A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 28. szám - Szabad-e a kir. közjegyzőnek ajándékot elfogadni? - Az uj porosz kereskedelmi törvény

A JOG 219 szék elnökének kénye-kedvétől függővé tenni? Azt hiszem tehát, hogy helyes és célszerű volna a fenti törvényen akként változtatni, hogy a községi és- körorvosokra nézve is a képviselő testületre ruháztassék a kijelölés joga. II. Hiányzik a törvényből az az intézkedés is, hogy olyan orvos, a ki hivatásában tanúsított hanyagság, szándékos mulasztás, szóval olyan cselekmények miatt volt büntetve, a melyek a kérdéses állásokra őt méltatlaná teszik, ne legyen jelölhető. Tüdők eseteket, mikor pld. egy olyan körorvos, a ki hivatásának teljes elhanyagolása és számos egyéb cselekmények miatt ismételten fegyelmileg büntetve volt, sőt legutóbb 500 frtnyi pénzbirsággal sújtatott, ugyanazon járásban járásorvossá lett. Hát ez talán még sem járja! Hiszen csak nem lehet megvárni, a mig a büntető bíróság bűntett miatt hivatalvesztésre ítéli! Már pedig nem láttok erre törvényes garanciát sem az idézett t.-c-ben, sem az 1876. évi XIV. t.-c.-ben, sem egyebütt. Legalább én nem tudok ilyen törvényes intézkedést. A közegészségügy fontosságának helyes felfogása, a közhivatalok tekintélye, meg talán még valami parancsolóan követeli ugyan, hogy hasonló esetek elő ne forduljanak, de a mégis gyakran előforduló konkrét esetekben azzal lehet takaródzni, hogy a törvény kifejezetten nem tiltja. III. Az 1886 : XXII. t.-c. 79. §-a szerint a választás felkiáltás, vagy szavazás utján történik; ha tiz választó szavazást kiván, az elnök azt elrendelni köteles. Már most, ha az egyik párt túlnyomó többségének biztos tudomásában nem kéri a szavazást, vagy ezen törvényadta jogukat, mint egyszerű falusi emberek, nem ismerik, akkor előállhat azaz eset, hogy az ellenpárt háromnégy embere túlkiabálja őket, a mikor is a többség megállapítása az elnök füleire van bizva, a ki aztán megint csak saját kényekedve szerint állapítja meg a többséget. Ha közügyeink vezetését fülekre bizzuk, akkor mire valók a törvények egyáltalában ? Csak nemrégiben fordult elő egy eset a vidéken, hogy a körorvos választás alkalmával 24 választó közül 17-en kiáltották az egyik jelölt nevét, és csak 7-en a másikét. Erre az elnök rögtön minden átmenet és szünet nélkül akisebbség jelöltjét jelentette ki megválasztottnak, a tiltakozó többségnek pedig egyszerűen azt felelte, hogy ő a másik jelölt nevét többet hallotta, az ő fülei pedig nem csalnak. A törvényhatósági bizottság pedig kimondta, hogy «a választás törvényes volt». Hát ha ez igy helyes, akkor nem tudom mi helytelen egyáltalán! Ezt a 79. §-t tehát akként kellene megváltoztatni, hogy «a választás közfelkiáltás, vagy szavazás utján történik. Közfelkiáltás hiján, vagyis ha a felkiáltás nem egyhangú, az elnök a szavazást elrendelni köteles, valamint akkor is, ha ezt 10 választó kívánja.» Ez ugyan amúgy is lelkiismereti kötelessége volna az elnöknek, mert a törvény szelleme megkívánja, de a törvénynek világosnak kell lennie, nehogy a szavakkal takaródzék az, a ki nem akar törvény szellemében eljárni. ÍY. Hiányos a törvény 75. §-a is ugyanazon okból, t. i. mert nem mondja ki világosan azt, a mi ezen §. céljából és szelleméből következik. Ezen szakasz négy pontjából ugyanis egy kis ethikai magyarázattal könnyen kitűnik, hogy a törvény nem akarja azt, miszerint oly közigazgatási tisztviselők, a kik egymás felebbvalói, vagy egymás ellenőrei, rokonságban, vagy elsőfokú sógorságban lévő egyénekből kerüljenek ki, mert akkor az ellenőrzés illuzoriussá válik. Ámde kifelejtette e szakaszból a kör- és járásorvosokat! És mi ennek az eredménye ? Az, hogy az országban sok helyen üresedésben hagyatik a kororvosi állás, vagy oly csekély mértékben dotáltatik, hogy senkinek sincs kedve jelentkezni mindaddig, mig a járásorvos urnák az unokaöcscse, vagy sógora nem nyeri el diplomáját, a mikor aztán nyomban körorvossá lesz az illető helyen s akkor ott aztán meg is tud élni. Nem levegőből beszélek; probatum est. Tessék végig menni az országon és megnézni, hogy hány helyen rokonai, vagy sógorai egymásnak a körorvos és a járásorvos, nagyon sokat fognak tálálni. Avagy talán csak pénzkezelésnél fontos az ellenőrzés, a közegészség ügyében nem ? Alig hiszem, hogy ezt valaki józanul állithatná. Pedig a járásorvos nagyon is ellenőre a körorvosnak, legalább a törvény szerint; és nagy baja lehet az a járás közegészségének, ha járásorvos és körorvos egymás jóakarói, rokonai. Az 1876: XIV. t.-c. 145. §-a kilenc pontban foglalja össze a körorvos kötelességeit; ugyané törvény 156. §-a ajárásorvos teendőit 18 pontban részletezi. A ki e sorokat elolvassa, mindjárt beláthatja, hogy a járásorvos minden közegészségi tárgy felett őrködik, vagyis őrködik mindazok felett is, a mit a körorvos tesz, vagy tenni elmulaszt (156. §. aj pont) és erről jelentést tenni is tartozik (b) pont). A 154. §. szerint a szolgabíró megfigyeli mindazon mozzanatokat, melyek a közegészségügyre befolyással vannak, tehát a körorvos egész működését is, és vagy saját hatáskörében intézkedik, vagy a felsőbb hatósághoz jelentést tesz. Ugy ám, de e felől a körorvos ur nyugodt lehet, ha valamit elkövetett vagy elmulasztott, mert a szolgabírónak szakközege a járási orvos, kinek véleménye rendszerint előzetesen meghallgatandó, a vélményező járásorvos ur pedig a körorvos ur sógora, vagy nagybátyja, kinek állását köszönheti. Milyen tágtérnyilik itt azösszejátszásra, közös jogtalan nyerészkedésre, bűnpártolásra, elpalásto1 á s r a stb.! Kell-e tehát még valahol szigorúbb ellenőrzés, mint a mely itt szükséges? Alig. Pedig hát igen sok helyen nincs meg, vagy legalább nincsen arra való kezekben, a mi majdnem mindegy. Ki kellene tehát mondani, illetve felveendő volna az 1886. XXII. t.-c. 75. §-ának o pontjába, hogy a körorvos sem lehet a járási orvossal rokonságban, vagy elsőfokú sógorságban. Azt hiszem, hogy a>kifejezett változtatások jelentékeny hasznára válnának az orvosi karnak, de meg vagyok győződve, hogy a közegészségügyi szolgálatot sokkal magasabb színvonalra emelnék, s a közegészségügyi állapotainkat nagyban javitnák. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. §• A felebbezési tárgyalás a felebbezés alaki előfeltételeire vonatkozó adatoknak az elnök által leendő előterjesztésével veszi kezdetét. Ezután felolvastatik a felebbezett Ítélet rendelkező része, mire a peres felek előadják a kérelmet, illetve ellenkérelmet. Az Ítélet indokolásának egész terjedelemben leendő felolvasását helyesen mellőzi a tervezet (523. §.) mert azt a felek is előadhatják. Eddig is sok idejét vette igénybe a felebbviteli bíróságnak az indokok felolvasása. 519. §. A tervezet indokolásában nem leljük teljes magyarázatát annak, hogy a felebbezési határidő alatt a bíróságnak bejelentett csatlakozási kérelmet miért kelljen az ellenfélnek is bejelenteni ugyanazon idő alatt. A csatlakozási kérelem, vagy a csatlakozási kérelmet magában foglaló előkészítő irat az ellenféllel úgyis közlendő. Már most vagy a bíróságra, vagy az ellenfélre, vagy pedig mindakettőre helyez súlyt a javaslat, és a csatlakozást csak azon esetben tekinti önálló felebbezésnek, ha ez mindakettőnek a felebbezési határidő alatt be lett jelentve. Ez azonban felesleges, mert ha a felebbezési határidő alatt magát a felebbezést be lehet adni, a felebbezést magában tartalmazó csatlakozási kérelmetis a bírósághoz be lehet jelenteni, a nélkül, hogy azon körülmény, vájjon az ellenfélnek be lett-e jelentve ugyanazon idő, alatt a felebbezés önállóságára befolyást gyakorolhatna, különösen akkor, a midőn a 203. §. szerint az ellenfél ügyvédje az átvételt megtagadhatja, s ily esetben azt posta utján kell kézbesíteni. Különben is a mennyiben azon javaslatunk, hogy a felebbezési határidő lejárta az elsöbiróságnál lesz bevárandó, elfogadtatik, ugy ennek a kérdésnek actualitása önmagától megszűnik, ellenkező esetben azonban az ellenfélnek való bejelentés, mint előfeltétel mellőzendő. 524. §. Néha előfordul, hogy a felebbező fél felebbezésében felebbezési kérelmét hiányosan, vagy nem megfelelőleg terjesztette elő. Nem volna tehát tanácsos, de nem is férne össze a szóbeli eljárás elvével a felebbező felet ennek pótlásától elzárni. És minthogy a tervezet erről kifejezetten nem intézkedik, az általános szabályok (207. §.) alkalmazása pedig téves eljárásokra nyújthatna alkalmat, ez okból az 1893: XVIII. t.-c. 142. és 149. §§-ainak erre vonatkozó és következő rendelkezése a szakaszba pótlólag felveendő: «A felebbezési kérelem és ellenkérelem az 520. §. korlátain belül a véghatározatot megelőző szóbeli tárgyalás befejezéséig megváltoztatható. Úgyszintén a felek a szóbeli tárgyaláson a felebbezés előkészítő tartalmához nincsenek kötve és e tartalom az ügy eldöntésénél csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben a tárgyaláson szóval elő volt adva, stb.> Különösen megkívántatik annak kimondása a szóbeli és közvetlen eljárás mellett, hogy a felebbező felek által, a felebbezés vagy pedig előkészítő iratban előadottak az ügy eldöntésénél csak annyiban vétetnek figyelembe, a mennyiben a tárgyaláson szóval előadatnak, ho gy ez által a hosszadalmas írásbeli előadásoknak eleje vétessék, és a felebbviteli beadványok csak a szükséges tárgyilagos előadásokra szorítkozzanak. 525. §. A nyilvános előadásokra való tekintettel a felebbezési eljárás költségeinek biztosítására nézve vagy ezen, vagy pedig a 127. §. oly rendelkezés felvétele volna szükséges, hogy alperes a felebbviteli eljárás során felperestől csakis oly esetben követelhet biztosítékot, ha az ügy elintézése céljából a felebbezési bíróság a feleket szóbeli tárgyalásra idézi. 531. §. A felebbviteli bíróság sokszor jut abba a helyzetbe, hogy oly ítéletet kell felülbírálnia, mely az ügynek érdemleges eldöntését nem tartalmazza, hanem az első bíróság felperest keresetével tisztán alaki szempontból utasította el * Előző cikkek 1897. évi L, 3., 4, 5,6.,8., 9., 11, 12., 15., 18., 19. 20., 22. 24., 25. és 26. számokban.