A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 41. szám - Elválaszthatja-e az izraelita lelkész zsidó ritus szerint a házasfeleket, mielőtt azok biróságilag jogerősen elválasztattak? - Irodalmi működés és protekció. (Az igazságügyminister ur figyelmébe)

A J kitüntetése mellett a kapu alatt vagy a földszint egy feltűnő helyén kifüggeszteni s a negyed év folyama alatt is a lakók létszámában beálló minden változást feltüntetni. Ily körülmények között a házmester feltétlenül tudomással kell hogy birjon a házban lakó összes egyénekről s ha azok bármelyikét a bejei, hivatalnak beküldeni elmulasztotta — azért felelőséggel tartozik. Hogy pedig a házmester a bejelentésnek meghiúsítása végett a lakókkal össze ne játszék, szükségesnek tartanám, hogy minden háztulajdonos s házgondnoknak, nagyobb birság terhe mellett tétessék kötelességévé, minden évnegyed első napján a lakók jegyzékének másolatát saját aláírásával hitelesítve a bejelentési hivatalnak beküldeni, hogy ilykép ellenőriztessék, hogy mindenki be van-e jelentve vagy sem ? Hogy pedig a lakóknak maguknak is érdekükben álljon, hogy lakásukat a lakjegyzékbe pontosan bevegyék, a posta- és távirda-kézbesitők csak olyanoknak adják át a számukra érkezett levelet, csomagot, vagy utalványt kiknek neve a lakjegyzékbe fel van véve, — kivéve olyanokét, kik ott alkalmazottak s igy másutt birnak lakással, — de ezeknek is csak akkor, ha alkalmazójuk személyazonosságukat igazolja. A bejelentési kényszer elő volna mozdítható—szerény véleményem szerint — továbbá azzal is, ha olyanok neve, kik helytelenül vannak bejelentve és azok nevei, kiket 15 kr. dij lefizetése mellett felek keresnek, de mert bejelentve nincsenek, nem találtatnak fel; ezek, ha a rendőri <értesitési lap» kapcsán, annak felemlitésével, hogy magánszemélyek lakásuk után tudakozódtak, a rendőri közlönyben közzététetnének, és a napilapok felkéretnének e közlemény átvételére, ép ugy, mint a hiv. lapból csődöket, árveréseket átvesznek. Ennek folytán az illetők, vagy maguk önként jelentkeznének, vagy a közönség részéről mindazok, kiknek róluk tudomásuk volna, esetleg bélyegtelen beadványban, levélben vagy levelezőlapon ezekről a rendőrséget értesítenék. Ezekre óhajtottam a főkapitány ur figyelmét felhívni a bejelentési hivatal szervezete tekintetében tervbe vett újításai előtt, s ha akár az e helyütt felajánlott módozatokat fogja helyesnek találni, akár e téren tett tanulmányai és tapasztalatai utján más és helyesebb módozatokat fog találni, egyről legyen meggyőződve, hogy az ügyvédi kart, jogkereső közönséget és a főváros egész lakosságát nagy hálára fogja lekötelezni, ha a bejelentési mizériákat orvosolni fogja legalább is annyira, hogy a kit mindenütt lehet látni, mindenütt találni, azt a bejelentési hivatalban is fel lehet találni, — ha pedig kételkedik a főkapitány ur abban, hogy ily személyek léteznek a fővárosban, egy fél százzal magam szolgálok, ha pedig több ily nevet óhajt, 1—2,000 ily nevet rendelkezésére bocsáthatok. Nyilt kérdések és feleletek Elvalaszthatja-e az izraelita lelkész zsidó ritus szerint a házasfeleket, mielőtt azok bíróságilag jogerősen elválasztattak? A válasz dr. Hecht Ignác ur ezen kérdésére (»Jog» 32. sz.) csak igenlő lehet. De a megoldásnál — nézetem szerint — az 1894. évi XXXI. t.-c.-nek sem 149., sem 193. §-a nem szolgálhat irányadóul azon egyszerű okból, mert mindkettő a házasság kötéséről nem pedig felbontásáról szól. Az irányadó szempont — szerintem — a következő : Az uj házasságjog életbelépése előtt a getlevél kiadása nem volt ugyan szükséges ahhoz, hogy a válás érvényes legyen, mert ha a fé! megtagadta annak kiadását, maga az itélet pótolta azt; de azért mégis jelentőséggel birt, mert ez volt a tulajdonképeni váló-levél és könnyen nyerhetett, zsidó lelkész ennek alapján összeadta a nála e végett jelentkező házasfeleket. Ezért nem volt megengedve, hogy a lelkész elválaszsza őket rituálisan, mielőtt a válás jogerős bírói ítélettel ki lenne mondva. Ma azonban a helyzet egészen más. Ma az itélet nem a getlevelet pótolja, hanem a házasságjogi törvény 75. §-ában reá ruházott joghatályánál fogva, maga képezi a válólevelet, önmagában birja az elválasztó erőt, még pedig olykép, hogy azt semmi mással pótolni nem lehet. A getlevél kiadása tehát a házasság létezése szempontjából teljesen közömbös, és igy — mint minden jogilag közömbös tény — ennek kiadása sem képezhet vétséget, annál kevésbé, mert ma az uj házasfeleket nem a rabbi és nem a getlevél alapján adja össze. Csak ezután kerülhetnek a felek rabbihoz, a ki rituális szempontból bizonyára a getlevél kiadásának igazolását is kívánni fogja. Ekkor azonban ennek már tisztán vallásszertartási jellege van, mely a mi liberális felfogásunk szerint az állami törvényhozás keretén kivül esik. Dr. Gutfreund Sámuel, Debrecen. Sérelem. "V Irodalmi működés és protekció. l/(Az igazságügyminister ur figyelmébe.) Sokat hallottam és tapasztaltam már a protekció mindenható hatalmáról s a kinevezéseknél alkalmazott önkényről és méltatlan mellőzésekről, de mindezideig azt hittem, hogy a szakirodalmi működés az <igazság»-ügyminiszteriumban is nyer annyi méltánylást, hogyha épen kiváló érdemül nem is tudják be, de legalább nem ok a kinevezéseknél való mellőzésre. Nem nagy dologról van ezúttal szó, csupán egy vidéki törvényszéki aljegyzői állás betöltéséről, a melyre egy olyan fiatal ember is pályázott, a ki azon kivül, hogy ismert nevü jogi iró, két év óta joggyakornok is az illető vidéki törvényszéknél. Persze kevesen tudják, hogy annak a két év előtt megjelent nemzeties irányú jogbölcseleti könyvnek, melyről annak idején a napilapok hasábokat irtak össze, szerény joggyakornok a szerzője. Talán maga a miniszter ur sem. De hát azért mellékelte kérvényéhez egy ujabban megjelent könyvét a pályázó, hogy vegyenek róla tudomást. Mást neveztek ki, kevesebb beszámítható szolgálati idővel. Ne tessék azonban azt hinni talán, hogy az illetőnek rosz minősítése volt, vagy nem volt kandidálva. Utána jártam a dolognak s megtudtam, hogy kandidálvaisvoltésaminősitése is jó volt. De hát még sem nevezték ki. Kérdem tehát, hogy nevezett irótársam, a kinek érdekében az igen tisztelt szerkesztőség becses engedelmével ezúttal felszólalok, a két évi szolgálati idő nélkül és már csupán irodalmi működése jutalmául nem-e érdemel egy aljegyzői állást ott, ahová kívánkozik? Dr. Veridicus. Vegyesek. Dr. Balogh Jenő min. tanácsosi címmel felruházott igaz ságügymin. titkár a pozsonyi táblához kir. táblai bírónak Jett kinevezve. Va rg h a Ferencz kir. tvszéki bíró pedig kir. tábla biroi címmel és ranggal lett felruházva. E két kinevezés a legtágabb könikban a legnagyobb megelégedéssel fog találkozni, mert kiválóbb két jogászt a kiérdemlett előmenetel alig ért. Mindkettő a büntetőjogi irodalom terén elsőrangú tekintély, kiknek a bűnvádi eljárási törvény megalkotásában kiváló részük jutott. Va r g h a azonfelül mint tárgyaló és elnöklő biró is a legkitűnőbb hírnévnek örvend. Lapunk pedig ezen kettős kinevezéssel mintegy családi ünnepet ül. Mert mind a két kinevezett lapunk munkatársai közé tartozik és dr. Baloghtól csak nemrég jelent meg egy felette érdekes dolgozat lapunkban. Vargha pedig—büszkeséggelmondhatjuk— már kassai aljegyzői minőségében, lapunkban kezdte meg első irodalmi szárnypróbálgatásait. Fogadják legjobb szerencsekivánatainkat! Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminister előterjesztése folytán () felsége által kineveztettek: dr. Balogh Jenő ministeri osztálytanácsosi cimmel és jelleggel felruházott igazságügyministeri titkár a budapesti és Andrássy Sándor itélőtáblabirói cimmel és jelleggel felruházott pozsonyi törvényszéki biró a pozsonyi Ítélőtáblához bírákká. Továbbá L e n k Gyula és Vargha Ferenc budapesti büntető törvényszéki bíráknak az ítélőtáblai bírói címet és jelleget adományozta. A m. kir. igazságügyminister dr. Virányi Dezső budapesti V. kerületi kir. járásbirósági joggyakornokot a budapesti kir. kereskedelmi és váltó-, Fendrich Hugó budapesti VIII—X. kerületi kir. járásbirósági joggyakornokot a budapesti-, Fejős Imre szegzárdi ügyvédjelöltet a szegszárdi és Szakmáry Pál besztercebányai ügyvédjelöltet a temesvári kir. törvényszékhez aljegyzőkké és Rontsinszky Miklós pestvidéki kir. törvényszéki joggyakornokot a szentendrei és Bella Ede rózsahegyi kir. törvényszéki joggyakornokot a privigyei kir. járásbírósághoz aljegyzőkké nevezte ki. Heczler Gyula szegzárdi kir. törvényszéki aljegyzőt a szegzárdi kir. járásbírósághoz helyezte át. Kimutatás a m. kir. Curia ügyforgalma- és tevékenységéről az 1897. évi január hó i-től szeptember hó 30-ig. Polgári Érkezett: 9,053, Elintéztetett: 5,327. Hátralék: 3,726. — Váltó. Érkezett: 1,863. Elintéztetett: 1,357. Hátralék: 506. — Úrbéri. Érkezett: 115. Elintéztetett: 86. Hátralék: 29. — Büntető. Érkezett: 14,308. Elintéztetett: 8,525. Hátralék: 5,783. Fegyelmi. Érkezett: 516. Elintéztetett: 419. — Hátralék: 97. Az örökösödési eljárásról szóló törvény átmeneti intézkedéseihez. (A m. kir. minisztertanács 1897. évi április 23-án hozott határozata.) A m. kir. minisztérium az idősb és ifjabb H. J. hagyatéki ügyében a krassó-szörényvármegyei árvaszék és a lugosi kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközés esetét f. é. április 23-án tartott tanácsában az 1869. évi IV. t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következőképen határozott. A jelen hagyatéki ügyben a közjegyzői dijak megállapítása a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A vármegyei árvaszék 29,578/95. sz. a. id. és ifi. H. J. hagyatékának tárgyalásával a lugosi kir. közjegyzőt bizta meg. A lugosi kir. közjegyző a hagyatékot 1896. évi február 21-én tárgyalta és a hagyatéki iratokat 1896. évi márc. 6-án az árvaszékhez beterjesztette, megjegyezvén, hogy felszámított dijait a felek nem fizették meg. Az árvaszék a néhai id. H. J. és fia, ifj. H. J. hagyatéki ügyben létrejött egyezséget gyámhatóságilag jóváhagyta, és az iratokat további intézkedés végett a lugosi kir. járásbírósághoz átküldötte. A lugosi kir. járásbíróság, minthogy a kir. közjegyző dijai megállapítva nem lettek, erre pedig az árvaszék ilfetékes, az iratokat ezen hiánynak pótlása végett az árvaszékhez visszaküldötte, s midőn az árvaszék, hivatkozva arra, hogy az 1894.