A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 43. szám - Rendes perekben a másodbirosági végzés elleni felfolyamodás hány nap alatt adandó be? - Munka áthárítás. (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe)

306 A JOG keze ti törvényjavaslat, és főleg a polgári törvénykönyv javaslata azok, melyek törvényhozási előkészítésén serényen dolgoznak. E mellett folynak a tanulmányok és első előadói előkészítései más kevésbé sürgős javaslatoknak, melyek azután a közbirálat alá fognak bocsáttatni. Nyilt kérdések és feleletek. Rendes perekben a másodbirosági végzés elleni felfolyamodás hány nap alatt adandó be? Ezt a kérdést veti fel a «Jog» f. évi 32. számában Gyenge Mihály törvényszéki biró ur, és arra a conclusióra jut, hogy a másodbirosági végzés elleni felfolyamodás is 8 nap alatt adandó be, dacára annak, hogy a perrendtartási novella 51. §-ában csupán az első bírósági végzések ellen beadott felfolyamodásról van szó. Hogy helyesen megfelelhessünk a kérdésre, különbséget kell tennünk a másodbirosági végzések között. Meg kell különböztetnünk azokat a végzéseket, melyek ellen a prdts 188., 238., 2íí és a novella 22., 80., 82. és 86. §-a értelmében felebbezésnek van helye, azoktól, melyek ellen felfolymodás van jogorvoslatként megállapítva. Az előbbiekre nézve a íelebbezési határidő 15 nap, az utóbbiakra nézve 8 nap, tekintet nélkül arra, hogy első , vagy másdbirósági végzésről van szó; mert: az 1881. évi LIX. t.-c. 25. §-a a felebbvitel két nemét különbözteti meg: 1. a felebbezést és 2. a felfolyamodást. A 32. §. pedig csupán a rendes perekben beadható f e 1 e b b e z é s határidejét állapítja meg 15 napban, míg az 51. §. általában minden megkülönböztetés nélkül 8 napi felfolyamodási határidőről beszélvén, ezen intézkedésnek kell irányadóul szolgálnia ott is, hol más kifejezett intézkedés nincs. Joggyakorlatunk is ezt a szabályt követi, a mi annál is inkább helyesnek látszik, mert egész jogrendszerünkben nincsen olyan felfolyamodás, melynek beadására 15 nap lenne határidőként megállapítva. Akár az 51. §-ban, akár pedig jogrendszerünkben keressük tehát az analógiát az eredmény mindenképen az lesz, hogy a felfolyamodást a másodbiróság végzése ellen is 8 nap alatt kell beadni, az ezen idő eltelte után beadott felfolyamodás pedig hivatalból visszautasítandó. Dr. Gutfréund Sát/tucl, Debrecen. Sérelem. Munka áthárítás. (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe). Helyi érdekű kérdés megoldását célozza bár e felszóla- I lásom, de mivel több helynek, (resp. bírósági székhely- | nek!) és több szempontnak javára válna az: érdemes lesz vele mégis foglalkozni. A budapesti törvényszék telekkönyvi osztályának ügyforgalma elérte azt a magas fokot, melynél föllebb nagy zavaró előidézése nélkül már nem emelkedhetik, de- sőt már mai mennyiségében is csak megfeszített erővel bonyolítható le. Hét év előtt volt az ügyszám 13,000; tavaly már 25.550, tehát (i év alatt 100% emelkedés! Ez évben pedig a tavalyin máris felül van 2,000-el, mig az év végén lesz 32—33,000 db. tehát egymaga annyi, mint a legtöbb vidéki törvényszéken az összes ügyek száma — annak dacára, hogy az elnöknek több célszerű intézkedése több százzal apasztotta az iktatás számát. A kipróbált testület, ügybuzgalma mellett sem képes ma már olyan gyorsasággal lebonyolítani e nagy forgalmat, aminőt a kereskedelmi viszonyok és hitelérdekek gyorsasága igényel, személyzet-szaporitás pedig azért se segíthetne, mert a törvényszék úgyis kinőtt már a törvényházból — ott ugyan — a telekosztálynál — a legszűkebb dongáju uj ember se férne már el sehol ! Munkamegosztás által tehát nem lehet segíteni, próbáljuk meg munka áthárítás által ! Atlehetne pedig hárítani az ügyforgalom ^jrr 'ód részét: a megalkotását amúgy is régen váró u j p e s t i járásbíróságra, mely telekkönyvi hatósággal volna felruházandó. Újpestnek a budapesti törvényszékhez beosztva lévő 2,399. telekkönyve ezen törvényszéki telekkönyvi betéteknek 6 és Va"3^ mennyiségét teszi ugyan, de a belőlük származó ügydarab már a munka Vs'öd részét alkotja, mert amióta a fővárosi bankok is adnak újpesti ingatlanokraj, ezek mint nagy kereskedelmi gócpont hypothékái, folytonos üzleti és forgalmi tárgyakká váltak. Hisz Újpestnek magának 3 takarékpénztárát és 2 hitelszövetkezetét táplálják az ottani ingatlanok. De e nagy ügyforgalmon kivül elmenne a budapesti törvényszéktől még azon rákospalotai 230 parcella ügye is, melyeket Vácról nemrég áthárítottak ide. s melyeket maholnap természetesen még növelnének R.-Palota másik részének is elkerülhetlenül ide tartozó telekkönyvei melyek az Újpesttel összenőtt nagy községgel együtt Újpestet illetik meg, és 1,300. tkkv. körül tesznek ki. Újpestnek 34,500, R.-Palotának I ti,000 lakosa lévén, e létszám is magasabb annál, mely a telekkönyvi hatósági járásbíróságokkal bíró községeknek felében meg van, és e mellett egy, holnap már beálló nagy szaporulatot előzne meg az uj járásbíróság, mivel a gróf Károlyi-féle telkekből e napokban ujolag 300 hold, — az újpesti kereskedelmi bank tulajdonából pedig 59 hold újpesti telek kerülvén parcellázás alá, ez már a közel jövőben oly szaporulatot idézne elő a budapesti törvényszék telekkönyvi osztályán, hogy biztos megakadást teremtene. Ha még most azt is vesszük, hogy az úgyis tulhalmozott V-dik kerületi járásbíróságnak is csak előnyére válna az, ha az újpesti ügyek nagy contingensét elvennék tőle, — hogy továbbá Újpest ép mostan 900.000 forintnyi kölcsönnel olyképen épit egy óriási hatósági épületet, hogy abban az óhajtott járásbíróságnak is meglegyen a rész helye: — már ezen körülmények is részben kívánatossá, részben megkönnyitetté tennék az uj járásbíróság megalkotását. De minden érvnél hangosabban kívánja ezt az, hogy egy absurd helyzetet is csak ezen uton lehetne megszüntetni. Van ugyanis számtalan olyan újpesti birtokos, a kinek belsősége a váci leiekkönyvbe van felvéve, szőllője pedig a Budapesten kezelt betétekbe, mig ha mindenhonnan Újpestnek adnók ami Újpesté, akkor a jogrend érdekében is hasznos átalakítást eszközölnénk. Többféle tekintet kívánja ezek szerint azt, a mit a szük ségesség is parancsol a budapesti törvényszék telekkönyvi ügymenetének gyorsasága érdekében, jó lenne tehát eléje vágni egy olyan bajnak, mely különben biztosan bekövetkezik a fentiekben vázolt és ajtó előtt álló szaporulatok következtében ! Ó—cg. Irodalom. Oesterreichisches Staatswörterbuch. Kiadják Dr. M i s c h 1 e r Ernő és Dr. Ulbrich József. III kötet. I. A fönti cimen egy igen hasznosnak látszó nagyobb terjedelmű müvei állunk szemben, mely némi fogyatékosságai és bizonyos tekintetbeni egyoldalúsága mellett is megérdemli azt, hogy foglalkozzunk vele, — különösen pedig azon részeivel, melyeket a hírhedt Lust kandi Wencel irt, s hol ép a magyar közjog terére ellenséges becsapások történnek. Ezeket előre bocsájtva mindjárt egy erős contrastra kell reá mutatnunk, mely a mii érdemes egyik szerkesztője Ulbrich és munkatársa dr. Lustkandl közt létezik. E műben van jó akarat és igy tárgyilagosság is a magyar közjog tényével szemben, azt elvitatni nem lehet. Ulbrich már az ujabb kor embere, irányelveit a régi osztrák szellem jóval kevésbé vezeti félre, mint munkatársáét Lustkandlét, de e nagy műnek érdekességét levonja sokban az, hogy oly egyén is dolgozik benne és pedig igen életbe vágó themákat, ki teljesen hitelvesztett, kinek elveit, ha ugyan vannak — mi fő történelmi s közjogi célzatos ferdítéseit a legnagyobb magyar közjogász 32 évvel előbb, majd a 67-es kiegyezés teljesen tönkre tette. Deák ismert müve németül is megjelent, s azt hiszem, hogy lehetetlen, mikép azt Ulbrich ne ismerné és csodálatos, hogy ennek dacára jelen különben számottevő vállalata hitelét, tendentiosusan ferdített közjogi cikkekkel rontja le, olyanokat hagyván abba bele illesztetni, mit maga Ulbrich, ki a Marynardsen-féle alkotmány gyűjteményben türhetőleg ismertette a magyar közjogot, nem fog elhihetni. Tapintatra vall más felöl Ul br i ch részéről, hogy az «Ungarn» cimü cikk «A. Staatsrecht» fejezetét oly kiváló közjogásztól, mint Nagy Ernő irattá meg. Annak pedig, ki eddig elment, kár volt, hogy e jeles szakemberrel nem nézetté át egyszersmind Lustkandl cikkeit is, ha ezt teszi, nem esik müve abba az anomáliába, hogy egy helyen persze Nagy Ernő kitűnő tollából igy irjon: «Der Ungarische Staat ist auch von seinem Ursprung her ein freier, unabhángiger Staat. Die Verbindung mit Oesterreich, als nach dem Tode des Königs Ludwig II bei Mohács, Ferdinánd I. zum ungarischen König gewáhlt wurde, war im Anfange rein historisch, einzig auf die gemeinsame Person des Herrschers beschránkt; erst in den G. A. I. II. 1723 in der pragmatischen Sanction erhielt sie eine rechtliche Grundlage, aber diese Gesetze betonén zugleich die Aufrechthaltung der Ungarichen Verfassung, und die l Jnabhángigkeit des Staates; stb más oldalról pedig ugyanezt lecáfolja. A magyar közjog változhatlan alapelveit Nagy Ernő keresztül viszi az ő cikkében, reámutatva a magyar alkotmány jellegének históriai fejleményére s önálló fejlődésére. Lustkandl cikkeit olvasva pedig ennek az egész ellenkezője fog az olvasó szeme előtt elvonulni, s mél-