elkövetett törvényszegés, állapítson az meg akár büntettet, akár vétséget, akár kihágást: b ü n. s viszont minden gondatlanságból, vagy gondatlanság által elkövetett vétség, vagy kihágás : vétek. Tehát a bűnözési szándék fenforgása, vagy annak hiánya határolja el a bűnösséget, vagy vétkességet. A bűnös és vétkes kimondása nem bir egyforma megbélyegző hatással; a bűnösség kimondása az esetek többségében társadalmi becstelenséget von maga után, mig a vétkesség soha. Nevezzük hát a gonoszt mindig bűnösnek, a gondatlant pedig vétkesnekV A jelzálogos hitelezők perjogi állása vagyonközösség megszüntetése iránti perekben Irta : Dr. CSULYOK BÉLA albiró Cegléden. Sokszor hallottam vitatkozni a fölött, hogy a vagyonközösség megszüntetését célzó perekben, ha a birtokközösség megszüntetésének tárgyát képező ingatlan jelzálogi bejegyzésekkel van terhelve, a jelzálogos hitelezők bevonandók-e a perbe alperesekül, vagy nem. Ennek a kérdésnek megvitatásánál hallottam érveket felhozni a mellett, hogy a jelzálogos hitelezők a per kimenetelénél lényegesen érdekelve lévén, a birtokközösség megszüntetése rájuk nézve nem közömbös, különösen pedig a vagyonközösség megszüntetésének mikéntje, a megszüntetés módozata őket közelről érinti ; meghallgatásuk nélkül tehát igazságtalanság volna határozni, mert a vagyonközösség megszüntetése a peren kivül álló harmadik személyek jogi érdekeit sérthetné. Ezek szerint tehát a jelzálogos hitelezők alperesül perbeidézendök. hogy alkalmuk lehessen jogi érdekeiket a birtokközösség megszüntetését kérelmező felperessel szemben megvédelmezni. Ellenben vannak hivei annak az álláspontnak is, hogy a jelzálogos hitelezők nincsenek oly lényegesen összeforrva a per fő tárgyával, hogy az ő perrendszerü meghallgatásuk nélkül ne lehetne a vagyonközösség meg vagy meg nem szüntetése fölött igazságos Ítéletet mondani. A vita tárgyát képező kérdés megoldására tételes jogszabály nincs, s igy azok előtt, a kik e kérdésnél alább érintendő distinctióra nem figyelnek, a vitát még inkább kiélesiti felső bíróságaink határozataiban mutatkozó látszólagos ellentét, a mennyiben némely esetben felperes keresetét a jelzálogos hitelezők perbevonásának elmulasztása indokából elutasítják, ismét más esetekben a jelzálogos hitelezők perbeidézését feleslegesnek nyilvánítják. Ismétlem azonban, hogy ez az ellentét csak látszólagos ; mert a kérdés helyes megoldásánál döntő csak az lehet, hogy felperes mi módon kívánja a vagyonközösség megszüntetését végrehajtatni s a bíróság melyik módozat szerint rendeli azt el; vájjon felperes azt kéri-e keresetében és a bíróság ugy itél e, hogy az eszményi hányadokban többek tulajdonát képező ingatlan természetben osztassék föl a társtulajdonosok között, — vagy pedig felperes azt kérelmezi és a bíróság is itéletileg azt rendeli el, hogy az ingatlan birói árverésen eladassék s a felosztás tárgyát az 1881. évi LX. t.-c. 188. és következő §-ai értelmében az árverésen befolyt vételár képezze. Ha a vagyonközösség a birtok természetben való felosztása által szüntettetik meg, a per tárgyát képező ingatlanra zálogjoggal biró hitelezők érdekei kétségtelenül érintve vannak ; mert a jelzálogos hitelezőre nézve nem lehet közömbös, hogy követelésére az egész ingatlan a maga teljességében, vagy részekre darabolva, avagy az egész ingatlannak egy bizonyos, a perben álló felek által meghatározott, természetben kihasított kisebb-nagyobb, értékesebb, vagy kevésbbé értékes, jobb vagy rosszabb minőségű része szolgáljon biztosítékul. A jelzálogos hitelezőnek az az érdeke, hogy a lekötött ingatlan mentől nagyobb biztosítékot nyújtson ; ha tehát a perben álló felek a jelzálogos hitelezők eme jogi érdeke ellen vétenének, a jelzálogos hitelezők, mint alperesek azt megvédelmezhetik. Szabályul vonhatjuk le tehát, hogy a vagyonközösség megszüntetése iránti perekben a jelzálogos hitelezők perbeidézése szükséges akkor, ha a közösség a birtok természetben való felosztása által szüntettetik meg. Összefüggésben van ez egyébként a tlkvi rndts 56. §-a d) pontjában foglalt intézkedéssel, a mely szerint a jelzálogos hitelezők, ha a birtok szétdarabolásába kifejezetten bele nem egyeztek, a telekkönyvi hatóság által a tárgyaláson meghallgatandók. Ha ez szükséges akkor, midőn az osztás peren kivül, tehát a közös tulajdonosok szerződéses akarata alapján foganatosittatik, még inkább szükséges akkor, a midőn a birtok szétdarabolásának még a tulajdonostársak között sincs ily szerződéses alapja, hanem a per bírósága van hivatva az összes érdekeltek meghallgatása után a birtokközösség megszüntetését kérő fél keresete fölött határozni. Másként áll a dolog, ha a per tárgyát képező ingatlan természetben fel nem osztható s a kereset célja az, hogy az ingatlan birói árverésen adassék el s a vételár kerüljön felosztás alá Ez esetben már a bejegyzett zálogjogok alapján érdekelt hitelezők a kereset által rövidséget nem szenvednek, akár adatik hely a keresetnek, akár nem; mert a jogviszonyaikon, a zálogjog célján, tartalmán és a követelés biztosításának elegendő vagy elégtelen voltán az ingatlan elárvereztetése által változás nem történik, sőt a hitelezők oly kedvezőbb helyzetbe jutnak, hogy követeléseiket az adós ellen érvényesíthetik a nélkül, hogy ők maguk volnának kénytelenek lépéseket tenni arra nézve, miszerint követelésük magából a lekötött ingatlanból nyerjen kielégítést. Vagyis a vagyonközösség megszüntetésének eme módozata mellett ugyanaz történik, mintha bármelyik hitelező saját jogával élve, lejárt követelését az ingatlanra vezetett végrehajtás és árverés utján akarná érvényesíteni. A két eset tehát eredményében azonos ; a különbség csak az, hogv vagy a tulajdonos társ, vagy a jelzálogos hitelező kérelmére rendeltetik el az árverés; de ha a bíróság elrendeli az árverést, az ugy az egyik mint a másik esetben az 1881. évi LX. t.-c. 144. és következő §-ai szerint foganatosittatik s eme §-ok intézkedéseiben bőséges gondoskodás foglaltatik arra nézve, hogy a jelzálogos hitelező érdekeit az eljárás minden stádiumában megóvhatja. Ha tehát a birói árverés elrendelésével a jelzálogos hitelezők jogi állása nem jut kedvezőtlenebb helyzetbe, mintha akár a tulajdonos, vagy a társtulajdonosok, akár pedig az egy vagy több jelzálogos hitelező kérelmére kerül a jelzálogi ingatlan árverés alá; mi sem természetesebb, mint az, hogy a jelzálogos hitelezők védekezése a vagyonközösség megszüntetésének eme módozata mellett tárgytalan, perbemondásuk tehát értelem nélküli. Célszerűség és gyakorlati helyes megoldás szempontjádól felvethetjük még azt a kérdést is, hogy ha a vagyonközösség megszüntetésének tárgyát képező ingatlan természetben való feloszthatósága vitás, vagy kétséges és csak a per folyamán megejtett bizonyítási eljárással állapitható meg: vájjon perbe vonandók-e a jelzálogos hitelezők vagy sem ? Szabály az, hogy az ingatlan, ha csak lehetséges, természetben osztandó fel, s ha felperes ezt kéri s a felosztás lehetséges is, a bíróság a természetben való felosztást rendeli el, a mikor is mint fentebb kifejtettük — a jelzálogos hitelezők szoros érdekeltségüknél fogva védekezésükre nézve meghallgatandók. De ha felperes ugy látja, hogy az ingatlan természetben meg nem osztható, s keresetében az ingatlan elárvereztetését kéri s erre való tekintetből a jelzálogos hitelezők perbevonását mellőzi: könnyen megeshetik, hogy alperesek kifogása folytán bizonyítási eljárás rendeltetik annak megállapithatása végett, hogy az ingatlan természetben megosztható-e vagy sem. Lehetséges, hogy a szakértők — a felperesi állásponttól eltérőleg — az ingatlannak physikai megoszthatóságát perendszerüleg igazolni fogják, ugyanezt kellene az itélet szerint a bíróságnak is kimondani ; mivel azonban felperes nem járt el kellő óvatossággal s kereseti kérelmére való tekintetből elmulasztotta a jelzálogos hitelezőket perbe idéztetni: a bíróság kénytelen lesz felperest keresetével a most jelzett s igen sokszor puszta alakisággá törpült hiány miatt elutasítani. Ezekből következménykép levonhatjuk, hogy vagyonközösség megszüntetése iránti perekben a jelzálogos hitelezőket