A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 40. szám - A "revisio" jogorvoslatának korlátozása Németbirodalomban - Milyenek az állapotok a brassói kir. törvényszéknél?

A JOG 283 [. a hagyaték állaga: a) Cselekvő állapot: 1. Ingókban: leltár szerint 1,000 frt 2. Ingatlanban: a nváradi 1-sö számú tlkvi betétben felvett beltelkes ház 10,000 frt összesen ~ ÍT.ÖÖŐ frt. b) Szenvedő állapot: Leltár szerint 1,000 frt. Marad tiszta hagyaték 10,000 frt. II. Örökösök: 1. Csengery Péter nagyváradi lakos, 2. Csengery Pál gyulai lakos, örökhagyó nagykorú egyenes leszármazói, kik a hagyatékot egyenlő arányban öröklendik. Tárgyalási dijban 30 frt, jegyzőkönyv bélyegében 36 kr. lett felszámítva, fizetetten. Kelt mint fent. P. H. Miskolcy Barnabás kir. közjegyző. Folytatólag felvétetett Miskolcy Barnabás nagyváradi kir. közjegyző által Nagyváradon, 1897. szept. 15-én a fenti hagyatéki ügyben. Örökösök a fenti hagyatéki ügy bel árgyalása végett az 1894. évi XVI. t.-C. 62. §-ában előirt módon és az abban foglalt jogkövetkezmények terhe mellett a mai napnak délelőtti 9 órájára a 2 •/. alatt csatolt kézbesítési vevények szerint újból, szabályszerűen beidéztettek, de nem jelentek meg. Kelt mint fent. P. H. Miskolcy Barnabás, kir. közjegyző. Ausztria és külföld A *revisio> jogorvoslatának korlátozása Németbirodalomban Érdekes eszmecsere s nagyobb vita fejlődik ki jelenleg Németországban a «Revisio> összege meghatározása körül,ami összefüggésben van a polgári perrend közelgő reformjával. A jelenlegi kiinduláspontul szolgáló tényállás az, hogy a német birodalmi legfőbb törvényszéknél a felülvizsgálati ügyek ujabban fogynak; de azért mégis nagy beérkezési összeget képeznek, s bizton várható, mikép nemsokára ismét növekedés áll be. Ez nem lesz elkerülhető különösen a polgári codex életbelépésével, a melynek a szerkezet és szabályok eredetiségénél fogva természetesen befolyással kell lenni a jogi viták, vélemény eltérések és összeütközések szaporítására. A birodalmi törvényszék tanácsai már most is elnökeik nyilatkozata szerint majd leroskadnak az ügyek terhe alatt; pedig számuk már 10-ig emelkedett, míg a párisi semmitőszéknél csak 6 van. Mi lesz akkor, ha a polgári codex működésbe jövend? Ez pedig összeférhetetlenség a jogegység előállításával, a mi a jogbiztosság legfőbb feltétele a jogszolgáltatásban. Ezt tapasztaljuk mi is a magyar államban azon túlságos ügyszaporodás folytán, amely legtöbb itélőszékünkön nyilvánul s évrőlévre emelkedőben volt; a miért évtizedek óta sürgetjük a jogorvoslatok használatának korlátozását. Ez okból terveztetik a németbirodalomban a perrend reformjánál, hogy a felülvizsgálatra jogosult összeg 3,000 márkára emeltessék. Az igaz, ezen terv bizonyos körökben, különösen a németországi ügyvédeknél erős visszatetszésre akad, mert hiszen kiszámították, helyesen-e vagy nem, azt nem tudjuk, hogy a perek 95% ka elfogná veszteni jogosultságát, mely egyik alkotmányos elv, a legfelsőbb bíróság igénybevehetésére. De hiszen épen ez fekszik a tökéletesb igazságügy érdekében, hogy minden csekélyebb értékű per a legköltségesebb perutat meg ne tehesse. Azt mondják a német jogászok, hogy igy a birodalmi legfelső törvényszék kivételes bírósággá alakulna, mint volt a Reichskammergericht, csakhogy nem a főnemesség, hanem a tőkepénzesek, a vagyonosak számára. De mi haszna lenne a többi osztálynak abból, ha az összes perlekedési utak s forumok felhasználásának költségei miatt oda jutnának, hogy elvesztenék azt is amit ellenfelükön megnyernének, s igy pernyertesekből valóságos pervesztesekké válnának. De hogy épen 3000 márkáig fog-e felemeltetni a revisionalis összeg, még nem biztos s végleg nincsen megállapítva. Sérelem. Milyenek az állapotok a brassói kir. törvényszéknél ? A brassói királyi törvényszéknél a bírói létszám, a forgalmi és segédszemélyzet elégtelensége következtében oly tarthatatlan helyzet állott be, hogy kötelességünk azok orvoslása iránt "sürgős intézkedést kérnünk. Egyik királyi törvényszéki bíró, a ki a váltó-és kereskedelmi perek legnagyobb részét referálta, a végtárgyalásokat és a felebbezési polgári tanács tárgyalásait nagy részben vezette, f. év március havában szabadságra ment, azután országgyűlési képviselővé választatott s utóbb nyugdíjaztatott, ugy hogy azóta tényleg nem működött. Az ekként megüresedett bírói hely mai napig sincs betöltve, mert a kinevezett biró állomását még mindeddig el nem foglalta. Mostan az összes váltó- és kereskedelmi ügyek (peresek és perenkivüliekj egyik bírónak osztattak ki, a ki előadója ezen kívül a polgári perek egy részének, az összes kisajátítási ügyeknek, az összes csődügyekben csődbiztos, részt vesz valamennyi polgári felebbezési tárgyalásban és nyilvános ülésben s e mellett a törvényszéki elnök ur szabadsága alatt az elnöki teendőket is végzi. Ekkora teendőt még azzal a nagy, mondhatjuk: kiváló nagy munkaerővel, szorgalommal és kitartással sem lehet megbírni, mint a mekkorával az illető biró rendelkezik. A törvényszéki albirói állás üresedésben van s ez által a bűnügyek előadása és a végtárgyalások megtartása szerfelett meg van nehezítve. Igy ismételve előfordult az az eset, hogy a kitűzött felebbezési tárgyalást, mivel a birák a végtárgyaláson voltak foglalkozva, el kellett napolni. Házassági válóper jelenleg 160 van folyamatban. A házassági jogról szóló 1894. XXXI. t. c. 1895 október 1-én lépett életbe s a brassói kir. törvényszéknél folyamatba tttt válóperek (akár megtámadási, akár bontó per) egyikében sem lett eddigelé végérvényes érdemleges Ítélet hozva. Ezek a perek egy bírónak vannak kiosztva s miután minden per átlag legalább egy békéltetési, két érdemleges tárgyalást s 4—5 ülést igényel, s miután ugyanazon biró még végtárgyalások vezetésével is meg van bízva s a felebbezési tanács tárgyalásaiban s más ülésekben is részt vesz: nyilvánvaló, hogy a magyar igazságszolgáltatás kénytelen lesz a törvénykezésnek ebben az ágában mihamarább csődöt mondani. Az igazságügyminister ur 1895 évi március 22-én a főrendiházban folytatott egyházpolitikai vita alkalmával a házassági jog végrehajtásáról nyilatkozván, kijelentette, hogy a válóperekre nézve uj perrendtartást életbeléptetni nem szándékozik, mert a házassági jogból származó köteléki perek a ma fennálló házassági perrendtartás keretében kellő megoldást nyerhetnek. Az igazságügyminister ur ezután a házassági perrend jogforrásait felsorolva, következőleg zárja be nyilatkozatát: «Ezeknek a törvényeknek és egy pár törvényes rendeletnek alapján — nagymértékben hozzájárulván a birói judikatura — kifejlődött egy egységes egyöntetű perrendtartás, melynek keretében ma már mindennemű, a házassági kötelékből származó vitás kérdés megoldást találhat.* Ezzel a kijelentéssel szemben áll az a tény, hogy a brassói kir. törvényszéknél a tiszai ág. h. ev. egyházkerülethez tartozó evangélikus hitfelekezetüek válóperei egy egész külön és önálló perrend szerint lettek ellátva, a mely az 1887. évtől kezdve 1895 október l-ig, tehát több mint 8 éven át tényleg érvényben volt s azzal ugy a jogkereső felek, valamint az ügyvédek és a bíróságok is meg voltak elégedve. Ez a perrendtartás hallgatag lett eltörülve. Vagyis azt sem törvény, sem ministeri rendelet meg nem szüntette, hanem a kir. törvényszék 1895 október 1-je óta a házassági perekben a budapesti kir. tábla területén érvényben állott s az igazságügyminister ur által vázolt perrendet kezdte alkalmazni. Hogy ez a változás mennyiben törvényes ma, midőn a köteléki perek keretében a váló házasfelek vagyonjogi viszonyai és a gyermekek tartása iránti igények is megoldandók, azt nem kívánjuk ezúttal vita tárgyává tenni, de azt határozottan hangsúlyoznunk kell, hogy a változás által a perek elintézésének gyorsasága határozottan szenvedett, a nélkül, hogy a tárgyalások alapossága a köztapasztalat szerint nyert volna. A korábbi gyakorlat szerint ugyanis a békéltetés az előadó biró előtt az érdekeltek jelenlétében történt s miután az sikerre tudtunk szerint egyetlenegy esetben sem vezetett, a pert a pertárban jegyzőkönyvileg tárgyalták az ügyvédek. A bírónak az esetleges kiegészítések elrendelése — ritka kivételes esetben volt reá szükség — a bizonyítékok bevétele s az ügy előadása maradt. Ma azonban egészen másként áll a dolog. A békéltetés nyilvános tanácsülésben történik s minthogy egy napra több ügy szokott kitüzetni, minden békéltetésnél számos ügyvéd, több rendbeli ügyfél, sőt még hallgatóság is van jelen. A mit tehát ezelőtt I biró röviden néhány perc alatt elvégzett, azzal ma három biró és egy jegyző órákon át vesződik, nem is számítva a sok ügyvédnek és ügyfélnek elvesztegetett idejét. Egyben azonban hasonlít a tanácsülés előtti békéltetés az előadó előttivel: a viszálykodó házasfelek ott ép oly kevéssé békülnek ki, mint itt. Az 1895 október elseje előtt az ügy érdemében a képviselő ügyvédek tárgyaltak. Ezek a tárgyalások a pertárban a jegyzőkönyvi eljárás szabályai szerint történtek s ugy vagyunk értesülve, hogy azok ellen a tárgyalások ellen az alaposság szempontjából komolyabb kifogás nem emeltetett. Most a biró maga tárgyal s ezáltal a polgári perrendnek egy sarkalatos elve, a rendes eljárásbani ügyvédi kényszer lett eliminálva. Ma az ügyvéd nem védője, nem jogi tanácsadója a félnek, hanem az egyszerű hallgató szerepére szorult, mert a tárgyalás menetére semmi befolyást sem gyakorolhat. Ma már teljes positivitással lehet constatálni azt, hogy az uj házassági törvény ilyen eljárás, ilyen perrend mellett nemcsak nem javított a helyzeten, hanem sok tekintetben még súlyosbította azt. A protestáns hitfelekezetüek sóhajtva gondolnak vissza az elmúlt időkre, a mikor nem visszaélésképen, hanem alapos eljárás és kellő megfontoltság mellett lehetséges volt egy válópert egy év alatt lejáratni. Ma meg van a bölcs anyagi törvény, mely az ország minden polgárára nézve egyaránt kötelező, de a félszeg