A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 39. szám - A közigazgatási biróság gyakorlatából

A. JO^x 273 functió a megfelelő készültségen és gyakorlottságon kivül éber figyelmet és pihent erőt feltételez. Ezért én okvetlenül szükségesnek tartom, hogy az első fokú som. biró minden egyes szövevényes tágyalás megkezdése előtt a felekkel vagy azok képviselőivel hosszabb szóbeli érintkezést folytasson és hogy akkor, a mikor a tárgyalást megkezdi, a felek állá spontjával vagyis a per benkeletkezendő anyaggal általánosságban vévetisztában legyen. — Csak miután eztaz általánosáttekintést már megszerezte, bocsátkozzék belea tárgyalásba s én meg vagyok róla győződve, hogy ez a rendszer a tárgyalási jegyzőkönyv megfelelő s z e r k e s z t é s é t s az elsőfokú eljárás alapossága mellett a rövidséget ésgyorsaságotisleginkább fogja biztosítani. Abban az egyben egyetértek a cikkíró úrral, hogy a több napi tárgyalást igénylő nehezebb perekben helyesen jár el az első biró, ha a felek tényállításait a jegyzőkönyben valamivel részletesebben tünteti fel. Ebben a tekintetben az uj osztrák perrend 209. §-ának következő rendelkezése: «Kann eine Verhandlung nicht an einemTagezu Ende geführt werden, so ist bei jeder einzelnen Tagsatzung das wáhrend derselben Vorgebrachte besonders zu protokolliren.* gyakorlatilag nagy célszerű rendelkezést tartalmaz. Visszatérve t. collegámnak a perbeli tényállás előadására és megállapítására vonatkozó úgynevezett terminológiai elmélkedésére, előre kell bocsátanom, hogy azt a forrást, melyből ő a jogászi értelemben vett két fogalom közötti különbséget a permenet szempontjából merítette, sehol sem birtam felfedezni, mert csak nem tehető fel, mintha ő azt akarná a szóbeliség rendszeréből kimagyarázni, h o g y az elsőbiró a tényállást a tárgyalás egész folyamában a felek előadása után ismét szóval köteles előadni, hiszen akkor a birói qualificatió leglényegesebb kellékét a gördülékeny nyelv, a kitűnő tüdő és a recitatori tehetség képezné. De másrészről az én t. kartársam is nagyon jól tudja azt, hogy a szóbeli eljárási rendszernek a névben is benne rejlő legel emibbirányelveszerintabiró csakis azt a peranyagot veheti figyelembe, melyet a felek a tárgyaláson szóval előadtak; a biró a peranyagnak szóval való tisztázása érdekében szintén közvetlenül közreműködik ugyan, de őt a tárgyalás folyamában a szóbeli előadás kötelessége szabály szerint soha sem terheli. A sommás eljáráoi törvény 72. §-ának második bekezdése e részben egyetlenegy kivételt állapit meg, a midőn szükség esetére inyilvánvalóság abban az esetben, a mikor az ügyvédi képviselet nélkül álló felek erre nem képesek) azt rendeli, miszerint annak a bizonyitásfelvételnek az eredményét, mely nem az itélő bíróság előtt történt, a biró adja elő. Azt is nagyon nehéz megérteni, hogy mire alapítja t. collegám azt a merész véleményét, mely szerint a tényállás megállapításának csak a felebbezések nyilvános előadása alapján való elintézésénél és a felülvizsgálati eljárásban van helye. Itt a törvénynek általa idézett 175. és 197. §-ai vezetnek nyomra, melyeket azonban a cikkíró ur irtóztató módon félreértett. Ha csak egy kissé gondolkozunk a felett, hogy a «tényállás megállapítás* fogalma alatt mit értsünk ? egy percig sem lehetünk kétségben az iránt, miszerint ez a két szó szükségképen az egész tárgyalás ténybeli eredményének az össze foglalását jelenti. Már most a t. kartárs ur is bizonyosan concedálni fogja, hogy nem képzelhető érdemleges vagyis a jogvita anyagi részére is kiterjeszkedő i ndokolt birói ítélet lakára szóbeli, akár az Írásbeli eljárást vesszük figyelembe), mely a rendelkező részben himondott birói enunciati ót nem a tárgyalás ténybeli eredményére vagyis a peranyagból megállapítható tényekre fektetné. Következésképen bekell látnia azt, miszerint a tényállást a ténykérdésben itélő biróság vagy az előtte közvetlenül lefolyt, vagy az alsóbbfoku biróság eljárásából elfogadott ténybeli eredmény alapján mindig megállapítani tartozik; miből továbbá az is következik, hogy azuj sommás eljárás egész rendszerében egyetlen egy oly esetet sem képzelhetünk, amikor az elsőfokban itélő ki r. járásbíróság az eljárási szabályok legkirívóbb megsértése nélkül a tényállás megállapítását mellőzhetné. Azok a rendelkezések, melyeket a törvénynek a felebbezés nyilvános előadás alapján való elintézését szabályozó 172—179. ij-ai tartalmaznak, nagyon lényegesen eltérnek a szóbeliség és közvetlenség rendszerétől. — Az egész eljárás létjogosultsága a mint az már érintve volt — csak ideiglenes és értéke abban keresendő, hogy oly esetekben, midőn a ténykérdést már az elsőbiróság is kellőleg tisztázta, vagy csupán egyes mellékkérdések képezik a felülbírálás tárgyát, a jogvita másodfokú megítélése az elsőbirói eljárás folytatásának illetve ismétlésének a mellőzésével kevesebb költséggel lehetővé tétessék. A nyilvános előadás alapján való másodfokú érdemleges ítélkezésnél tehát az első-biróságilag máris kiderített tényállás nem változik s ez oka annak, hogy a törvény 175. §-ában foglalt általános szabály szerint ezen az uton «az elsó'birósági i ratokb ól megállapítható tényállás irányadó.* — De ez nem azt jelenti, mintha a nyilvános előadás a felebbezési bíróságra a tényállás megállapítása tekintetében valami külön activ cselekvést róvna, sőt ellenkezőleg, itt a fellebbezési biróság a törvényhozó intenciója szerint már egy tisztázott vagyis elsőbiróilagvalójában megállapított tényállást talál, minélfogva a 175. §. idézett passusa épen az ellentétét jelenti annak, a mit abból t. collegám kimagyazázni óhajtana. A törvény 197. §-át a cikkíró ur nem csak hogy meg nem értette, hanem pláne hibásan olvasta, midőn azt magyarázta ki belőle, a mi a szószerinti értelemnek is ellentmond és a szóbeliség rendszerét a vízözön előtti korszakba terelné vissza, hogy t. i. a ténykérdések megállapítása a felülvizsgálati eljárásra tartozik. Reám — és itt a mennyiben netán tévedtem volna, már ismét előre bocsánatot kell kérnem — a t. colléga ur egész közleménye azt az impressiót tette, mintha ő a felett való első felgerjedésében, hogy a felebbezési biróság a jelen cikk elején idézett Ítéletét szabálytalannak nyilvánította, rögtönös elégtételt kívánt volna magának szerezni. — Pedig, noha az illető felebbezési tanács tagjait ismerni szerencsém nincs, jót merek állani érette, hogy őket a szabálytalanság constatálásánál bizonyára nem a megbántási szándék, hanem a hivatásszerű kötelesség vezérelte, mert bizony keserves dolog ám az elsőbirói Ítéletek és tárgyalási jegyzőkönyvek felülbírálása,ha azokban a tényállás feltüntetve nincs. A felebbezési bíróságnak azt a kötelességét, melynél fogva a tényállást véglegesen megállapítani s az elsőbirói tárgyalás folytatása és illetve ismétlése után a ténykérdések felett feltétlenül végérvényesen határozni tartozik, nem értelmezhetjük akként, mintha a felebbezési tárgyalásnál mindig uj ténybeli eredmény elérésére kellene törekednie, mert hiszen ily felfogás mellett az elsőbiió minden oly perben, mely előreláthatólag felebbezve lesz, az egész eljárást már a tárgyalás elején bizvást megszüntethetné. Spengel Sándor, aranyos-maróthi kir. tszéki biró. X111 E tárgyra vonatkozólag Kelemen Ernő kir. járásbiró a «J o g» folyó évi 36. számában közölt cikkében a som. törv. 121. §. 6. pontját, a törvény és annak indokolása egyes kifejezéseire támaszkodva, olykép értelmezi, mintha az elsőfokú biró, felsorolva Ítéletében a felek tényelőadásait s az illető bizonyítékokat, ezzel kimerítette volna a tényállás előadása s birói méltatása körüli feladatát s ezt abból is igyekszik kimutatni, hogy az elsőbiróság előtti eljárás szabályozásánál a törvény nem szól tényállás «megállapításáról*, hanem az utóbbi kifejezés csak a felebbezés nyilvános előadása és felülvizsgálat esetében felsőbirósági ítéletekre vonatkozólag fordul elő. Szerinte tehát: <<az elsőfokú biró nem állapit meg tényállást, hanem csak előadja azt a felek előadása után». Cikkíró ily módon ellentétbe helyezi a tényállás el ő a d ás á t, a tényállás megállapításával és utóbbit kizárja az elsőbiró feladatai köréből, holott pedig ez a két külön indokolási mozzanat egymást kiséri s egymástól el nem választható. A biró ugyanis ítélete indokolásában elő kell hogy adja a per ténybeli alapját s azonkívül a vitás tény- vagy jogkérdések felett döntő ítéleti álláspontját is indokolni köteles és pedig a törv. 64. §-a értelmében, a meggyőződését előidéző okoknak tüzetes előadásával. Emez indokolási kötelességénél fogva a biró ugy a vitás ténykérdések eldöntésére, más szóval a tényállás bírói megállapítására, valamint a jogvita elbírálására vonatkozó indokolást tartozik előadni. A leggyakoribb vitás ténykérdések fenforgásánál tehát a bírónak nem lehet kitérni a tényállás ítéleti megállapítása, vagyis annak indokbeli kifejtése elől, hogy a vitás ténykörülményeket mely részükben s minő alapon tekintette bizonyítottaknak vagy bizonyitatlanoknak ? Már pedig, ha a biró a fennebbi értelemben mellőzhetlen tényállás megállapítására indokolását ki nem terjeszti, hanem a helyett a felek rendszerint ellenkező tényállításainak és a bizonyítás adatainak felsorolására szorítkozik, ez az egyszerűen ismételt előadása a vitás és birói méltatás tárgyává nem tett peradatoknak semmikéjj sem fogadható el megfelelő és törvényszerű indokolás gyanánt. Göldner Károly, brassói kir. tszéki biró. A közigazgatási biróság gyakorlatából. Irta Lasitz Pál kir. tan. am. kir. központi dij és ill. kiszab, hiv. főnöke. Fenti cim alatt e lapok előző számában a közigazgatási biróság egy határozata van satyricus módon megtámadva. Az eset a közleményből kitünőleg az, hogy egy sommás végzés után a mely 1887. évben kelt, de illetékkiszabás végett csak 1891-ben közöltetett, az első sorban kötelezett félen való behajthatlanság folytán a közvetlenül fizetendő határozati illeték az illetékért másodsorban kötelezett pernyertes féltől z 1893-ik évben vétetett követelésbe,