A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 39. szám - Ráfizetés az ingyenmunkára

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» ;*i>. szamához. Budapest, 1897. szeptember hó 26. Köztörvényi ügyekben. A szegedi kir. ítélőtábla polgári döntvénye. A szegedi kir. ítélőtábla, K. Pál és V. K. János bánhegyesi lakosok felpereseknek, F. Miklós budapesti cég alperes ellen, ingóknak zár alól feloldása s jár. iránt a battonyai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás tulajdoni igényperében, az igénykeresetnek a végrehajtás további folyamára halasztó hatálya tárgyában hozott végzésnek felülbirálata alkalmával felmerült ama jogkérdés felett, hogy: annak másodfoka elbírálása, vájjon a tulajdoni igénykeresetnek, a végrehajtás további folyamára van-e halasztó hatálya ? — a kir. törvényszéknek mint a vonatkozó keresettel támasztott perben felebbviteli bíróságnak, vagy a végrehajtási eljárásban másodfokú bírósagot gyakorló kir. ítélőtáblának a hatáskörébe tartozik-e? 1S97. évi 4,320. szám alatt kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: Annak másodfokú elbírálása, vájjon a végrehajtás folyamán a kir. járásbíróságok előtt indítható és érdemben is ezek által elbírálandó valamely sommás keresetnek, jelesül tulajdoni igénykeresetnek, a végrehajtás további folyamára van-e halasztó hatálya: a végrehajtási eljárásban másodbiróságot gyakorló kir. ítélőtáblának hatáskörébe tartozik. Indokolás: Az 1893. XVIII. t.-c. 125. §-ából kitünőleg a kir. törvényszékek a felebbezési bíráskodást kifejezetten csak a sommás perekben gyakorolják. A törvénynek ezen rendelkezéséből következik, hogy olyan kérdéseknek az elbírálása, melyek magára a sommás perre, ennek folyamára és elbírálására kihatással nem bírnak, s magának a sommás pernek keretén belül s egyedül magából a sommás perből nem merülnek fel, — a kir. törvényszékek, mint felebbezési bíróságok hatásköréhez nem tartoznak. Minthogy pedig az a kérdés, "hogy a tulajdoni igénykeresetnek a végrehajtás további folyamára van-e halasztó hatálya, a sommás per anyagát nem érinti, magának a sommás pernek menetére és elbírálására jelentőséggel és befolyással nincsen; minthogy továbbá a törvényhozás ezt a kérdést nem a peres eljárásokban, hanem az 1881. évi LX. t.-cikkben, vagyis a végrehajtási eljárás rendjén szabályozta: következik, hogy ez a kérdés, nem a sommás per keretén belül, s az erre fenálló szabályok szerint, hanem a végrehajtási eljárás körében bírálandó el, és hogy ily módon, a midőn az igényper birója ezen kérdés felett határoz, nem perbirósági, hanem végrehajtási teendőt teljesít. Xem változtat ezen az eredményen az a körülmény sem, hogy a halasztó hatály kérdése felett az eljáró biró a vonatkozó keresetre tárgyalást tűző végzésben, tehát a per folyamatba helyezésével egyideüleg határoz, mert az elintézésnek ezen együttes módja a két rendű intézkedésnek azok forrásából következő külön-külön jogi természetét meg nem változtatja. Ezeknél fogva és mert az 1893 : XVIII. t.-c. 230. §-a szerint a járásbíróságnak a végrehajtási eljárásban hozott végzései ellen használt felfolyamodás felett továbbra is az illetékes kir. Ítélőtábla határoz, ki kellett mondani, hogy a végrehajtási eljárás folyamán felmerült azon kérdés felett, hogy a sommás igénykeresetnek a végrehajtás további folyamára van-e halasztó hatálya, a felebbezési bíráskodás nem a kir. törvényszékek, hanem a kir. Ítélőtábla hatásköréhez tartozik. Szeged, Í8i>7. szeptember hó 1-én. Dr. Bernáth Géza s. k. kir. ítélőtábla elnöke, — dr. Staud Lajos s. k. kir. ítélőtáblai biró, előadó. Hitelesíttetett a szegedi kir. Ítélőtábla Il-ik polgári tanácsának 1897. évi szeptember hó 4-én tartott ülésében. Bernáth Géza, s. k. Bognár János, s. k. a kir. itélőt. elnöke. tanácsjegyző. Habár a hozomány rendszerint a házasság tartama alatt vissza nem követelhető, az mégis visszafizetendő, ha a házassági szerződésben ki vr.n kötve, hogy az kiadandó az esetre, midőn a házasfelek bármelyike hibája miatt együtt élni nem tudnának. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság dr. Berger Mór ügyvéd által képviselt W. Zsigmondné, szül. B. Zsófiának, dr. Iricz Adolf ügyvéd által képviselt W. Zsigmond ellen 35,700 forint s jár. végrehajtási ügyében, a végrehajtást szenvedett részéről beadott kifogásnak tárgyában a közjegyzői törvény 116. §-a szerint megtartott tárgyalás után következőleg végzett: A kir. járásbíróság a kifogásnak helyt nem ad, a 101,005/96. sz. a. elrendelt végrehajtást hatályában fentartja, és kifogást beadó végrehajtást szenvedőt kötelezi, hogy végrehajtató részére 50 forint 50 kr. perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe alatt fizesse meg; végrehajtató ügyvédjének költségeit és munkadiját 115 forint 50 krban, alperesi ügyvédét 50 forintban állapítja meg feleik ellen. Indokok: A biróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló okirat szabályszerű közokirat, és végrehajtató hibásan hivatkozott a közjegyzői törvény 81. §-ára, alperes kifogása e tekintetben elesik. Alperes kifogásolja, hogy birói gyakorlatunk szerint a hozomány a házasság tartama alatt vissza nem követelhető, felek között pedig a házasság fennáll. Azonban a felek ettől eltérőleg szerződésileg abban állapodtak meg, hogy a hozomány a házasság tartama alatt is visszakövetelhető (Curia 1885 ápr. 23-án 85. sz.), alperesezen kifogása tehát elesik. De elesik az a kifogása is, hogy csak akkor áll a szerződésbeli kikötés, ha a végrehajtási kérvényhez csatolt közokirattal igazolja végrehajtató, hogy a házasfelek hibája miatt szűnt meg az együttélés. Ezt folyamodó nem igazolta. De a szerződésben meg van állapítva, hogy a megállapodás csak addig érvényes, mig a házasság érvényesen fel nem oldatik, és a tartásdíj kérdése nem szabályoztatik, miből következik, hogy a szerződés akként magyarázandó, hogy ezen fizetés a vétkesség és a tartás, és a hozomány összegének mennyisége elbírálás nélkül azonnal beáll. Ezért ezen kifogása sem volt figyelembe veendő. A hozomány összegének mennyisége pedig csak külön perben bírálható el. Budapest, 1897 febr. 22-én. (17,223. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az első biróság végzését megváltoztatja, a végrehajtást szenvedő által beadott kifogásoknak helyt ad, minek folytán az első bíróságnak 101,005. számú végrehajtási rendelő végzését hatályon kivül helyezi és végrehajtatót kielégítési végrehajtási kérelmével elutasítja; egyszersmind a felebbezéssel élő fél ügyvédjének dr. Iricz Adolfnak felebbezési munkadiját megbízójával szemben 15 frtban megállapítja. Ind ok o k: Jóllehet a női hozomány szerint a házassági kötelék tartama alatt vissza nem követelhető, mégis ha a felek ettől eltérőleg állapodtak meg, az a házasság tartama alatt is visszakövetelhető, a jelen esetben tehát a kielégítési végrehajtási kérvény alapjául szolgáló közjegyzői okirat alapján végrehajtató hozományára nézve a kielégítési végrehajtás kérelmezéséhez az 1874. évi XXXV. t.-cikk 111. §-a alapján joga van, ha minden kellékek megvannak, melyeket a hivatkozott § előirt, s habár kétségtelen, hogy a hivatkozott okiratban a kötelezettség teljesítése megállapított és a teljesítés időpontja szabatosan kitétetett, mégis tekintettel arra, hogy a kötelezettség teljesítése időpontjául azon eset állapíttatott meg, ha a házasfelek bármelyik fél hibája mellett együtt élni nem tudnának, mely körülmény bizonyítása azonban végrehajtatót a hivatkozott közjegyzői törvény 111. § második bekezdése szerint terheli, és ezen tény közokirat által bizonyítandó, miből következik, hogy végrehajtató bizonyítani tartozott, hogy végrehajtást szenvedettől külön válva él, az e tekintetben a kielégítési végrehajtási kérvényhez csatolt helyhatósági bizonyítványok azonban mi bizonyítékot sem szolgáltatnak, és tekintve, hogy a női és gyermektartás iránti követelés alapfeltétele a fentebbiekkel ugyanazonos, ennélfogva az elsőbirósági végzés megváltoztatása és a végrehajtást szenvedő által beadott kifogások helyadása, valamint az elsőbiróság által hozott végrehajtást rendelő végzés hatályon kivül helyezése mellett végrehajtatót kielégítési végrehajtás iránti kérelmével elutasilani kellett. Végrehajtást szenvedő sem a kifogásban, sem a tárgyalás során költségeit fel nem számítván, azok felett határozat hozható nem volt. Budapest, 1897 jun. 16-án. (4,201. sz.) A magyar királyi Curia következő végzést hozott: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben indokaiból és azért: mert a végrehajtási kérvényhez D. és E. alatt mellékelt helyhatósági bizonyítványokkal mint közokiratokkal bizonyítva van, hogy a végrehajtást szenvedő és végrehajtató nem élnek együtt, mely állapotnak annak közegyetértéssel történt előállása nem is állíttatván, a dolog természeténél fogva valamelyik fél hibájából kellett beköj vetkezni. Minthogy pedig a végrehajtási kérvényhez A. alatt meli lékelt közjegyzői okirat szerint a hozományból 35,000 frtnak I visszaadása és a női és gyermektartási összegeknek fizetése annak a ténynek beállta esetére köttetett ki, «ha a házastársak bármelyik fél hibája miatt együtt élni nem tudnának», egy részről a