A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 28. szám - Esküdtszék és szakbiróság

tizenhatodik évfolyam. 2H. száfli. Budapest, 1897. július lí. Szerkesztőség: Jt y ^\ Előfizetési árak: A JOG V..Ruaolf-rakpartS.., £\ ^1 l J l • Negyed évre _ 1 frt 60 kr. HETILAP U IfilZSifiOGT ÉRDEÍEINKK ICÉPÍISELETÉRB1 MAGTÁR fiGTYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJEGTZÓI ÍAR CÖZLÖNTR. - - nes Kiadóhivatal* (e*«iótt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLŐNT) FÉL 3 « — « Egész « _ 6 « V., Rudolf-rakpart 3. sz. ' , „ " Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják , . M , Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ürwédek - ... t « . uryveae.. egcélsjurű'/ben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. ^ ^ I„Í„W„MI Megrendelések, felszólalások a postsutalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: Esküdtszék és szakbiróság. Irta: dr. Báttaszéki Lajos, budapesti ügyvéd. — A vádelv és a vádképviselet kérdéséhez. Irta : dr. Balogh Jenő. igazságügyi ministeri osztálytanácsos ; budapesti tud. egyetemi magántanár. — Ausztria és külföld. (Az uj porosz kereskedelmi törvény.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Szabad-e a kir. közjegyzőnek ajándékot elfogadni? |Kelelet.) Irta: Bánffay Simon, pécsi kir. közjegyző.) — Irodalom. (A bányajog alapelvei tekintettel a bányajogi codificatio feladatára. Irta: Lányi Bertalan, igazságügyministeri tanácsos.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Kelsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesu Közlönya-ből. (Csődök. — Pályázatok. Esküdtszék és szakbiróság. Irta: Dr. BÁTTASZÉKI LAJOS, budapesti ügyvéd. Edvi Illés Károly dr. kedves barátomnak a ((Budapesti Hirlapw egyik utóbbi számában megjelent «Törvény és lelkiismeret* cimü cikkére jogi szempontból néhány igénytelen, tárgyilagos észrevételem. Azt irja többek között: tévednek azok, a kik azt állítják, hogy az esküdtbiróságnak nem a törvény, hanem csupán lelkiismerete szerint kell ítélkeznie, és kik ez okból a sajtószabadság nagyobb biztositékát látják az esküdtszékben, mint a rendes bíróságban. Továbbá azt mondja a tudós cikkíró, hogy az uj bűnvádi eljárás szerint, a szakbíró is épp oly kevéssé lesz a bizonyítékokhoz kötve, épp oly szabadon mérlegelheti azokat, mint az esküdt, viszont az esküdt épp ugy kötve lesz a törvényhez, mint a szakbíró. A mi azt illeti, hogy vannak a kik állítják, az esküdtszéknek nem kell a törvényt szem előtt tartania, hanem csak lelkiismerete szerint ítélni: megvallom, ily érvelést eddig nem hallottam, sem nem olvastam. Ilyen furcsaságot talán nem is fog megkockáztatni senki, mert nagyon természetes, hogy az esküdtszék sem nyilváníthatja gyilkosságnak azt, a mit a törvény lopásnak minősít és így tovább, hogy tehát az esküdteknek is törvény szerint kell itélniök. A mit ez irányban állítanak, csak az. hogy míg a rendes bíróságot minden körülmények között mégis bizonyos formaságok és bizonyítékok kötik, addig az esküdtszék nem a minősítés, hanem a bűnösség, vagy nem bűnösség kimondásában, tisztán lelkiismereti meggyőződése szerint ítélhet és fölmenthet még akkor is, ha a bizonyítékok a vádlott ellen szólanak. Mert igaz ugyan, hogy az uj bűnvádi perrendtartás szerint a rendes bíró is szabadon mérlegelheti a bizonyítékokat, de hogyan ? Mégis csak ugy, hogy a főtárgyaláson fölmerült bizonyítékokhoz van kötve. Ezeknek értékét, erejét szabadon mérlegelheti, de nem mellőzheti. A bűnvádi eljárás 324. ij-ának idevonatkozó első és harmadik bekezdése szórói-szóra így hangzik : «A bíróság ítéletét csakis a főtárgyaláson fenforgott bizonyítékokra a 1 a p i t h a t j a». «A bizonyítás eredménye fölött a bíróság a bizonyítékoknak egyenként és egybefüggésükben való gondos mérlegelésével határoz». Mit jelent ez ? Ugy hiszem, eléggé világosan azt jelenti, hogy a bíróság például nem mellőzhet egy szakértői véleményt, mely esetleg azt mondja, hogy a vádlott által ejtett sérülés okozta valakinek halálát, vagy egy hamisnak állított váltónál, hogy a hamisítvány vádlott írása, azonban szabadon mérlegelheti, mily mértékben fogadja el bizonyítéknak. Az esküdtszék azonban a törvény korlátain belől, még akkor is, ha a bizonyítékok merőben vádlott ellen szólanak, kimondhatja a nem bűnöst, ha lelkiismerete szerint mégis ugy van meggyőződve, hogy az adott esetben büntetést nem t Lapunk mai száma érdemel tehát a bizonyítékokat nem csupán azok súlya szerint mérlegeli, de a mellett lelkiismeretének meggyőződéséhez képest is. Legjobban fölvilágosítja ezt a látszólagos ellentétet egykét gyakorlati példa. Például : egy férj hűtlenségen éri nejét és legott megöli. Ha beismeri tettét, vagy ha két tanú egybehangzóan reá vall, akkor egyáltalában megszűnik a bizonyítékok mérlegelésének szüksége, mert mit mérlegeljen a bíróság egy világos vallomásnál, és akkor okvetlenül marasztalnia kell, mert a rendes bíróság előtti formális eljárásnál a fő kérdés, forog e fenn emberölési gyilkosság vagy nem. Ha kétségtelen hogy fennforog, akkor marasztalnia kell, ellenben az eskütszék előtt eljárásnál, nem az a fő kérdés, forog-e fenn a vádbeli cselekmény, vagy nem, hanem az b ü n ö s-e vádlott a'vádbeli cselekményben vagy nem. Tehát fenforoghat és még sem kell okvetlenül bűnösnek lennie, mert a létező körülmények megszüntethetik az esküdtek meggyőződése szerint a bűnösséget, habár a vádbeli cselekményt vádlott kétségtelenül elkövette. Vagy vegyünk éppen egy esetet, hol a magánosok becsületének sértése képezi a vádbeli cselekményt. Két tanú bizonyítja, hogy vádlott az inkriminált becsületsértő kifejezéseket igenis használta. A rendes bíróság mérlegelni fogja ugyan a két tanú vallomását, kutatni fogja ugyan, vájjon megbizhatók-e, nem rokonai, kik kedvezni akarnak panaszosnak és tartalmilag nincs-e ellentét a vallomások közt? De ha azt találja, hogy érdektelenek, hogy nincs ellentét, el fogja ítélni vádlottat, bármilyen egyén is legyen másképen a panaszos, mert a fennforgó bizonyítékokra tartóz i k alapítani ítéletét, habár előbb mérlegeli. Az esküdtszék azonban felmentheti vádlottat, ha száz tanú is bizonyítja is azt, hogy a sértő vagy rágalmazó szavakat vádlott tényleg használta, oly esetben, midőn panaszost más viselt becsületellenes dolgai miatt, jogvédelemben részesithetőnek nem tartja. Szóval, mind a két bíróság, a szakbiróság is, az esküdtszék is, törvény szerint itél ugyan, azonban a szakbiróság. ott hol a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett ugyan, de megállapítva látja a vádbeli tettet, el fog itélni. Az esküdtszék azonban ily esetben is felmenthet, mert mindig, legkivált lelkiismeretbeli meggyőződése szerint ítélhet. Igaz, hogy az esküdtszéknek is tekintetbe kell vennie a bizonyítékokat, s ott el nem ítélhet, ahol egyáltalában nincs bizonyíték. De többet is tehet ennél. Föl is menthet, a hol van bizonyíték ! Ha a dolog ugy állana, hogy a rendes bíróság csakúgy ítélhet, mint az esküdtszék : akkor igazán kár lett volna három biró helyett tizenkettőt fárasztani, akkor nem volna érthető, miért divik a müveit nyugati népeknél már évszázadok óta az esküdszék a rendes biróság helyett és miért iparkodunk mi is a már megszokott szakbiróságot, ha csak ugy működik törvény és a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján, mégis esküdszékkel fölcserélni, azt vélvén hogy ez által az általános jogérzületnek mégis megfelelőbb igazságszolgáltatást honosítunk meg ? Nem akarom ezáltal azt bővebben és kimerítőbben fejtegetni, mily óriási, az esküdtszék előnyeire váló különbség van e között és a szakbiróságok között, de röviden talán e különbséget ugy fejezhetem ki, hogy a szakbiróság csakis a bizonyítékok szabad mérlegelése szerint itél, az esküdtszék pedig a közlelkiismeretet, a nép közérzületét is visszatükrözteti. Különben legjobban jellemzi Merlin az esküdtszéket e szavakban: «Az esküdtszékek talán fölmentenek egyszer-másszor bűnösöket, de soha sem ítélnek el — ártatlanokat !» }{ oldalra terjed.