A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 26. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [17. r.]

206 I Különösen sérelmes lesz ez a rendelkezés akkor, ha a fél a határnapot önhibáján kivül mulasztotta el és az ellen igazolással él oly időben, a mi természetesen a kézbesítéstől függ, a midőn az itélet már a felebbviteli biróság által is felülvizsgáltatott. , Ezek ellenében hivatkozhatni ugyan az 517. §. rendelkezésére, mely szerint, ha a tárgyalás napján a felebbező fél elenfele részére a felebbezési határidő még le nem járt, a tárgyalás a felebbezési határidő leteltéig, illetve a felebbezés beérkezéséig az érdekelt fél kérelmére, - ellentmondás és igazolás esetén pedig azoknak elintézéséig hivatalból is elhalasztandó. Mindez azonban csak az általunk elfoglalt amaz álláspont helyességét támogatja, hogy az 508. §-nak a felebbviteli határidő megállapítására, — az 510. §-nak pedig a felebbvitel felterjesztésére vonatkozó része az előadottaknak megfelelőleg módosítandó. Mert ha már be kell várni a felebbezési határidő lejártát, ugy mindenkor practicusabb azt az első bíróságnál bevárni, mielőtt a felebbezés az iratokkal együtt felterjesztetik. 511. §. A szakasz szerint a felebbezési biróság elnöke, hacsak az 512. §-ban megszabott visszautasítás esetei fenn nem forognak, minden esetben a felebbezés szóbeli tárgyalására határnapot tüz. Az uj prdts tervezete tehát ismét elejti a facultativ szóbeli felebbviteli rendszert, és a felebbezésnek kizárólag szóbeli tárgyalás utján leendő elintézését hozza javaslatba. Egy kivételt azonban mégis megenged. Az 537. §. ugyanis akként intézkedik, hogy a kellően megidézett feleknek elmaradása a felebbezés elintézését nem gátolja. Ily esetekben az ügyet a bíróságnak valamelyik tagja adja elő. Már pedig véleményünk szerint végeredményben perjogi szempontból nincs különbség a felebbezés ezen — és a nyilvános előadás utján való elintézésében, — de azon hátránya igenis megvan, hogy a felebbviteli biróság intensivebb tevékenységét akadályozza, és a felekre nézve, amint azt alább kifejtjük, sérelmes. Az 1893. évi XVIII. t.-c. életbeléptetése előtt «Felebbvitel a sommás eljárásban* cimü törvénytervezet ugyanezen felebbviteli rendszernek elfogadását ajánlotta, mely azután éles kritikát vont maga után. És ennek eredménye lett a facultativ szóbeli felebbviteli rendszer törvénybe iktatása, — mely teljesen be is vált. Nem lehet hivatásunk ezúttal a contemplált rendszer ellen behatóbb kritikát gyakorolni, csak arra utalunk, hogy a szóbeliség és közvetlenségnek a felebbviteli eljárásban való kötelezővé tétele nembirhat dogmát icus jelleggel, a mint ezt az 1893. évi XVIII. t.-c. erre vonatkozó és érvényben levő szakaszai és az erre vonatkozó ministeri javaslat indokolása bizonyítják. Ezen indokolás kiemeli, hogy oly esetekben, a melyekben a felebbezés csak a jogkérdésre vagy más oly kérdésekre vonatkozik, a melyek az elsöbirósági iratok alapján is eldönthetők, a szóbeli tárgyalás a tényállás kiderítése végett nem szükséges, hanem csak arra szolgálna, hogy a biróság az iratokban foglalt tényállásról informáltassék (és a feleknek akaratuk ellenére költség okoztassék), a mely cél azonban más uton, nevezetesen a bírói előadás és esetleges felszólalás által is elérhető. Ugyanazon okok tehát, a melyek a felülvizsgálati eljárásban mellőzhetővé teszik a szóbeli tárgyalást, itt is fennforognak és megengedik, hogy a facultativ felebbviteli rendszerrel a felebbezés olcsóbbá tétessék egyes esetekben. Ha pedig ez áll a sommás eljárásban, ugy kétségen kivül fokozottabb mérvben áll a törvényszéki eljárásban hozott Ítéletek elleni felebbvitelben és indokolja a facultativ szóbeliség behozatalát; mertakir. táblák székhelyeinek távolsága a felebbezésnek szóbeli tárgyalását még költségesebbé teszi. De legigazságosabb és méltányosabb is a közvetlenül érdekelt peres felekre bizni, vájjon felebbezésüket szóbeli tárgyalás, vagy pedig nyilvános előadás utján kivánják-e elintéztetni, mert hogy ezen facultativ rendszernek a végleges perrendben leendő megvalósítása mennyire kívánatos és szükséges, arra nézve meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak az 1893 : t.-c. életbeléptetése óta felmerült statistikai adatok. Az 511. §. szövegét ezek szerint szükséges lesz a következőkép módosítani: «hogy a felebbviteli biróság elnöke, a mennyiben a felebbezésnek szóbeli tárgyalás utján való elintézése kéretik, a felebbvitel szóbeli tárgyalására határnapot tüz.» Célszerűbbnek tartjuk ezen szövegezést, mert gyakran megesik a felebbviteli bíróságnál most is, hogy a felek az 1893: XVIII. t.-c. 172. §-ának rendelkezését figyelmen kivül hagyván, a felebbviteli biróság kénytelen a felebbezés elintézése végett szóbeli tárgyalást tűzni, mire azután a felek külön kérvénnyel a szóbeli tárgyalás beszüntetését és a felebbezésnek nyilvános előadás utján való elintézését kérik. 513. §. Azt, hogy a felebbezés hány példányban adandó be, vagy itt, vagy pedig az 509. §-nál, de meg kell határozni. Ezen §. rendelkezéseivel kapcsolatosan kérdés merülhet fel, hogy a mennyiben az igénylő felebbez és az igénykereset a végrehajtási törv. 94. §-a értelmében ki lett terjesztve, vájjon ezek valamennyien megidézendők-e, avagy csak az alapfoglaltató a felebbviteli tárgyalásra s a mennyiben megidezendok és megJe. ennek, vájjon mint egye^rdeku pertársak nak jogukban álle külön-külön védekezni, előkészítő iratot benyújtani és ha igen, lehet-e ezen költségeket az igénylő terhére róni, ha felebbezese sikerre nem VeZeEzen nem jelentéktelen perjogi kérdések a szakaszban szintén megoldásra várnak. , . . . A 81 §-ban megjelölt es egyetemlegessegi jogviszonyban levő pertársak, a mennyiben felebbezéssel nem élnek, csak azon esetben lennének a felebbviteli tárgyalásra megidézendök, a menynyiben az elsőbiróság előtt beismerésben nem voltak, vagy pedig az eskü letevését meg nem tagadták, mert a tervezet 524 §-a értelmében ezen cselekmények a felebbviteli eljárásban ugy is megtartják hatályukat. g 518. §. Egyfelől ellenkezik a szóbeli eljárással, hogya felek felebbviteli kérelmeiket a felebbviteli tárgyaláson felolvassák, másfelől ismét a kérelem és ellenkérelem megértéséhez első sorban is szükséges, hogy a felebbezett itélet tartalma ismeretes legyen, a szakasz ennek folytán újból és ekként szövegezendő. Belföld. A brassói ügyvédi kamara ügyvédi díjszabása. A brassói ügyvédi kamara 1896. május 9-én tartott közgyűlésében ügyvédi díjszabást alkotott, a melylyel megállapította a sablonszerű, rendszerint előforduló ügyvédi munkálatok minimális tételeit. Kimondotta határozatilag, hogy: 1. A kamara tagjai kötelesek minden egyes esetben e díjjegyzékhez szigorúan alkalmazkodni, felszámításaikban mindig legalább az e díjjegyzékben felszámított díjtételeket érvényesíteni, perenkivüli és egyezségi esetekben e díjtételekhez a legszigorúbban ragaszkodni. 2. Kötelesek olyan meghatalmazási űrlapokat használni, melyek magukban foglalják, hogy a meghatalmazó magára nézve e díjjegyzék díjtételeit kötelezőknek elismeri és azok fizetésére magát kötelezi. 3. Kötelesek e díjjegyzéket irodájukban szembeötlő helyen kifüggeszteni. Ezen díjjegyzéket a kamara megküldötte az összes kamaráknak pártolás végett és máris több kamara — így a pécsi is — követte a kezdeményező kamara példáját. A bíróságoknak és az igazságügyminiszternek is figyelmébe ajánlotta a brassói kamara az ügyet; a mozgalom ezen részének is van már eredménye, habár a miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy «a költségmegállapitást érdemleges bírói funktiónak tekintvén, azt befolyásolni nem akarja*. Járásbirósági díjszabás. A) Utasítás vétele a féltől; ha a pertárgy értéke: 1 — 50 frtig 2 frt, 50—200 frtig 3 frt, 200—500 frtig i frt, 500 frton tul, minden megkezdett további 500 frt után még 1 frt. B) Egyszerű sommás keresetek, biztosítási és kielégítési végrehajtási kérések fogalmazása, ha a pertárgy értéke: 1—50 frtig 3 frt, .50—100 frtig 4 frt, 100—200 frtig 5 frt, 200-300 frtig 6 frt, 300 frton tul, minden megkezdett 300 frt után további 1 frt. Biztosítási végrehajtási kéréseknél minden eredeti veszélybizonylatért a hitelesítési bélyegen kivül még 2 forint. Kielégítési végrehajtási kéréseknél a jogerősség kutatásáért, ha a pertárgy értéke: 1 — 100 frtig 1 frt, 100 frton felül 2 frt. Az itélet és egyezség kiírásáért hasonlóképen még 1 frt, illetőleg 2 frt. C) Közönséges kisebb kérések fogalmazásáért, ha a pertárgy értéke: 1—100 frtig 3 frt, 100—300 frtig 4 frt, 300—500 frtig 5 frt, 500 forinton tul, minden megkezdett további 500 írt után még 1 frt. Letéti kéréseknél az adóhivatalnál való eljárásért ezen felül külön, ha a letét tárgya: 1 — 200 frtig 3 frt, 200 frton tul 5 frt. D) Makacssági és egyezségi tárgyalások megtartása, itéletkihirdetesnél megjelenés, ha a pertárgy értéke: 1—50 frtig 2 frt, 50-200 frtig 3 frt, 200-500 frtig 4 frt, 500 frton tul minden további megkezdett 500 frt után még 1 frt. E) Érdemleges tárgyalásokért, tanúkihallgatásnál, sorrendi es igenytárgyalásoknál, szakértői és bírói szemléknél való meg> fn*e%í? arPertárgy ^téke: 1-5 » frtig 3 frt, 50- 200 frtig í A£ Inn ?° frt'g 5 frt' 500 frton tul> m^en további megkezdett ,00 frt után még 1 frt. Egyszerű halasztásoknál e díjtételek ele számítható, de az is legfeljebb két egyszerű halasztásért. II i T-'JÁRASI dijak a végrehajtási eljárásnál való közbenjövetelnel, ha a pertárgy értéke: ügyvédi megbízott részére 1— 50 frtig 2 frt 50—200 frtig 3 frt 200-500 frtig 4 frt minden további 500 frt még l frt füeeetleniil aVfífih ^,járásban: Felebbezési beadvány fogalmazásáért, 'uggetlenul attól, hogy nyilvános előadás vagy szóbeli tárgyalás ügyvéd részére 3 frt 4 frt 5 frt 1 frt