A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - A francia bünügyi statistika

A JOG 139 frtot előre megkapott s azon körülmény, hogy 4 frt 36 kr. hidvámot alperes tényleg kifizetett, bizonyítva van az által, hogy az alperes által e részben kinált fó'esküt felperes sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, továbbá mert az ellenirat 2. 4. tétele alatt felszámolt költségek felmerülte és kifizetése a 2—4/. alatti okiratokkal szintén igazolást nyert, alperes viszonkövetelésének helytadva, felperes fizetési kötelezettségét megállapítani és illetve arravaló tekintettel, hogy az éppen felperes nagyobb károsodásának megvédése céljából az 1875. évi XXXVII. t.-c. 347. §-a alapján elárverezett áru vételárából alperes a viszonkereseti követelést már levonta, felperes a levonás tűrésére volt kötelezendő stb. A győri kir. itéltábla (1896. évi december hó 29-én 2,616. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest viszonkeresetével elutasítva, végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 521 frt tőkét, ennek kamatát stb. fizessen. Indokok: A keresk. törv. könyvnek 346. §-a csakis a más helyről küldött áruk tekintetében engedi meg az árunak az átvétel után a viszonyokhoz képest haladéktalanul foganatosítandó megvizsgálását s a 347. §. ugyancsak a más helyről küldött árukra nézve kötelezi a vevőt arra, hogy a hiányokról az eladót értesítse és az árut, amennyiben az ügylettől elállani akar, annak rendelkezésére bocsássa. Abban az esetben azonban, amikor az áru átadása és átvétele, miként ez a jelen esetben is előfordult, az eladó megbízottjainak és a vevőnek jelenlétében egy és ugyanazon a helyen történt, vagyis az úgynevezett helyi ügyleteknél a keresk. törv. könyv 345. §-a és a közönséges magánjogelvei alkalmazandók,melyek szerint vevő az árut, amennyiben a szerződésnek vagy különös megállapodás hiányában a törvényi kellékeknek meg nem felelő áru átvételét megtagadhatja, de a kifogástalan átvétel után többé kifogással, melynek alapján a szerződéstől elállhat, nem élhet, kivéve azt az esetet, ha a vevő a keresk. törv. 349. §-a szerint a kifogás nélkül átvett árunak átvételekor fel nem ismerhető hiányait csak utólag fedezhette fel. Minthogy alperes jelenlegi esetben a felperes megbízottjai állal hozzá 1895. évi június 20-án beszállított kukoricát minden kifogás nélkül tényleg átvette és a B. alatti okiratban annak kifogástalan átvételét elismerte, nyilvánvaló, hogy alperesnek az áru minőségi hiányára alapított kifogása az áttételt követő napon már elkésett és hogy ez a kifogás már csak abban az esetben volna figyelembe vehető, ha alperes olyan hiányokat igazolna, melyek az átvételkor azonnal felismerhetők nem voltak; alperes azonban nem ilyen hiányokat panaszol, hanem ellenkezőleg azt vitatja, hogy a kukorica dohos volt, ami könnyen és azonnal felismerhető és mert maga alperes vitatja azt is, hogy ez a hiány már az átadás és átvétel megtörténte előtti időben fennforgott, rejtett hibáról tehát a jelenlegi esetben szó sem lehet: az előadottakból folyik, hogy alperes a kifogástalanul átvett áru vételárát a ktkv. 346. §-a szerint megfizetni köteles és hogy az árunak a ktkv. 346. §-a szerinti elárvereztetését az eladó rovására eszközölnie jogában nem állott. A m. kir. Curia (1897. évi június 30. 288. sz. a.) A másodbiróság ítélete indokai alapján és azért hagyatik helyben, mert felperes az alperes által bár előzőleg megvett és más helyről küldött árut saját emberei vagyis meghatalmazottjai által szállitványát alperes lakhelyére és ott adván el, a jelen esetben nem forog fenn helykülönbségi vétel: és mert alperes azt, hogy az általa kifogástalanul átvett áru könnyűséggel nem ismerhető rejtett hibával birt volna, nem bizonyította, stb. A takarékpénztárnál alkalmazott főkönyvelő ebbeli minőségénél fogva oly alkalmazottnak tekintendő, a ki különös felhatalmazás hiányában is feljogosítottnak tartandó az óvatoló közjegyző előtt annak kijelentésére, hogy van-e a bemutatott váltóra fedezet. (M. kir. Curia 1897 július 1. 1,236. sz. a.) Bűnügyekben. Postatakarékpénztári könyv ellopása és az ellopott betétkönyvecske alapján a betét felvehetése végett a volt birtokos nevének a felmondási ivre és a fizetési utalványra vezetett meghamitott névaláírása nem állapítja külön a lopás és okirathamisitás bűntettét, hanem miután ugy a lopás, mint az okirathamisitás egy akarat-elhatározás folyománya, utóbbi különösen a lopás sikerének eszközét képezi, a súlyosabban megtorlandó lopás bűntettébe olvadván, csak mint súlyosító körülmény jöhet figyelembe. A kalocsai kir. törvényszék (1896. évi március hó 11-én 1,166, B. sz. a.j magánokirathamisitás büntette miatt vádolt N. Ádám elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. törvényszék N. Ádám vádlottat a btkv. 401. §-ába ütköző s a 420. §-nak 2. pontja szerint minősülő két rendbeli magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért a btkv már hivatkozott, valamint a 96. és 99. §-ok alapján, figyelemmel a btkv 53. §-ára, összbüntetésül az Ítélet foganatba vételétől számítandó kilenc hónapi börtönbüntetésre s az 1892. évi XXVII. t.-cikk 3. §-ában meghatározott célokra fizetendő s behajthatlanság esetén további három napi börtönre átváltoztatandó 25 frt pénzbüntetésre itéli akként, hogy 1895. évi december 7-től 1896. évi január hó 5-ig tartott vizsgálati fogsága által két hetet szabadságvesztés büntetéséből kitöltöttnek elfogad. Kötelezi továbbá a kir. törvényszék vádlottat a m. kir. kincstár részére 65 frt kárösszegnek megfizetésére stb. Indokok: N. Ádám vádlott 1895. évi november 25-én Kecelen L. András károsulttól, kivel K. Ignác szabómesternél segédként dolgozott, annak tulajdonát képező 68 forint 50 kr. betétről kiállított postatakarékpénztári betétkönyvecskét elvevén, azzal a kalocsai postahivatalnál jelentkezett s itt L. Andrásnak adta ki magát s a betett összegből 65 frtot felmondott s a N. 1 szám alatt fekvő felmondási nyilatkozatra <L. András> nevet irta, majd a betét-könyvet ismét visszavitte Kecelre s a nevezett társával közösen lakott szoba polcára L. András ruhái közé visszahelyezte. Harmadnapra, 1895. évi november hó 28-án, ismét jelentkezett vádlott a kalocsai postahivatalnál s ekkor a betétkönyvecskét újból felmutatván, a megérkezett utalványra ismét «L. Andrásnevet irta s 65 forintot felvett, a könyvecskét pedig Kecelen a vasúti pályaudvarban lévő árnyékszékbe dobta. Ezután Szabadkára utazott vádlott s ott a pénzből ruhát, ezüst órát és láncot vett s a nála megtalált 1 frt 09 kr. kivételével a többi pénzt elmulatta. N. Ádám vádlott beismerte, hogy magát L. Andrásnak kiadva, annak betétkönyvére 65 frtot felmondott, felvett s ugy a felmondásra, mint az utalványra «L. András» nevét irta s a kapott pénzből 1 forint 09 kr. kivételével a többit saját céljaira fordította. Minthogy vádlott azon cselekményei, hogy két különböző alkalommal L. András nevét irta jogosulatlanul a felmondási nyugtára s a pénzt is felvévén, ez által ennek a postakincstárral szemben fennálló követeléséhez való jogát megváltoztatta s mert az érték 50 frtot túlhalad, a btkv. 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás bűntetteit képezik, azokban vádlottat bűnösnek kimondani és büntetését a felhívott törvényszakaszok alapján megállapítani kellett. Az okirathamisitás után sem szűnvén meg a postakincstárnak a betevővel szemben kötelezettsége, s viszont a betevőnek joga betéte összegét követelhetni, el nem enyészhetvén, e részbeni joga annál inkább is fent hagyandó, mert károsult a vádlott ellenében kárát érvényesíteni nem akarta. A felmerült kárösszegben vádlottat a postakincstár részére, miután annak képviselője ezt kérte, marasztalni kellett elitéltetése folyományaként stb. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétettek vádlott töredelmes beismerése és büntetlen előélete, ellenben súlyosítóul vétetett, hogy az okozott kárt megtéríteni ő nem képes. A vizsgálati fogságnak a szabadságvesztés büntetésbe részben beszámítása a btkv. 94. §-ában leli indokát, stb. A btkv 333. §-ába ütköző s a 336. §-nak 8. pontja szerint minősülő lopás büntette és a btkv 391. és 392. §§-aiba ütköző közokirathamisitás büntette miatt foganatba tett büntető eljárás a 44/96/B. számú végzéssel már jogerősen meglévén szüntetve, ezekre nézve ujabbi intézkedésnek szüksége ezúttal fel nem merült, stb. A budapesti kir. ítélőtábla. (1896 június 9-én 3,643. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatja, vádlott N. Ádámot a btkv 333. §-ába ütköző s a 334. §-a szerint minősülő lopás bűntettében s egyrendbeli, a btkv. 401. §-ába ütköző s a 402. tj-nak 2. pontja szerint minősülő magánokirathamisítás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért összbüntetését képező szabadságvesztés büntetését a btkv. 240., 402. és 96. §§. alapján egy évi és három havi börtönben állapítja meg és a 341. és 57. §§. alapján a szabadságvesztés büntetés kitöltésétől számítandó három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily időtartamban felfüggesztésére itéli. Egyebekben pedig az alsóbiróság Ítéletét, a vizsgálati fogság részbeni beszámítását illetően helybenhagyja, azzal a meghatározással, hogy az elsőbiróság által kiszabott pénzbüntetés a vádlott terhére eső egy rendbeli magánokirathamisitás bűntettéért tekintendő kiszabottnak. Indokok: Vádlott két önálló bűncselekményt követett el: t. i. a magánokirat hamisításon felül a lopás bűntettét is elkövette, mert a káros félnek 68 frt 50 krról szóló postatakarékpénztári betétkönyvét annak birtokából beleegyezés nélkül elvette, miután pedig ezt abból a célból tette, hogy annak értékét felvehesse, amint utóbb tényleg fel is vette, a jogtalan eltulajdonitási szándék kétségtelenül fenforgott, miért is őt a lopott dolgok értékére való tekintettel a btkv 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében kimondani kellett, nem szolgálván e tekintetben akadályul az, hogy a kir. ügyész lopás miatt vádat nem emelt, mert a vád tárgyává tett cselekmény minősítését a bíróság a kir. ügyész indítványától függetlenül eszközli és pedig halmazat alakjában több irányban is, ha az a büntető törvény több rendeletét sérti, s ehhez képest több önálló külön akaratelhatározáson alapuló bűncselekményül minősül. A kir. törvényszék két rendbeli magánokirat hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek vádlottat, külön minősítvén a betétre vonatkozó felmondási nyilatkozatnak, s külön a kiutalványozott összegre vonatkozó nyugtának meghamisítását; tekintve azonban, hogy vádlottnak akkor, midőn a lopott betéti könyvre elhelyezett értéknek okirathamisitás utján felvételére elhatározta magát, a szándék megvalósítása céljából a felvételhez szükséges összes iratok meghamisítására kellett magát elhatároznia;