A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 42. szám - Lehet-e jogi személy igazgatósági tag?

A JOG 299 Sérelem. A budapesti m. kir. közigazgatási bíróság által 13,782 '897 P. sz. a. hozott határozat. Hogy az államhatalom minden ága által már-már agyonzaklatott igen tisztelt kartársaim a gyakorlatban tudják magukat mihez tartani, nem tartom feleslegesnek az alább elmondandó esetet és a m. kir. közigazgatási biróság által fenti szám alatt hozott ítéletét tudomásukra hozni. Az eset a következő: Egy, a debreceni kir. járásbíróság előtt folyamatba tett igényperben, az igénylő felperes a kitűzött tárgyaláson, illetve tanúkihallgatáson meg nem jelenvén,— én mint végrehajtató képviselője, a tárgyalási jkvre nem ragasztottam fel az 50 kros bélyeget, tiszta tudatával bírva annak, hogy ugy a tárgyalási, mint az ítéleti bélyegilletéket az 189L évi XXVI. t.-c. alapján a felperes köteles leróni. Legnagyobb meglepetésemre azonban, annak dacára, hogy a felperes ebbeli kötelezettségére a biróság által fel lett szólítva, a fel nem bélyegezett jkv. 50 kros bélyeghiánya miatt ellenem lett a lelet felvéve. A felvttt lelet ellen beadott felebbezésemet a debreceni kir. pénzügyigazgatóság, a mint ezt igen tisztelt kartársaim nagyon is természetesnek fogják találni, mert hiszen talán nincs is pénzügyigazgatóság, mely az ügyvéd ellen felvett leletet leíratni rendelné — elutasította. Megfelebbezvén a dolgot, a budapesti m. kir. közigazgatási bírósághoz, ezadebreceni m. kir. pénzügyigazgatóságnak 21,347/89f>. sz. végzését helyben hagyta: «mert az 189-Í-. évi XXV t.-c. az az intézkedése, hogy ha a bélyegilleték lerovására kötelezett fél a határozat hozatalakor nincs jelen, a biróság ezt a felet írásban felhívja, hogy a bélyegilletéket 3 napalatt rójja le, csakaz ugyanezen t.-c. 8. és 9. §-ábanemlitettállandóitéleti bélyeg illetékre vonatkozik, ezek közé azonban a jkvi állandó b é 1 y e g i 11 e t é k nem tartozik és olyan törvény nincs is, mely a perben felmerülő összes jegyzőkönyvek bélyegilletekéért a felperest tenné felelőssé*. Miután mi eddigelé — legalább itt helyben — azt a gyakorlatot követtük, hogy a perben felmerülő összes jegyzőkönyvi s ítéleti állandó bélyegilleték lerovásáért a felperes felelős, óva hívom fel t. karfársaim figyelmét a budapesti m. kir. közigazgatási bíróságnak fenti szám alatt meghozott ítéletére. Dr Mariska György ügyvéd Debrecenben. Irodalom. Igazgatósági tagok jogai, kötelességei és felelőssége. Kormos Alfréd Bpest, 1898. Az egyes foglalkozási ágak mindjobban egymásba szövődnek; a külömböző tudományok nemcsak egymásra vannak utalva, de egymás területeit kezdik elhóditgatni; az elmélet által felállított éles határok elmosódnak és kérdések, melyek azelőtt tisztán az egyik vagy másik tudomány körébe tartozóknak tekintettek, most vegyes jelleget öltenek fel. Az orvostudomány a bírói székbe akar ülni, ítéletet mondandó bűnösség és nem bűnösség fölött és a közgazdasági író magyarázatot ír a kereskedelmi jog egy fontos részéhez és fejtegeti a részvénytársaságok tanának számos nagy és apró kérdéseit. És ez helyesen van így. Nincsenek fentartott területek. Bármelyik szaktudomány müvelője egy-egy harcos ugyanazon vagy hadsereg számos csapatai valamelyikében, melyek külön-külön haladnak ugyan, de egyesülve győznek. Az elzárkózás az elzárkozónak szolgál ártalmára és így a hivatásos jogász is csak örömmel üdvözölheti, midőn tárgyaival más szakmabeli író is foglalkozik, öntve uj bort a régi tömlőkbe, hozva uj felfogást, friss szellemet a régi paragraphusokba. Ily értelemben üdvözlöm a fenti munkát, melylyel a kereskedelmi szakirodalom egy ismert és jeles munkása a kereskedelmi jog irodalmát is gazdagította. A mü többet vált be, mint a mennyit címe ígér. A cím egy <pars pro toto», csak az igazgatósági tagok jogairól és kötelességeiről szól, míg a munka csaknem az egész részvényjogot öleli fel, hiven kisérve az olvasót a részvénytársaság egész élete folyamán végig, kezdve alapításától egészen felszámolásáig. Megbízható tanácsadó mindazon kérdésekben, melyek e hosszú ut bármely pontján felmerülhetnek, áttekinthetően csoportosítja anyagát, nyelvezete világos és egyszerű, irálya tömör és nemcsak a jogász, de a laikus számára is könnyen érthető. S ebben fekszik a műnek egyik főbecse, mert hivatva van útmutatóul szolgálni a részvénytársaságok igazgatása közben felmerülő bármely helyzetben azon többnyire nem jogtudó személyeknek, kikre a társaság ügyeinek vezetése bízva van. A remélhetőleg nemsokára szükségessé váló második kiadástól a munkának egy tekintetben való kibővítését várom, mely ugyan a könyv terjedelmét, de egyszersmint annak értékét is jelentékenyen emelné. És ez nem más, mint a száraz anyagnak minél több gyakorlati esettel és példával való élénkítése és megvilágítása. Részvénytársaságaink már oly múltra tekinthetnek vissza, hogy nem lesz nehéz feladat a magyar kereskedelem oly | éber megfigyelője részére, mint a szerző, e múltból az érdekes i és tanulságos eseteknek egész tárházát összeválogatni, mely becses kiegészítését képezné a döntvényjognak, mert megismertetné az olvasóval a tényleges gyakorlatnak azon jóval nagyobb részét is, mely nem jut el a bírósági döntésig. Dr. Messinger Simon, bpesti ügyvéd. Vegyesek. Kimutatás a budapesti királyi ítélőtábla 1897. évi ügyforgalmáról szeptember hó végéig. Polgári: Érkezett: 9,fi20. Elintéztetett 8,908. Elintézetlen maradt 1,737. Büntető: Érkezett 10,500. Elintéztetett: 9,372. Elintézetlen maradt 1,805. A királyi tábla ujabb elvi jelentőségű határozata. A budapesti kir. ítélőtáblának Vértessy Sándor elnöklete mellett f. hó 12-én tartott teljes ülése a következő vitás elvi kérdésben döntött: «Elegendő-e a biztosítási végrehajtás elrendeléséhez a veszély valószínűségének kimutatására oly okirat, a mely az adós ellen kielégítési végrehajtás elrendelését, s nem annak foganatosítását is igazolja*. A teljes ülés, a melyben a kérdést Szántay Adolf bíró referálta, akként határozott, hogy a végrehajtás foganatosításának a kimutatása nem szükséges. A tüsszentő biróság. Mulatságos pör folyt le a minap a milánói büntető biróság előtt. Egy öreg asszony csalás miatt vádat emelt két kereskedő ellen, akik neki bors helyett olajfamagvakból készített és ártalmas anyagokkal kevert port adták el. Szakértőt hívtak, akinek az elnöki asztalon lévő tizenhét kiló vörös borsot kellett megvizsgálnia. Alig hogy a csomagokat fölbontották, finom por terjengett szét belőlük, amely az egész termet ellepte. A pornak csodálatos volt a hatása. Az elnököt, a bírákat, az ügyvédet, az írnokokat, a vádlottakat és a közönséget ugy elfogta a tüsszentés, hogy a tárgyalást félbe kellett szakítani. A vádlottaknak javára vált a tüsszentés nyomán támadt jókedv, mert egyhangúlag fölmentették őket. Birói szemle zugirodákban. A budapesti ügyvédi kamara régóta figyelemmel kiséri azokat az érdekes alakokat, akik a fővárosban valóságos kiterjedt ^ügyvédi praxist folytatnak, anélkül, hogy erre qualifikációjuk volna. Ezeknek az embereknek a fővárosban nyílt irodájuk van, nagyhangú cím alatt fogadnak feleket, elvállalják képviseletüket a bíróságok előt — ahol e tekintetben az ellenőrzés igen lanyha, — tárgyalnak s szedik az ügyvédi dijakat s honoráriumokat. P o 11 á k Illés, az ügyvédi kamara erélyes ügyésze, hosszabb, figyelemmel való tanulmányozás után és az ügyvédi kamarához érkezett följelentések alapján a budapesti kir. büntető járásbíróságnál tett följelentést ellenük, zugirászat és cimbitorlás (hatóság elleni kihágás) miatt. Az eljárás nem volt valami könnyű ellenük, mert minden megnevezett egyénről jól tudták a kamarában, hogy egy-egy ügyvéd neve mögött rejtőzködnek s ennek a cége alatt űzik tilos mesterségüket. F. hó 14-én délután dr. K ü r t h y József kir. járásbiró jegyzőjével, Pollik Illés kamarai ügyészszel és a rendőrség részéről kirendelt detektivekkel megindultak helyszíni szemlére azokba az irodákba, amelyek ellen a följelentés szólt. Első állomás a Vasváry Pál-u. 3. szám alatt volt. A kapu alatt elegáns tábla van «l)r. P i 11 i t z József, ügyvéd» fölirással. fönn az emeleten azonban ez áll: «Ügyvédi iroda*; alatta pedig ez a tábla: Dr. Jaques Grünfeld Sprechstunden: 8—10 Vorm. 3—6 Nachm. A bizottság benyitott s ott teljes irodát találtak, melynek személyzete a legnagyobb szorgalommal végezte az ügyeket. A «doktor ur» nem volt otthon, t, i. sem Pillitz, sem Grünfeld. Kitűnt az is, hogy Pillitz talán még nem is volt ebben az irodában, sőt egész év alatt nincs is a fővárosban s a neve tulajdonképen csak cégér, mely alatt Jaques Grünfeld, a ki sem nem dokcor, sem nem ügyvéd, — működik s a legszélesebb körű ügyvédi klientúrát folytatja. Ellenben a detektívek kijelentették, hogy Grünfeld ur nem ismeretlen rendőri körökben, sőt a bíróságokkal is volt dolga. Mialatt az iroda iratait és könyveit vizsgálták, folyton jöttek a felek. Kürthy bíró megkérdezte az egyik felet: — Kit keres? — Az ügyvéd urat. — Melyik ügyvéd urat ? — Hát dr. Grünfeld ügyvéd urat! — felelt sértődötten a fiatal ember s előmutatott egy levelet, melyen a dr. Pillitz bélyegzője alatt alá volt irva dr. Grünfeld. Lefoglaltak egy csomó névjegyet is, dr. Grünfeld ügyvéd aláírással. A bíró az iránt is érdeklődött, hogy ki bérli az első emeleti lakást s a házmestertől elkérte a bejelentő lapot, amelyen szintén sajátkezű aláírással ez állt: dr Grünfeld Jakab ügyvéd. Az itt nevezett adatokat a biró elégségesnek találta az eljárás megindítására. A második szemle az Aggteleki-utca 2. szám alatt volt, ahol egy fényes, 5--ti szobából álló iroda van berendezve. Ez az iroda a legérdekesebb. Egy Payer Géza nevű ember vezetése alatt áll, aki az irodának csak «vezetője»-ként szerepel. Voltaképpen pedig ő az ur. Van neki egy ügyvédje, aki ott is lakik, iratokat szignál, de az irodát, mint a bizottság konstatálta, tulajdonképen Payer Géza vezeti. A bizottság konstatálta, hogy régebben az