A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 41. szám - Elválaszthatja-e az izraelita lelkész zsidó ritus szerint a házasfeleket, mielőtt azok biróságilag jogerősen elválasztattak? - Irodalmi működés és protekció. (Az igazságügyminister ur figyelmébe)

162 A JOG A felek között a bétái r. kath. lelkész előtt 1892. évi nov. 21-én megkötött házasság as 1894. évi XXXI. t.-c. 76. §. alapján mindkét félnek vétkessé nyilvánítása mellett felbontatik s mind­két félnek ujabbi házasságra lépése megengedtetik, egyúttal azon­ban Gy. Péter, G. Rozáliával, L. Rozália pedig G. Domokossal való házasságkötéstől eltiltatik stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1896. december 28. 2,695. sz. a.) az elsöbiróság Ítéletét az indokoknak azzal a kiigazí­tásával, hogy a felek vétkesnek nyilvánítása és az ítéletben meg­nevezett személyekkel való házasságkötéstől lett eltiltása az 1894. évi XXXI. t.-c. 85. §-nak rendelkezésén alapszik, többi megfelelő indokaiból helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1897. szept. 15. 1,800 sz. a.) mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával a peres feleknek hat havi időtartamra ágytól és asztaltól való különélése elrendeltetik; sza­badságukban állván peres feleknek, az 1894. XXXI. t.-c. 100. £-ában megjelölt határidő alatt, érdemleges ítélet hozatalát kérni. Indokok: Tekintve, hogy a peres felek előadása és a kihallgatott tanuk vallomása szerint a peres felek nem együtt­élésük ideje alatt folytattak idegen személyekkel tilos viszonyt és különválásuk okát sem az együttélésük ideje alatt elkövetett házasságtörés képezte, hanem felek csak különválásuk után léptek másokkal közös háztartásra; tekintve továbbá, hogy peres feleknek ezen a különválá­sok utáni időre eső ténye nem az 1894. XXXI. t.-c. 76. §-ában meghatározott bontó okot állapítja meg, hanem a 80. §. c) pont­jában megjelölt bontó oknak jelenségeit tünteti fel; tekintve végre, hogy a 99. §. értelmében, a 80 §. esetében a házasság felbontása előtt az ágytól és asztaltól való különélést mindenkor el kell rendelni: mindkét alsöbiróság ítéletét a fenti értelemben megváltoztatni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a váltón az intézvényezettől külön személy telepesként megnevezve nincs, az 1876 : XXVII. t.-c. 44. §-ának 2. bekezdése értelmében az elfogadó elleni váltokereset fentartására óvás fel­vétele nem szükséges. Jóhiszemű harmadik személynek tekintendő váltóbirtokos ellen tett kifogások, melyek nem magából a váltójogból erednek, vagy melyek a váltóadóst a perben felperesként szereplő személy ellen meg nem illetik, figyelembe nem veendők. A komáromi kir. törvényszék (1897. január 27. 7,816. sz. a.) di\ Guth Jenő ügyvéd által képviselt R. Júlia felperesnek, dr. Teller Dávid ügyvéd által képviselt F. Lázár alperes ellen 75 frt tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: A kir. törvényszék alperes kifogásának helyt ad és az 1896. évi aug. 26. napján 5,933. sz. a hozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A kereseti váltó betekintéséből az a tény nyer igazolást, hogy az adós F. László udvardi, a hitelező felperes érsekújvári lakos, mig a kereseti váltón az intézvényezett lak­helyétől különböző fizetési hely (Komárom) van megjelölve, ebből kétségtelen, hogy a kereseti váltó telepitett váltó és mint ilyen a váltó törvény 43. §. értelmében az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartására megóvatolandó lett volna, kivéve ha az óvás fel­vételére rendelt határidőben a váltóbirtokos (felperes) egyúttal felperes is volt. Tekintve, hogy az 1893. évi szept. 15-én lejárt kereseti váltóra vezetett forgatmány tartalmából kétségtelen, hogy az 189 . szept. 15-én és igy az óvás felvételére rendelt határidőben lett fel­peresre átruházva; tekintve, hogy a váltó ezen tartalmával szem­ben felperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy a kere­seti váltó 1893. szept. 17-ig, mint az óvás felvételére rendelt határ­napnak a váltótörvény 102. §. szerint végső időpontként meg­szabott d. u. 5 óráig megovatoltatott volna; tekintve, hogy felperes a kereseti jog megállapítására szolgáló ezen tények bizonyítása nélkül, mint a telep helyétől különböző váltó birtokos a váltótörvény 43. §. értelmében alperes mint váltó­elfogadó elleni váltójogi keresetének fentartása céljából óvást fel­vétetni tartozott, óvás felvételét azonban nem is állítja: mindezek­nél fogva a váltókapcsolat hiányára fektetett alperesi kifogás figye­lembe vételével felperest keresetével elutasítani kellett stb. A győri kir. itélő tábla (1897. márc. 23. 506. sz. a.) az első­bíróság Ítéletét megváltoztatja és alperest az 5,933. sz. sommás végzésnek hatályban tartása mellett az Ersekujvárott 1893. évi ápril 15-én kiállított 150 frtos váltó alapján mint elfogadót arra kötelezi, hogy felpesnek 75 frt tőkét stb. fizessen. Indokok: A kereseti váltón az intézvényezettől külön személy telepesként megnevezve nem lévén, az 1876 : XXVII. t.-c. 44. §-ának 2. bekezdése érdemében az elfogadó elleni váltókere­set fentartására óvás felvétele nem szükséges; az elsőbiróságnak az óvás hiányára alapított érvelése tehát téves. De téves az elsőbiróságnak az a nézete is, mintha alperes­nek a váltókapcsolat hiányára alapított kifogása elfogadható lenne; mert a saját rendeletére szóló kereseti váltó a rendelvényes mint első forgató forgatmánya után került felperes birtokába ésekkép a váltótörvény 36. §. értelmében felperes igazolt váltótulajdonos­nak tekintendő. A mi már most alperesnek a váltókövetelés elleni érvényes kifogását nevezetesen azt illeti, hogy ő a váltót állítólag W. Adolf­nak kitöltetlenül állította ki, hogy annak alapján összesen csak 75 frttal tartozott és hogy ezt a 75 frtot W. Adolfnak kifizette, a kir. Ítélőtábla nem vehette figyelembe; mert felperes forgatmá­nyos, nem bizonyittatván az erre kötelezett alperes által ennek ellenkezője, — harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak tekintendő és mint ilyen ellen az alperesi kifogások, a melyek nem a váltó­jogból erednek és őt nem a mostani felperes, hanem W. Adolf elien illethetnék csak meg, a hivatkozott törvény 92. és 93. §§-ai értelmében nem érvényesíthetik és ekép ezek a kifogások, elte­kintve attól, hogy alperes eme kifogásait, — tanúit elő nem állítván, — különben sem bizonyította, már a fenti okokból figyelmen kivül volt hagyandó. A m. kir. Curia (1897. szept. 1. 490. sz. a.) a másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. stb. Abban az esetben, ha a vasúton feladott és tükörüveggel telt láda az ily üvegáruknál szokásos jelzéssel («üveg» vagy «törékeny, «vigyázat> stb. eféle) el volt látva és ezáltal a vas­úti közegek figyelme különös vigyázatra volt felhiva s ha en­nek dacára a vasúti közegek annak kezelésénél és kezelés köz­ben való megtámasztásánál nem jártak el kellő gondossággal és a deszka behajlását, illetve behorpadását s az ebből eredő törést a vasúti közegeknek eme helytelen eljárása, különösen a ládának helytelen megtámasztása idézte elő: a kár a vasút közegeinek vétkessége folytán keletkezettnek tekintendő, ebben az esetben tehát alperes vasút az üzletszabályzat 77. §-a végső bekezdése alapján a kar megtérítéséért felelős. A budapesti kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa: a kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a felebbe­zési bíróság Ítéletét és eljárását feloldja és a felebbezési bíróságot további eljárásra s a felülvizsgálati költség viselésének kérdésére is kiterjedő ujabb határozat hozatalára utasítja. Indokok: A jelen esetben irányadó 1892. évi vasúti üzlet­szabályzat 77. §-ának utolsó bekezdése szerint a felelősség alól ezen szakasz alapján (az e szakaszban felsorolt különös veszélyek eseteiben) mentességnek nincs helye, ha bebizonyittatik, hogy a kár a vasútnak vagy közegeinek vétkessége folytán keletkezel t­A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényáll ás szerint felperes a fenforgó esetben alperes kártérítési kötelezettt­ségének megállapítása végett többek között a C) alatt csatolt tényálladéki jegyzőkönyv adataira is hivatkozott és azt vitatta, hogy a fuvarozott tükör-üveg-áruban törés által okozott kárt nem ennek az árunak sajátszerű természeti minősége illetve az ily tö­rékeny áru fuvarozásával járó különös veszély, (üzletszabályzat 77. §-a 1. pontjának 4. alpontja), hanem az áru burkolatának a vasúti közegek vétkes eljárása által előidézett megsérülése (az árut tartalmazó láda deszkájának helytelen kezelés által előidézett be­hajlása és behorpadása) okozta. A C) alatti tényálladéki jegyzőkönyvben tényleg van erre utalás, a mennyiben ott többek között az mondatik, a deszka be­hajlását az okozhatta, hogy a láda a kezelés alkalmával nem volt egyenletesen megtámasztva. Kétségtelen, hogy abban az esetben, ha a láda az ily üveg­j áruknál szokásos jelzéssel («üveg» vagy «törékeny», «vigyázat» I stb. eféle) el volt látva és ezáltal a vasúti közegek figyelme kü­lönös vigyázatra volt felhiva s ha ennek dacára a vasúti közegek annak kezelésénél és kezelés közben való megtámasztásánál nem jártak el kellő gondossággal és a deszka behajlását, illetve behorpa­dását s az ebből eredő törést a vasúti közegeknek eme helytelen | eljárása, különösen a ládának helytelen megtámasztása idézte elő: a kár a vasút közegeinek vétkessége folytán keletkezettnek tekin­tendő, ebben az esetben tehát alperes vasút az üzletszabályzat­77. §-a végső bekezdése alapján a kár megtérítéséért felelős. Tekintve már most, hogy az a kérdés, vétkesnek minősít­hető-e a vasúti közegek eljárása és ezen az alapon megállapítható-e a vasút kártérítési kötelezettsége, kétségtelenül jogkérdést képez, jelen esetben tehát a kártérítési kötelezettségre vonatkozó anyagi jogszabályok alkalmazása forog szóban; és tekintve másrészt, hogy a felebbezési biróság ítéletében meg nem állapította a kártérítési kötelezettség megállapithatásá­nak szempontjából a fenforgó esetben perdöntő azt a tényt, hogy a szóban forgó láda el volt-e látva a fentebb emiitett jelzéssel, hogy a vasúti kezelés alkalmával tényleg egyenlőtlenül volt-e megtái .asztva és hogy ez okozta-e a láda deszkájának behajlását, illetv • TJI . r <adását s az ebből eredőnek állított törést; de nem álla ".f bt!,, i felebbezési biróság az ez által okozott kár össze­S's'f s '0ífroer, ''""^nyek között pedig jelen per ezúttal érdemi­' *1dj 4fWWJ?ja a S. E. T. 185. §-a a) pontjára alapított felülvft gálafi í.tf»e.'c-mnek helyt adott és a 204. g. alapján a feleb­bezési1 bíróságot, ítéltének és eljárásának feloldása mellett, to­vábbi eljárásra és törvényszerű ujabb határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati eljárás költségére vonatkozó intézkedés és a felperesi ügyvéd dijának és költségének megállapítása a S. E. T. 204. §-ának illetve az 1868: LIV. t.-c. 252. íj-ának rendelke­zésén alapszik. 1897. június hó 17. II. G- 40.)

Next

/
Thumbnails
Contents