A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 32. szám - Kozma Sándor - Bűncselekmény és magánjogi igény 3. [r.]

Tizenhatodik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1897. augusztus^ 8 Szerkesztősé*: Jt J ^\ Előfizetési árak: V..Rudolf-^part3.sz. Jj^ ^j. mentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr Kiadóhivatal: (e"15tt MAGTAR Ö6YVÉDI KÖZLÖfrr> Fei « _ s. - « HETILAP ÍZ IGlZSÍflOG7 ÍRDKÍEINEK ÍÉPTISE1BTŐHB11A6T1R ÜSTTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS itali III fÖZLÖNTE. Egész g _«,__« Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják V., Rudolf-rakpart 3. sz. Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR AZ előfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ü»wédek . , uryvtden. effcéls»írü>>ben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. H„tu,,tnl^nvnvfll Megrendelések, felszólalások a postHiitólványnyal kiadóhivatalhoz inttondők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : Kozma Sándor. — Bűncselekmény és magánjogi igény. Irta : dr : P 1 o p u György, gyulai kir. törvényszéki biró. — Rendes perekben a másodbirósági végzés ellen felfolyamodás hány nap alatt adandó be ? Irta : Cstk-Jenöfalvi Gyenge Mihály, kir. tvszéki biró Zilahon. — Közegészségügyi törvényhozási kérdések. Irta : dr. A 11 m a n Béla, debreceni orvos. — Belföld. (A magyar bányaügy érdekében.^ — Nyilt kérdések és feleletek. (A házassági jogból. Irta: dr. Hecht Ignác, ügyvéd Kismartonban.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKL.I.ÉKLET: Jogesetek tára. — Kelsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a oBudapesii Közlöny»-böl. (Csődök — Pályázatok. Kozma Sándor. Közéletünk egy nagy alakja dőlt f. é. aug. 5-én sirba Kozma. Sándorral, alak. mely visszanyúl tevékenységével azon korba, mely hazánk alkotmányos újjászületésének korszaka volt. Mint az első magyar főügyész a magyar ügyészi intézmény rendkívüli fejlődésének útjait ő jelölte meg, azon ideális célok hangoztatása által, melyeket eléje tűzött. O még azon iskolához tartozott, mely fájdalom, mindinkább kihalóban van, melynek légkörébennem az intézmények betüjéne k,hanem aszellemének cultusát ápolták. Csak igy érthető azután azon varázserő, melylyel sikerült neki a hazai ügyészséget a jog védőjévé és nem csupán a jogtalan üldözőjévé avatni, és ez által a bizalmat ezen intézmény iránt a közvéleményben oly magas fokra emelni, mint minővel nálunk tényleg bir. Ezen nagyszerű eredményt csak akkor tudjuk méltányolni, ha visszaemlékezünk, mily idegenkedéssel fogadta az ország egyáltalán az ügyészségi intézményt, melyben az osztrák államügyészség'szabadságellenes szellemének örökösét és letéteményesét vélte feltalálni. Kozma fényesen megcáfolta e balhiedelmet. Már rövid működése után elnémította az alaptalan félelmet, és egyéniségének rokonszenves, egyenes, magyaros jellege, tevékenységének, nemes humanismus által vezérelt irányával a hazai büntető igazságszolgáltatásra rásütötte sajátlagos bélyegét, melyről csak azt kívánjuk, hogy utódai mint nemes örökséget továbbra ápolják. Kifogyhatlan emberszeretete mellett lefelé, törhetlen önérzettel viselkedett felfelé és semmi megfélemlítés által a hatalom eszközévé, vagy szabadságellenes áramlatok szolgájává lealáztatni magát nem engedte^Liberális és humánus a szó legnemesebb értelmében, fölvilágosodott, a tizennyolcadik század nagy bölcselői magas szárnyalású gondolkozásmódja szerint, szabadságszerető, a negyvenes évek szellemóriásaink értelmében, valódi antik jellem, ez volt Kozma, nemcsak az ember, hanem — a főügyész is. «Ki lép nyomodba ?» Méltán felkiálthatunk. Mi pedig fiatalabbak,|kik Kozmára áhítattal és rajongással pillantottunk fel életében, és most ravatalát mély fájdalommal álljuk körül, fogadjuk meg, hogy azon nagy hagyományok szellemében akarjuk ápolni örökét, melyben ő azt egy munkadus életben nagyra növelte. Ez a legszebb koszorú, melyet koporsójára tehetünk. Kozma Sándor született Köröshegyen, Somogymegyében 1825-ik évi szeptnmber 2-án. Középiskolai tanulmányait Sopronban, Pécsett és Pápán végezte, a jogot Pozsonyban hallgatta s az ügyvédi oklevelet 1847-ben nyerte el. Az 1848-diki országgyűlésen Szegedy, majd a radikális Madarász László jurátusa volt. A szabadságharcban résztvett; kezdetben a felső táborban, majd a rácok elleni délvidéki hadjáratban harcolt. A harc leverése után az osztrák hadseregbe sorozták, de onnét csakhamar kiszabadult. Az ötvenes években rendőri felügyelet alatt állott. Somogymegyében ügyvédeskedett, hol nagy intelligenciája és szónoki képessége annyira feltűnt, hogy 18bT-ben országgyűlési képviselőnek választották. Széles jogtudományának és kodifikáló képességének elismeréséül Horváth Boldizsár osztálytanácsosának hivta magához. Lapunk mai száma 1869-ben a reformált királyi kúria legfőbb itélöszéki osztályának birája s 1872-ben az államügyészség fölállítása után királyi főügyész, ae uj hivatal országos főnöke, szervezője és mostani alkatában megteremtője volt. Ez állásában szerzett nagy és felejthetlen érdemeket; büntetőtörvény nemlétében királyi ügyészséget alkotott s oly szervezetet adott neki, mely azt az uj intézményt, a mely rendszerint nem igen szokott maga iránt rokonszenvet ébreszteni, nálunk népszerűvé tette. A vezér, kihez az ügyészi kar meleg kegyelettel, s mondhatni fiúi tisztelettel és szeretettel ragaszkodott, első föllépése óta folyton a leghatározottabb szabadelvű reformerek egyike volt hazánkban, hosszabb tapasztalás után azonban részben visszariadt az idegen eredetű s viszonyainkra nem illő reformok tulhajtásától, s méltán félteni kezdte a magyar nemzeti egységes szellemet s irányt a német skolasztikusok s azokat utánzó elméleti szobatudósok befolyásától. Kozma főállamügyész, kinek hivatalos hatósága előbb az egész országra kiterjedt s ki felügyeleti és ellenőrző látogatásait Soprontól kezdve Munkácsig és Szegedig végezte, az öt Messiásként váró fegyintézeteket éles szemekkel vizsgálta és erős, de igazságos, s emberséges karokkal vezette s kormányozta. A Szilágyi Dezső-féle ujabb törvény óta már csak a Budapesti, győri és pécsi királyi táblák területére szorított budapesti királyi főügyészségi kerület főügyésze volt s igy korlátoltabb hatáskörrel bírt, de azért nem kisebb tiszteletben és bizodalomban részesült az elfogulatlan közönség s alárendeltjei részéről, mint bármikor. Éles belátás, gazdag tudás, magasfoku kultúra, jártasság az irodalom és művészet minden ágában, e mellett emberszerető szív s bölcs, tántoríthatatlan nemzeti érzelem és józan szabadság szeretet voltak ama tulajdonok, melyek nevét a magyar jogélet történetében feledhetetlenné tették. Bűncselekmény és magánjogi igény. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. III. (Befejező cikk.)*) Előző fejtegetéseinkben a törvénymagyarázat szabályai szerint eszközölt logicus következtetés alapján azon eredményre jutottunk, hogy az 1868-iki perrendtartás 9. és 321. §§. megalkotása körül a törvényhozót ugyanazon egy irányelv vezérelte. Valamint itt, ugy amott sem akarta a törvényhozó a bűnöst a kártérítési kötelezettség alól felmenteni. Azonban a 9. §-ban és a 321. §-ban lefektetett ugyanazon egy elv a törvényben nincs következetesen keresztülvive, s illetve, helyesebben szólva: az elv nem talált következetesen és egyforma kifejezést; mert: míg a 321. §. után közvetlenül következő 322. §-ban (illetve az 1881 : LIX. t.-c. 73. §-ában) a törvényhozó kifejezetten intézkedik azon esetre, hogy mi történjék a magánjogi igénynyel akkor, ha a bűnvádi eljárás meg nem indítható, addig a törvényhozó sem a 9. §-ban, sem egy későbbi szakaszban a felvetett esetről egyáltalában nem intézkedik. Miután azonban még erőszakosan sem lehet a törvény szavaiból, vagy szelleméből a törvényhozó oly irányú akaratát kimagyarázni, hogy a bűnvádi eljárás meg nem indithatása esetében, a magánjogi (kártérítési) igény sem volna érvényesíthető: alaposan következtethetjük, hogy a törvényhozó a 9. §. szövegezésénél közvetlenül csak arra volt tekintettel, hogy a magánjogi igény érvényesítése, — a már felhozott indokból — szüneteljen addi<?, míg a folyó büntetőeljárás végbefejezéstnyerend;— azon további eshetőségről azonban, hogy bűnvádi eljárás meg nem indithatása esetében a magánjogi igénynyel mi történjék, és miként érvényesíttessék ? — a törvényhozó nem nyilatkozott. Lehet, hogy ezt nem tartotta szükségesnek, és igy az általános magánjogi elvek lebegtek szemei előtt; de lehet az is, hogy ezen eshetőség véletlenül elkerülte figyelmét. Bármi lett légyen azonban a törvényhozó hallgatásának motívumaié feledjük azt, a mit különösen fontolóra kell vennünk, hogy *) Előző 2 cikket 1. «A J o g» 30. és 31. számában. 8 oldalra terjed.