A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 28. szám - Szabad-e a kir. közjegyzőnek ajándékot elfogadni? - Az uj porosz kereskedelmi törvény

A JOG 115 A m. kir. Curia (1897. évi június hó 9-én 7,195. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a vád alól felmentetik. Indokok: A btkv. 165. §-ába ütköző cselekmény egyik lényeges ismérve az, hogy az ott megnevezett egyének, a jelen esetben tehát K. János fővárosi közrendőr, a törvény vagy a hatóság meghagyásának végrehajtásában akadályoztassanak, vagy Vivatalos eljárásuk alatt bántalmaztassanak. A budapesti fővárosi rendőrségről szóló 1887. évi XXI. t.-c. s jelesül annak 23. §-a meghatározza azokat az eseteket, a melyekben a szolgálatban álló rendőrségi közeg hivatalosan magánházba is léphet, az alsóbiróságok ítéleteiben részletesen előadott tényállásból kitűnik, hogy a midőn K. János őrszemen álló rendőr H. Ferencné panaszára vádlott péküzletébe s igy magánházba lépett, ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn, s miután K. János rendőr a kérdéses üzletbe való belépésre hatósági megbízást sem nyert, a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésekor nem teljesített sem a törvény, sem a hatóság megbízásának végrehajtásában eljárást, s igy habár a vádlott az üzletébe jogosulatlan belépett, nevezett rendőrnek eltávolítása közben tettlegességet fejtett ki, terhére a hatóság elleni erőszak meg nem állapitható. Minél fogva vádlott a vád alól felmentendő volt. A kettős házasság büntette csak szándékosan követhető el; ha igazoltatik, miszerint vádlott a fenforgó körülményeknél fogva első férjének elhalálozását és ezzel a korábbi házasságát megszűntnek méltán hihette, akkor cselekményénél a bűnös szándék meg nem állapítható. (M. kir. Curia 1897. május 21-én 7,095. sz.) Sajtó ügyekben. A sajtóbirói hatáskörrel fel nem ruházott bíróságok intézkedése a sajtovetség büntethetőségének elévülését meg nem szakítja. A m. kir. Curia : (1897. június 1. 5,206. sz. a.) Izgatás vétsége miatt vádolt J. Miklós és társai elleni sajtóügyben a marosvásárhelyi s a kolozsvári kir. törvényszékek közt felmerült hatásköri és illetékességi összeütközési ügyben következőleg határozott. A sajtóbirósági hatáskör és illetékesség kérdésében hozott alsóbirói határozatok hivatalból megsemmisíttetnek, s az ügyiratok a brassói kir. törvényszékhez leendő áttétel végett a marosvásárhelyi kir. törvényszékhez visszaküldetnek. Indokok: A vizsgálat adataiból megállapíthatónak látszik ugyan, hogy az Onoratu publicu Romanu» cimü írott felhívás 1894. május hó közepén a nagyszebeni «Institutul typografie cimü nyomdában kinyomatott, a nyomtatott példányok ugyanakkor egy csomagban posta utján Brassóba küldettek és onnan csakhamar és pedig mindenesetre még 1894. június havában postán szétküldettek; minthogy azonban ez az ügy csak 1897. január 30-án került a marosvásárhelyi sajtóbiróság elé, és ott az elsőbirói intézkedés csak másnap történhetett meg, a sajtóbirói hatáskörrel fel nem ruházott tordai és brassói bíróságok intézkedése pedig a sajtóvétség büntethetőségének elévülését meg nem szakítja: a vád tárgyává tett vétségnek nyomtatvány utján állítólag történt elkövetése a sajtó rendtartás 45. §-a és az esküdtszéki eljárás behozatala iránt 1871. május 14-én 1,498. I. M. E. sz. a. kelt rendelet 8. §-a értelmében többé nem büntethető. Ez okból a jelen ügynek a sajtóbirósághoz való áttételére és az ezek közt felmerült illetékességi összeütközésre vonatkozó alsóbirói határozatok megsemmisítendők és az ügyiratok a marosvásárhelyi- kir. tábla 69. sz. végzése alapján, a brassói kir. törvényszékhez juttatandók voltak. Annak megállapítása, hogy a felperes keresete alapját képező okiratra nézve forog-e fenn annak hamis volta miatt büntetendő cselekmény, a per eldöntésére lényeges befolyással nem bírhatván, a büntető eljárásnak hivatalból leendő megindítása végett a per tárgyalása felfüggesztésének a S. E 44. §. értelmében nem lehet helye. (A m. kir. Curia 1897. május 6. I. H. 16.) Közjegyzői ügyekben. A kir. közjegyző nincs jogosítva az 1894: XVI. t.-c. az örökösödési eljárás folyamán szükséges megkeresések feljelentése végett egy másik területen levő közjegyzőhöz folyamodni, hanem ezt csak a saját területe bírósága utján teheti. Az aradi kir. közjegyzői kamara (1896. évi december hó 27-én) Dr. Fay Andor szászrégeni kir. közjegyzőnek C. Mihály abrudbányai kir. közjegyző elleni, amiatt folyamatba tett ügyében, hogy nevezett C. Mihály, Fay Andornak, V. Gy. Samuné hagyatéki ügyében egy örökös meghallgatása iránt hozzáintézett megkeresését nem teljesítette, következőleg ítélt. Minthogy az örökösödési eljárást szabályozó 1894. évi XVI. t.-c. általánosságban intézkedik arról, hogy a hatóságok a tárgyalással megbízott közjegyzők megkeresésének eleget tenni tartoznak, ez feltétlenül kötelezi a közjegyzőket, és ha egy másik közjegyző által, egyik vagy másik örökös meghallgatása végett megkerestetnek, ha a kihallgatandó örökös a megkeresett közjegyző területén lakik, igy a megkeresett kir. közjegyző illetékesség szempontjából nincs jogosítva a megkeresésnek eleget tenni, ugyanazért a csatolt hagyatéki iratok kiadása mellett utasittatik ( . Mihály abrudbányai kir. közjegyző, hogy V. Ferenc zalatnai lakost hallgassa ki, nyilatkozatát vegye jegyzőkönyvbe és azt a hagyatéki iratokkal dr. Fay Andor szászrégeni kir. közjegyzőnek küldje meg stb. A m. kir. Curia: (1897. évi június hó 16-án 2,178. sz. a.): A közjegyzői kamara neheztelt végzése hatályon kivül helyeztetik s a közjegyzői kamara utasittatik, hogy a vonatkozó iratokat F a y Andornak küldje vissza. Indokok: A kir. közjegyző az 1894. évi XVI. t.-c. 51.§-a értelmében a hagyatéki tárgyalásoknál mint bírói kiküldött jár el s mint ilyen a hagyatéki tárgyalás köréhez tartozó kézbesítések eszközlése végett és telekkönyvi kivonatok s az örökösödési jog igazolására szükséges okiratok beszerzése céljából az illető hatóságokat, valamint a szükséghez képest a hivatkozott törv.-cikkben megjelölt esetekben a gyámhatóságot megkeresheti, arra azonban a kir. közjegyző az idézett törv.-cikkben feljogosítva egyáltalában nincsen, hogy a hagyatéki tárgyalás körébe tartozó meghallgatások, kiegészítések céljából közvetlenül más kir közjegyzőt keressen meg; az ellenkezik a törvényben felállított azzal a szabálylyal, hogy a kir. közjegyző a megbízásokat a saját bíróságától veszi, következéskép, hogyha annak a bíróságnak területén kivül, melytől megbízatását veszi, illetve a kir. közjegyző területén kivül kell valamely a hagyatéki tárgyalás körébe vágó teendő meghallgatást, kiegészítést teljesíteni, a kir. közjegyző e végből nem közvetlenül a másik közjegyzőhöz, hanem ahhoz a hatósághoz fordulhat, a mely azt kiküldeni jogosítva van. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Magyar állampolgár személyi állapotában külf öldön tortáit változás az érdekelt fél részéről bemutatott közhitelcsségü kii földi anyakönyvi kivonat alapján is bejegyezhető a hazai anyakönyvbe. (A m. kir. belügyminiszternek 1897. évi február l(.)-én 15,850. sz. a. kelt határozata.) Kiilfóldi, a ki magyar állampolgárral külföldön köt házasságot, nem tartozik ezen házasságnak Magyarországon való kihirdetése végett külföldi bizonyítvány'nyal igazolni azt, hogy házassága hazájának törvényei szerint akadályba nem ütközik. Ha izraelita vallású magyar férfi akar Ausztriábaji osztrák honos keresztény nővel, házasságot kötni, ezen házasságnak magyarországi kihirdetését a felek közt az osztrák polgári törvény értelmében fennálló culius disparitas nem akadályozza. (A m. kir. belügyminiszternek 1897. évi április hó 29-én 26,961. szám alatt kelt határozata.) Ha utólagos anyakönyvezés esetében az anyakönyvvezető a közvetlen felügyelő hatóság engedélyére való hivatkozást elmulasztja, kiigazítási eljárásnak van helye. (A m. kir. igazságügyminiszternek 1897. évi április hó 26-án 6,825. I. M. szám alatt hozott határozata.) A kincstár, mint kegyúr által bemutatott lelkészek szolgálati dijat fizetni nem tartoznak. (A pénzügyminiszternek 1894.évi 65,274. szám alatt kelt határozata.) Miivajnak természetes vaj gyanánt forgalomba hozatala közegészségyi törvénybe ütköző kihágást akkor képez, ha a müvaj egyúttal az egészségre ártalmas; ellenesetben az 1895. évi XL VI. t.-c. intézkedései alá esik. (A m. kir. belügyminiszter 1897. évi 228. sz. határozata.) Kihágási ítéletben pénzbüntetés helyett elzárás — az aelmarasztalt vagyontalanságának indokából — nem szabható ki; mert az elzárás akkor alkalmazandó, ha elmarasztalt a kirótt pénzbiintetést lefizetni nem tudta. (A m. kir. belügyminiszter 1897. évi 389. sz. határozata.) A czigányházak után járó adók kivetését nem lehet elejteni, abból az okból, hogy az adók behajthatása nehéz sőt kétséges. (A m. kir. pénzügyminiszternek 1894. évi 90,162. sz. határozata.) Italmérési engedélyügyekben, a főszolgabíró a helyszínén való kiszálláskor eljárási költséget csak akkor számithat fel, ha a kiszállás csak azért történik, mert azt a fél kifejezetten kérelmezte. (A m. kir. belügyminiszternek 1897. évi 40,769, számú határozata.)