A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 30. szám - A magánjog köréből - Még egyszer a 16-ik §-ról

120 A JOG sértettnél távolabb állók is meghallották és rögtön megálltak; továbbá, hogy a kukorica a 11—14 éves hajtóknál magasabb volt, s hogy a vádlott közelről akkor rögtön lőtte le a kutya által a hajtók mögött felvert foglyot, midőn ez a kukorica fölé mintegy két lábnyira fölemelkedett. .Mindezek, különösen a lövés magassága, és az a körülmény, hogy vádlott nem azt a foglyot lőtte le, a mely a sértett előtt repült fel továbbá, hogy ezt a foglyot a vadászok észre sem vették, valamint hogy a sértett testébe csak egyes szétszórt göbecsek hatoltak arra engednek következtetést, hogy a meglőtt fiu oly távolságban lehetett a vádlottól, a hol létét a vádlott az adott utasítások mellett nem is sejthette, annál kevésbbé, merta hajtók elég sürüen voltak alkalmazva s mert látta, hogy nemcsak a mellette haladott fiu, hanem a tiz öl széles kukorica túlsó oldalán haladó, kissé süket magas termetű W. Gyula vadászótársa is megállott. A messzebb történt elöhaladást látszik bizonyítani a sértettnek a bécsi közkórházban tett az az előadása is, hogy egy foglyot akart elfogni és akkor szenvedte a sérülést, midőn azért lehajolt. Ily körülmények között P. Pál megsérülése saját vigyázatlanságából származó véletlen szerencsétlenségnek és nem a vádlott vétkes gondatlanságának lévén tulajdonítandó, vádlott az ellene emelt vád és következményei alól fölmentendő volt. Vádlott a btk. 351. §-a szerint minősülő zsarolás vétségében volt bűnösnek kimondandó azért, mert a törvényes eljárás kikerülésével sértettől fenyegetéssel jogtalan vagyoni hasznot akart érvényesíteni, ennek elérése céljából több levelet irt, sértettnek felettes hatóságához beadványokat nyújtott be, sőt azzal is fenyegetödzött, hogy esetleg a kérdéses esetet egy bécsi hírlapban közzéteheti. A budapesti kir. törvényszék (1895. május 14. 6351. sz. a.) P. János bűnösnek mondatik a btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségében, és ezért 6 havi fogházra ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás során kinyomozott tényállás szerint F. Hugó nyug. alezredes P. Károly cs. és kir. dragonyos főhadnagy érdekében 1893. év elején levelezésbe lépett vádlottal, ennek azon ajánlata tolytán, hogy ő összeköttetései révén kieszközli P. Károlynak egy főúr által örökbe fogadtatását, P. Károly vádlottnak ezen ajánlatát el is fogadta, és hajlandó is volt neki megadni az általa saját részére kikötött 5000 frtnyi jutalékot és az örökbefogadó által igényelt 1000 db aranyból álló ajándékot azon határozott, a tárgyalási jegyzőkönyvhöz /. alatt csatolt, 1893. márc. 8-án kelt levélből kitetsző kikötés mellett, hogy ezen öszegek csak a célba vett örökbefogadás után lesznek fizetendők. Ezen megállapodások után P. Károly nevében F. Hugó az örökbefogadó neve után tudakozódván, vádlott közölte az utóbbival báró H. Miklós nevét, s miután a nevezett felől panaszos mi felvilágosítást sem tudott kapni, s mert a vádlottról szerzett értesítések is a nevezettet rossz színben tüntették fel s igy megbízhatósága tekintetében panaszosban jogos aggályok merülhettek fel, a megkezdett levelezést s igy az örökbefogadás tárgyában tett lépéseket F. Hugó minden további értesítés nélkül megszakította. Vádlott a reá nézve jövedelmezőnek Ígérkező közvetítéstől ily módon elesvén, F. Hugóval s illetve ennek közbenjárása mellett P. Károlylyal szemben soha számszerűen fel nem sorolt követelésekkel lépett fel, s ezeket részben az ügyben tett fáradozásaival, részben az ügy érdekében állítólag Kolozsvárra tett utazásaival és azzal is indokolta, hogy a panaszos ügye annyira foglalkoztatta, hogy ez által egy más 2000 frtnyi jövedelemmel kecsegtető üzletet elszalasztott, majd midőn látta, hogy P. Károly nem hajlandó az általa formált igényeknek és követeléseknek eleget tenni az 1893. május 2-án F. Hugóhoz intézett levélben fenyeget azzal, hogy amennyiben követelése május 7-ig ki nem egyenlittetnék, egy panaszosra nézve végzetes lépést fogna tenni, amennyiben őt a bécsi cs. és kir. térparancsnokságnál feljelenti, és mert ezen fenyegetésnek sem volt megvárt hatása, 1893. május 9-én tényleg egy beadványt intézett a térparancsnoksághoz, a melyben a tényállás előterjesztése mellett követelését jogos színben iparkodik feltüntetni, de azt panaszosnak ajándékozni is hajlandó, s csak azt a kérdést veti fel a hatóság előtt, vájjon panaszos eljárását tiszti állásával összeegyeztethetőnek tartja-e ? Ugyanazon év július 7-én az ezredparancsnoksághoz intézett beadványban pedig kifejezést ad annak, hogy ő a bécsi cs. és kir. térparancsnoksághoz intézett beadvány után elvárta volna panaszostól, hogy vádlott véleménye szerint jogos követelését 24 órán belül kifizeti, mert nem tételezheti fel, hogy egy gentlemán ügynökétől ajándékot fogadhasson el, ha azonban ezen feltevésében csalatkoznék, ugy panaszos eljárását hírlapi uton fogná közzé tenni. Vádlott a vizsgálat és végtárgyalás során beismerte, hogy ugy a fenyegetést tartalmazó levelek, mint pedig a katonai hatóságokhoz intézett beadványok tőle származnak és elismeri azt is, ! hogy ezen levelek, különösen pedig a térparancsnoksághoz intézett beadványban foglalt azon kitétel által, hogy ő panaszosnak egész követelését oda ajándékozza, kényszert akart gyakorolni, hogy állítólag jogos követeléséhez juthasson. Tekintve pedig, hogy vádlottnak saját beismerésével is támogatott eljárása vagyoni haszon elérésére irányult, tekintve, hogy panaszossal közvetlen összeköttetésben nem állott, és attól a provisió kifizetése iránt Ígéretet nem is kapott; tekintve, hogy PALLA8 RÉ8ZVÉNrTÁR8A8Á0 azon feltétel, melytől a közbenjárási díj kifizetése függővé tétetett, be nem következett, sőt a vizsgálat adatai szerint vádlott nem is tett lépéseket az örökbefogadás keresztülvitelére, a célba vett haszon ép oly jogtalannak tekintendő, mint az elérésére választott ur, hogy a mód, melyben vádlott ezen vagyoni hasznot elérni akarta, jogtalan volt, a mennyiben a követelést az illetékes bíróság, illetőleg a törvényes eljárás mellőzésével ismételt fenyegetés utján való kényszerrel akarta érvényesíteni; tekintve, hogy vádlott cselekményét a vagyoni haszonszerzésre irányuló szándékát, a fnnyegetés által teljesen be is végezte, vádlott annál inkább volt bünösjiek mondandó a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétsége miatt, mert a vagyoni haszon tényleges bekövetkezése és elérése a tényálladék megállapításához nem kívántatik stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1896. márc. 10. 19372. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s vádlottat a zsarolás vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Minthogy vádlott F. Hugó ezredeshez 1893. május 2-án irt levelében csak azt irja, hogy P. Károly főhadnagy követelését ki nem egyenlíti, a térparancsnoksághoz fog fordulni, amit 1893. május 9-én kelt s a térparancsnoksághoz intézett beadványban meg is tett, minthogy vádlottnak e cselekményében a zsarolás ismérvei fel nem ismerhetők, mert a polgári perrel való fenyegetés, a melynek igénybe vétele valódi vagy vélt követelésének érvényesítésére mindenkinek törvénybiztositotta jogát képezi, zsarolást meg nem állapithat; minthogy 1893. évi július 7-én kelt és az ezredparancsnoksághoz intézett beadványában is vádlott csak azzal fenyegetődzik, hogy ha követelését ki nem egyenlítik, az ügyvédje által tanácsolt lépéseket fogja megtenni; minthogy zsarolás ismérvei ebben sem találhatók fel; minthogy a bünperhez csatolt egyéb levelek fenyegetést egyáltalán nem is tartalmaznak: a kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatta és vádlottat fölmentette. A m. kir. Curia (1897. május 6. 6351. sz. a.) a k r. ítélőtábla ítéletének egészei, az elsőfokú bíróság Ítéletének pedig részben megváltoztatásával vádlott a btk. 351. §-a szerint minősülő zsarolás vétségében mondatik bűnösnek és ezért a btk. 350. és 354. §§. alapján az elsőfokú biróság által megállapított 6 havi fogházra és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: Az elsőfokú biróság Ítéletében helyesen felsorolt adatokkal meg van állapítva, hogy vádlott a törvényes eljárás kikerülésével sértettől fenyegetéssel jogtalanul vagyoni hasznot akart érvényesíteni, és ennek elérése céljából több levelet irt, majd sértettnek felettes hatóságához beadványokat nyújtott be, sőt az 1893. évi július 7-ki beadványában azzal is fenyegetödzött, hogy esetletleg a kérdéses esetet egy bécsi hírlapban közzé teheti; miért is vádlott a btk. 350. §. helyett a btk. 351. §. szerint minősülő zsarolás vétségében volt bűnösnek kimondandó. Tekintve, hogy a hitelezőre nem közömbös az, vajon az adós jogos követelését a kitűzött időre önként fizeti-e meg,avagy a fizetésre birói uton köteleztetik, a mi sokszor hosszabb időt vesz igénybe, mely idő alatt pedig a hitelező korlátozva van abban, hogy tőkéjét saját előnyére felhasználja: e szerint okvetlenül anyagi előnynyel jár, ha a hitelező a birói ut kikerülésével hajtja be követelését. Aki kutyakorbácsolással fenyeget intelligens embert, tartozásának megfizetését igy akarva elérni: az zsarolás kísérletét követi el. (A m. kir. Curia 1897. május 26. 7,324. sz. a.) A m, kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A ki szeméremsértö nyomtatványt, képes ábrázolatot, vagy más tárgyat utcai kirakatban vagy más közlekedési, vagy pedig oly nyilvános helyen, a hol azokat bárki láthatja, kiállít cs a rendőri hatóság felhívására azonnal el nem távolítja : kihágást követ el cs 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (A m. kir. belügyminiszter 1807. évi június 2-án 40,003. sz. alatt kelt rendelete.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Bettelheim et Gomperz e. Pozsony, pozsonyi tszék, bej. szept. 10. félsz. okt. 4. csb. Würtzler Ödön, tmgg. Sziklay Ottó. — Hanzéli Márton B. Gyarmat, b. gyarmati tszék, bej. aug. 5. félsz. aug. 14. csb. Köröm László, tmgg. Vannay Ignácz. — Schnábl Pinkász e! Bpest., kir. tszék. bej. okt. 5. félsz. nov. 2. csb. Lauffer Gyula, tmgg. dr. Piufsich Frigyes. — Ifj. Kapetz Károly e. Budapest, kir. tszék, bej! okt. 1. félsz. okt. 27. csb. Lauffer Gyula, tmgg. dr. Horánszky Dezső. — Scrobogna Anna e, Fiume, fiumei tszék, bej. aug. 21. félsz, szept. 20. csb. dr. Prodam Arthur, tmgg. dr. Figatner Aurél. Pálvázatok : A nagy-kikindai jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 1. — A felső-vissói jbiróság aljegyzői áll. aug. 1. — A nagykanizsai jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 1. — A maros-vásárhely tsz éknél aljegyzői áll. aug. 1. — Segesvárott közjegyzői áll. aug. 7. — Az orsovai jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 1. - A privigyei jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 2. — A gyula-fehérvári tszéknél aljegyzői áll. aug. 2. — A kőhalmi jbiróságnál alj e g y z ő i áll. aug. 2. — A bpesti tszéknél aljegyzői áll. aug. 3. — A fehértemplomi kir. ügyészségnél ügyészi állás aug. 5. NYOMDÁJA BUDAPE8TEC