A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 41. szám - A contradictorius eljárás

A JOG 287 De hát ismerni kell a népet. Már az apjától megtanulta, hogy a Tőidet lehet szántani, elvetni, learatni a nélkül, hogy a tulajdonjog telekkönyvileg bejegyezve lenne. Miért költekezzen az átíratásra, mikor nem olyan sürgős? Persze, ha a földet már megterhelték, vagy ha az az örökösök nevére már átíratott, akkor kapkod fühoz fához, — de már késő. Miért kelljen a vevőnek hosszú tulajdonjogi perbe szállni, mikor a hagyatéki eljárás során egy kis pénz áldozattal — az örökösökkel, vagy azok nélkül könnyebben rendezhető a dolog. Az 1892. XXIX. t.-c.-ben szabályzóit eljárás — ha meg van is a kellő birtoklási idő — ritkán vezet célhoz, mert az örökösök egyszerű ellenmondása meghiusítja a tényleges birtokos minden törekvését. Ha a vevő a hagyatéki tárgyalásba befolyhatna, és tulajdoni igényét a tárgyalás folyamán okmányilag beigazolná, az ismételt idézések dacára meg nem jelent örökösökkel szemben a hagyatéki bíróság alkalmazhatná a körülményekhez képest vagy a törvény 94. §-át, vagy pedig a 70. §. második bekezdését, de semmi esetre sem adhatná át a hagyatékot az örökösöknek, kiket az többé meg nem illet. De hát ez csak a törvény novelláris módosítása utján történhetne meg, a törvényhozás nehéz szekerét pedig csekély teherért megindítani nem lehet, hanem várni kell, mig egy szekérre való összegyűlt; ennek összehordása azoknak a kötelessége, kik hagyatéki ügyekkel foglalkoznak. Kézdivásárhelyi Fejér Vilmos közjegyző jelölt urnák kérdésére válaszom: hogy nézetem szerint az adott viszonyok közt a b jnak egyedüli orvossága csak az lehet, hogy a bíróság az örökösöket bírságolással fenyegesse és kötelezze a megjelenésre, habár nincs is rá 5;.; higyje el nekem — tapasztalásból mondom — hogv a bírságolástól való félelemből az örökösök közül egy mindig előkerül, a kivel azután az eljárás lefolytatható. A contradictorius eljárás, [. A «Jog> 38-dik számában dr. Schick Ferenc Sándor kartárs ur egy felmerült concrét eset alkalmából panaszolja, hogy a contradictorius eljárás szelleme nem hatotta át még teljesen az erre hivatott tényezőket, dacára a három évnek, mely alatt az a közjót szolgálni hivatva volna. Nem választottam soraim tárgyául e felett vitát provokálni, erre nézve csak azon megjegyzésem van, hogy a törvény szellemének megértése csak az á Italán o s gyakorlattal, illetve az ebből következtethető jogi közfelfogással való egybevetésből lenne csak levezethető; tehát egyes esetek sem a törvény szellemének helyes felfogása, sem annak ellenkezője mellett nem igen bizonyíthatnak, a mint hogy a felvetett eset tényleg — nézetem szerint — az utóbbi mellett nem is bizonyít. Szorosan a felvetett kérdéshez tartván magamat, tegyük fel azt azon rendben, a mint azt cikkiró ur tette fel. I. Sérelmes-e a bíróságnak oly intézkedése, melynek értelmében egyszerűen kérvény tolytán, de előzetes tárgyalás nélkül határoz a félnek eskü alatti leendő kihallgatása tárgyában? II. van-e ezen sérelmes intézkedés ellen jogorvoslatnak helye, és ha igen III. különálló ezen jogorvoslat, avagy csak az Ítélet elleni felébb, beadványban kereshető-e elégtétel ? Hogy cikkiró ur eszmemenetén haladjak én is, az általa ismertetett tényállást közlöm röviden, mely szerint: «Felperesaz első tárgyalás során tanukra hivatkozik, kiknek kihallgatását a bíróság elrendeli és utasítja felperest tanúinak bejelentésére; időközben felperes tanúitól eláll s kéri lírásban) alperesnek eskü alatti kihallgatását* s ezt a biróság elrendeli. Ezek után az első kérdésre óhajtok válaszolni. Az első kérdés 2 részre osztható; az egyik kérdés a) joga van-e a bírónak általában előzetes tárgyalás nélkül rendelni el bármit is, a másik bi hogy különösen joga van-e a félnek eskü alatti kihallgatását elrendelni, tekintve, hogy ezt csak más bizonyíték hiányában rendelheti el? Ha eltekintünk a concrét esettől, a kérdést per absolutum >nem«-mel kell eldöntenünk, de a fölvetett esetre vonatkoztatva az adott körülmények között mégis — szerény nézetem szerint — a biró jogkörén belül járt el, s igy intézkedése nem lehet sérelmes! Miért?! Az 1893: XVIII. t.-c. 6fi. §. szerint a per bírósága a bizonyítást — a mennyiben megkeresés szüksége fenn nem forog — a szóbeli tárgyalás folyamán veszi föl. Vagyis ha a felek bizonyítékaikkal már a tárgyalás idején fel vannak szerelve, a bizonyítást (tehát külön végzés nélkül) azonnal fölveszi. De ha a bizonyítást föl nem veheti, ugy a 67. §. szerint a bizonyítás fölvételét végzésileg rendeli el, s e végzésben megjelöli a bizonyítandó tényeket és bizonyítási eszközöket s kitűzi az ujabb határnapot. E szerint látszólag épen cikkiró urnák lenne igaza, mert a 67. §. imperative előirja, hogy a biró a bizonyítási eszközöket is e végzésbe fölvenni tartozik s igy a concrét esetben attól eltérni ujabb tárgyalás nélkül joga nem volna! /\mde a 68. § ennek kiegészítéséül kimondja, hogy a biróság a bizonyítás felvételét elrendelő végzéséhez kötve nincs, elrendelheti a bizonyítás fölvételének ismétlését, vagy kiegészítését (tehát minden megszorítás nélkül saját diseretiója szerint). Itt már látjuk, hogy a biróság a felek meghallgatása nélkül is — sőt a bizonyítást elrendelő végzés tartalmától eltérőleg is — jogosítva van a bizonyítás tárgyában határozatokat hozni. Ennek célszerűségét vagy célszerütlenségét fejtegetni nem tartozván e cikk keretébe, attól e helyen most eltekintek. De tagadhatatlan tény, hogy a birónak a bizonyítás keretén belül önálló, a felek által csak irányitható, de döntőleg nem befolyásolható határozati joga van, mely jogát a felek külön meghallgatása nélkül is (tehát nem szóbeli tárgyalás eredményeként) gyakorolhatja. Tehát igaz ugyan, hogy magát a bizonyítás felvételét a biró szóbeli tárgyalás eredményeként rendelheti csak el, de a fölvételt elrendelő végzés meghozatala után, már a biróság teljesen szabadon, egyéni belátása szerint járhat el, a mennyiben természetesen ez irányban egyes törvényes korlátok eljárását nem szabályozzák. Megerősítést nyer e tény a S. Ü. Sz. 57. §-ában is, mely szerint a bizonyítást elrendelő végzés, valamint annak foganatosítására vonatkozó intézkedések a felek által alá nem Írandók, még abban a részökben sem, melyben a biróság a bizonyítás fölvételére határnapot tűz. iTehát a felek jelenlétét, illetve megelőző tárgyalást ez expressis verbis nem ir elő, már a fenti okból sem.) De a 72. §-a is a sommás törvénynek csak nézetem mellett bizonyít, mely azt mondja «a bizonyítás fölvételéről és eredményéről a felek az ügy érdemének folytatólagos tárgyalásával együtt tehetik meg észrevételüket* — tehát e szerint a bizonyítás fölvétele nem képezi az eljárásnak egy külön elhatárolt részét s külön tárgyalást nem igényel; végül a 95. §. minden kétséget kizárólag megállapítja a bíróságnak döntési jogát — a fél eskü alatti kihallgatása tekintetében, midőn azt a biróság hivatalból is elrendelheti. Ad a) a kérdés első részére tehát feltétlenül igennel kell válaszolnom. A mi a kérdés másik részét illeti, mely azt a concrét esettel hozza vonatkozásba, arra a következőkben reflektálok: E kérdés lényege nézetem szerint az. hogy — tekintve, hogy a biró az eskü alatti kihallgatását a félnek, csak más bizonyíték hiján rendelheti el — joga van-e a birónak a fél egyszerű s egyoldalú Írásbeli kérvényére azt elrendelni. Ha a tárgyalás rendes menetét — vonatkoztatva a concrét esetre — figyelemmel kisérjük, a tárgyalásnak következő menete van és bizonyára volt is: A kereset előadása után felhívja a biró felperest bizonyítékai s alperest ellenbizonyitékai előterjesztésére, ennek megtörténtével hozza meg a bizonyítás fölvételét elrendelő végzést, megjelölvén a bizonyítási eszközöket, (67. §.) A concrét esetben bizonyára ugy történt, hogy a biró a felek előterjesztése alapján utasította felperest hivatkozott tanúinak bejelentésére s ezzel egyszersmind kimondván felperes bizonyítási kötelességét, de másrészt (a tényállásból azt következtetem) felperesi hivatkozott tanúival a bizonyítási eszközök is ki lettek meritve ugy felperes, mint alperes részéről, mert ha nem igy lett volna, ugy bizonyára a biró első sorban az alperes által felajánlott ellenbizonyítás foganatosítását is azonnal vagy legalább későbben elrendelte volna, tekintve hogy a felajánlott bizonyítási és ellenbizonyítási eszközök a tárgyalási jegyzőkönyvben felemlitendők. Abból, hogy a szóbeli tárgyalás alkalmával csak a felperesi tanuk kihallgatását rendelte el, következik a további bármely félbizonyiték felajánlásának hiánya, a miből azután következik, hogy a biró még hivatalból is jogosan rendelhette volna el alperes eskü alatti kihallgatását. De felperes következtethető bizonyítási kötelezettségéből kifolyólag nem tagadható meg tőle alperes eskü alatti kihallgatásának elrendelése iránti kérelme, lévén ez szintén felperesi bizonyítási eszköz (A régi perrend szerinti esküfelajánlás). Hogy pedig a biró előbb szóbeli tárgyalás utján nem győződött meg arról, hogy felperes tanúit tényleg nem nyomozhatta ki — ezt a birónak semmiféle törvény nem teszi kötelességévé, de annak igazolására felperest a biró nem is kötelezheti; de a bizonyítás e módjainak elrendelése annál kevésbbé kifogásolható alperes által, mert az ő eskü alatti kihallgatása reá nézve csak kedvezőbb bizonyítási mód lehet, mint felperesi tanuk kihallgatása, eltekintve attól, hogy hasonló eseteknek cikkiró ur által jelzett módon való elintézése csak az eljárás gyorsaságának rovására történhetnék. Ha azt tekintjük, esett-e ezzel sérelem alperesen, erre is j határozottan nemmel kell felelnünk. Első sorban is csak az ő előnye, ha őt és nem felperest halli gatják ki eskü alatt, másrészt ezzel távolról sem lett megfosztva további bizonyítékai felhasználásától ! Ha tehát azt vizsgáljuk, hogy anyagi vagy alaki jogszabály lett-e megsértve a biró sérelmesnek mondott eljárása által, azt j találjuk hogy nem! Ha pedig azt keressük, esett e sérelem ez által a félen, erre | szintén nem mel kell válaszolnunk. Nem szabad az alakiságot az l anyagi igazság és az eljárás gyorsaságának rovására kiterjeszteni. ( Mindezek után tehát cikkiró ur felvetett első kérdésére a j felelet csak az lehet, hogy az adott esetben nem sérelmes a biró; ság intézkedése. A további két kérdésre a felelet a fentiekből következtethető, de a kérdésnek igenlő megoldása esetén véleményem a II. és III.' kérdés tekintetében cikkiró ur nézetével megegyezik. A rövid fejtegetéshez — tagadhatatlan — szó fér; és minden-