A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 2. szám - A közigazgatási biróság működésének megkezdése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2. számához. Budapest, 1897. január hó 10. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. ítélőtáblának 17. számú polgári határozata. Sz. Péterné, M. Rozáliának, K. György és neje P. Anna ellen tulajdonjog előjegyzésének törlése iránt a sümegi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság előtt folyamatba tett telekkönyvi ügyének 3,llö polg. 18%. szám alatt történt felülvizsgálása alkalmából a győri kir. itőtélőtábla kimondotta a határozattárba felvendő következő Határozatot : A telekkönyvi rendelet 87. 91. i;-ai eseteiben kieszközlött előjegyzés kitörlését az igazolás elmulasztása miatt az is kérheti, a ki a vonatkozó ingatlanra a bekebelezett tulajdonossal kötött szerződés alapján a telekkönyvi rendelet 75. §-a értelmében tulajdonjogának bekebelezését utóbb kieszközölte. Indokok: A tlkkvi rendelet 95. §-a szerint a 87—91. §§. eseteiben kieszközölt előjegyzés igazolása annak, ki ellen az előjegyzést kieszközölték, vagy jogutódjának a bekeblezésre alkalmas nyilatkozata vagy az ellene per utján hozott jogerejü határozat alapján történik. Minthogy a telekkönyvi rendelet 95. §-a csak általában a jogutód kifejezést használja, s e kifejezés alatt ép ugy értendő az ingatlan előbbi tulajdonosának örököse (universalis successora) mint az a ki az ingatlant nem örökösödés cimén, hanem jogügylet alapján szerezte meg (singularis sucessor); s nincs elegendő alap annak feltételezésére, hogy a törvényhozó a különböző szerzési címeknek e pontban különböző hatályt akart volna tulajdonítani, a midőn pedig az örökös ép ugy csak abban a mérvben szerzi raeg az örökhagyónak bizonyos meghatározott ingatlanra vonatkozó jogosítványait, mint a milyen mérvben megszerzi azokat a jogügylet alapján tulajdonossá vált jogutód. Ellenkezőleg a törvényeknek a telekkönyvi rendelet 95. és következő szakaszaival összefüggő rendelkezései arra nyújtanak alapot, hogy a 95. §-ban használt jogutód kifejezés mind az általános mind a részleges jogutód fogalmát felöleli. Ugyanis az osztrák polgári törvénykönyv 431. §-a szerint telekkönyvezett ingatlanra a teljes és legerősebb jog, a tulajdonjog bekeblezés által van megszerezve, a 442. §. szerint pedig az, ki valamely ingatlant tulajdonul megszerzett, ezzel megszerezte az azzal járó jogokat is az átruházó személyére szorítkozó jogok kivételével. Az osztrák polgári törvénykönyv 355. §-a szerint a tulajdon az a jog, mely szerint valaki a dolog állagával és hasznaival szabadon rendelkezik s abból minden mást kizárhat. Minthogy az a jog, hogy a tulajdonostól a tulajdonjogot el ne vegyék, hogy ő tulajdonával szabadon rendelkezzék, s hogy tulajdonjogát megtámadó telekkönyvi bejegyzések nélküle s meghallgatása nélkül érvényre ne emelkedjenek, nem személyhez kötött jog, ez tehát az ingatlan későbbi tulajdonosára is az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével átszáll: nyilvánvaló, hogy a korábbi tulajdonos, a ki ellen és a kinek rendelkezése alapján további bekebelezés a telekkönyvi rendelet 71. és 75. §-ai szerint egyáltalában nem rendelhető, a már tulajdonát semmiképen sem képező ingatlan felett a bekeblezett ujabb tulajdonos jogkörébe avatkozóan olyan alakban sem rendelkezhetik, hogy ő az előjegyzett tulajdonos tulajdoni igényét jogosnak kinyilvánítsa s neki bekeblezésre alkalmas okiratot adjon, vagy hogy az ellene indított perben rosszul vagy éppen nem is védekezve a bekebelezett tulajdonos hátrányára az előjegyzett tulajdonost segítse diadalra, és tulajdonképen oly perben álljon alperesként, a mely per tárgya, az ingatlan tulajdona iránt ő már közvetlenül érdekelve nincs is, mivel a tulajdon már nem lehet az övé, hanem csak az előjegyzést, vagy bekeblezést nyert tulajdonosé. Ezek szerint az igazolást, ha a tulajdonjog előjegyzése után a bekeblezett tulajdont harmadik szerezte meg, helyesen csak e bekeblezett tulajdonos nyilatkozatával lehet kieszközölni, s csak a bekeblezett tulajdonos ellen lehet az igazolási pert megindítani; magától értetődő lévén az, hogy az előbbi bekeblezett tulajdonos ellen kellő módon s törvényes határidőben a tulajdonjog utóbbi bekeblezését megelőzőleg megindított igazolási perre nézve az előbbi bekeblezett tulajdonosnak az utóbb bekeblezett tulajdonos szintén jogutódja, e per hatályát tehát a jogutód abban az állásában, a melyben tulajdonjoga bekeblezésének időpontja találta, elfogadni tartozik, abba felperes részéről alperesként bevonható vagy abba alperesként maga is beléphet. Magától értendő továbbá az, hogy ha az előjegyzett tulajdonos a korábbi bekeblezett tulajdonostól az előjegyzés igazolására alkalmas nyilatkozatot oly időpontban kapott, a midőn még az utóbbi bekeblezett tulajdonos a maga tulajdon jogának bekeblezését ki nem eszközülte s nem kérte, vagy ha az előjegyzett tulajdonosnak az az okirata, a melynek alapján az előjegyzést megkapta, bekeblezés megengedésére is alkalmas volt, és a bekeblezés csak azért maradt el, mert az előjegyzett tulajdonos tévedésből csak előjegyzést kért: az előjegyzett tulajdonos ezeknek az okiratoknak alapján az igazolást és a bekeblezés megengedését kérheti mindaddig, mig az utóbb bekeblezett tulajdonos az előjegyzés törlése iránt a sikeres kérvényt a telekkönyvi rendelet 99. §-a alapján be nem adta. Mert ezeknek az okiratoknak hatályát az utóbb I bekebelezett tulajdonos mi.it jogutód annál a jogszabálynál fogva, hogy a bekebelezett tulajdonos másra több jogot, mint a menynyivel maga bir, át nem ruházhat (osztrák polg. tk. 442. §-a) szintén elfogadni köteles. A kifejtettek helyességét támogatja még az is, hogy törvényeink egyes esetekben a részleges jogutódnak megadják a jogot, hogy ő az előjegyzés igazolása tárgyában az előbbi bekeblezett tulajdonos jogosítványait gyakorolja. A hagyományos ugyanis kétségtelenül szintén részleges és nem általános jogutód. Ha a hagyomány tárgya ingatlan, a hagyományos a hagyomány tárgyára a tulajdonjog bekeblezését örökösödési eljárás utján az 1894. évi XVI. t.-c. 3. 4. 106. §-ai értelmében megszerezheti. Ha a hagyományos nyeri meg arra az ingatlanra a tulajdonjog bekebelezését, a melyre más nyert előző rangsorozattal előjegyzést: kétség tárgyát sem íogja képezni, hogy az előjegyzés igazolása iránt a per a részleges jogutód, a hagyományos ellen indítandó, s hogy a hagyományos lesz egyedül jogosítva a bekeblezés megengedésére alkalmas nyilatkozatot kiállítani, nem pedig a korábbi tulajdonos örökösei. Továbbá az 1881. évi LX. t.-c. 137.§-a értelmében a bekeblezett tulajdonos ellen végrehajtási zálogjogot vagy végrehajtási jogot nyert hitelező feljogosítást nyer, hogy a bekeblezett tulajdonos helyébe lépve, ennek jogán a megelőző rangsorozatban előjegyzett tulajdonjog törlése iránt a szükséges lépéseket megtehesse; más lépése pedig, ha az előjegyzett tulajdonos az igazolást elmulasztotta, nincs, mint hogy az előjegyzés törlését igazolás elmulasztása alapján a telekkönyvi hatóságnál kérje, mert nem tehető fel, hogy a törvényhozó a hitelezőt peren kívüli útra utalt kérdés elintézése céljából, per útjára akarta volna kényszeríteni. Ez az eset tehát szintén egyike azoknak az eseteknek, a melyekben a törvény maga ismeri el, hogy a korábbi bekeblezett tulajdonosnak részleges jogutódját megilleti a jog, hogy az előjegyzés törlését kérhesse, mert ha a később bekeblezett tulajdonost a jogosítvány meg nem illetné, azt annak jogán fellépő hitelezője sem nyerhetné meg. Az sem képezheti alapos kétség tárgyát, hogy ha a korábbi bekeblezett tulajdonos vagy örököse a későbbi bekeblezett tulajdonosnak kifejezetten engedményezi azt a jogot, hogy ez utóbbi a rangsorozatban előtte álló tulajdonjog előjegyzésnek törlését igazolás elmulasztása alapján kieszközölhesse, ez a kifejezett engedményezés hatályos, mert nincs törvény, mely a kérdéses jog engedményezését tiltaná. A tulajdonjognak jogügylettel történt feltétlen átruházása már magában foglalja a kérdéses ingatlanra vonatkozó minden jogosítvány átengedését, s nem lehet jogszerinti alapja annak, hogy az előjegyzés megtámadására kifejezetten adott engedményezés hatályos legyen, a tulajdonjog átruházásában minden esetre benfoglalt bár külön ki nem fejezett engedményezés pedig hatálylyal ne birjon. Az eddigiekből folyik, hogy ha a telekkönyvi rendelet 95. §-ában használt jogutód kifejezés a részleges jogutódra is vonatkoztatandó, ugy a 99. §-ban a bekebelezett tulajdonos és jogutódja részére biztosított jogokat és meghatározott utat a részleges jogutód szintén igénybe veheti. Kelt Győrött, 1896. évi december hó 16-ik napján. Hitelesítve 1896. évi december hó 22-ik napján. Vági Mór Kiss Gábor elnök. előadó. Kétségtelen lévén, hogy a per tárgyát képező bőrönd a felperes eltávozásakor az alperes vendéglőjében az ott alkalmazott birlalásában visszamaradt, a vendéglős és az utas között keletkezett jogviszonynál fogva pedig a vendéglős az ily módon visszahagyott tárgyaknak megőrzéséért és alkalmazottjainak