A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 37. szám - A jelzálogos hitelezők jogállása a vagyonközösség megszüntetése iránti perben és a lejegyzésnél - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [21. r.]

256 A JOo 602. §. Ha a perujitási kereset ezen kellékekkel felruházva nincsen', az záros határidő alatt leendő pótlás végett szintén visszadandó, vagy pedig megengedhető itt is, hogy a perujitó fél a kereset tartalmához nincs kötve és a perújítás okára vonatkozó bizonyítékait a szóbeli tárgyaláson is előadhassa. Mi az első eljárást tartjuk célravezetőbbnek. Ezen eljárás indokát egyébként abban találja, hogy a perujitási kereset alaki kellékeit nem lehet szigorúbb elbánás alá vonni, mint az alapperbeli keresetét, a hol a félnek jogai érvényesithetésére még a perújítás rendelkezésére áll. 604—605. §§. A perújítás tárgyalására nézve a tervezet helyes elveket emel érvényre, és a mi téves felfogásokra nyújthatna alkalmat, az csak azon szabadalom lehetne, mely feljogosítja a bírót, hogy a perújítás kérdését közbenszóló ítélettel döntse el. Ezen pedig segíteni lehet azáltal, ha a szövegben határozottan kifejezést nyer az, hogy az 595. §. 7—11. pontja alapján kért perújítás esetén a perújítás közbenszóló ítélettel el nem dönthető, mert oly esetekben, a hol a perújítás okául uj bizonyi ték szolgál, ott a perújítás kérdésének elkülönített tárgyalását megengedni nem volna célszerű. A tervezet egyéb hiányosságai még azok, hogy nem intézkedik arról, 1- ör, hány izben van perújításnak helye, (1881. év i 59. t.-c. 72. §.) 2- or, hogy a perujitási kereset az alapperbeli kérelmen tul terjedhet-e? 3- or, hogyaperujitás milyjoghatálylyal bir az alapperbeli ítélet végrehajtására? Hetedik c i m. Fizetési meghagyási eljárás okirat alapján. A fizetési meghagyásokról szóló 1893. évi XIX. törvcikk alkotását egyfelől a jogkereső közönség érdeke, másfelől pedig azon cél javasolta, hogy a bírói teendők lehetőleg kevesbittessenek az által, hogy az egyszerű ügyekben a jogérvényesítés alakja is egyszerű legyen. A fizetési megyhagyásos eljárás intézményének létjogosultsága azonban azon alapszik, hogy ott, a hol maga a követelés nem vitás, vagy legalább ez nem valószínű, a peres eljárás egyszerüsittessék, és olcsóbbá tétessék. Ez a conditio sine qua non. De vájjon az 1893: XIX. t.-c. megfelelt-e ennek a jogpolitikai hivatásának? Nem felelt meg. Nem pedig azért, mert a törvény 1. §-ának rendelkezései alapján fizetési meghagyásos eljárás utján oly követelések is érvényesíthetők, a melyek az 1877. évi XXII. törvénycikk értelmében a községi bíróság elé vannak utalva, miáltal különösen nagyobb forgalmi járásbíróságoknál az ügyek oly nagy számban lettek a sommás eljárás és ezzel a kir. járásbíróságok hatásköre alá vonva, (17. §.) hogy ezáltal az illető bíróságok ügymenete és a munkahalmaz nemhogy kevesbedett, de jelentékenyen szaporodott. És azután az 1883. évi XIX. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezések sem olyan természetűek, hogy ennek alapján csakis oly követelések lennének érvényesíthetők fizetési meghagyás utján, a hol a vélelem és valószínűség a mellett szólna, hogy a követelés alapja vita tárgyává nem fog tétetni. Mert a hivatkozott törvény megengedi, hogy bármily jogcimésjogalapból származó követelések, akár van erről okirat, akár nincs, fizetési meghagyás utján érvényesíthetők. Ez volt a második ok, mely miatt a remélt üdvös eredmények elmaradtak, mert ennek a tulliberalis rendelkezésnek ismét az lett a következménye, hogy az ellentmondások gyakoriakká váltak. A tervezet, miként az indokolásból kitetszik, ennek dacára az 1893: XIX. t.-c. fentartását és esetleg a polgári perrendtartásba leendő szószerinti bekeblezését hozza hozza javaslatba. Mi ezt nem helyeselhetjük. Véleményünk szerint a fizetési meghagyásról szóló törvény a már fentebb jelzett okokból is alapos módosításra szorul, mivel ily alakban se a jogkereső közönség, se pedig az igazságszolgáltatás érdekének meg nem felel. Népünk túlnyomó részének műveltségi viszonyai olyanok, hogy nemcsak azon ügyekben, a melyek a községi biróság elé vannak utalva, mert itt feltétlenül megkövetelendő, hanem minden ügyben a fizetési meghagyásos eljárás okiratra, illetőleg hiteles könyvkivonatra alapítandó. Vagy vanlétjogosultságaafizetési meghagyásos eljárás intézményének, vagy nincs. Ha van, ugy ennek alapja nem lehet más, mint az, hogy az ezen utón érvényesített követelések liquid természetűek és azok alapja és fenállása előre láthatólag vita tárgyát nem fogják képezni. A fizetési meghagyási eljárásban tehát ugy a követelés alánja mennyisége, valamint az annak megállapításához szükséges eevéb' összes ténykörülmények tekintetében bizonyos garantiákat kell követelni, nehogy a törvények ismeretében járatlan koznep téliesen alaptalan zaklatásoknak és sok esetben bünos célzattal előidézett károsodásoknak legyen kitéve egyrészt, márészt pedig, hogy a kifogások minimumra redukálódjanak. A fentebb említett garantiák felállítása mellett azután azon sérelmet, mely a kereskedőket a 60. sz. Curiai döntvény folytán sújtja, szintén és olykép lehetne orvosolni, hogy a bejegyzett kereskedők a k ü 1 ö n b e n községi bíráskodás alá tartozó követeléseiketazadós lakhelyeszerintilletékes kir. járásbíróságnál fizetési meghagyásutján érvényesíthetnék. Ezek szerint a tervezetnek azon része, mely az okiratok alapján indítandó fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozik az 18; 3: XIX. t.-c. rendelkezéseivel kapcsolatba hozandó és teljesen átalakítandó lenne. 609. §. A szakasz szövegezése igen tömör, nehézkes és az eljárás feltételéül nem szabja meg azt, hogy az értékpapír és a helyettesíthető dolog tőzsdei vagy piaci árfolyammal birjon, és hogy a követelés teljesítése ellenszolgáltatás vagy más feltételtől ne függjön, miért is a 609. §. helyett a következő szakaszokat hozzuk javaslatba: §• Fizetési meghagyásos eljárásnak van helye: a) ha a követelés pénzösszeg fizetésére vagy oly helyettesíthető dolog vagy értékpapír szolgáltatására irányul, melynek értéke tőzsdei, vagy piaci árfolyammal igazolható; b) ha a követelés lejárt és annak teljesítése ellenszolgáltatás vagy más feltételtől nem függ. A követelés létrejötte, mennyisége és a kereset megállapítására szükséges egyéb összes ténykörülmények stb. ugy, miként a 609. §.-ban foglaltatik.» A törvényben szükséges továbbá egyes kivételeket megállapítani, a melyeknek fenforgásáal az eljáiásra a 609. §-ban megszabott előfeltételek mellett sem tehető folyamatba. Erre nézve a következő uj szakasz lenne a tervezetbe beillesztendő: Fizetési meghagyásos eljárásnak nincs helye: a) az államkincstár és jogi személyek irányában támasztott követeléseknél; b) ha a kötelezett fél külföldön tartózkodik, vagy a kézbesítés ügygondnok kirendelése nélkül nem eszközölhető, c) ha a kötelezett fél perképességgel nem bir. Ha az egyéb előfeltételek megvannak, örökösödés és engedményezés esetén is megengedendő lenne az eljárás folyamatba tétele akkor, ha az engedményezés és a kizárólagos örökösi minőség igazolva van. Ha a jogosított személyében elhalálozás vagy engedményezés folytán változás történt és az örökösi minőség jogerős birói átadó végzéssel, az engedményezés pedig a 609. §-ban meghatározott okirattal igazoltatik, a fizetési meghagyás kibocsájtását az örökös, illetve az engedményes is kérelmezheti. Az örökösi minőség és a hagyaték miségének jogerős birói határozattal való igazolása esetén a kötelezett fél örökösei ellen is elrendelhető lenne az eljárás a hagyatéki vagyon erejéig. Ki kell fejezni azt is a törvényben, hogy ha a fél igénye helyettesíthető dolog, vagy értékpapír szolgáltatására irányul, a kérelem vagylagosan adandó elő és kellőkép feszerelendő a következő uj szakasz szerint. §• A menyiben a jogosított fél igénye helyettesíthető dolog vagy értékpapír szolgáltatására irányul a fizetési meghagyás vagylagosan kérelmezendő, oly módon, hogy a kötelezett értékpapír helyett a kérelem beadását megelőző napon, illetve, ha a teljesítésnek meghatározott időben kellett történnie, a teljesítés idejében a «Budapesti Közlönyében közzétett tőzsdei árfolyam, a helyettesíthető dologra nézve pedig a szerződés teljesítése, vagy ahhoz legközelebb fekvő hely, és ha a teljesítés helye kikötve nem lett a jogosított lakhelyén, vagy ahhoz legközelebb fekvő hely piaci árjegyzéke szerint meghatározott pénzbeli értéke is kiteendő. Ez utóbbi esetben a piaci árjegyzék hiteles alakban az első példányhoz melléklendő. 614. §. Csak a törvényszéki eljárásra tartozó ügyekben volna célszerű behozni, hogy a kifogásnak az előkészítő irat kellékeivel kell bírnia. A járásbíróságoknál pedig elégséges a kifogásnak egyszerű bejelentése.