A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - A francia bünügyi statistika

A JOG 243 halad, le nem rovás esetében az lelet tárgyát képezi. A 28 forinton télül pedig, eltekintve, hogy a hagyatéki illeték megszabása a telekkönyvi végzés meghozatala előtt történik, de külömben is a bíróság a telekkönyvi átadó végzésekben a bejegyzési illeték le vagy le nem rovását elhallgatja, mert nézetük szerint ez mint hivatalos ügyből kifolyó biztosítás illetékmentességet élvez. Az osztály egyezségből kifolyólag az örökösöknek járó követelések telekkönyvi biztosítása után a pénzügyi bíróság 1,924. h. elvi jelentőségű határozatában kimondja, hogy készpénzfizetés ellenében történő több átvétel nem csak a dolog természete, de a díjjegyzék 81. tételének világos kijelentése szerint is ugy illetékezendő meg, mint valóságos adásvétel. Ily körülmények között a több átvételért kifizetendő összeg e vételárral teljesen azonos tekintet alá esik és az átengedett ingatlanokra történt bejegyzések után illeték ki nem róható. Éppen a fenti elvből indulva ki, miután a több átvétel adásvételi jogügyletből fennmaradó vélelár hátralékok pedig csak akkor esnek illet. szab. 16. t. ü. pontja értelmében illetékmentesség alá, ha a nyilvánkönyvben bekebelezett jogoknak tulajdonosa teljes vagy részben történt átruházása esetében saját személyére ugyanazon dolgot illetőleg magának fenntartott vagy kikötött mint vételár követelési stb. Ha tehát az nemcsak azon dolgot illetőleg, vagyis nemcsak a jogügylet tárgyát képező ingatlan részekre kebeleztetik be, ez esetben a bekebeleztetési ',',„ százalékos illeték a pénzügyi bíróság 1,417/89. sz. határozata értelmében, nézetem szerint igen is jár, annyival is inkább, mert az illeték díjjegyzék 16. t. k. k. pontját, mely a törvényesen fel nem osztható ingatlanokra örökösödési jogon alapuló igények befejezéséig illetékmentességet állapit meg, az ingatlanok feldarabolását tiltó 1871. évi Lili. t. 55. §-a hatályon kívül helyezte. Ezek szerint tehát 7/10 ",<> kivetésnek igenis volna helye és a nagykorúak hagyatéka átadása alkalmával az le is róható az örökösök által: de midőn kiskorúak jogai nyernek telekkönyvileg biztosítást, ez a közjegyző által le nem róható, mert az osztályegyezség megkötése alkalmával a hagyaték átadását kérő kir. közjegyző, eltekintve, hogy kiskorúak részére olyan összeg nem áll mindenkor rendelkezésére, a mely a bejegyzési illetéket fedezhetné, de számtalan alkalommal az árvaszék a jegyzőkönyvet jóvá sem hagyja és nem teszi át a hagyaték átadása végett az iratokat a bírósághoz, hanem uj egyezséghozatalra utasítja a közjegyzőt. Véleményem szerint azért ezen ugy volna segíthető, ha az árvaszék a belügyminisztérium III/4 11,785/83 számú (p. m. t. 111/15 7,157 831 rendelete értelmében járna el, mert a fenti rendelet értelmében az árvaszékek kötelesek gondoskodni arról, hogy a kiskorúak érdekében benyújtott zálogjog bejegyzéseknél a bejegyzési illetékek megfelelő bélyegjegyekkel legyenek mindig felszerelve és oly esetekben pedig, midőn megfelelő bélyegjegyek nem csatoltatnak, a hivatalos lelet a gyám vagy gondnoka ellen felveendő és a felemelt illeték is a 104. §. értelmében szintén megszabandó és csakis a kiskorúak veszélyeztetett követelései biztosítása esetében akkor szabandó meg a pénzügyminisztérium 1883. évi 66,570 sz. rendelete folytán csupán az egyszeres illeték, vagy midőn az árva készpénzvagyonnal nem rendelkezik. Ha tehát a kiskorúak vagyonában készpénz őriztetik, az átadó végzés meghozatala után az árvaszék, a bejegyzési illetékeket lerovás végett a járásbírósághoz tenné át. Ki is a 28 forintot meghaladó bejegyzési illeték levonása, valamint a kiskorúak készpénz hiánya esetében a belügyministernek az 1883. évi 55,426 sz. körrendelete értelmében a telekkönyvi hatóságot az iránt tartoznék megkeresni, hogy az egyszeres bélyegilletékek kiszabása iránt, a telekkönyvi végzésben az adóhivatalt keresse meg. Nagykorúak javára foganatosítandó bejegyzés esetében pedig a legcélszerűbbnek az mutatkozik, hogy a hagyatéki bíróság az érdekelteket a bejegyzési illeték lerovására végzésileg hívná fel. Belföld. Az eperjesi ügyvédi kamara évi jelentése. A sommás eljárásról szóló törvény ama rendelkezései, a melyek szerint az 50 frttól 200 írtig terjedő értékhatárt felülhaladó ügyeknél a felülvizsgálat feltétlenül meg nem engedtetik, a gyakorlatban be nem váltak. A felülvizsgálat kizárása ott, a hol a II. bírósági itélet az I. bírósági ítélettel nem egybehangzó, a gyakorlati életben a jogbiztonságra veszélyesnek bizonyult. Szükségesnek tartjuk, miszerint azon esetekben, a melyekben a járásbíróság Ítélete a törvényszék által megváltoztatott, a felülvizsgálatnak feltétlenül helye legyen oly perekben, a melyeknek értéke az 50 frtot felülhaladja, mert két alsóbbfoku birói nézet ellentétes volta mellett a nagyobb tudományos garanciát nyújtó magasabb birói fórum kizárása a jogkereső közönség érdekeinek veszélyeztetésével jár. A sommás eljárásról szóló törvény 1. §-a szerint a birtokés örökösödési perek, ha a per tárgyának értéke a 200 forintot meg nem haladja, a kir. járásbíróságokhoz tartozván, ezen perekben a felülvizsgálat feltétlenül ki van zárva. Minthogy azonban ezen perekben elsőfokulag oly bíróságok járnak el, a melyek azelőtt ily perekben nem ítélkeztek és minthogy a per substratumának az adóbizonylatok alapján kiszámított értéke, a per tárgyának valóságos forgalmi értékénél jóval alacsonyabb, ugy, hogy gyakran 6,000—8,000 frtnyi értéket képvisel azon ingatlan, a melynek az adó alapján való becslése 200 írton alóli értéket mutat, különösen a per substratumának nagyobb értéke az, mely ezen perekben a felülvizsgálat megengedését követeli. Bár a sommás eljárásról szóló törvény az adóbizonylat alapján megállapított magasabb érték igazolását megengedi, ez — a birói becsléssel összekötött tetemes költség miatt — csak felette ritkán vétetik elő, végérvényesen döntvén ezen sokszor tetemes értékű persubstratumokkal bíró perekben a kir. törvényszékek akkor is, ha a II. fokú határozat az I. fokú határozattal nem egybehangzó. E részben szerzett tapasztalataink alapján tehát kérjük Nagyméltóságodat, miszerint ezen kérdést megfontolás tárgyává téve, az iránt intézkedni méltóztassék, miszerint azon örökösödési és birtokperekben, a melyekben elsőfokulag a kir. járásbíróságok járnak el, a kir. táblákhoz való felülvizsgálatnak feltétlenül helye legyen. Egy törvényszéki elnök ünnepeltetése. Szt. István napján volt 10 esztendeje annak, hogy a zilahi kir. törvényszéknek elnöke Óvári Szeőke Bálint ezen állására kineveztetett. Ezt az alkalmat felhasználták az alája rendelt kir. törvényszék, valamint a felügyelete alatt álló kir. járásbíróságok tisztviselői, úgyszintén tisztelői, hogy a népszerű elnök előtt szeretetüknek és ragaszkodásuknak ünnepélyes alakban kifejezést adjanak. Déli 12 órára gyülekeztek össze a törvényszék nagy tanácstermében a kir. törvényszék, s az ennek területén fekvő öt járásbíróság összes birái, segéd-és kezelő személyzete, a kir. ügyészség tagjai, a törvényszék területén működő ügyvédi és közjegyzői kar. Az ünnepeltért küldöttség ment, a mely tudtára adván a jubilánsnak, hogy hivatalnokai és tisztelői várják, hogy üdvözletüket kifejezhessék előtte a nevezetes nap örömére, az egybegyűltek lelkes éljenzése közben vezette be az elnököt az ünneplők körébe. Itt Hiry Ferenc kir. táblai bíró üdvözölte a jubilánst, lelkes hangú beszédben emelvén ki az ünnepelt elnök érdemeit, a melyeket a lefolyt 10 év alatt a magyar igazságügy körül szerzett, s azt az őszinte ragaszkodást, a melylyel alárendeltjeinek mindegyike viseltetik iránta. A beszéd végén átnyújtotta az összes alája rendelt hivatalnokok, továbbá az ügyészi, ügyvédi és közjegyzői kar által aláirt remek kivitelű diszalbumot. Az elnök meleg szavakban köszönte meg ezt a nem várt óvációt s felkérte hivatalnoktársait, hogy továbbra is tartsák fen számára ragaszkodásukat, mert csak ily egyértelmű munkálkodással lesznek képesek a magyar igazságügy javára közreműködni. Ezután egyenkint megköszönte az ünneplőknek szives megemlékezésüket. A hivatalos tisztelgés után bankett következett, a melyen 100-nál többen vettek részt. A banketten mindvégig lelkes hangulat uralkodott s természetesen felköszöntök is voltak. Az első felköszöntőt Hiry Ferenc kir. táblai bíró tartotta, az ünnepeltre emelvén poharát, majd Sántha Dezső tasnádi ügyvéd az ünnepelt nejét, Ben kő József táblai biró zsibói járásbíró pedig az ünnepelt családját éltette. Erre szólásra emelkedett Hunyady Domokos tasnádi ügyvéd, kiemelve azt az egyetértést, a mely az ünnepelt elnök vezetése alatt álló törvényszék területén a bíróság és az ügyvédi kar tagjai közt uralkodik, a mely az igazságszolgáltatás tökéletesítését nagy mértékben emeli, a birói karra emelte poharát. Mi le Mihály táblai biró sz.-somlyói járásbiró viszont az ügyvédi kart éltette. Ausztria és külföld. A francia bűnügyi statistika. . A francia igazságügyminister Darlan által kiadott 1894. évi bűnügyi statistika mindenek előtt azt mutatja, hogy Franciaországban is a tulajdon elleni bűncselekmények esetei mindinkább apadnak. A magyarázat, melyet a ministeri jelentés ezen jelenségre nézve ad, és mely oda irányul, hogy az ügyészek fokozódott mértékben alkalmazzák a correctionalisatiót, a számok által meg lesz cáfolva. Mert nemcsak a tulajdon elleni bűncselekmények száma a mult évi 2,431-ről 2,271-re apadt, de a lopás vétségével vádoltak száma is 49,000-ről 47,000-re apadt, sőt még a csalás miatti vétségek száma is aránylag csökkent. Ép oly téves a minister ama következtetése, hogy a bizalommal való visszaélések növekvéséből folynék, hogy a tulajdon elleni vétségek az előrehaladó culturának megfelelőleg csak enyhébb formában mutatkoznak. Mert mig e bizalommal való visszaélési bűnesetek száma 600-al szaporodott, addig a lopás miatti vétségek száma 1,500-al apadt. Továbbá nem lehet fölfogni azt sem, hogy csalás és hamisítás, melyek száma szintén apadt, miéit volnának a vagyon megtámadásának ravaszabb formái, mint például a hűtlen kezelés. Mi azt hisszük, hogy az eseteknek ilyetén való kedvező átalakulása, csakis a nép jóléte emelkedésének tulajdonitható. Ellenben, ugy Németország mint Ausztriában a durvaságból származó bűnesetek szaporodnak. Ez nemcsak a súlyosabb t er mész e tü eseteknél, hanem a testi sértéseknél isiátható, mert mig az elmúlt 1894. évben már 35,000 ember, addig az 1880. évben csak 23,000 ember volt ezen bűncselekmények miatt