A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 43. szám - Rendes perekben a másodbirosági végzés elleni felfolyamodás hány nap alatt adandó be? - Munka áthárítás. (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe)

A JOG 171 véd mint R. Lajos csődtömeggondnoka alperes ellen, áruk kiadása esetleg 783 frt 86 kr. és jkai megítélése iránti peréhen a következő Ítéletet hozta: Annak a esó'diratokbóli megállapítása mellett, hogy a felperes által visszakövetelt áruk a felszámolási határnap után az állandó csodválasztmány 1896. évi június 27-én felvett 28-ik az utolsó jegyzőkönyv 41, pontja alatt foglalt határozat szerint R. H. és társa aradi kereskedőnek 340 frtért eladattak, a kir. törvényszék felperes keresetének helyt ad és kötelezi alperes csődtömeget, hogy felperesnek a visszakövetelt áruk értékét vagyis 733 Irt 86 kr. stb.. az áruk átvételével felmerült költségek megtérítése ellenében fizessen meg stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a felperes által visszakövetelt áruknak csak symboluma — a fuvarlevél — volt a csődnyitás előtt jogelődje birtokában, s hogy az árukat az 1895. évi október 23-án történt csődnyitás után 2 héttel 1895. évi november 6-án a tömeggondnok váltotta a csődtömeghez. Miután pedig a fuvarlevél az áruhoz magában véve tulajdonjogot nem ad, s annak birtokát az áru tényleges birtokával azonosítani már csak azon okból sem lehet, mert az áru az átvétel előtt el is veszhet, meg is semmisülhet, s így a fuvarlevél birtokosának tényleges birtoka alól elvonathatik; kétségtelen, hogy a kereseti áruk a csődnyitás előtt nem voltak sem a közadós, sem helyette egy harmadiknak birtokában. A csődtörvény 4-4. §. szerinti visszakövetelési jog feltételei tehát felperesi részről kétségkívül fennforognak, az eldöntendő kérdés tehát csak az, hogy felperesnek s illetően utazójának az alperes által hivatkozott tanuk hitvallomásai által bizonyított azon ténye, hogy az áruk rendelkezésére bocsátását el nem fogadta, még azon esetben is, ha ezt az utazó meghatalmazása körében tette, alterálhatja a felperes visszakövetelési jogát. Alperes maga azt állítja, hogy jogelődje az áru el nem fogadását s a rendelkezésére bocsátást azzal indokolta, hogy felperes azokat elkésetten szállította, s ezt a perben kihallgatott R. Lajos közadós eskü alatt is igazolta. Alperes jogelődjének R. Lajosnak a k. t. 353. §. értelmében nem volt kötelessége az elkésetten szállított árut elfogadni, hanem tetszésében állott akár a szerződéshez ragaszkodni, akár attól egyszerűen elállani, mintha az meg sem köttetett volna s ezen jogán mitsem változtatott azon körülmény, hogy felperes a rendelkezésre bocsájtást elfogadja-e vagy nem. Azon ténye azonban alperes jogelődjének, hogy a fuvarlevelet a csődnyitásig birtokában tartotta, nem magyarázható másra, mint hogy a felperes utazójának azon ujabbi ajánlatát, hogy tartsa meg csak az árut, mert el fogja azokat használhatni: hallgatólag elfogadta. A különbség tehát csak az, hogy a szerződés, illetően a vételi ügylet nem az árunak a rendeltetési helyére érkezésekor, hanem az ujabb ajánlat elfogadásakor vált befejezetté. Ezen körülmény által sem alperes jogelődje, sem alperes nem szereztek erősebb jogot, sem mástelől felperes nem vesztett azon jogából, mint a minővel s a melylyel akkor bírtak volna, ha alperes jogelődje az árut a rendeltetési helyre való megérkezésekor elfogadja. Tekintve pedig, hogy a csődtörvény 44. §. értelmében az ezen §-on alapuló s csak a csődnyitással keletkezett jognál fogva felperes akkor is visszakövetelhette volna áruit, ha'alperes jogeló'djeazokat a rendeltetési helyre való megérkezés után elfogadja, a mennyiben azok a csődnyitás előtt a közadósnak vagy helyette egy harmadiknak birtokába nem kerültek, kétségtelen, hogy ezen jogot a rendelkezésre bocsátás és el nem fogadás tudomásvétele után is ugyanazon feltételek között gyakorolhatja; mert a jogviszony közte és alperes jogelődje között a rendelkezésre bocsátás el nem fogadása s ujabbi ajánlattétele s ezen ujabbi ajánlattétel hallgatólagos elfogadása által nem változott. Ez okból felperes keresetének helyt adni kellett, stb. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1897. márc. 3. 382. sz. a. i az első bíróság ítéletét abban a felebbezett részében, a mely szerint a felperesnek visszakövetelési igénye megállapittatott s alperes 340 frtnak és járulékainak megfizetésére köteleztetett, helyben hagyja, felebbezett többi részében pedig megváltoztatja és felperest kereseti követelésének '40 frtot meghaladó 393 frt 86 krnyi részével elutasítja stb. Indokok: A felperesnek visszakövetelési igényét megállapító s az alperest 340 frtnak és járulékainak megfizetésére kötelező első bírósági Ítélet rendelkezéseit a kir. ítélőtábla azért hagyta helyben, mert alperes beismerte, hogy a közadós az árut a csődnyitás előtt a megérkezés után a felperesnek rendelkezésére bocsátotta, azt meg nem bizonyította, hogy a felperes utazójának az áru megtartása végett tett ajánlatot ugyancsak a csődnyitás előtt a közadós a rendelkezésre bocsátás dacára elfogadta volna; emellett a tényállás mellett pedig a csődtömeg gondnoknak nem volt joga az árut kiváltani, a kiváltás mint a csődtömegre nézve érvényes jogcselekménynek jogi következményéül pedig a csődtörvény 48. és 43. §§-ai értelmében az áruk értékesítése által befolyt vételárt mint tömegtarto^ást a csődtömeg a felperesnek kiadni köteles. A befolyt vételárnál többet azonban nem követelhet a felperes a csődtörvény 43. §-a értelmében azért, mert a csődtömeg a tömeggondnoknak rá nézve kötelező, de különben jogtalan cselekménye által csak a befolyt vételár erejéig gazdagodott jogtalanul és mert a csődtörvény 158. §. szerint a visszakövetelési jog a tömegnek a felszámolási határnap megtartása után való értékesítését, mint az a jelen esetben is történt, nem gátolja; azt az elsőbirósági rendelkezést ennélfogva, a mely szerint az alperes a 340 frtot meghaladó 393 frt 86 krnak megfizetésére is köteleztetett, a jelen határozatban foglalt módon meg kellett változtatni stb. A m. kir. Curia (1897. szept. 15. 607. sz. a.) a másodbiróság ítélete helyben hagyatik a benne felhozott megfelelő egyéb indokokból és azért, mert felperes mint eladó a közadósnak elküldött és ez által ki nem fizetett kereseti árukat a csődtörvény 44. §-a értelmében csak akkor nem követelhetné vissza, ha ezen áruk a csődnyitás előtt természetben átmentek volna közadósnak vagy helyette egy harmadiknak birtokába, ámde alperes elismeri, hogy a közadós sem helyette más a kérdéses árukat a csődnyitás előtt természetben át nem vette; az a körülmény pedig, hogy az árukra vonatkozó fuvarlevél a csődnyitás előtt közadósnak birtokában volt, az áruknak természetbeni átvételét és b rtokát nem pótolja; mert a fuvarlevél a keresk. törv. 404. §. értelmében a kijelölt átvevőnek a fuvarozóval, de nem a feladóval fennálló jogviszonyát szabályozván, a fuvarlevél közadósnak mint kijelölt átvevőnek a fuvarozott árukra vonatkozó tulajdonjogát a feladó eladóval szemben meg nem alapítja; mert ha bizonyítottnak is vétetnék, hogy közadós a kereseti árukat felperesnek szabályszerűen rendelkezésére bocsátotta és felpeies a rendelkezésre bocsátást el nem fogadta, ez által még a rendelkezésre bocsátás visszavonása sem volna bizonyítva; annál kevésbé volna bizonyítottnak tekinthető az árunak tényleges átvétele, e nélkül pedig felperesnek visszakövetelési joga meg nem szűnt; és mert a felebbezésben felhozott uj ténykörülmény az 1891. évi 59. t. c. 29. §. értelmében tekintetbe nem vehető, stb. Bűnügyekben. A körjegyzőnek hivatalos eljárása alkalmával vállainál való megfogása és felpofozással való fenyegetése a hatóság elleni erőszak bűntettének alkotó elemeit foglalja magában. A kassai kir. törvényszék (1896. március 26. 2,167." sz. a.i I). Mór és D. Náthánné vádlóitokat a btk 165. §-ába ütköző és büntettet képező, azonban a btk 92. §. alkalmazásával vétséggé minősített hatóság ellen erőszakban bűnösöknek mondja ki és azért D. Mórt három havi, D. Nátháunét egy havi fogházra itéli stb. Indokok: ifj. E. József körjegyző 1895. évi március 21-én a főszolgabírói hivatalban D. Mór ellen megtörtént tárgyalás folyamán az eljáró G. Gellért szolgabirótól azon szóbeli meghagyást nyerte, hogy D. Mór szatócs üzletéből egy literes üveget és egy tizedes sulymérőt kobozzon el. Ezen meghagyás folytán nevezett körjegyző utasította S. Mihály közégi bírót az említett tárgyaknak lefoglalására; miután azonban eme utasítása D. Mór ellenkezése folytán eredményre nem vezetett, 18E5. évi ápril 3-án maga a körjegyző, a csontosfalvi községbírót maga mellé véve, az adott meghagyásnak megfelelően, a literes üveg és tizedes mérleg lefoglalását megkisérlette; miután azonban D. Mór az üzlet kulcsát sem átadni, sem a zárt üzletet felnyitni hajlandó nem volt és az üzlet felnyitásával megbízott Sz. Pál kerékgyártó-segéd a felnyitást D. Mórnak becsületsértő fenyegetése folytán eszközölni nem merte, maga a körjegyző kísérelte meg, de azt foganatosítani szintén nem sikerült, mert D. Mór anyja D. Náthánné a jegyző kezében volt vésőt megragadta, azt a jegyző kezéből kicsavarni megkísérelte, a mely alkalommal magát kezén meg is sértette, — mig D. Mór az üzlet ajtaja elé állva, vállainál megragadta és az üzlet ajtajától ellökte és csakis csendőri kísérlet mellett sikerült végre néhány napra a hatósági meghagyást foganatosítani. Vádlottak tagadják, hogy a jegyzőt akár fenyegetéssel, akár tettlegeséggel akadályozni akarták volna, csupán tiltakoztak eljárása ellen, a feljelentést első rendű vádlott az ellene irányuló ellenséges indulat kifolyásának nyilvánítja. Tekintve azonban, hogy a végtárgyalás folyamán kihallgatott S. András, Sz. Pál és Mihály tanuk esküvel megerősített vallomásaival igazolást nyert, hogy D. Mór a körjegyzőt hivatalos eljárása közben a vállainál megragadta s az üzlet ajtajától erőszakosan eltávolította, — D. Náthánné pedig kezét megragadva, az abban volt vésőt kicsavarni megkisérlette, miáltal a hatósági intézkedést akadályozta; tekintve, hogy vádlottak a hatósági intézkedésről tudomással birtak, mert arról ugy a községi biró, mint a kiküldött körjegyző által felvilágosítva lettek; — az oly körülmény pedig, hogy a kérdéses tárgyak elkobzására a kiküldött körjegyző a tárgyaló szolgabíró által szóbeli meghagyást nyert, a végtárgyalas alkalmával kihallgatott G. Gellért szolgabíró esküvel erősített vallomásával igazoltatott, tekintve, hogy a védelem által felhozott az a körülmény, hogy már ez ügyben D. Mór ellen hatóság elleni erőszak büntette miatt az eljárás meg lett volna szüntetve, a tényállásnak nem felel meg, mert ez ügyben beadott feljelentés mint a bűnvádi eljárásra alkalmatlan lett félre téve és ez a további eljárás végett tétetett át az abauj-szántói szolgabíróhoz; mert a feljelentésben felhozottak a hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladékát s mint azok a feljelentésben előadattak, - nem állapítják meg,— minthogy azonban a D. Náthánné nevében ifjú E. József körjegyző ellen a kassai kir. járásbírósághoz benyújtott és épp a védő által ellenjegyzett panaszfeljelentés tárgyalása alkalmával derültek ki a hatóság elleni erőszak bűntettének ismérvei, a mi miatt a tárgyaló biró a tárgyalást fel is