A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 30. szám - A magánjog köréből - Még egyszer a 16-ik §-ról

A JOG 223 bírálni köteles, s igy — a magánjogaiban sértettnek látszó özvegynek panaszát — azért, mert arra kivételes egyházi bíróság is illetékes, magától el nem távolíthatja. Még egyszer a 16-ik §-ról Irta : ÖDÖNFI MIKSA, bpesti ügyvéd. E lapok f. é. május 20-iki 22-ik számában voltam bátor röviden kifejteni, hogy azon aggodalmakat, — melyeket a közvé" lemény és sajtó a 16-ik §. ellen táplál, olyképen vélem eloszlathatónak, ha a Ki. §. érvényben tartása mellett egy külön §-ban vagy pontban megadatnék a jog, hogy a hírlap közlemény, s illetve nyomtatvány utján magán személyzeten elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt panaszlott hatásköri kifogást tehessen a szakbiróság s illetve a törvényszék ellen azon a címen, hogy bárha a megtámadott magánszemély, miután nem ily minőségében, hanem közszereplésében s a közrendeket érintő tényeiben támadtatott meg; ez esetben a magánszemély ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés is az esküdtbíróság hatáskörébe tartozzék. Közleményen) megírása idején egy cikk szük keretébe szorítottam azon indokokat, m?lylyel álláspontom helyességét támogatom, azon hiszemben, hogy egy hét múlva, mire e lapok legközelebbi száma megjelenik, már tárgytalanná válna a további fejtegetés, mert a képviselőház addig a bűnvádi prts életbeléptetéséről szólló törvényjavaslatot letárgyalta. Azóta teljes négy hét mult el s a javaslat még általánosságban sincs letárgyalva, s miután az obstructió által teremtett ferde helyzet a bűnvádi perrendtartást mielőbbi életbeléptethetése érdekében kívánatossá teszi a gyakorlai büntetőjoggal foglalkozók előtt, hogy mielőbb oly megoldás találtassék, melyet a kormány is elfogad és a közvélemény is megnyugtatja, bátor vagyok az általam javasolt megoldás mellett ujolag szót emelni, annál is inkább, mert a megoldást egy a pártoktól távol álló s tisztán jogi szempontok által vezérelt s a kérdésben csupán a jog szempontjából érdekelt közlönyben látván napvilágot, — sokkal könnyebben fogadhatja el a kormány is, mintha ellenzéki oldalról jönne. Megoldván a fenti közleményből kivonatozva a következő volt. Az 16. §. után vagy uj szakaszként vagy egy uj pontban a következő kiegészítés foglaltassék: «Az ezen §. 2. pontjában jelzett, a kir. törvényszék hatáskörébe utalt vétségek esetében a panaszlott, az első bírói végzés, vagy az idézés vételétől számított 8 napon belül írásban, — első izben történt kihallgatásuk alkalmával pedig szóval jegyzőkönyvbe mondva: hatásköri kifogást emelhetnek azon alapon, hogy a feljelentő a közleményben nem mint magánszemély lévén megtámadva, az ügyben ítélkezésre egyedül az esküdtbíróság bir hatáskörrel. A mennyiben ezen hatásköri kifogást tevő fél közokirattal igazolja, hogy a feljelentő a törvényben taxatíve jelölt személyek valamelyike a vizsgáló bíró, illetve a törvényszék minden további vizsgálat nélkül az ügyet az esküdtbirósághoz tartozik áttenni. Ezen a fenti közleményben részletezett és megokolt módosításom további támogatására szolgáljanak még annak következő előnyei 1. A hatásköri kifogás állalános perrendtartási remediunr bizonyos eseteknek egy külön bíróság elé terelésére, s előfordul ugy a büntető, mint a polgári perrendtartásokban, s igy ezen megoldási mód nem létesít uj intézményt vagy közbeeső bíróságot. 2. Teljesen érintetlenül hagyja a javaslat Iti. §-át s igy nem kell a javaslat tárgyalását felfüggeszteni s ujabban a jogügyi bizottságban tárgyaltatni, hanem egy pót §. vagy pont alakjában elintézhető a megoldás. 3. Azon esetek, melyekben a panaszlott ilyen hatásköri kifogást tehet, a képviselőház tárgyalásai alkalmával s indokolt esetekre kiterjeszthetők. Igy magam is mult közleményemben előterjesztett eseteken kívül kiterjeszteném a hivatásos hírlapírókra, a mennyiben saját személyükben a blkv. §-ában jelölt rokonai nincsenek a kérdés által érdekelve vagy a közleményért díjazás fizetés vagy bármily előny ki nem köttetett. 4-. Hogy a közérdekében működő író zaklatásoknak és vizsgálóbíró elé állításoknak ne legyen kitéve, segítve van az által, hogy a panaszlott a legelső idézés kézbesítése után 8 napig egyszerű bejelentéssel, vagy első kihallgatásakor ugyanígy mindjárt elejét veheti annak, hogy többé máshová mint a hatáskörrel bíró fóruma elé ne idéztessék, s ha kifogását s annak perrendtartási alapját igazolja, többé a szakbirósággal semmi dolga. 5. Azokban a kivételes esetekben, a melyekben a panaszlott személy nem képes igazolni 8 napon belül okirattal, hogy a hatáskori kifogást a törvény neki megadja, — a vádtanács, melynek az uj bűnvádi perrendtartás értelmében oly fontos functioi vannak, sokkal hivatottabb, korbaeső fórum mint akármilyen más hatóság, — melyet csak ezen czélra kellene létesíteni arra, hogy elbírálja, vájjon magánszemélyként van-e valaki megtámadva vagy sem. 6. De ha a vádtanács ellen aggodalmai volnának bárkinek szerény nézetem szerint minden esetre is meg lehetne adni ezen hatásköri kifogást, a panaszlott Írónak, a ki azzal élni akar, bármely feljelentés ellen, mely ellene a szakbiróság előtt adatik be, s ez esetben a sajtóbiróság, mely előtt most már az egész ügy tisztán áll a leghivatottabb annak elbírálására, hogy vájjon a magánszemély volt-e saját személyében megtámadva, vagy pedig magánszemélynek a közérdeket érintő tényei lettek szintén közérdekből megtámadva. Ha az esküdtbíróság azon meggyőződésre jut, hogy igen is közérdekből történt a támadás, s annak tárgya a közérdeket érintő tény volt, — az esküdtbíróság a bűnösség kérdésében is meghozza a verdiktet s az ügy végleges elintézést nyer. Ezen esetekben tehát nem végzett felesleges munkát a sajtóbiróság, mert a panaszt végleg elintézte. 7. Azokban az esetekben, hol a sajtóbiróság a 16. §. 2-ik pontja értelmében saját hatáskörét meg nem állapítja vagy megszűnik az esküdtek functiójasaz esküdt bir óságot kiegészítő törvényszék a befejezett vizsgálat és lefolyt végtárgyalás alapján meghozza ítéletét, vagy az ilyehképen teljesen tisztázott bűnügy mint befejezett vizsgálat áttétetik a vádtanácshoz, mely most a vádalá helyezés kérdésében a rendelkezésére álló, s az ügyet teljesen kimerítő anyag alapján hoz határozatot. Az esküdtbíróság munkája tehát nem veszett kárba ilyképen sem. Ezekkel óhajtottam mult közleményem kiegészíteni, megjegyezvén, hogy a részletek perrendialaki dolgok, a lényeges elvi álláspont, hogy a terhelt ha nem a magánszemélyt, hanem egy magánszemélynek közérdekű s a közérdeket érintő működését támadta meg minden üldöztetés és vizsgálat nélkül, áttehesse ügyét az esküdtbirósághoz, s akkor a §. elleni aggodalmak el vannak oszlatva. Nyilt kérdések és feleletek. A magánjog köréből. B. község a helyi róm. kath. egyház kegyura és talán ebből kifolyólag, vagy a régi idők szokása szerint építtetett a község, 1783 év körül iskola épületet, melybe ugy ev. mint kath. hívek iskolás gyermekei felekezeti tanítóik vezetése alatt jártak. Ezen tanítók a községi pénztárból kapták fizetésüket, mely fizetés némelykor az ev. tanítóktól megtagadtatott, a miből és más okból keletkezett viszálykodás 1853. évben létesült egyezményben (szerződésben) nyert megoldást, akként, hogy a szerződés szerint közösnek nevezett épület termeit a két egyház egymásközt fölosztotta és a község az épületnek minden időkre való fentartását és az egyházaknak tanítóik fizetésére 550 frt s egyéb járulékok évi szolgáltatására magát lekötelezte, a mely szolgáltatást a tanitók ez ideig (1868-9-től az 1868. évi 38. t.-c. 25. §. 2. bekezd, értelmében) mindig a községi pénztárból vettek fel. Ezen egyezmény a két helyi egyház és politikai község képviselői között, valamint helyi és kerületi egyházmegyei iskolaképviselők jelenlé.ében jött létre és mind a három fél azt községeik által helybenhagyatta és B. község még 90-es években is hasonértelmü határozatot hozott, mikor a felekezetek részére a régi épület helyett ujat építeni elhatározta, ezt a törvényhatóság csak azért nem hagyta helyben, mert a község tervet nem csatolt. B. község képv. testülete 1895. évben hozott közgyűlési határozattal ezen egyezményt (szerződést] az egyházak megkérdezése és beleegyezése nélkül felbontotta, érvénytelenítette a mennyiben az épület használását, fentartását és évi pénzösszeget megtagadta, egyúttal az egyházak helyett az állam számára uj épületet építeni stb. elhatározta. Ezen határozatot — sok hibái mellett — a törvényhatóság és a vall. közokt. valamint a belügyi minister is helybenhagyta és pedig dacára annak, 1. hogy a szerződés egyoldalulag fel nem bontható, 2. hogy ezen jogot az egyházak 1 788-tól folytonosan gyakorolták, 3. hogy egyház látogatási jegyzőkönyvben megerősítve van, 4. az 1868: 38. t.-c. 25. §-ának 2. bekezdése ellenére s mi több 5. a vall. és közokt. és belügyi minister urnák hasonló ügyben 1892. évben hozott határozatának, a melyben az áll: «hogy az iskola célokra fordított községi hozzájárulás a hit felekezeti iskoláktól csak azon esetben lenne megvonható, ha az a községi jellegű iskolák fentartására vétetnék igénybe» és hogy az 1868. é v i 38. t.-c. 25. §-a a k k é p rendelkezik, hogy azon iskolák, m e 1 yek a h i va tk ozo t t t ö r v é n y hatályba lépte előtt a k özseg vagyonából tartattak fen, s melyekkülönben általában felekezeti iskoláknak tekinthetők nem lennének, ha az illető község az eddigi gyakorlatot fentartani kívánja * ezentúl is megtartják felekezeti jellegüket stb.» Meghozták és helybenhagyták ezen határozatot az 1886. t.-c. 110. §-a és 1868 évi 38. t.-c. 25. §-ának első bekezdése értelmében a 15 napos közgyűlésen 20 szavazattal 15 szavazat ellenében, különféle szabálytalanság elkövetésével Az ügy jogérvényesen 1896. évben fejeződött be, de mai napig e segélyezés tényleg el nem vonatott, június hóban ezen határozat az épület helyére nézve módosíttatott. A kérdés most az: ha az épület használata, 550 frt pénzsegély s egyéb járulékok, szóval eddig szolgáltatott évi iskola segély az egyházaktól tényleg elvonatik, vagy előbb is, váljon mindezek vagy hasonértékük visszaszerzése, szolgáltatása iránt sikerrel felléphetnek-eaz egyház községek a B)polit. község ellen, a polgári bíróság előttés milyen perrel ? Minthogy közel jövőben több ilyen ügyben fog határozat hozatni, igen kívánatos lenne s nagy köszönettel vennék, ha a felvetett kérdés mennél többek részéről megvitatva lenne. X. * A többség ez értelemben határozott, azon esetben.