A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Örökösödési osztályrészek telekkönyvi biztosítása - A magyar ügyvédség a negyvenes években - A "tényállás" kérdéséhez a sommás perekben

246 A JOG kincstár — felmentés esetén — mindkét esetben óriási költséggel sújtaná a felet. Azután ehhez csatlakozik még az is, hogy az esetleges vizsgálat — minthogy Fiume területén folyik — olasz aktákban foglaltatik, melyeket még le kell fordítani, a vádlottnak joga lesz olaszul védekeznie, a védőnek - - ha speciális jogával élni akar — olaszul tartani védőbeszédét. Hogy ez előnyére volna a tárgyalás gyorsaságának és sikeres lefolyásának, azt bizonyára senki sem állithatja. A cél, a melyet a kormány a sajtó-esküdtbiróságok csekély számával és helyhezkötöttségével el akart érni, mindenesetre helyeslendő és —- mint fentebb kifejtettem — nemzeti szempontból méltánylandó. A kérdés azonban épen az, hogy helyes volt-e Fiumére is alkalmazni, tekintetbe véve azt, hogy eddig is irányában mindig oly tágkörü és szabadelvű különleges mértéket alkalmaztak. Mert ha 1867 óta állandóan az az irány vezérelte a kormányokat, hogy Fiamét minden fontosabb törvényalkotásunkban külön «corpus»-nak tekintve, reá nézve nem alkalmazták az országban hatályos intézkedéseket egész terjedelmükben, hanem módosították, mintegy hozzásimitották Fiume helyzetéhez, akkor bizonyára kétség támad bennünk az iránt, vájjon célszerű volt-e most az államegység elvének ily szigorú alkalmazása ? Nemzeti szempontból bár elismerjük annak jogosságát, de az is tény, hogy Fiume ez ideig nem szolgált rá a gyanakodásra s nem mutatkozott szükségesnek a magyar állameszme elleni esetleges támadások megakadályozására kategorikus rendszabályokhoz nyúlni. Fiume olasz volta dacára is mindig ragaszkodott Magyarországhoz, polgársága is résztvett nagy nemzeti mozgalmainkban, ünnepeinkben. Csak a közelmúltból idézem a K o ssu th halálakor tanúsított viselkedésüket, mikor koszorút hoztak és deputációkban vettek részt a temetésen. Es ez igy volt minden esetben. Bizonyos tehát, hogy velük szemben nincs elegendő ok oly szigorúan eljárni, mint az egyéb tót és oláh nemzetiségi izgatásokkal szemben. Véleményem szerint — bár talán az általános nézet az, hogy felesleges és káros mintegy államot alkotni az államban — mégis, tekintve eddigi törvényes gyakorlatunkat, az eddig tanúsított engedékenységet, másrészt pedig a jelen törvény szerint okvetlen beálló nehézségeket, nem volt helyes Fiúméval szemben az államegység elvét ily rideg formában megőrizni, s hogy a képviselőház minden vita nélkül elvetette Batthyány javaslatát,ennek elfogadható okát az obstrukcióban kifáradt ház közömbösségében találom. Most már végleg el van ütve Fiume attól az eshetőségtől, hogy esküdtbiróságainak hatásköre a sajtó-vétségekre is kiterjesztessék, mert a javaslatot a főrendiház is elfogadta és immár szentesités alá kerül, de a gyakorlat majd meg fogja mutatni, hogy Fiume óhaja tényleg csak érzékenységből eredő alaptalan kívánság, vagy pedig indokolt nagy horderejű kérelem volt-e. Örökösödési osztályrészek telekkönyvi biztositása. Irta: LASITZ PÁL, kir. tanácsos, a m. kir. központi dij- és illetők kiszabási hivatal főnöke. Ennek a lapnak előző számában Zádor Mór pénzügyi segédtitkár ur ügyes tollal fejtegeti, hogy az örökösödési osztályrész cimén kifizetendő összegek telekkönyvi biztositása után a 7/!ou/o-tóli bekebelezési illeték jogosan követeltetik akkor, ha a bekebelezés nem csupán arra az ingatlanra történik, a mely az osztály tárgyát képezte. Fejtegetésériek ezen érdemi részével én is teljesen egyetértek s a kérdéses illetéknek jogossága a volt pénzügyi közigazgatási bíróság 1898. évben 1924. folyó sz. alatt közzétett elvi jelentőségű határozatából a contraris következtethető is; más nézetben vagyok azonban a lerovás módját illetőleg, mert itt nem közvetlenül a telekkönyvi hatósághoz benyújtott bekebelezési «kérvény alapján* hozott bekebelezést rendelő' végzés illetékezéséről van szó, és ennélfogva a kérvényekalapján foganatosítandó bejegyzések után 28 frtig bélyegekben járó bélyegilletékek lerovására vonatkozó rendelkezések per analógiám sem vehetők alkaln ázásba; hanem tekintettel arra, hogy az osztályos egyesség, illetve az átadó végzésen alapuló telekkönyvi bejegyzések az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-c. 75. §-a értelmében a telekkönyvi hatóság által a hagyatéki bíróság «hivatalos megkeresése* alapján foganatosíttatnak, azért az illetékszabályok 24. §-a ötödik bekezdésében tárgyalt esetek analógiájához képest a szóban forgó bejegyzési illeték a telekkönyvi hatóság által az illetékkiszabásával megbízott hivatallal közölt végzés alapján közvetlen kiszabás utján fizetendő akkor is, ha az illeték 28 frlot nem halad meg. A kezelés egyszerűsítése tekintetéből azonban azt hiszem a felek részéről sem találna ellenzésre azaz eljárás, ha olyankor, midőn az átadó végzésben a fentebbiek szerint illetékköteles zálogjogi biztosítás is kívántatik, az ennek foganatosítása után járó illetéket az illeték kiszabásával megbízott hivatalok már a hagyatéki illeték megállapítása alkalmával az örökösödési illetékkel együttesen kirónák. Ez által a hivatal megkíméltetnék attól,hogy egy ügyből kifolyólag két külön tétel alatt kelljen illetéket előírnia, s a felekre nézve is egyszerűbb és kívánatosabb, hogy ugyanazon örökösödési esetből kifolyó összes illetéktartozásaik egy fizetési meghagyásba foglaltassanak össze. A «tényállás» kérdéséhez a sommás perekben. Irta: KELEMEN ERNŐ, kisvárdai kir. járásbiró. A sommás eljárást szabályozó 1893: XVIII. törvény alkalmazásának immár a harmadik esztendejében merülnek fel olyan kérdések, a melyek annak életbeléptekor minden kétséget kizáró s világos rendelkezése mellett senkinek gondolkozásra nem adtak okot, s az addig is elfogadott jogi terminológia figyelembe vételével a törvényben előforduló kifejezések alatt mindenki azt értette, a mit addig is használtak valamely jogi működés, — fogalom — TÁRCA. A magyar ügyvédség a negyvenes években — KUN LÁSZLÓ «A magyar ügyvédség története» cimü müvéből. — A reformok sorában már a negyvenes években a modern ügyvédség eszméjével találkozunk, mely mellett, a küzdők sorában, az ügyvédi karnak hírneves tagjai szerepeltek. így ifjú P a 1 ugyay Imre és Tóth Lőrincz, kik ismert értekezéseikben már összehasonlító leírásban bemutatott nyugot európai ügyvédség magasabb felfogásából indultak ki. A lapok, Tóth Lőrincz számos cikkén kivül, másoktól szintén közöltek hason szellemüeket. Érezni kezdték az ügyvédség korszerű szervezésének szükségét s annak összefüggését a perjog reformjával. E mellett már 1840-ben a magyar államéletben és társadalomban oly viszonyok s átalakulások, változások és reformok mutatkoztak, amelyek az uj korszak hajnalát jelezték s az ügyvédség szellemi pályájára vidám sugarakban mosolyogtak. A honoratiorok serege, mely tudományos képzettség s minősítés folytán nyerte a közélet színpadán politikai befolyását, szavazatjogát s hivatal viselési képességét, hatalmas phalánxxá nőtte ki magát, az első padokat foglalta el a társadalmi körökben s a közvéleménynek mind megteremtése, mind vezetésében döntő befolyásra emelkedett. A bécsi udvari kabinet, melynek eddigelé kényuri vágyódásai voltak s főleg az ügyvédi karban, részint forradalmi testületet szemlélt, részint pedig a haladó, illetőleg az ő szemében felforgató párt zsoldos szolgálatát látta, ez idő óta lemondott az erőszakos és elijesztő politikáról, melynek elvégre a szabad eszmék áramlatával szemben épugy elégtelenségét mint veszélyeit belátta. Minthogy minden ügyvéd, már független állásánál és értelmiségénél fogva, csak a szabadelvű s haladó elemek szövetségese lehetett, s a nemzeti haladó párttal csakugyan egybe is forrt: a kormányhatalom és frigyesei, a konservativ tábor, arra volt kényszerítve, hogy az ügyvédek félelmes befolyását a maga részéről zsiros koncok s jövedelmező agenciák osztogatásával legalább korlátozza, minek folytán anyagi helyzetükre befolyást nyert. Nem volt Magyarországon talán soha annyi megelégedett ügyvéd, mint éppen akkor, főképp, hogy hazánkban is a váltó-törvényszékek működése, a váltótörvény megalkotásával meghonosittatott. A váltó-ügyvédek számára magába a váltótörvénybe igtatott rendtartás nevezetes irányelveket foglal magában. Werböczi Hármaskönyve után a váltó-törvény volt a legelső rendszeresen kidolgozott törvénymunka, melyben egyszersmind a legelső polgárjogi perrendtartást találjuk, miután e váltókodex a váltóügyi törvénykezést tüzetes, tudományos alapokra fektetve, a kor színvonalán álló szabályzattal látta el. Mondhatjuk, ezzel kezdődött hazánkban az európai névre érdemes törvénykezés és bírósági szervezés, főképp miután benne a hűbéri osztálykülömbségek elvetésével, a jogegyenlőség elve teljes valóságban érvényre emeltetett. A váltótörvénykezés által nemcsak a jövedelmes perek gyarapodtak jelentékenyen, hanem a váltójegyzői képesítésekkel a váltóügyvédek nagy száma hálás mellékfoglalkozást kapott. Igaz ugyan, hogy a váltóügyvédek emez előnye némi irigykedést és versengést gerjesztett az ügyvédi karban, mi azt idézte elő, hogy egyidőre a közügyvédek már-már alantabb állásuaknak látszottak lenni a közönség szemében, azonban ez szellemileg jó hatással volt a testületre, mert sok közügyvéd bármily aggott volt légyen egész buzgósággal sietett letenni a váltóügyvédi vizsgát és öröm'