A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 45. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [2. r.]

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 45. számához. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. ítélőtábla 22. polgári határozata. (Polg. 2599'1897. szám.) B. Rudolf és a «Kisbér-füzitó'i egyesült gyári részvénytársaság> által «B. és társa füzitó'i gőzmalma- közkereseti társasági cégüknek a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzése iránt a győri kir. törvényszék, mint kereskedelmi biróság előtt folyamatba tett ügynek 2,599/897. polg. kir. Ítélőtáblai szám alatt történt felülvizsgálása alkalmából a győri kir. Ítélőtábla kimondotta a határozattárba felveendő következő határozatot: Részvénytársaság közkereseti társaságnak tagja nem lehet. Indokok: Az 1875. évi XXXVII. t.-c. 61. §-a kimerítően leisorolja azokat a társulási alakzatokat, a melyek szerint a kereskedelmi társaságok szervezhetők, s kereskedelmi társaságoknak csak a közkereseti társaságokat, a betéti társaságokat, a részvénytársaságokat és a szövetkezeteket ismeri el. A kereskedelmi társaságoknak e négy faját az 1875. XXXVII. t.-c. VIII—XI. címeiben belső szervezetükre és ennek kifelé hatására nézve egymástól élesen elkülönítette és azoknak egymással akár az egyiknek, akár a másiknak cime, illetve cége alatt, vegyes vagy más fajú külön társasággá való alakulását nem ismeri. Ekként a törvénynek a kereskedelmi társaságokra vonatkozó rendszeréből folyóan is már elvileg kizártnak tartandó, hogy az egyik társaság a másik fajú társaságban, mint egyik tag szerepelhessen, még pedig annál inkább, mert ha a törvényhozó ezt megengedhetőnek tartotta volna, azt minden esetre kifejezésre juttatta és szabályozta volna, a mint például két vagy több részvénytársaságnak, avagy két vagy több szövetkezetnek megengedett egyesülésére vonatkozó szabályokat a 208 és 253. §-okban megállapította. A mi különösen részvénytársaságnak közkereseti társaságba tagként való beléphetését illeti, ennek kizárt voltát: nemcsak a kérdéses két társaságnak az a lényegesen eltérő szerkezete, hogy az előbbi a tagoknak korlátolt, az utóbbi korlátlan s egyetemleges felelősségére van építve (keresk. tkv. 147. 168. és 61-. 88. §-a,) nemcsak a keresk. törvény rendszeréből vont s fentebb kiemelt következtetés igazolja, hanem ugyanerre az eredményre kell jutni, ha a törvénynek a közkereseti társaság viszonyait szabályozó s a VlII-ik cimbe foglalt egyes rendelkezéseit a részvénytársaság viszonyait szabályozó X. cimnek intézkedéseivel egybevetjük. Habár ugyanis a K. T. 63. §-a szerint a kereskedelmi társaságok s igy a részvénytársaság is, cégük alatt jogok és kötelezettségek alanvaai lehetnek és ekként a jogi személyek tekintete alá esnek, s habár a törvény nem tartalmazza annak kifejezett kijelentését, hogy a közkereseti társaság fogalmát megállapító 64. §-ban foglalt <két vagy több személy* kifejezés alatt csupán physikai s nem egyúttal jogi személy is értendő: mindazonáltal a keresk. törv. 66. §-ának abból az intézkedéséből, hogy a közkereseti társaság tagjainak polgári állása és lakhelye is bejelentendő, továbbá a keresk. törv. 67. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a 65 és 66. §-ok értelmében megteendő bejelentéseket a közkereseti társaság összes tagjai sajá.t kezűleg aláírni tartoznak, és 98- §. 2. pontjának abból az intézkedéséből, hogy a közkereseti társaság megszűnik, ha valamelyik tagja meghal, s 108. §-nak abból a rendelkezéséből, hogy ha valamelyik társtag a közkereseti társaság felszámolása alatt hal meg, ennek jogutódai közös képviselőt tartoznak rendelni, mégis nyilvánvaló, hogy a törvény kifejezései csakis physikai személyre vonatkoznak; és ezekkel szemben oly rendelkezéseknek, vagy legalább arra vonatkozó utalásnak teljes hiányából; hogy a 66. §. esetén a tag polgári állásának és lakásának megjelölését a részvénytársaság telephelyének megjelölése helyettesíthetné; hogy a 67. §. értelmében való sajátkezű aláírás a közkereseti társaságban tagként netán szerepelhető részvénytársaság részéről miként s ki által történjék, hogy továbbá valamelyik társtagnak a 98. §. 2. pontjában Budapest, 1897. november hó 7. emiitett elhalálozása alatt a részvénytársaságnak a K. T. 201. §l ban meghatározott módokon való megszűnése is volna érthető, és | hogy a 108. §. esetében a megszűnt részvénytársaságnak mint volt társtagnak jogutódai miként rendeljenek közös képviselőt, a mikor pedig a megszűnt részvénytársaság többé közgyűlést sem tarthat: kétségtelenül következik, hogy a törvényhozó a közkereseti társaságot csak physikai személyek által tartotta alakithatónak. Ugyanerre az eredményre vezet a két különböző kereskedelmi társaság belkezelésére vonatkozó szabályoknak összevetése: így a keresk. tör. 83- §-a akként intézkedik, hogy a közkereseti társaság tagjai csak «személyesen» szerezhetnek tudomást a társasági ügyek menetéről, a részvénytársaság pedig személyesen nem, hanem csak képviselője által járhatna el. A keresk. törv. 195. §-a értelmében továbbá a részvénytársaságnak felügyelő bizottsága jogosítva és kötelezve van a részvénytársaság ügyvezetését minden ágában ellenőrizni, az ügyek menetéről tudomást szerezni, a társaság könyveit, iratait és pénztárait megvizsgálni, miből folyólag a felügyelő bizottság jogosítva volna a részvénytársaság ügymenetének azt az ágát is ellenőrizni s megvizsgálni, a mely a közkereseti társasági üzletre vonatkozik, s igy a közkereseti társaság ügyeibe egy más társaságnak felügyelő bizottsága avatkozhatnék, a mely jog pedig a K. T. 83. §-a értelmében csak a társaság tagjait és csak személyesen illeti. A K. T. 209 és 178. §-ának 5. pontja értelmében a részvénytársaság közgyűlése jogosítva van az alaptőkét leszállítani; ez a leszállítás esetleg annyira is terjedhetne, hogy a részvénytársaságnak a közkereseti társaságba adott betételét is csonkithatná, a mi pedig a K. T. 8(>. §-a szerint a többi tagok beleegyezése nélkül egyik közkereseti társasági tagnak sem áll jogában. A K. T. 179. §-a értelmében a részvénytársaság közgyűlésének át nem ruházható jogkörébe tartozik az egész üzletkezelésre kiterjedően a számadások megvizsgálása, mérleg megállapítása és a nyereség felosztása, e szerint a részvénytársaság közgyűlésének határozatai befolyással bírnának a közkereseti társaság ügykezelésére is, holott ha ezt a közkereseti társaság tagjai el nem fogadják, a közgyűlési határozat válnék hatálytalanná, mely pedig másként jogérvényes lenne; és igy tovább. Végül a keresk. törvénynek 13. §-ából is következik, hogy részvénytársaság nem lehet közkereseti társaságnak tagja. Ha ugyanis ez általában helyt foghatna, akkor két vagy több részvénytársaságnak is joga volna közkereseti társaságot alakítani s ekkor a K. T. 13. §-a értelmében e közkereseti társaság cégének legalább a társak egyikének, vagyis legalább az egyik részvénytársaságnak nevét kellene tartalmaznia, tehát a közkereseti társaság cégében ^részvénytársaság* kifejezés is benfoglaltatnék, holott ez az idézett 13. §. utolsó bekezdésének ez iránti tiltó rendelkezésébe ütköznék. Győrött 1897. évi október hó 20-án. Hitelesítve 1897. évi október hó 27-ik napján. Vághy Mór s. k. Balogh Ferenc s. k. elnök. előadó. Miután a ht. 77. §-a azokra az esetekre vonatkozik, a melyekben a jogos ok nélkül elhagyott házasfél meg akarja kisérleni, hogy az őt ok nélkül elhagyó házastársa nem lenne-e hajlandó birói felhívás folytán visszatérni és visszatérése esetére kész is őt visszafogadni, ennélfogva azon körülmény, hogy felperes nem a válóper megindítására vonatkozó kérését fejezte ki, hanem nejének visszatérését szorgalmazta, a ht. 77. §-ának teljesen megfelelő. A birói felhívás folytán alperesnek joga van igazolni azon okot, mely őt a férjéhez való visszatérésére nézve gátolja. Az ennek megfelelően beadott beadványa sem mint idő előtti nem utasítható vissza, sem az eljárásban semmiséget nem von maga után; ugyanazért nem visszautasítandó, hanem a válókereset alapján kitűzendő tárgyalásra fentartandó. Miután pedig utóbb felperes válókeresetet adott be, ugy az igazolási kérvény, mint a kereset együttesen tárgyalandó és intézendő el. A budapesti kir. törvényszék (1896. aug. 18. 25,705. sz. a.) L. Bélának N. Vilma ellen házassági kötelék felbontása iránt indított perében a következő végzést hozta: Tekintve, hogy az életközösség visszaállítása iránt kibocsátott birói határozat joghatályának elbírálása a megindítandó házasság felbontása iránti per keretébe tartozik; tekintve továbbá, hogy a birói illetékesség elleni kifogás csakis a birói eljárás folyamatba