A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - Fővárosi birák sérelme

Tizenhatodik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1897. augusztus 29. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A J (ezelőtt MAGTAR ÖGTVÉDI KÓZLÖNT) HETILAP ÍZ lemicüGy tarom ÍÉPFISELSTÉRK I IAGTAR ÜGTTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS íteizói m müm. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓK. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « _ 6 € — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélssjríí'/ben bérmentesen postB utalványnyal küldendők. TARTALOM; Fővárosi birák sérelme. I. Irta: Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbiró. II. Irta: dr. Ödön fi Miksa budapesti ügyvéd. — Szolgalom a sommás visszahelyezési perben. Irta: Göldner Károly, brassói kir. tvszéki biró. — A hagyatéki ügyekben előforduló telekkönyvi bejegyzési illetékekről. Irta: Z á d o r Mór, m. kir. pénzügyi segédtitkár Rimaszombaton. — Belföld. (Az eperjesi ügyvédi kamara évi jelentése. — Egy törvényszéki elnök ünnepeltetése.) — Ausztria és külföld. (A francia bűnügyi statisztika.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A bagatell-törvény gyakorlatához. (Felelet.) Irta: dr. Kozma Endre. kir. albiró Egerben.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MK1.LÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Fővárosi birák sérelme. I. Irta. : KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. Minden nyilvános felszólalás, melynek a közérdek a rugója és eredő forrása, feltétlenül jogosult. A felszólalásnak a tárgya az ezt magában foglaló rétegekből kiemeltetvén és felszínre hozatván, a nyilvánosság által tisztul meg épp ugy,mint a drágakő, melyet, hogy teljes értéke meg legyen, faragni és csiszolni kell. A nyilvánosság olyan, mint a napfény, melyben a felszólaló érvei vagy kidomborodnak és megérnek,vagyerőtlenül hullanak szét. Dr. Ödönfi Miksa budapesti ügyvéd urnák ezen b. lapok f. évi 33-ik számában közzétett ((Fővárosi birák sérelmei) c. cikkétől nem lehet megtagadni, hogy a közérdek forrásából fakad, mert az ország központjában s fő- és székvárosában elhelyezett birák sérelme csakugyan közérdekű. Nem is akarunk annak sem általános, sem aktuális értékéből semmit sem levonni s csupán csak az audiatur et altéra pars elvéből kiindulva, a dr. Ödönfi Miksa ur által odaállított érem mind a két oldalát szándékozzuk vizsgálni a végből, hogy a felvetett becses kérdés a maga igaz valójában kerüljön a nyilvánosság Röntgen-sugarai utján annak Ítélőszéke elébe. Mindenekelőtt — tisztelve az ellenkező véleményt — azt tartjuk, hogy abból kiindulni, hogy a fővárosi, vagy a vidéki birák vannak-e súlyosabban megterhelve munkával, elhibázott dolog, mert ha akad is szórványosan a vidéki bíróságok közt olyan, melynek tevékenységi foka a fővárosiakét meg sem közelíti, az általános zsinórmértékül nem szolgálhat, mert a vidéki bíróságok súlyát nem a legkisebb, hanem a középés nagy forgalmú bíróságok adják. Már hogy ezeknek a zöme az '(ügyszámokat komóttan és a legkisebb megeről tetés nélkül végzi el», oly állítás, a mely legalább is erős bizonyítást igényel. Bátrak vagyunk dr. Ödönfi Miksa ur emlékezetébe hozni egy vidéki középfokú bíróság tevékenységét, mely röviden vázolva ugy áll, hogy 6—8,000 szám s ebből 800— 1.500—2,000 ügy esik egy biróra, a ki azokat az utolsó betűig egymaga irja és intézi el. mert joggyakornokról, aljegyzőről, jegyzőkönyvvezetőről, meg arról, hogy másutt ilyenek is vannak, csak hirből hall. S ahhoz még az ügykörébe eső összes panaszokat, kereseteket, kérelmeket is meg kell hallgatnia s az arra valókat jegyzőkönyvre vennie, a mi hetenként idejének egy jelentékeny részét emészti meg. Tény, hogy egy ilyen ügyforgalmu bíróságnál ma a vidéken is órákkal kell napról-napra megtoldani a rendes hivatalos időt. mert máskép nem érhető el a currentia. Az a joggyakornok, vagy aljegyző, akárhogy vesszük is, mégis csak egy ember s a mi blanquetta-munkát végez, ennek revideálása tulajdonkép csak az aláírásból áll, — s ha már meg van, bizonyára a jegyzőkönyvvezetéseknél is alkalmaztatik. Levonva ekkép a 10,000-ből a levonandókat, világos, hogy a megterheltetésben az ilyen vidéki biró a fővárosinak nem sokat enged. Hogy pedig a nagyobb forgalmú vidéki biróságoknál a helyzet nem lehet kedvezőbb, az a dolog természetéből következtethető. Lapunk mai száma Egyáltalán azt tartjuk, hogy ma már. a j ár ás bírósági hatáskör oly széles kiterjesztése mellett, aligha létezik kir. járásbíróság, a mely ügyei ellátásában a közönségest meghaladó szorgalomra utalva nem volna; következőleg a vidéki szerényebb ügyforgalom még nem jogosít fel arra, hogy az aránylag nagyobb személyzetű fővárosi bíróságok javára himet varrjunk. Adjuk meg tehát a vidéki bíróságoknak is, hogy sokat dolgoznak s ne nehezítsük a nélkül is súlyos viszonyaikat az e részbeni elismerés elvonásával. Hisz a vidéki biráknak is vannak sérelmeik, sok helyütt igen érzékenyek és mélyre hatók. Azok közül csak egyet említünk fel, mely a fővárosiakéval közös : nálunk is lehangoltságot szül, hogy a birák vagy szerfelett lassan, vagy sehogy se léptettetnek elő. Csakhogy mi azért korántsem «végezzük lanyhábban terhes dolgunkat», sem el nem kedvetlenedünk, hanem fokozott buzgalommal és megkétszerezett, tántorithatlan energiával törünk magasztos célunk: az igazságszolgáltatás és a bíróságok tökéletessé fejlesztése felé. Nagyon szeretnők, ha elvi fontos kérdéseknél nem egyes kivételes esetek, hanem az összességből levont következtetések volnának a döntők. Ez megóvna mindenkit attól, hogy az általános vádaskodás a minő pl. az, hogy a vidéki biró szokva van ilyen, meg olyan kényelemhez — terére lépjen. Érdemileg sem lehetünk egy véleményen dr. O d ö n f i Miksa úrral. Mi ugyanis annak a meggyőződésnek vagyunk igénytelen szószólói, hogy a fővárosi birói karnak a vidéki jobb erőkkel való felfrissítése az uralkodó igazságügyi politika egy felette üdvös elve, kivált akkor, ha viszont a fővárosiak adott esetekben a vidékre léptettetnek elő. Valamint a vidéken a birák ide-oda vándorolnak és változtatják székhelyüket, ugy a fővárosi birák sem csinálhatnak monopóliumot abból, hogy működésük helye kizárólag a főváros legyen. A ki helyhez köti magát, annak illik, hogy várni tudjon, a fővárosban annál inkább, mert az ottlakás előnyei egy pár, a vidéken is előforduló mellőztetéssel bőven felérnek. Az egyének kiválasztását s a viszonyok megítélését pedig, a melyekben ilyen felcseréléseknek történniük kell, tartsuk csak az arra legilletékesebb, mert legjobban informált törvényes fórumnak fenn. Ez a törvényes fórum minden esetben tudni fogja mérlegelni azt, hogy a rátermettség nem mindig kapcsolatos azzal, hogy valaki sokat, vagy pláne nagyon sokat képes elvégezni. S a ki csupán kényszerűségből s nem az ügyszeretettől vezéreltetve dolgozik olyan óriási sokat, annál a kiképzés milyensége szenved és satnyul, a miből következik, hogy a kicsinyelt vidék alapos birák előállítására eo ipso alkalmas. A vidéken is vannak oly sajátságos jogviszonyok, a melyekkel a velők ismeretlennek előbb alaposan meg kell barátkoznia s magát beléjök élnie. Ilyenek pl. a házközösségi jogviszonyok. Ha már most széles látkörü, gyakorlott bírákat akarunk nevelni, akkor okvetlen azon kell igyekeznünk, hogy azok ugy a vidéki, mint a fővárosi sajátságos jogviszonyokat lehetőleg megismerjék. Csakis igy tehetünk szert pl. alapos curiai bírákra, a kiknek az ország összes jogviszonyai feletti ítélkezést nyugodtan tehetjük le a kezökbe. A fővárosba való áthelyezés, de minden birói előléptetés egyik elengedhetlen criteriumának tartjuk mi is az áthelyezendő, vagy előléptetendő egyén kiválóságát s a hogy a pél dákból tudjuk, ez a criterium az igazságügyi miniszter ur előtt szigorúan irányadó. Magában véve az, hogy az áthelyezett, vagy kinevezett biró neve ismeretlen, nem ok a mellőzésre, mert íl oldalra terjed.