A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 27. szám - Végszó a bérletből való kimozditás kérdéséhez - A megtámadási perek birói illetősége

106 A JOG I tézése oly esetben, midőn az Ítélettel döntetik el, peres eljárást | képez és ezen eljárásban, oly esetben, midőn a számadás elintézése sommás útra tartozik, valamint az 1893: XVIII. t.-c. életbelépte előtt az eddigi törvények szerint szabályzott sommás eljárás, 'ugy a most idézett 1893: XVIII. t.-c. életbelépte után az ebben a törvénycikkben szabályozott sommás eljárás rendelkezései követendők. Az ellenkező felfogás arra az anomáliára vezetne, hogy az 1881: LX. t.-c. 249. §-ában érintett azokban a számadási ügyekben, melyek sommás útra tartoznak, a korábbi sommás eljárásnak az 1893: XVIII. t.-c. életbeléptével hatályon kivül helyezett bizonyítási szabályai volnának alkalmazandók, holott az 1893: XVIII. t.-c. 215. §-a szerint a bizonyítási eljárásra vonatkozó rendelkezések nagy része a rendes eljárásra is kiterjesztetett. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 229 §. 4. bekezdésének az a rendelkezése, hogy azokban az esetekben, melyekben az 1881: LX. t.-c. perenkivöli sommás eljárást rendel, az eddigi szabályok alkalmazandók, nem vonatkozik a 249. §-ban emiitett számadási ügyekre, mert ezek, mikép ez fenébb kifejtetett, a peres eljárás szabályai szerint elbirálandók és ítélettel döntendők el, és mert az 1863:XVIII. t.-c. 229. §. 3. bekezdéséből, mely szerint az 1881 :LX. t.-c. azon rendelkezései, melyek a végrehajtási ejárás során Ítélettel eldöntendő kérdésekben a felebbezés hatályáról és a másodbiróság ítélete elleni felebbezés kizárásáról intézkednek, a sommás eljárás szerint tárgyalandó ilyen ügyekben a felülvizsgálati kérelemre is megfelelően alkalmazandók, nyilvánvaló, hogy a törvény p e rb el i el j ár á s alá tartozó ügyeknek tekinti azokat az ügyeket, a melyeket a végrehajtási eljárás során ítélettel kell eldönteni. Ezekhez képest a kecskeméti kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság illetékesen bocsátkozott a fenforgott zárgondnoki számadási ügyben az elsőbirósági ítélet ellen beadott felebbezés elbírálásába; a miből folyólag most már a kecskeméti kir. törvényszék mint felebbezési bíróság végzése ellen beadott felfolyamodás feletti bíráskodás, tekintve, hogy az értékhatár 500 frtot meg nem halad, az 1893:XVIII. t.-c. 214. §. szerint a kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság hatáskörébe tartozik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Nem teremt jogalapot a jogügyletnek a csődtörvény 279. §. értelmében való hatálytalanítására az a körülmény, hogy alperes az áru vételára megtartási vagy beszámítási jogot kiván értékesíteni. Mert ezek a kérdések a megtámadási per keretébe nem vonhatók és el nem bírálhatók, hogy pedig a vételár követelése iránt indítható perben ily jogokat alperes érvényesithet-e sikerrel, a fenforgó jogcselekvény hatálytalanítására indokul nem szolgálhat. A kassai kir. törvényszék (1891). július 3 4156. sz. a.) alsó abaujszántói gőzmalom részvénytársaság csődtömege felperesnek Sch. Osiás alperes ellen jogcselekvény hatálytalanítása és 813 frt 99 kr s jár. iránti perében következőleg itélt: Az első abaujszántói részvénytársaság igazgatóságának azt a jogcselekményét, mely szerint az 1893. febr. 26-án kelt, a keresethez B. a. csatolt számlában részletezett lisztárut alperesnek az ellenérték egyidejű lefizetése nélkül kiadta s akként intézkedett, hogy alperes az ellenértéket felperes javára irja, a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánítja és alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 813 frt 99 kr tőkét stb. fizesse meg stb. Indokok: Felperes keresete szerint alperes, a ki a vb. első abauj-szántói gőzmalom részvénytársaságnak galíciai ügynöke volt, a C. a. könyvkivonat tanúságaként 1895. évi január 31-én részint őrlemények vételára, részint pedig az általa behajtott összegek cimén a v. b. részvénytársaságnak 3293 frttal adósa volt, a mely tartozása az A. alatti «követel> rovatának első három tételében javára irt összegek által 2186 frt 41 krra csökkent, a mely utóbbi tartozásának valódiságát alperes D. alatti levelében el is ismerte. Az 1895. évi január 30-án azonban már kitudódott, hogy a vb. részvénytárs. igazgatója: G. Dániel, az igazgatóság egyik tagjával G. Adolffal együtt megszökött és miután ugyanabban az időben a gőzmalom intézvényei és elfogadmányai fedezet hiányában csatoltattak és az igazgatóság az 1895. évi január 31-én foganatosított vizsgálat alapján a vállalat kétségbeejtő helyzetéről meggyőződött, 1895. febr. 1-én az E. a. csatolt jegyzőkönyvi kivonat szerint az első abauj-szántói gőzmalom részv. társ. fizetéseit megszüntette. A két Guttmann szökésének és a gőzmalom fizetésmegszüntetésének híre nyomban közölve lett a magyar és osztrák hírlapokban ugy, hogy már 1895. febr. 3-án az akkor tartott igazgatósági ülésen minden külön meghívás vagy értesítés nélkül megjelent két budapesti nagyhitelező (a VIII. IX. ker. takarékpénztár és Berger testvérek cég) képviseletében dr. R. Gyula és dr. R. Jakab budapesti ügyvéd és a szintén nagy összeggel érdekelt abauj-szántói takarékpénztár vezérigazgatója dr W. Bertalan jelenlétében és hozzájárulásával elfogadták az 1895. évi febr. 3. és 4-én tartott igazgatósági ülésekben az F. és G. alatt másolatban csatolt jegyzőkönyvi kivonatokban körülirt megállapodásokat és moratóriumot. E fizetés megszüntetés közelről érintette alperest, mert mint a részvénytársaság ügynöke az 1894. okt. 8. kelt ügynöki szerződés szerint a társaságnak biztosítékul 1,500 frt áru értékpapírt és ugyanily összegű váltóelfogadványokat adott, azért tehát meg 1895. évi február hó első felében dr. S. jogtanácsosa kíséretében személyesen jelent meg A.-Szántón és ez alkalommal meggyőződött arról, hogy biztositéka még a megszökött vezérigazgató által értékesítve lett, nemkülönben arról is, hogy a társaság fizetését megszüntette és az igazgatóság nincs abban a helyzetben, hogy a biztositéka értékesítéséből eredő kárát megtérítse. Ennek következtében alperes a most már őt a vb. társasággal szemben megillető 3000 frt követelése folytán D. alattival az 1895. évi február 21-én a vb. társasággal szemben fennálló 2186 frt 41 krnyi tartozására megtartási jogot érvényesített s illetve 2186 frt 41 krnyi tartozását a társasággal szemben fenálló 3000 frtnyi követelésébe beszámította. A vb. részv. társ. igazgatósága a fizetések megszüntetése után a készletek feldolgozása és értékesithetése végett az egyesség reményében az üzemet folytatta és az őrleményeket elárusította, azonban a fizetésképtelenség és felelőssége tudatában — különösen hitelezőkkel szemben — csak a vételár előzetes lefizetése vagy utánvétel mellett. így alperes számlájára is küldött 1895. febr. 21-én és márc. 14-én egy-egy vaggon árut utánvétel mellett, 1895. febr. 26-án azonban az igazgatóság a módozattól eltérően alperesnek a B. a. számlában részletezett és mint fentebb kiemeltetett, a fuvarköltség többlet levonásával 813 frt 99 kr tiszta vételárt képviselő lisztárut küldött, a vételár előzetes lefizetése vagy utánvétel nélkül, azzal, hogy alperes a vételárt a vb. társaság javára irja; a minek következménye az lett, hogy alperes a vételár tartozását a társaság ellen még fenálló 813 frt 59 krnyi követelésébe beszámította s ekként követelésére teljes fedezetet nyert, s az igazgatóságának ama későbbi felhívására, hogy a B. alatti számlát feltétlenül fizesse ki, mert az áru tévedésből ment utánvétel nélkül, H. a levelében azzal válaszolt, hogy e számla értékét lejárandó biztosítéki váltóinak beváltására tartja vissza. Minthogy pedig az igazgatóságnak szinte jogcselekménye által alperes követelésére leszámítás utján kielégítést illetve biztosítást nyert, dacára annak, hogy ahhoz neki általában, különösen pedig még akkor joga nem volt és minthogy a vb. részv. társ. fizetéseit még 1895. febr. 1-én megszüntette, s alperes erről február első felében tudomást szerzett, és végül minthogy a részv. társ. ellen a kassai kir. tszéknek 1895. május 20-án kelt 4194. sz. végzésével csőd megnyittatott: felperes tömeggondnok az előadott tényállás alapján a vb. részv. társaságnak a rendelkező részben körülirt jogcselekményét a cs.-t. 27. §-nak 3. esetleg 2. pontja alapján a csődhitelezőkkel szemben hatályon kivül helyezni és alperest a cs.-t. 33. §. értelmében 813 frt 99 kr tőkének és törvényes kamatainak megfizetésére kötelezni kéri. A kir. törvényszék alperes tagadása dacára a valódiság tekintetében nem kifogásolt E. F. és G. alatti jegyzőkönyvi kivonatok fentebb előadott tartalmával bizonyítva látja, hogy a vb. részv. társ. fizetéseit 1895. febr. 1-én megszüntette. Azt pedig, hogy alperes a fizetések megszüntetéséről még 1895. évi február 1. felében értesült, kétségen kivül helyezi alperesnek az a beismerése, hogy a G. testvérek megszökése után jogtanácsosával együtt A.-Szántóra ment s ott a vállalat helyzetéről meggyőződést szerzett, főleg pedig a L. és M. alatt alperesi levelek, a melyek valódiságát alperes tagadta ugyan, a kir. tszék azonban a tagadást komolynak és indokoltnak nem vehette, s a melyikben alperes a vállalat sajnálatraméltó állapotára («so lange das bedauernswerthe Interregnum in der Verwaltung Ihrer Műhle máhrt») való tekintettel hozzájárul ahhoz, hogy részére az őrlemények mindig a vételár utánvétele, illetve az ezzel egy tekintet alá eső postai megbizás utján való behajtása mellett küldessenek, a mely utóbbi körülmény azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a vb. részv. társ. a gőzmalom üzemének folytatása dacára továbbra is fizetésképtelen állapotban maradt. Kérdés tárgyát ezek után az képezi, váljon a vb. részv. társ igazgatóságának az alperesi részről is beismert ama jogcselekménye a mely szerint alperesnek 1895. évi február 26-án, tehát amaz időpontot követőleg, a melyben a társaság fizetéseit megszüntette s a melyben erről az alperes is értesült, a vételár egyideiüleges lefizetése nélkül 813 frt 99 kr értéket képviselő őrleményt küldött és ekként alperesnek követelésére teljes fedezetet illetve kielégitést nyújtott, alperesnek a törvény en alapuló beszámitásijogáravalótekintettel, megtámadható-e, vagy sem > A k.r torvényszék e tekintetben alperesnek a beszámítási es megtartási jog feltetlen voltából merített észlelését helyesnek nem fogadhatta el, mert igaz ugyan, hogy a leszámítás ténye, mint a melynek alapját rendszerint a törvény rendelkezése és nem a kozados jogcselekménye képezi, önmagában véve sikerrel meg nem támadható; annak azonban mi sem áll útjában, hogy az az ügylet, a melyből kifolyóan a hitelezőnek a beszámításra mód és alkalom nyújtatott a csódhitelezőkkel szemben hatálytalaníttassák, a mely esetben azután a beszámítás is, mint a hatálytalanított jogugy et egyik jogkövetkezménye hatályát veszti, vagyis az illető jogügylet joghatályában való meghagyása mellett nem foghat helyt a beszámításnak m,nt jogkövetkezménynek a megtámadása magát a jogügyletet azonban következménye t. i. a beLmkás mSt? a mtg forhTLbmadmnighatár°ZOtt esetén s.kerrel