A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 41. szám - A birói és ügyvédi hivatás modern iránya 1. [r.]

Tizenhatodik évfolyam. 41. szám. Budapest, 1897. október 10. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGTÁR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HKTIUP 4ZIGAZSÍGÜG7 ÍRDRÍEIM rfFTISEUTflI A I16TU ÜETTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI fc KtZJBGTZffl Ul Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr Fél « _ S « — ' Egész • _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélsajrűbben bérmentesen posoa \ i tal vá nynyal küldendők. TARTALOM: A birói és ügyvédi hivatás modern iránya. Irta : B ölő ni László ügyvéd. BánlTy-Hunyadon — Az örökösödési eljárásról.' Irta : Scheiber Kálmán ügyvéd, Zentán. — A contradictorius eljárás. I. Irta: dr. Rósa Ferenc budapesti ügyvéd. — II.irta: Ruttkay Aladár szepes-szombati kir. járásbiró.) — A holt medrek tulajtionjogáról. Irta: V. H. K. — Igazolás és perújítás. Irta : Kis János járásb. joggy. Zólyom. — Belföld. (A bejelentő hivatal szervezéséhez. Irta: dr. Ödön fi Miksa budapesti ügyvéd.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Elválaszthatja-e az izraelita lelkész zsidó ritus szerint a házasfeleket, mielőtt azok bíróságilag jogosan elválasztattak Irta : dr. Gutfreund Sámuel Debrecenben. — Sérelem. (Irodalmi működés és protekció. Irta: dr. V e r i d i c u s). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: |ogesetek tára. -- Felsőbirősági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) v A birói és ügyvédi hivatás modern iránya. Irta : BÖLÖNI LÁSZLÓ ügyvéd. Bánffy-Hunyadon. )C L A nyilvánosság előtt majdnem egyedül álló törekvésem és elveim vitatása közben régen eltanult közönséges dolgokat is elő fogok hozni. Engedelmet kérek,magasabb áttekintésre törekszem minden áron s ez okból széles alapra van szükségem. A nagy többségnek kell első sorban jó törvény, speciális érdekek azután is rá érnek felküzdeni magukat. Igaz, hogy a 30 év óta gyötrődő codificationalis mozgalmak színvonalát és eredetiségét kritizálni igen kis mértékben fogom ezúttal, távol állottam és távol állok ezen mozgalmaktól; de az is igaz, hogy a távolság a nagy dolog arányosabb méreteinek jobb megismerésére segit, a gyakorlati szemüveg pedig egy mikroskop, mely a bajok legaprób részleteit mutatja meg: ez okból a codificationalis mozgalmak okainak és irányának némi kritikájától mégis meg nem menekülhetek. Ha a birói és ügyvédi hivatás mai modern irányáról és a mi fő — gyakorlati hasznáról(mert hát haszon nélküli munka úgysem érne semmit , akarok értekezni — okvetlenül vissza kell mennem az eredeti alap vizsgálatához, mely alapon áll a birói és ügyvédi intézmény. Ezen vizsgálat e becses lapok keretében csak futólagos lehet s ezért érveimet nem is hozszadalmas történeti bizonyítékokkal igyekszem megerősíteni ezúttal, hanem közönségesen elfogadott axiómákkal, melyekből a következtetések önként folynak, minden erőltetés nélkül. Egyik ilyen axióma, hogy legelőbb voltak a perlekedő felek, azután lett a bíró és végül állott elő az ügyvédség. Ilyen másik axióma az (eltekintve attól, hogy a fejledezö államokat is koronként a társadalom teremtette), hogy a bíróságot az állam kreálta; míg az első ügyvédi szereplést a társadalom hozta létre. Harmadik axióma, hogy az állam a bíróságot a törvényre állította mint alapra azon célból, hogy a törvényes igazságot védelmezze ; a társadalom az ügyvédi szereplést a hűségre bazirozza azon számítással, hogy védelmezze az érdeket. Negyedik axióma, hogy a középkori idők szerves törvénykezése és nem az első idők eredeti törvénykezése a bíróság kezében nyomozó volt, oly annnyira, hogy abirói hivatás tárgyát képező ítélkezésen kívül nem csak a tényállás kutatása és bizonyítékok beszerzése, szóval nem csak az egész per volt a bíróé, hanem a per substratuma is; osztozott a nyertes féllel. Ötödik axióma, hogy a nyomozási módszer visszaélései a múltban (melyek a társadalmi érdekképviseletet is létre kényszeritettékj, a munkamegosztás elve az ujabb időkben itt amott háttérbe szorították a nyomozási módszer alkalmazását s életbe léptették a tárgyalási módszert, mely szerint polgári ügyekben a bíró kizárólag csak az ítélkezésre van szorítva, a per többé nem az övé. Hatodik axióma, hogy e két módszer t. i. a nyomozási és tárgyalási módszer végleges meghonosítása fölött — bár kerülő utakon a szóbeliség és Írásbeliség váraiból - épen a mai napság folyik a legnagyobb harc a két tábor között. Hetedik axióma, hogy teljesen mindegy az, akár Írásbeli, akár szóbeli uton történjék a törvénykezés, csak célra vezető legyen; sőt igaz az is, hogy sem a szóbeliséget egészen, sem az írásbeliséget egészen kiküszöbölni egyátalában nem lehet és a kettő közötti helyes arány megállapítása képezi a megoldatlan problémát. Megállok. Gondolkozom... Gondolkozom, hogy ezen kijelentések közül melyik a nem igaz? melyik volna módosítandó akkor, ha egyik párton állok, vagy akkor ha a másik párton állok rr? És én jogfejlődésünk történeteit kutatva s az élet valóságos követelményeit tekintve, a fenti kijelentéseken nem találok semmi módosítani valót; abban a hiszemben vagyok tehát, hogy azok igazi axiómák, melyeket mások is ugy ismernek. Az állam fő célja a joguralom létesítése az állam húsát és csontját képező társadalomban. Míg a társadalom előbb a rendi, később a családi és egyéni érdekek megőrzésén fáradozott s a míg, kivált manapság, a társadalom jövője tisztán az egyéni kereset industriájára van utalva és viszont a társadalom az egyéni és családi érdekekért küzd: ugyanakkor az állam, hogy magát fentarthassa, nem egyesekért, hanem az egész társadalomért kell hogy cselekedjék. Ez a föltevés és postulatio, hogy t. i. az állam az egész társadalomért s általában a joguralom létesítéséért cselekszik, bátorítja föl az állam központi szervezetét, az államok kormányát arra, hogy az állam uralmát minél erősebbé tegye a társadalom befolyása fölött; arra törekszik minden kormány, hogy első sorban az állam szándéka és számítása sikerüljön és csak azután következzenek a társadalmi érdekek. Oda jutottunk politikai fejlődésünk folyamán — és ezt el kell ismerni őszintén — hogy egy ugyanazon országban is, állam és társadalom megszakítatlan kollizióban él egymás között, különösen a pénzügyi és hatalmi kérdéseket illetőleg. Ha tudjuk most és igaz az, hogy a bíróság az állam kreatúrája, mely a törvényes igazság és a valódi joguralom céljaira dolgozik, és ha tudjuk s egyszersmind igaz az, hogy az ügyvéd (függetlenül az államtól) a társadalom ésszel fölfegyverzett katonája, ki a társadalmi érdekek leszorításának és kijátszásának meggátlására törekszik : ekkor a bíró és az ügyvéd hivatását is megismertük kezdeténél és a további következtetés könnyebben történik. Ha valamely országban képes lesz valamely körülmény vagy valamiféle hatalom megszüntetni az államnak és társadalomnak egymásközötti coliisióját ; vagy ha nem jön curiosum számba (lásd a «J o g» 10. számát), ha akár az ügyvéd készíti az ítéletet, akár a bíró a pert, mig a két cselekményt, t. i. az ítélkezést és perkészitést szét nem választjuk és a mig a birói és ügyvédi qualificatio egyenlő marad: csak addig és akkor lehet egyenlő birói és ügyvédi hivatásról beszélni, csak akkor lehet őszintén a bíró és ügyvéd egyenlő perbeli faktorságát emlegetni. Ezt a körülményt kiemelem azért, hogy a birói és ügyvédi hivatás alapos megismerhetésének további következtetéseinél szem elől ne téveszthessük. Az állam szervezeténél fogva erős; a társadalom tömegénél fogva nehéz, tagjaiban ugyan mozgó, de lényegében alig megmozdítható, csak nagy veszélyek idejében. Az állam mindenhová érő kezénél fogva fürge; a társadalom egészében rest és indolens. Magyarország históriája nagyon rövid időnek a történetével igazolja azon szerfölött nagy fluctuatiót és súlyos coliisiókat, melyek államunk és társadalmunk egymáshozi viszonyát tüntetik elő. Az 1848 előtti vármegyei rendszer életében majdnem a társadalom volt minden; az állam vézna volt, beteges és mérges. Minden vármegye egy-egy társadalmi parlament, mely a gutgesinnt emberek és kormánybiztosok által kézbesített állami rendeletre tetszése szerint mondta ki foganatosítás helyett: Cum honore reponitur! Tulerős volt a társadalom a valódi állami élet fölött,^ sőt egyéb abnormitásokról is lehetne beszélni természetesen. És ekkor meghozták a legjobb hazafiak a törvényt, melylyel a magyar központi parlament codifikáltatott. Vármegyei vagyis társadalmi parlament helyett állami parlament. Az abnormis állapotoktól eltekintve, 1867 óta folytatódik az 1848-as irány, az állam folyton erősödik, a nélkül — igazat szólva — hogy a társadalom önmagában gyengülne. Azonkívül az állam folytonosan mozog, cselekszik, s ma már, ezen folytonos cselekvés következtében, a megeró'södött társadalmat még nagyobb erővel leszorította. A vármegye nemcsak hogy engedett az államnak, hanem a közigazgaLapunk mai száma 12 oldalra terjed.